Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
||||
 Cerveteri, Via degli Inferi, a Banditaccia nekropolisz főbejárata |
||||
| Adatok | ||||
| Ország | Olaszország | |||
| Típus | Kulturális helyszín | |||
| Kritériumok | I, III, IV | |||
| Felvétel éve | 2004 | |||
Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai az etruszk lakóépítészet és díszítőművészet egyetlen ránk maradt emlékei. A közel 1000 feltárt halomsír 2004 óta az UNESCO kulturális Világörökségének részei. Cerveteri nekropolisza a Necropoli della Banditaccia és a mai Tarquiniától 5 kilométerre délkeletre fekvő Monterozzi-Nekropolisz az „etruszk kultúra egyedülálló emlékegyüttesét őrzi. A sírok valóságos várost alkotnak...Számos síremléken megdöbbentő művészi kvalitású festések láthatók, másokon hasonlóan finom domborművek. A síremlékek formagazdasága lenyűgöző.” [1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Cerveteri – Necropoli della Banditaccia
[szerkesztés] A holtak városa
Az ősi etruszk városállam, Caere jóval kiterjedtebb volt a mai Cerveterinél, de még ennél is meglepőbb a város körüli nekropoliszok által elfoglalt terület nagysága: 800 hektár. A nekropoliszok közül a legismertebb a 80 hektáros (ebből 10 hektárnyit tártak fel) Banditaccia, amely monumentális föld alatti sírjairól és különleges városszerkezetéről vált híressé. Az elnevezés a bando szóból ered, jelentése: „rendelet”, amely arra utal, hogy a középkorban az egyház rendeletben tiltotta el a híveket a nekropolisz látogatásától. A Banditacciában, ahová i. e. 7. és 6. század között temetkeztek, sok olyan sír látható, amely a városlakók gazdagságáról tanúskodik.
A szegényes vaskori gödrök, árkok helyett az etruszkok az i. e. 7. századtól tufába vájt kerek halomsírokat emeltek. Bár a legkorábbi sírok szerény méretűek voltak, ám már ekkor is azzal a szándékkal építették őket, hogy rekonstruálják az élők házainak beosztását és berendezését. A bejárattól egy folyosó (dromosz) vezet egy négyszögletes alaprajzú, kővel burkolt szobába, amely két részből áll, az átriumból és a sírkamrából; ezek az elhunyt házának előszobáját és hálószobáját szimbolizálják. Ebből a kezdeti időszakból származik az ún. Kunyhó-sír, a Festett oroszlánok sírja és a Hajós sír.
[szerkesztés] Gazdagok és szegények
Az i. e. 7.század második felében a föld alatti sírok oldalfülkékkel gazdagodtak; az átrium általában kör alakúvá vált és a sírkamrához előcsarnok csatlakozott. A század végén a nekropolisz már egy valódi utcákkal, terekkel, útkereszteződésekkel tagolt városra emlékeztet. A sírhalmok impozáns méretűvé váltak, átmérőjük néhol a 30 métert is eléri; kövekből rakott gyűrű veszi őket körül és belsejükben több nagyobb sírkamra van. A halottak mellé helyezett tárgyak – arany ékszerek, import kerámiák – jól mutatják, milyen fényűző életet élt a helyi arisztokrácia. Az élők városának jellegzetességeit idézik az építészeti és díszítőelemek (domborművek, falfestmények), valamint a berendezési tárgyak is. A sziklákból kifaragott temetési ágyak, amelyeken mindig van párna, szimbólumokkal díszítettek. Az etruszk szobrászat ekkori alkotásait rendkívül egyszerű és kivételesen elegáns vonalvezetés jellemzi. Jól példázza ezt a Pajzsok és Székek sírboltja, az Öt szék sírboltja, továbbá az Ágyak és Szarkofágok sírboltja.
„A caerei nekropoliszból származik két, i. e. 530 táján készült, különösen jelentős terrakotta szarkofág; az egyiket a római Villa Giuliában, a másikat a párizsi Louvre-ban őrzik. Mindkettő ión stílusú klinét, kerevetet formáz, és a halotti ágyakon egy-egy házaspár ábrázolása látható...Az alakokat fekvő helyzetben ábrázolták, de még gyakoribb volt az a félkönyökre támaszkodó, félig ülő testtartás, ahogyan az ókoriak étkeztek. A korai szarkofágok égetett agyagból készültek; később legáltalánosabb anyaguk a faragott kő volt.”[2]
Az i. e. 6. századot erőteljes hellenizálódás jellemezte, aminek következtében az arisztokrácia halomsírjai mellett megjelentek a polgárság életmódját kifejező, egyszerűbb sírok: az Oszlopfős sírbolt, a Kis ház sírboltja, a Párkányos sír stb. Ezek négyszögletes „kockasírok”, amelyek egymásra merőleges utcák mentén sorakoznak tufába vájt homlokzatukkal; vagy „csapóajtós” sírok, amelyekben az előcsarnok mennyezetén egy elmozdítható kőlappal lezárt nyílás van.
Az i. e. 5. század végén, a 4. század elején a gazdasági válság miatt a sírok is visszafogottabbak lettek, de ebben az időszakban is épültek monumentális temetkezőhelyek. Például a Domborműves sír, a Görög vázák sírboltja, az Alkóvos és a Tricliniumos sír. Ekkorra a nekropolisz valóságos várossá vált, több mint két kilométeres főúttal és sok mellékutcával. Hely hiányában „sorházszerűen” kezdték építeni a sírokat, a szegényebb családoknak pedig ismét be kellett érniük a gödrökbe és árkokba való temetkezéssel.
[szerkesztés] A Domborműves sír
A Domborműves sír vagy Szép sír (i. e. 4. század közepe) egy etruszk nemesi ház tökéletes utánzata, a sírban elhelyezett nagy mennyiségű tárgy és bútordarab révén megtudható, hogyan zajlott az élet a Matuna család otthonában. A sírbolt egyetlen négyszögletes helyiségből áll, két oszlopfős pilaszterrel és ferde tetővel. A falak mentén kiképzett párkányokon – alacsony fülkékben és 13 loculusban – 32 halotti ágyat alakítottak ki, mindegyiken két-két párna van. A középső fülke kétszemélyes: ez a családfőé és a feleségéé, akiknek mellszobrát az oldalsó pilasztereken láthatjuk. Elől két túlvilági démon, Tüphón és Kerberosz alakja tűnik föl. Az ágy lábánál álló zsámolyon egy pár papucs hever. A falakat mindenhol festett stukkódíszek borítják, amelyek a felső részen pajzsokat, sisakokat, lábvérteket, kardokat lándzsákat, nyilakat, harci- és vadászfegyvereket ábázolnak. A pilasztereken, amelyek lábánál egy macska, egy lúd és egy nyest látható, használati eszközök sorakoznak: konyhai edények, kötelek, egy parittya, egy csákány, hangszerek, egy társasjáték táblája és bábui stb. Ez a különlegesen gazdag leletegyüttes jól érzékelteti az etruszk civilizáció fejlettségét.
Cerveteri nekropoliszának leletei a római Nemzeti Etruszk Múzeumban és Cerveteriben a Régészeti Múzeumban láthatók.
[szerkesztés] Tarquinia – Monterozzi-Nekropolisz
[szerkesztés] Az etruszk festészet emlékei
Míg Cerveteiben a sírok egyedülállóan változatos építészeti megoldásait csodálhatjuk, addig Tarquiniában a sírok díszítőelemei és freskói ejtenek ámulatba. Az i. e. 6–2. századokból ránk maradt halomsírok közül, 150 sírkamrát falfestmények díszítenek. „A kőbe vésett sírokban temperatechnikával, közvetlenül a sziklafalra vagy agyagtapasztásra festettek, míg a mesterségesen épített falakon freskótechnikát is alkalmaztak.”[3] A festmények kiemelt jelentőségét az adja, hogy a korabeli görög alkotások nagyrésze elpusztult – így az itt feltárt freskók az egyetlen tárgyi emlékek, amelyek hű képet adnak e korai korszak művészetéről. Sajnos a falfestmények száma fokozatosan csökken: a hermetikusan zárt helyen évszázadokon át érintetlenül fennmaradt alkotások rohamosan pusztulnak a levegő páratartalmának és a látogatók „simogató” kíváncsiskodásának hatására. A Tarquiniában korábban látogatható hatvan festett sír közül ma már csak húszban láthatók a korabeli festmények. A nekropolisz legérdekesebb síremlékei: a Madárjósok sírja, a Halászat és vadászat síremléke, a Zsonglőr sírboltja, az Oroszlános sír, a Bikák sírja, a Leopárdos síremlék, a Fenyítés síremléke és Orkusz síremléke.
A falakon megjelenített képek egyfelől a mindennapi élet jeleneteit ábrázolják: halászat, vadászat, tánc, halotti tor; másfelől a túlvilági életről alkotott fantáziaképek: mitológiai alakok, isteni- és pokoli lények képei tárulnak elénk. „...Az etruszkok művészetét a görög művészet hosszú ideig befolyásolta. Csaknem hét évszázadon keresztül hatottak az etruszkokra a kis-ázsiai ión, majd a korinthoszi és az attikai, végül pedig a hellénisztikus alkotók. A görög művészetnek mindezek a megnyilvánulási formái termékeny megoldásokat adtak át az etruszkoknak... Ugyanakkor az etruszk művészet teljesen egyéni vonásokkal is bír. Figyelemre méltó a stilizálásra való törekvés, az élénk színek alkalmazása, a dinamikus ábrázolásmód.” [4] A legkorábbi - i. e. 6. századi - alkotások az archaikus görög festészet hagyományait követik. A korszak szép példáját látjuk az i. e. 530 körül épített Bikák sírja és a Madárjósok sírja freskóin, és az i. e. 5. századi Oroszlános sír , vagy a Leopárdos síremlék ragyogóan színezett lakoma-, játék- és táncjelenetein. Később – kb. az i. e. 4. századtól – eltűnnek a körvonalak, megjelenik az árnyalás és a perspektíva, így az alakok elevenebbé, a formák életszerűbbé válnak [5].
[szerkesztés] A Halászat és vadászat síremléke
A festményei után Halászat és vadászat síremléke (olaszul: Tomba della Caccia e Pesca) néven ismert sírt 1873-ban fedezték fel. Az i. e. 6. század utolsó negyedében emelt építmény két kamrából áll. Az első terem középső plafon-gerendáját vörösre festették, a falait fák között táncoló alakok képei díszítik [6]. Az innen nyíló belső sírkamra hátsó falán található a névadó freskó, amely egy tengeren ringó halászhajót ábrázol; a tengerben delfinek úsznak, felettük csapatokban madarak keringenek; a parti szikláról meztelen férfiak fejest ugranak a vízbe; a parton álló férfi parittyával a madarakra vadászik. A tengeri kép fölötti oromzaton vidám lakomajelenet látható, középpontjában egy félönyökre támaszkodva fekvő házaspár, körülöttük meztelen szolgák és zenészek.
A sír festményeinek állaga sajnos erősen romlik; ugyanakkor témájával, valamint az ábrázolt jelenetek szín- és életvidámságával egyedülálló a feltárt falfestmények között. Általánosan elfogadott, hogy az etruszk életfelfogás a festészetben fejeződött ki a legszabadabban.
[szerkesztés] Leopárdos síremlék
A Leopárdos síremléket (olaszul: Tomba dei Leopardi) 1875-ben tárták fel. A i. e. 5.század első felében épült sír mindössze egyetlen 4×4 méteres teremből áll. A terem teljes felületét – a falakat és a plafont is – borító festmény élénk színeivel és dinamikus jeleneivel az etruszk festészet talán legismertebb mintapéldája.
A központi festmény három pár (kettő egy férfi, egy nő, a harmadik két férfi) lakomáját örökíti meg. Az alakok az ókoriak étkezési szokásainak megfelelő ábrázolásban félkönyökre támaszkova, félig ülő testtartásban láthatóak. Körülöttük szolgálók, zenészek, táncosok vidám képei. Rendkívül éredekes a ruhák változatossága, valamint az egymás felé forduló profilból ábrázolt központi alakok portréinak hasonlósága; jól megfigyelhető a nők testének fehér illetve a férfi-testek vöröses színezése, amely az archaikus ábrázolások egyik fő jellemzője.
Az oromzaton – elegánsan, a sír tetőzetéhez illeszkedve, két karcsú leopárd látható. A festményeken megörökített növények, stilizált pálmák, nádas, harangvirágok és gránátalma-virágok, a természetábrázolás rendkívül érdekes motívumai.
Tarquinia nekropoliszának leletei a római Nemzeti Etruszk Múzeumban és Tarquiniai Nemzeti Múzeumban láthatók.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Referenciák
[szerkesztés] Források
Az angol és német nyelvű Wikipédia azonos című szócikkei, továbbá:
- Olaszország - Cerveteri és Tarquinia etruszk temetővárosai; Múlt-kor történelmi portál [4] (magyar)
- Fazekas Enciklopédia - Etruszk-római művészet [5] (magyar)
- Döbler, Hannsferdinand: Magie, Mythos, Religion; Kultur- und Sittengeschichte der Welt, Bd. 9., München - Gütersloh , Wien, 1972 (német)
- Mario Moretti/Leonard von Matt: Etruskische Malerei in Tarquinia. Köln 1974, 90, figs. 762-63, ISBN 3770105419 (német)
- G. Dennis: Cities and Cemeteries of Etruria, London, 1883 (angol)
- The Etruscan Tombs at Cerveteri [6] (angol)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Startlap, Ertuszk lap (magyar, angol, olasz)
- Etruscan tombs (angol)
- Bókai László: Időutazás – Egy óra – kétezer-ötszáz év; Új ember; 2004.04.18-i száma (magyar)
- Etruszk sírkamra belseje – a Domborműves sír, i. e. 4.-3. sz. (kép)
- Cerveteri orszlános terrakotta szarkofág, i. e. 6. sz. közepe, Róma, Museo Nazionale Etrusco di Villa Giulia (kép)
- Regolini-Galassi sír, aranyból készült fibula női sírból, oroszlán ábrázolással, etruszk, orientalizáló időszak, i. e. 7. sz. közepe, Vatikán, Museo Etrusco Gregoriano (kép)
- Boccanera-táblák, három festett terrakotta lap, Párisz ítélete, gyászolók menete, etruszk, i. e. 6. sz. közepe, London, British Museum (kép)
- The Tomb of Hunting and Fishing (angol)
- Corneto (3 chapters of George Dennis's Cities and Cemeteries of Etruria)(angol)
- etruszk sírkamra belseje, Kr. e. IV-III. sz. (kép)
- Etruskische Gräber in Tarquinia (német)
- A Monterozzi-nekropolisz sírjai (olasz)
| Olaszország világörökségi helyszínei |
 |
természeti: | Lipari-szigetek |
 |
| kulturális: | Valcamonica sziklarajzai | A Santa Maria delle Grazie-templom és kolostora Leonardo da Vinci Utolsó vacsora c. festményével | Firenze történelmi központja | Velence és lagúnája | A pisai Dóm-tér | San Gimignano történelmi központja | Sassi di Matera | Vicenza városa és Veneto tartomány Palladio által tervezett villái | Siena történelmi központja | Nápoly történelmi központja | Crespi d’Adda | Ferrara: a reneszánsz városa és a Pó torkolata | Castel del Monte | Alberobellói trullik | Ravenna ókeresztény műemlékei | Pienza városának történelmi központja | A 18. századi királyi palota Casertában, a parkkal, a Vanvitelli-vízvezetékkel és a San Leucio komplexum | A királyi rezidencia, Torinó | Botanikus kert, Padova | Portovenere, Cinque Terre és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto) | Duomo, Torre della Ghirlandina és a Piazza Grande, Modena | Pompeii, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei | Amalfi-part | Agrigento régészeti lelőhelyei, a Templomok Völgye | Villa Romana del Casale, Szicília | Su Nuraxi di Barumini, Szardínia | Aquileia régészeti lelőhelyei és a patriarkális bazilika | A Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a Padulai karthauzi kolostor | Urbino történelmi központja | Villa Adriana, Tivoli | Verona | Az assisi Szent Ferenc-bazilika és a ferencesrendi műemlékek | A Villa d´Este Tivoliban | A Val di Noto későbarokk városai, Dél-Kelet Szicília | Piemont és Lombardia szent hegyei | Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai | Val d’Orcia | Siracusa városa és Pantalica nekropolisza |Genova, a Le Strade Nuove | Róma történelmi központja, Róma és a Vatikán közös világörökségi helyszínei és a San Paolo fuori le mura bazilika |
