Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az általánosan elfogadott nyelvészeti álláspont szerint a magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba, ezen belül a finnugor nyelvek közé tartozik. A finnugor nyelvrokonság elmélete jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia – és szerte a világban a tudományos közélet – által elfogadott nézet. A magyar nyelv rokonságára vonatkozóan ezen kívül több alternatív elmélet is létezik; ezek többségét azonban a szakképesített nyelvészek áltudományosnak minősítik.

Tartalomjegyzék 1 A magyar nyelv alternatív rokonításának története 2 Mai alternatív elméletek 2.1 Magyar-türk (turáni) elmélet 2.2 Sumer-magyar nyelvrokonság 2.3 Az ősnyelv elmélete 2.4 További elméletek 3 Az alternatív elméletek bírálata 3.1 Nehézségek az egyes elméletek alkalmazása során 4 Válaszok a bírálatokra 5 Lásd még 6 Wikipédiás hivatkozások 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A magyar nyelv alternatív rokonításának története

Vámbéry Ármin 1869-ben Magyar és török-tatár szóegyeztetések címen adta ki munkáját. A mű nyomán kirobbant az ugor-török háború néven elhíresült nyelvtudományi vita, melynek során Budenz József és Hunfalvy Pál cáfolatai után végül Vámbéry elállt elméletétől, amely szerint a magyar török eredetű nyelv volna.

[szerkesztés] Mai alternatív elméletek

[szerkesztés] Magyar-türk (turáni) elmélet

A magyar-türk nyelvrokonság elmélete Vámbéry Ármin 19. századi kutatásait eleveníti fel. Eszerint a magyar az altaji nyelvcsaláddal, ezen belül a türk nyelvekkel és a hun nyelvvel áll közelebbi rokonságban. Az altaji nyelvcsalád a török vagy türk (ujgur, kirgiz, oszmán-török, kun stb.), mongol, mandzsu, hun, avar stb. nyelveket öleli föl, de távolabbi rokonságba hozzák vele a finnugor nyelveket is. Ilyen értelemben szoktak urál-altaji nyelvekről beszélni, amelyben az uráli a finnugor nyelveket jelöli. Az elmélet mellett szólnak a nyelvszerkezeti, nyelvtani hasonlóságok és bizonyos szókincsbeli egyezések mellett a magyarság belső-ázsiai, turáni kulturális kapcsolatai, a zenei, néprajzi, életmódbeli párhuzamok, továbbá történeti hagyományaink hun-magyar azonosságtudata.

[szerkesztés] Sumer-magyar nyelvrokonság

A magyar és a sumer nyelv kapcsolatát ma is többen vizsgálják, különböző eredménnyel. A laikus rokonítók életét nehezíti, hogy kevés a közvetlen magyar fordítás.

A sumer-magyar nyelvrokonság elméletének képviselői a 20. században:

• Badiny Jós Ferenc
• Barabási László történész, múzeumigazgató
• Bobula Ida történész
• Érdy Miklós
• dr. Nagy Sándor
• Padányi Viktor történész, író
• Varga Zsigmond, debreceni egyetemi tanár, lelkész, teológus, nyelvész és vallástörténész

Csőke Sándor nyelvész "A sumér ősnyelvtől a magyar élőnyelvig (1969)"

Gosztonyi Kálmán nyelvész a párizsi Saint-Michel Kollégium v. tanára, francia állami támogatással kiadott "Összehasonlító szumér nyelvtan (1977)"

[szerkesztés] Az ősnyelv elmélete

Az ősnyelvkutatás egészen új keletű tudomány. Két fő iránya van. Az egyik az úgynevezett nosztratikus nyelvcsalád kutatása. Ennek nincsenek különösebb magyar vonatkozásai jelenleg.

A másik a szóbokor- vagy más néven szógyökrendszerből indul ki. Az elmélet szerint a magyar nyelv egységes szóbokorrendszere nem jöhetett létre utólagos keveredésekből. A szóbokrok hálózata átszövi a nyelvet, és ez a hálózat egységes. A hálózat széttöredezve megtalálható más nyelvekben is, de csak romjaiban, míg a magyarban teljesen. Az utólagos keveredések hatására ez a hálózat szétszakadozott. Ezért ez a nyelv vagy egy műnyelv, mint pl.: az eszperantó, vagy az emberi elme fejlődésével párhuzamosan fejlődött, és ahogy az emberi gondolkodás fejlődött, úgy fejlődött a nyelv is, az alapfogalmak köré úgy bokrosodtak a szóbokrok. Az ily módon létrejött ősnyelv eszerint a legtisztábban a ma magyarnak nevezett nyelvben őrződött meg az elmélet szerint.^[1]

[szerkesztés] További elméletek

Megemlítendő a japán–magyar nyelvrokonság és a kelta-magyar nyelvkapcsolat elmélete, a kecsua-magyar hasonlóságok, a Bibliában található állítólagos magyar nevek, továbbá a Tamana-kutatás, amely a világ bármely táján föllelhető magyarul érthető földrajzi neveket vizsgálja.

Legutóbb az etruszk-magyar nyelvrokonság elmélete került előtérbe Mario Alinei olasz nyelvész kutatásai alapján.

Zsirai Miklós Őstörténeti csodabogarak című munkájában (1943) megpróbálja felsorolni, hogy a magyar nyelvet a finnugor és török nyelveken kívül milyen más nyelvekkel próbálták egyeztetni:

héber, egyiptomi, sumer, etruszk, hettita, baszk, perzsa, pelazg, görög, kínai, szanszkrit, angol, tibeti, tamil, korják, kamcsadál, jukagir, japán, ajno, dravida, maori, magar, csin, lepcsa, dafla, abor-miri, khasszi, mikir, munda, gondi, örmény, bodó, kocs, garo, kacsari, manipur, teluga, migal, brahui, tapka, manyók, szokpa, hórpa, szerpa, szunvár, garung, rodong, csuruszja, kulungya, bahingya, lehorong, szangpang, dumi, bután, kamu, humi

[szerkesztés] Az alternatív elméletek bírálata

A túlnyomórészt laikus alternatív elméletek, azok bírálói (pl. Rédei) szerint, általában „délibábos nemzettudatból” táplálkoznak. A finnugor nyelvrokonságot az elmélet születése óta sokan ellenérzéssel fogadják. Az elméletet elutasító nézeteknél gyakran megfigyelhető az összehasonlító és történeti nyelvészet széles körben bevett és bevált módszereinek mellőzése. Így például a magyar nyelv mai köznyelvi változatával dolgoznak; vagy nem tekintik mérvadónak a rendszeres hangmegfelelések létét vagy hiányát, amely a finnugor rokonságot támasztaná alá, noha ezt a módszert más nyelvcsaládok esetén is sikerrel alkalmazták. (Az újlatin nyelvek vizsgálatában például a latin nyelvvel összhangban álló eredményre vezetett.)

[szerkesztés] Nehézségek az egyes elméletek alkalmazása során

A türk rokonítást a régészet ugyan alátámasztja, de a rokonítható szavak köre a török nyelvek esetén sokkal távolabb esik az úgynevezett alapszókincstől (amit a nyelvek összehasonlításakor elsődlegesen vizsgálnak), mint a finnugor nyelvek esetében. (Magyarán: a finnugor nyelvekkel rokonítható szavak rendszerint elemibbek, alapvetőbbek, primitívebb fogalomkörökbe tartoznak, mint a türk nyelvekkel rokonítható szavak.) A magyar-türk nyelvrokonság elmélete ellen szól másrészről az is, hogy nagyjából a finnugor nyelvészet által is használt összehasonlítási módszereket alkalmazza, amelyeket ma már egyre több nyelvész erősen megkérdőjelez.

A nyelvészek között ma már nem elfogadott az altaji nyelvek (török nyelvek és mongol nyelvek) rokonságának bizonyítása sem, bár sokáig az volt. A mandzsu, hun, avar nyelvek idetartozása pedig különösen kérdéses. A avar és hun nyelvet csak személynevekből ismerjük, magáról a nyelvről szinte semmit sem tudunk. (Többek között Dr. Detre Csaba ettől eltérő véleményen van, lásd a külső hivatkozásoknál.)

A sumer nyelvi eredetkutatás talán legsúlyosabb módszertani hiányossága, hogy nem a lehető legkorábbi magyar nyelvemlékeket, hanem a mai, 20–21. századi nyelvállapotot veszik alapul. További érvek, amelyek kétségbe vonják e kutatások hitelét:

1. a korabeli magyar kiejtést hallgatólagosan a maival azonosnak veszik;
2. a más nyelvek összehasonlításánál bevált nyelvészeti módszereket (például a rendszeres hangmegfelelések vizsgálatát) nemigen alkalmazzák;
3. a szavak összevetése gyakran a következetesség igénye nélkül, ötletszerűen történik.

Ezenkívül a sumer nyelv hangzása nem pontosan ismert, hiszen jeleinek kiejtését csak más nyelvű (pl. akkád) szövegek alapján tudják rekonstruálni, és a két nyelv eltérő hangrendszere miatt nyilvánvaló torzulással. Ezen kívül az akkád nyelv is kihalt már, csak ma is élő nyelvrokonainak kiejtését tudják a múltba vetíteni.

A szóbokor (ősnyelv) elmélet ellenzői szerint a teória nyelvészetileg bizonyíthatatlan, és az elmélet elsősorban nem nyelvészeti, hanem romantikus, nacionalista indíttatású feltételezés.

A magyar nyelv rokonságára vonatkozó többi elméletet, mivel érveik nincsenek összhangban a nyelvtudomány bevett módszertanával, a nyelvészek többsége szintén elveti, s a finnugor elmélet ellenzői közül sem mindenki támogatja őket. Ez a tény is jelzi, hogy a nyelvtudományról való ismeretterjesztésnek még igen nagy szerepe van az elkövetkezendő évtizedekben, hogy ki-ki maga is eldönthesse, mely érvek szerepelhetnek a tudományos értelemben vett nyelvészet eszköztárában, és melyek nem.

[szerkesztés] Válaszok a bírálatokra

Dr Rédei Károly nem csak "délibábos nemzettudatból" táplálkozó írókat bírál, hanem tudományos fokozatú történészeket, nyelvészeket is. Érdemes megismerni az általa alkalmazott módszereket, hogy képet alkothassunk arról, ami ezen a téren történik ma a "tudomány" nevében.

Lásd:

Dr Bakay Kornél: Őstörténetünk és nyelvünk erőszakos finnesítése ellen I-II. http://tttweb.hu/gyujtemenyek/cikkek/regi/Magyarsag/Magyarnak%20lenni.html

A finnugor elmélet elvetése mellett érvel Dr Marácz László nyelvész "A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból" c. tanulmányában. http://maraczlaszlo.atw.hu/maracz_finnugor.html

Dr Rédei Károly kritikájára a A kétszer kaksi igazsága Válasz Rédei Károlynak című írásában válaszol. http://users.atw.hu/maraczlaszlo/red.html

[szerkesztés] Lásd még

• japán–magyar nyelvrokonság

[szerkesztés] Wikipédiás hivatkozások

• Jókai Mór véleménye:[1]
• Arany János véleménye versben:[2]
• Ady Endre véleménye vesrben:[3]

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Bobula Ida írások magtudin.org
• Kiszely István, A magyarok őstörténete: a magyar nyelv eredete, a török rokonság gondolatát támogatja
• Ősvita A magyar nyelv rokonítási kísérleteiről (mancs.hu)
• A FINNUGOR NYELVROKONSÁG KUTATÁSTÖRTÉNETE [4]
• Ősnyelv Gondolatok az ősnyelvről, benne a magyar nyelvről
• Varga Csaba (ősnyelvpárti)
• Varga Csaba: Ógörög:Régies csángó nyelv 2006
• Varga Csaba: Az angol szókincs magyar szemmel 2007

• Nyelvrokonságok táblája Magyar-altaji-finnugor-dravida-szumér-etruszk rokonság
• Mit mondanak nyelvünkről a külföldiek? A magyar nyelv eredetéről
• Badiny-Jós Ferenc: Egyedül maradtam. . . Mégis féltek tőlem . . .? – http://www.magtudin.org/Oroszlan.htm
• EKOSZ-EMTE: Művelődés 33 – Gondolatok a magyarkultúráról[5]