Finnugor nyelvrokonság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A magyar nyelvészetben a finnugor nyelvrokonság fogalma a magyar nyelv rokonságát jelenti a finnugor nyelvekkel. A magyar nyelvet a finnugor nyelveken belül az ugor nyelvek csoportjába sorolják. Ide tartozik még a Szibériában, az Urál-hegységtől keletre élő obi-ugorok, a manysik (vogulok) és hantik (osztjákok) nyelve.

A finnugor nyelvrokonság egyrészt az alapszókincs összevetésével, másrészt a rendszeres hangmegfelelésekkel (pl. a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.), harmadrészt a nyelvi rendszer hasonlóságával (ragozás, a nyelvtani nemek hiánya stb.) igazolható. Egy átlagos mai magyar szöveg elemzése során a finnugor, azaz magyar szavak arányát kb. 90%-nak találjuk. A nyelv mai jellegét természetesen egyéb nyelvek is jelentősen befolyásolták.

A finnugor nyelvrokonság vizsgálatával, a finnugor nyelvek és az ezeket beszélő népek rokonságával és a kultúrájuk összehasonlító tanulmányozásával a finnugrisztika, illetve művelői, a finnugristák foglalkoznak.

Tartalomjegyzék 1 A finnugor nyelvekkel való rokonítás története[1] 2 A finnugor nyelvrokonság bizonyítékai 2.1 A finnugor nyelvrokonság rendszere 2.2 A finnugor nyelvek jellemzői 2.3 Nyelvrokonságmondatok 2.3.1 Vogul-magyar 2.3.2 Osztják-magyar 2.3.3 Finn-magyar 2.3.4 Permi-magyar 2.3.5 Finn-mari (cseremisz) 2.4 Genetikai és néprajzi bizonyítékok 3 A rekonstruált finnugor alapnyelv 4 A finnugor őshaza elmélete 5 A finnugor nyelvrokonság és őshazaelmélet kritikái 5.1 Válasz a bírálatokra 6 Lásd még 7 Források 8 Jegyzetek 9 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A finnugor nyelvekkel való rokonítás története^[1]

Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható!

II. Pius pápa (Aeneas Silvius Piccolomini, 1405-1464) említi egyik művében, hogy egy veronai szerzetes a Don forrásvidékénél magyarral rokon nyelven beszélő emberekre talált. A magyar és az obi ugor nyelvek kapcsolatba hozásának ez az első ismert emléke. A finnugor nyelvrokonság gondolatát a 16. században vetik fel határozottabban: Mathias de Miechow krakkói kanonok a Tractatus de duabus Sarmatiis/Trakta a dunai SarMatsákról/ c. művében még a magyarok és a Káma-vidéki Jugriában élő népek nyelvének hasonlóságáról ír, míg br. Siegmund de Herberstein osztrák diplomata a Rerum Moscovitarum Commentarii-ban (1549) már nem csak a jugriai manysik és hantik és a magyarok nyelvének rokonságát veti fel, de azt is állítja, hogy a magyarok innen költöztek a Kárpátok közé.

A finnugor nyelvrokonságot itthon először a magyar Szamosközy István történetíró vetette fel a 16. században. Ekkor még csak az obi-ugorok és a magyarok nyelvrokonsága merült fel.

1671-ben Georg Stiernhielm svéd tudós beszámolt a lapp, észt és finn nyelv hasonlóságáról, illetve a finn és magyar közti hasonló szavakról. A hamburgi orvos és polihisztor Martin Vogel szintén kísérletet tett a finn, lapp és magyar nyelvek rokonítására. Ő a szóegyezéseken, etimológiákon kívül már nyelvtani párhuzamokra is támaszkodik, amikor e nyelvek rokonságát kimondja. A lapp, finn és magyar nyelv rokonságát még G. W. Leibniz is említi a De originibus gentium c. művében – sőt, egy közös ősnyelv leszármazottainak tartja ezeket.

A finnugor rokonság elmélete a 18. században alakult ki. 1717-ben Olaf Rudbeck svéd professzor körülbelül száz szóegyezést talált a finn és a magyar között, amiből a nyelvészek többsége 40-et még ma is elfogadhatónak tart.

A finnugor elmélet tudományos kutatásának kiindulópontja Sajnovics János 1770-ben megjelent latin nyelvű tanulmánya volt, Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum Idem Esse, azaz A lapp és a magyar nyelv azonosságáról, mely mai szemmel nézve is tartalmaz figyelemre méltó elemeket. Nyilvánvaló hibái közül az egyik, hogy az állítólag hasonló szavakat ragozva újra beleteszi a szólistába, így többszörözve meg az ilyen szavak számát. Sajnovicsot Hell Miksa a bécsi udvari csillagvizsgáló vezetője kérte fel, hogy legyen segítője egy északi expedícióban. A csillagászati megfigyelések szüneteiben tanulmányozta Sajnovics a lappok nyelvét és életét. Hazatérése után visszatért a csillagászathoz és a matematikához, nyelvészeti tanulmányokkal többé nem foglalkozott.

1790 körül Göttingában a kolozsvári orvos, Gyarmathi Sámuel a német Schlözer befolyására tanulmányt írt Affinitas címmel, melyben a magyar és az északi nyelvek hasonlóságát ecseteli. A következő lépés Hunfalvy Pál 1851-es akadémiai bejutása volt, aki barátját, a 23 éves Budenz Józsefet Magyarországra hívta Göttingából. Budenz mintegy 20 éven keresztül a finnugrisztika legnagyobb magyarországi szaktekintélyének számított, és nagyban hozzájárult az elmélet elterjesztéséhez.

A finnugor nyelvrokonság elmélete korabeli és mai ellenfelei szerint az osztrák hatalmi-politikai célok érdekeit, a magyar nemzeti büszkeség letörését célozta. Magyarországon a 18. századig a magyarság szkíta, illetve hun eredetének elmélete volt elfogadott. A 18–19. századi magyar közvélemény ellenállással fogadta a kizárólagos északi rokonság gondolatát, mivel sokak szerint ez egyben a magyar múlt meghamisítását is jelentette. (Ekkor még a tudományban sem különböztették meg a nyelvrokonságot és a genetikai-antropológiai rokonságot.) Az 1848-'49-es szabadságharc leverése után a Magyar Tudományos Akadémia karát lecserélték, magyar tudósok helyét zömében német, és cseh tudósok vették át. ^[forrás?]

Vámbéry Ármin 1869-ben megjelent Magyar és török-tatár szóegyeztetések című tanulmánya nyomán kirobbant az ugor-török háború néven elhíresült nyelvtudományi vita, melynek során Budenz, Hunfalvy és társaik cáfolatai után végül Vámbéry elállt elméletétől, mely szerint a magyar török eredetű nyelv volna. Azóta a magyar nyelv és a finnugor nyelvek rokonságát a nyelvtudomány mérvadó képviselői közül senki nem vonja kétségbe.

[szerkesztés] A finnugor nyelvrokonság bizonyítékai

A finnugor nyelvek rokonsága a nyelvi rendszer bizonyos típusú, igen sokrétű hasonlóságával igazolható. Nem elég hozzá az egyes elemek hasonlósága. Egyes szavak két nyelvben akkor is lehetnek hasonlóak, ha a két nyelv nem rokon – akár azért, mert az egyik átvette a másiktól vagy annak közelebbi rokonától (pl. ilyenek a török–magyar egyezések: bika, zseb, kapu, alma, stb.), akár azért, mert – bármilyen furcsa – van bizonyos statisztikai valószínűsége annak, hogy hasonló hangkészlettel rendelkező nyelvek néha hasonló szavakat produkáljanak, akár úgy, hogy még a jelentésük is hasonló (pl. kínai nü és magyar nő). Még szabályos hangmegfelelések is lehetnek átvett szavak bizonyos csoportjai esetében.

Ugyanez igaz a nyelvtani párhuzamokra. Az, hogy mind a török, mind a magyar nyelv – vagy, kitágítva a kört, a török és a finnugor (uráli) nyelvcsalád tagjai – agglutinálnak, vagyis hasonló módon toldalékolják az igéiket, illetve a főneveiket, önmagában még nem elég a rokonság bizonyítására. Nemcsak hangtani és szókészletbeli, de nyelvtani párhuzamosságok is kialakulhatnak olyan területeken, ahol egyes nyelvek szorosan együtt élnek – ezek az ún. „areális” (= területi) nyelvészeti jelenségek azonban önmagukban még nem teremtenek rokonságot az egyes nyelvek között.

A finnugor (uráli) nyelvek rokonsága azonban – éppúgy, mint más nyelvcsaládok tagjainak rokonsága – a rokon nyelveket ezeknél sokkalta összetettebb, mai adottságaikat, nyelvtörténeti fejlődésüket és egymással mutatott megfeleltethetőségüket egyaránt figyelembe vevő és magyarázni próbáló, komplex rendszerbe foglalja. Ennek a rendszernek az időbeli (történeti, diakrón) változásait próbálja rekonstruálni a történeti nyelvészet – esetünkben a finnugor (uráli) nyelvészet keretein belül. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi jóval tágabb fogalom: ide tartozik a finnugor nyelvek általános nyelvészeti vizsgálata is.

A toldalékok használata, nyelvtani nemek hiánya stb., főként pedig az alapszókincs összevetése és a rendszeres hangmegfelelések (pl. a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.) és a többi, ismeretterjesztő könyvekben gyakran felbukkanó bizonyíték tehát a finnugor (uráli) nyelvrokonság bizonyítási rendszerében csupán a jéghegy legcsúcsa.^[2]

[szerkesztés] A finnugor nyelvrokonság rendszere

A hangmegfelelések megfigyelése képezi a nyelvrokonság bizonyításának folyamatában az első lépést. Két rokon nyelv (pl. a magyar és a manysi) rokon szavai olyan párhuzamokat mutatnak, amelyek a véletlenszerűséget kizárják. A megfeleltetések szabályossága ugyanis nem csak e két nyelv szavainak bizonyos csoportjában figyelhetők meg – a rokon nyelvek bármely két nyelvét kiválasztva ugyanannak a szóhalmaznak egy részét – és köztük a rendszerszerű párhuzamokat – biztos, hogy megtaláljuk. Így lehetséges, hogy az uráli nyelvek közös korpusza (ld. Starostin uráli adatbázisa) bő ezer szótőt sorol fel, amelyből bő 650 megtalálható a magyarban is – ezek pedig minden rokonnyelvi megfelelőjükkel szabályos megfeleléseket (párhuzamokat) mutatnak. Ugyanez érvényes minden nyelvcsalád bármely két rokon tagjára is, tehát univerzális nyelvtörténeti jelenségről, a nyelvek történeti (diakrón) változásának látható és megfogható következményeiről van szó.

A hangmegfelelések felismerése, szabályaik azonosítása nem mindig könnyű – sőt, pl. a magánhangzók esetében, igen bonyolult is lehet. Nem mindegy, például, hogy a megfigyelt hang milyen hangtani környezetben (pl. zöngés hang vagy zöngétlen mássalhangzó, mély vagy magas magánhangó következik utána) és milyen helyzetben (szó eleji, szó közepi, szóvégi pozícióban) van. Bizonyos hangváltozások csakis bizonyos helyzetben és környezetben zajlanak le, mások esetleg mindettől függetlenül mennek végbe.

A mai nyelvek rokon szavai közötti hangmegfelelések kialakulásának folyamatát és jellemzőit írják le a hangtörvények. A hangtörvények tehát nem azt rögzítik, hogy melyik rokonnyelv milyen helyzetben és környezetben álló melyik hangja melyik más nyelvben milyen hangnak felel meg, hanem azt, hogy ezek a hangmegfelelések hogyan jöhettek létre. A hangtörvények tehát adott nyelv hangrendszerének változásait írják le. Csak úgy alkothatunk képet a jelenleg is megfigyelhető megfelelések okairól, ha áttekintjuk azokat a releváns hangváltozásokat, amelyek a két vizsgált nyelv történetében a legközelebbi közös ős felbomlása óta történtek.

Nem változhat azonban akármilyen hang akármilyen másik hangra. A lehetséges hangváltozásoknak vannak fizikai korlátai (a száj berendezése) éppúgy, mint nyelviek. Az utóbbihoz tartozik a hangrendszer arányossága – a hangképzésnek úgy kell kihasználnia a szájüreg adta lehetőségeket, hogy az továbbra is lehetővé tegye a hatékony kommunikációt.

Minden hangváltozás az adott hang valamilyen fontos és jellemző tulajdonságát változtatja meg. A változás mindig fokozatos, vagyis egyszerre csak egyik jellemző változhat. A mássalhangzók leírásához általában szükséges fő változók például a következők: (1) a képzés helye a szájüregben (ill. az orrüreg felhasználása a nazális hangok képzésénél), (2) a képzés módja (zöngésség, hehezetesség, lágyság) (3) az ejtés hossza.

• A hangtörvények
• A fonetikai rendszer
• A morfofonológiai rendszer
• A szókészlet
• A szótan
• A mondattan

[szerkesztés] A finnugor nyelvek jellemzői

• nagyszámú toldalék használata, vagyis agglutináció
• számos nyelvtani eset használata (az indoeurópai 4-7 esetnél jóval több, a magyarban például 18)
• magánhangzó-harmónia (hangrend) az ősi szavaknál
• nincs nyelvtani nem
• a jelző megelőzi a jelzett szót
• a jelző nincs egyeztetve a jelzett szóval, pl. gyönyörű kuvaszokat és nem "gyönyörűeket kuvaszokat" (egyes balti-finn nyelveknél van egyeztetés, de a kutatások szerint ez későbbi fejlemény)
• számnevek után egyes szám áll (sok ember, nem "sok emberek")
• a névszói állítmány gyakorisága (azaz a kopula hiánya), például Pista tanár, nem "Pista tanár van"
• birtokos személyragozás (kutyám, kutyád stb.)
• a birtoklást a habere ('birtokolni') ige nélkül, birtokos személyjellel és részeshatározóval fejezzük ki (például Nekem van lovam, nem "Én birtoklok lovat")
• tárgyas igeragozás (az ugor nyelvekben és néhány további uráli nyelvben)

Megjegyzendő, hogy valamennyi fenti vonás (a tárgyas igeragozás kivételével) az altaji nyelvekre is jellemző, lásd: Urál-altaji nyelvcsalád.

60 véletlenszerűen kiválasztott alapvető szó összehasonlítása

A szavak kiválasztása a magyar nyelvből történt a 207 legalapvetőbbnek ítélt fogalmat tartalmazó Swadesh-lista alapján. A szavak között vannak névmások, kérdőszavak, a testrészek, rokonság, természeti jelenségek, érzékelés és fő tevékenységek (jön, megy, mond, tud, lát). Az összehasonlított nyelvek a finnugor nyelvek négy fő csoportját képviselik: ugor csoport – magyar, balti-finn csoport – észt, "volgai" csoport – mordvin, permi csoport – komi.

Mivel a szavak kiválasztásánál az volt a szempont, hogy azok alapvető jelentésűek legyenek, és nem az, hogy rokonságban álljanak, ezért így láthatóvá válik, hogy az egyes nyelvek alapszókincsében milyen arányban szerepelnek a hasonló alakú, azonos jelentésű szavak. Ezek közül vastag betűvel ki vannak emelve azok, amelyek mind a négy nyelvben azonos kezdőhangúak. (Ez a szavak rokonságának nem feltétele, de statiszikai alapon nem lehet véletlen egyezés, ha többször is előfordul.)

A mordvin és komi nyelv cirill betűs szavai után dőlt betűvel a megközelítő kiejtés magyar fonetikus átírásban.

^[3]

Magyar	Észt	Mordvin (erza dialektus)	Permják komi	Swadesh-lista szerinti sorszám
én(nincs kiírva -*m rag jelzi)	mina	мон mon	ме me	1
te/ön	sina	тон ton	тэ te	2
ő	tema, ta	сон szon	сійö szijö	3
mi	meie, me	минь min	ми mi	4
ti	teie, te	тынь tün	ти ti	5
ők	nemad, nad	сынь szün	найö najö	6
ez/itt	see	те te	тайö tajö	7
az/ott	too	што sto	сійö szijö	8
ki?	kes?	кие? kie?	коді? kodi?	11
mi?	mis?	мезе? meze?	мый? müj?	12
nem	mitte	а, аволь, эзь a, avol, ez	абу abu	16
egy	üks	вейке vejke	öти öti	22
kettő/más/iker	kaks	кавто kavto	кык kük	23
három	kolm	колмо kolmo	куим kulm	24
négy	neli	ниле nile	нёль nöl	25
öt	viis	вете vete	вит vit	26
ember	isik	ломань loman	морт mort	38
gyerek, gyermek, pudre, /fi /fia	laps	эйкакш ejkaks	челядь cseljagy	39
feleség (-né, nej) /némber	naine	ни ni	гöтыр götür	40
férj	abikaasa, mees	мирде mirde	верöс verösz	41
anya/szülő	ema	(тиринь) ава (tirin) ava	мам mam	42
apa/a(család)fő	isa	тетя tetya	бать baty	43
fa	puu	чувто csuvto	пу pu	51
bőr/héj	nahk	киське kiszke	ку ku	62
vér	veri	верь ver	вир vir	64
csont/tetem	kont, luu	ловажа lovazsa	лы lü	65
haj	juuksed	черь cser	юрси jurszi	71
fej/kupa	kőrv	пиле pile	пель pel	73
szem	silm	сельме szelme	син szin	74
orr	nina	судо szudo	ныр nür	75
száj	suu	курго kurgo	вом vom	76
fog	hammas	пей pej	пинь pin	77
nyelv	keel	кель kel	кыв küv	78
láb, lábfej	jalg	пильге pilge	кок kok	80
kéz	käsi	кедь ked	ки ki	83
szív/szűny	süda	седей szedej	сьöлöм szölöm	90
inni	jooma	симемс szimemsz	юны junü	92
enni	sööma	ярсамс jarszamsz	сёйны szöjnü	93
látni	nägema	неемс neemsz	аддзыны addzünü	101
hallani	kuulma	марямс marjamsz	кывны küvnü	102
tudni	teadma	содамс szodamsz	тöдны tödnü	103
aludni	magama	удомс udomsz	узьны uznü	107
élni	elama	эрямс erjamsz	овны ovnü	108
(meg)halni	surema	куломс kulomsz	кувны kuvnü	109
jönni	tulema	самс szamsz	локны loknü	122
feküdni	valetama	кенгелемс kengelemsz	куйлыны kujlünü	123
ülni	istuma	аштемс (озадо) astemsz (ozado)	пукавны pukavnü	124
állni	seisma	аштемс (стядо) astemsz (sztjado)	чеччавны cseccsavnü	125
adni	andma	максомс makszomsz	сетны szetnü	128
mondani	ütlema	меремс meremsz	шуны sunü	140
nap/van	päike	чипай, чи csipaj, csi	лун lun	147
hold	kuu	ков kov	тöлысь tölüsz	148
csillag	täht	теште teste	кодзув kodzuv	149
víz	vesi	ведь ved	ва va	150
kő/keu	kivi	кев kev	из iz	156
föld	maa	мода moda	мусяр muszjar	159
ég/menny	taevas	менель menel	енэж enezs	162
szél	tuul	варма varma	тöв töv	163
tűz	tuli	тол tol	би bi	167
éj/nix	öö	ве ve	вой voj	177

[szerkesztés] Nyelvrokonságmondatok

Az alábbi mondatok olyan (tréfás) illusztrációk, amelyek a rokonnyelvek szókészletbeli és nyelvtani párhuzamait jól mutatják.

[szerkesztés] Vogul-magyar

Hurem né vitnel huligel husz hul pugi.

Három nő a vízből hálóval húsz halat fog.

Hurem-szát-husz hulach-szem empem viten eli.

Háromszázhúsz hollószemű ebem vízen él.

[szerkesztés] Osztják-magyar

Pegte lau lasinen menl tou szilna.

Fekete ló lassan megy a tó szélén.

Forrás: [4]

[szerkesztés] Finn-magyar

Jään alla talvella elävät kalat uiskentelevat.

Jég alatt télen eleven halak úszkálnak.

Kivistä verinen oli vävyn käsi.

Kövektől véres volt veje keze.

Orvon silmä kyyneliä täynnä.

Árva szeme könnyel tele.

Kuka meni meidän edessämme?

Ki ment mielőttünk?

Miniäni antoi voita.

Menyem adott vajat.

Forrás: [5]

[szerkesztés] Permi-magyar

• Munnü kolö. (komi)
• Mününü kule. (udmurt)
• Menni kell./"menekül" (magyar)

[szerkesztés] Finn-mari (cseremisz)

• Padassa on kuusi kalaa.
• Poδəšto kut kol ulo.

• Tuli palaa ja siksi lumi sulaa.
• Tul jüla δa satlan lum šula.

A fenti mondatoknál, mint az összehasonlító nyelvészetben általában, nem a hasonlóságnak van bizonyító érvénye, sem a különbségeknek nincs cáfoló ereje (hiszen egy nyelvcsalád tagjaiból épp úgy lesznek önálló nyelvek, hogy az idők folyamán különféle változások zajlanak le bennük, melyek révén eltávolodnak egymástól): a nyelvészet a rendszeres hangmegfeleléseket fogadja el döntő érvként, amit az uráli nyelvcsalád tagjai közt is meg lehet figyelni. A hasonlóság véletlen és rendszertelen is lehet, de az azonos típusú hangmegfelelések "rendszeres" előfordulása minimálisra csökkenti a véletlen esélyét. Ilyenek például a p ~ f (például: pegte ~ fekete, pugi ~ fog), k ~ h (kalat ~ halak), t ~ z (viten ~ vízen), mp ~ b (empem ~ ebem), nt ~ d (antoi ~ adott) stb..

[szerkesztés] Genetikai és néprajzi bizonyítékok

A legújabb kutatások jelentős genetikai rokonságot mutatnak ki a honfoglaló magyarok és a mai dél-uráli népek között.^[4] Viszont a honfoglaló magyarok nyelvéből nem maradtak fent írásos emlékek. Az első írásos emlék jóval 894 után -> 1192~95 körül keletkezett. Addigra a kettősnyelvű honfoglalók nyelve is a többségi nyelvhez kelett alkalmazkodjon. A Hideo Matsumoto-féle marken gén kutatások (amivel sikeresen meghatározták a japánok, és az auszrálok genetikai eredetét, kimutattak rokonságot a mai finnugor népekkel, ellenben nem mutattak ki a finnekel, és az ugorokkal, ezzel a biológia kizárja a magyaroknak a finnekkel, vagy az ugorokkal való bármiféle ősi kapcsolatát. Ellenben bebizonyítja, hogy a magyarság átvonult azokon a területeken, ahol a mai finnugor népek élnek. ^[5]

A finnugor összehasonlító nyelvészet és néprajz számos magyar kulturális elem magyarázatát a finnugor nyelvű népek nyelvében és szokásaiban találta meg. (Pl. a népmesei "kacsalábon forgó ház", a "nem tudom ki ia-fia" kifejezés stb.^[6]

[szerkesztés] A rekonstruált finnugor alapnyelv

Az alapnyelv rekonstruált szókincsének kutatása során a kutatók a következő szótagszerkezeteket különítették el:
(példaként finn szavak állnak)
Jelölések: C - mássalhangzó V - magánhangzó

• CVCV kala
• CVCCV kolme
• VCCV yksi
• VCV emä
• CV me
  
  

[szerkesztés] A finnugor őshaza elmélete

A szókincsbeli egyezések és a rendszeres hangmegfelelések alapján a nyelvészek rekonstruálják azt a feltételezett ősnyelvet, amit a mintegy 6000 évvel ezelőtt még együtt élő „finnugor ősnép” beszélhetett. A finnugor őshaza-elméletek szerint e népek évezredekkel ezelőtt közös területen éltek, majd elváltak egymástól.

Az őshaza pontos helyét a történészek interdiszciplináris módon, részben a régészeti kutatások, részben a nyelvtörténet, valamint más tudományok (pl. paleobotanika) segítségével próbálják meghatározni. Az egyik lehetséges módszerük a rekonstruált ősnyelv szavaiból kibontakozó környezeti jellemzők (pl. növény- és állatnevek) segítségül hívása. Az adott korszak régészeti leleteiben előforduló állat- és növénymaradványok (pl. pollenek) segítségével próbálják meg azt a területet megkeresni, amely a nyelvi adatoknak megfelel.

[szerkesztés] A finnugor nyelvrokonság és őshazaelmélet kritikái

Az alternatív nyelvrokonság-elméletek hívei elsősorban a magyar nyelv és a többi finnugor nyelv közötti rokonság mértékét kérdőjelezik meg. Az alternatív kutatók többsége szerint a finnugor-magyar nyelvi kapcsolatok tagadhatatlanok, de ez nem zárja ki a más nyelvekkel való rokonságot, és a kapcsolat magyarázata, oka, iránya nem tisztázott, mint ahogy a magyar nyelv egyéb nyelvekhez való viszonya sem eléggé föltárt.

Az alternatív vélemények szerint a finnugrisztika aluldeterminál, nem veszi figyelembe a magyarnak a más nyelvekkel való kapcsolatát.^[7]

A finnugor őshaza elmélete elsősorban a régészeti adatokkal vagy inkább ezek nemlétével vagy különféle értelmezéseivel egyeztethető össze nehezen. Egyes régészek szerint pedig az adatok alapján a nép finnugorságának elmélete egyenesen cáfolható, vagy legalábbis valószínűtlen, és ebből (a nyelvtudományi szempontoktól függetlenül) a nyelvrokonság valószínűtlen voltára is következtetnek. László Gyula a finnugor őshaza helyett az Eurázsia nagy területein elterjedt ősi közvetítő nyelvet feltételez, amelyből számos szó és nyelvi elem került az egymással eredetileg semmilyen rokonságban nem álló, legkülönbözőbb népcsoportok nyelvébe.^[8]

A finnugor őshaza elméletével szemben a másik gyakori logikus ellenvetés, hogy a magyar népi kultúra, magyar mitológia, magyar népmesék, magyar népzene, magyar népművészet elemeinek többsége egyértelműen nem finnugor kapcsolatokra utal.

^[9]

Jellemző még a magyar nyelv- és néprajzkutatásra (legalábbis annak, finnugrista változatára), hogy érthetetlen módon ignorálja a székely-magyar rovásírást. Számos olyan leleten található rovásírás (lásd pl. "szeged-nagyszéksósi" lelet), minek korát honfoglalás kora előtti időre datálják, mégis egyértelműen, érthetően megfejthető magyarul, a rovásírás nyelvtani szabályai szerint. Ezek bizonyíthatják a hun magyar rokonságot.^[10]

[szerkesztés] Válasz a bírálatokra

Az alternatív nyelvrokonság- és eredetelméletek képviselőinek bírálataival szemben a finnugristák csak kivételes esetekben védekeznek. Értékelhető vita nem alakult ki a finnugrista fél részéről, mivel nem hajlandóak figyelembe venni a bizonyítékokat, amit az ellenző fél felhoz, legfeljebb egy-két hibára alapozva fogalmazzák meg véleményüket. Az elméletek részleteibe merülő cáfolat nem olvasható tőlük. Szerintük ezek az elméletek a 19. század második felének magyarországi romantikus-nacionalista elképzeléseiből és azok 20. század eleji, soviniszta politikai ideológiától átszőtt változataiból (turanizmus) merítenek, és nem mutatják a 20. század második felének tudományos paradigmái által megkövetelt legalapvetőbb jegyeket sem, hanem – jobb esetben – a nyelvtörténet kialakulását megelőző tudománytörténeti fázisok egyes elképzeléseihez nyúlnak vissza, beskatulyázva ezzel az összes nekik ellentmondó tudóst. Nem csak arról van szó szerintük, hogy a finnugor nyelvtudomány kutatási elveihez és módszertanához nem illeszkednek, hanem sokkal többről – egyáltalán nem illeszthetők bele a modern (a 20. század második felére jellemző) euro-amerikai tudományos gondolkodás világába. Az alternatív kutatók kijelentéseinek értelmezési nehézségei, az adatok szelektív kezelése (ami egyébiránt a másik félre is vonatkozik), a tudományos kutatásmódszertan hiánya inkoherens, egymásnak is ellentmondó, ám a finnugor nyelvtudományt, annak képviselőit és eredményeit lekicsinylő nézeteket eredményez. Ezeket az elképzeléseket a történész inkább a közelmúlt és a ma társadalompszichológiai folyamataihoz, semmint a magyar őstörténethez kapcsolja, jelentősséggel az utóbbi tekintetében nem bírnak.^[11]

[szerkesztés] Lásd még

• Finnugor nyelvek
• Finnugrisztika
• Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról
• Uráli nyelvcsalád
• Urál-altaji nyelvcsalád

[szerkesztés] Források

• Csepregi Márta (ed.): Finnugor kalauz. Budapest: Panoráma, 1998., ISBN 9632438620
• A magyar szókészlet finnugor elemei. Etimológiai szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967-1978.

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Se kultúra, se történelem (Nádasdy Ádám, MaNcs, XV. évf. 23. szám, 2003. június 5.)
• Finnugor linkgyűjtemény
• Sajnovics János: Bizonyítás, hogy a magyarok és lappok nyelve ugyanaz (1770)
• Magyar Tudományos Akadémia
• Götz László: Keleten kél a Nap I. - II.
• A Helsinki Egyetem
• Bécsi Egyetem Finno-Ugristik Intézete
• Weöres Gyula a finn és a magyar nyelv kapcsolatáról (angol nyelven)
• Vége a finnugor–magyar eredetelmélet egyeduralmának? – rádióbeszélgetés az ELTE orientalistájával (Magyar Katolikus Rádió, Délutáni Találkozás)
• Márpedig rokonok! (Bizonyíték a finn–magyar nyelvrokonságra) – a finn Nightwish együttes egyik számának feldolgozása (humor)