Velia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
||||
Velia |
||||
Adatok | ||||
Ország | Olaszország | |||
Típus | Kulturális helyszín | |||
Kritériumok | III, IV | |||
Felvétel éve | 1998 | |||
Velia egy ókori antik város, mely napjainkban Ascea településhez tartozik, Olaszország Campania régiójában. Görögök alapították Elea néven i. e. 540 körül. Az ókori városban élt a filozófus Parmenidész és eleai Zeno, akik az eleai filozófiai iskola alapítói voltak.
A romterületen megmaradtak a város falának, kapujának és számos vártornyának maradványai. A falak hosszúsága meghaladja a 3 mérföldet. A tornyokat, falakat a környéken bányászott mészkőből építették. Az eredeti kőfalak mellett a város egy későbbi periódusában téglafalakat is emeltek. Az ókori városban számos kútja, ciszternája és egyéb épületének maradványa is látható.
[szerkesztés] Története
Elea városát i. e. 540 körül alapították a phókaiai görög gyarmatosítók, akik a perzsa inváziótól menekülve hajózták Ióniából Dél-Itáliába, ahol elfoglalták az oinotriaiak területét. Elea elsősorban befolyásos kereskedőosztályként jött létre, amely Kr. e. a 4. században az italióták szövetségén belül a szirakuzai háborúban vett részt. Az első pún háborúban Elea Róma szövetségese volt és a második pún háborúban fontos katonai támaszponttá fejlődte ki magát. Elea városa is része volt az ókori Magna Graecia – Dél-Itáliában fekvő görög városállamok formális, diffúz szövetségének.
A városállamok széthúzásának köszönhetően a római csapatok sorra foglalták el a környező görög poliszokat, Elea i. e. 273-ban került római fennhatóság alá, a Róma-Tarentum közti háború eredményeképpen.
Kr. e. 88-ban Elea, új néven Veliaként vált municípiummá és kapott polgári jogokat. A környéken befolyásos római polgárok, mint Marcus Tullius Cicero és a ifjabb Cato birtokoltak jól berendezett villákat.
A középkorban a romterületen a normannok felépítették Castellammare della Bruca várát. A kereskedelmi áramlatok és a kikötő feltöltése következtében a város elszegényedett, és a 9.század körül teljesen lakatlanná vált.
Napjainkban a Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park részét képezi. 1998-ban az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította az egykori görög város területét.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Olaszország világörökségi helyszínei |
természeti: | Lipari-szigetek |
||
kulturális: | Valcamonica sziklarajzai | A Santa Maria delle Grazie-templom és kolostora Leonardo da Vinci Utolsó vacsora c. festményével | Firenze történelmi központja | Velence és lagúnája | A pisai Dóm-tér | San Gimignano történelmi központja | Sassi di Matera | Vicenza városa és Veneto tartomány Palladio által tervezett villái | Siena történelmi központja | Nápoly történelmi központja | Crespi d’Adda | Ferrara: a reneszánsz városa és a Pó torkolata | Castel del Monte | Alberobellói trullik | Ravenna ókeresztény műemlékei | Pienza városának történelmi központja | A 18. századi királyi palota Casertában, a parkkal, a Vanvitelli-vízvezetékkel és a San Leucio komplexum | A királyi rezidencia, Torinó | Botanikus kert, Padova | Portovenere, Cinque Terre és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto) | Duomo, Torre della Ghirlandina és a Piazza Grande, Modena | Pompeii, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei | Amalfi-part | Agrigento régészeti lelőhelyei, a Templomok Völgye | Villa Romana del Casale, Szicília | Su Nuraxi di Barumini, Szardínia | Aquileia régészeti lelőhelyei és a patriarkális bazilika | A Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a Padulai karthauzi kolostor | Urbino történelmi központja | Villa Adriana, Tivoli | Verona | Az assisi Szent Ferenc-bazilika és a ferencesrendi műemlékek | A Villa d´Este Tivoliban | A Val di Noto későbarokk városai, Dél-Kelet Szicília | Piemont és Lombardia szent hegyei | Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai | Val d’Orcia | Siracusa városa és Pantalica nekropolisza |Genova, a Le Strade Nuove | Róma történelmi központja, Róma és a Vatikán közös világörökségi helyszínei és a San Paolo fuori le mura bazilika |