Turán
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A(z) „Turán” lehetséges további jelentéseiről lásd: Turán (egyértelműsítő lap).
Turán (perzsául: توران) a letelepedett iráni népektől északra, az Oxus folyón túl elterülő közép-ázsiai sztyeppék vidékét foglalta magában, ahol lovasnomád népek éltek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A név eredete
A kifejezés a perzsa nyelvből származik. A Sáhnáme (Királyok könyve), a perzsa irodalom leghíresebb és számos ázsiai országban máig népszerű műve, amely a 10. században született, a következőképpen írja le, hogy Feridún király, a perzsák első sahja hogyan osztotta fel birodalmát három fia között:
|
"Elsőbben is Szelmet hívta elő s neki |
|
(Radó Antal fordítása)
|
[szerkesztés] Turáni-alföld
A Turáni-alföld a mai Közép-Ázsia nagy részére kiterjedő, sztyeppékkel borított síkság.
[szerkesztés] Turáni embertípus
Az embertan (fizikai antropológia) megkülönbözteti a turáni vagy turanid embertípust. Ez az emberi rasszok (emberfajták) egyike, amely az europid és mongolid nagyrasszok közötti átmeneti formának tekinthető. Tiszta formájában Belső-Ázsia egyes területeinek lakóira jellemző, de más típusokkal keveredve számos ázsiai és európai embercsoportnál kimutatható.
[szerkesztés] Turáni népek és nyelvek
A turáni népek az eurázsiai sztyeppei civilizáció területén, illetve hatókörében élő egykori népek, illetve mai utódaik összefoglaló elnevezése. A fogalom főleg a 20. század első felében volt elterjedt, de néha még ma is előfordul. A csoportosítás alapja az a megfigyelés volt, hogy ezek a népek mindmáig számos közös kulturális, antropológiai és részben nyelvi vonást őriznek.
A turáni népek közé eredetileg a következőket sorolták: török vagy türk népek (ujgurok, kazahok, oszmán-törökök, kipcsakok stb.), szkíták (szittyák), hunok, avarok, mongolok, mandzsuk, magyarok[1] és a finnugor nyelvű népek. Később a japánokat is idesorolták, a japán nép eredetére vonatkozó felismerések alapján.
A turáni nyelvek fogalmát a mai összehasonlító nyelvészet nem használja. Azonban hasonló értelmű az urál-altaji nyelvcsalád fogalma, amely modern elméletként a 20. században jelent meg. Ez nagyrészt ugyanazokat a nyelveket foglalja magába, azzal a különbséggel, hogy az urál-altaji nyelvcsaládba sorolt nyelvek rokonságát a rendszeres hangmegfelelések elemzésével és más tudományos nyelvészeti módszerekkel vizsgálják.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Megjegyzések
- ^ A magyar népnek a turáni népek közé sorolását alátámasztotta a török népekkel való ismert nyelvi-történelmi kapcsolataink mellett számos zenei, néprajzi, életmódbeli párhuzam, továbbá történeti hagyományaink hun-magyar azonosságtudata. A 70-es évektől Kiszely István antropológus vizsgálta a honfoglaló magyarság és a mai magyar lakosság embertani jellegét, és a turanid típus markáns jelenlétét mutatta ki más európai népekhez képest. Kiszely István újabb kutatásai a DNS elemzés legkorszerűbb módszereivel genetikai kapcsolatot mutattak ki a magyarok és a nyugat-kínai sárga ujgurok között.
A tulipán őshazája ez a vidék, amely a magyar népművészet leggyakrabban használt motívumainak egyike.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Schmidt József: Turánizmus, Nyugat, 1925. 20. szám
- Sáhnáme, a királyok könyve (részlet)
- Dr. Baranyi Tibor Imre: Turán
[szerkesztés] További irodalom
Kiszely István: Embervilág. A Föld benépesülése és mai lakói, Egyetemi jegyzet az ELTE Bölcsész Karán, Bp., 1991.
Kiszely István: A magyar ember. A Kárpát-medence embertörténete I-II., Bp., Püski Könyvkiadó, 2004.
