Budenz József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Budenz József, fotó 1880 után

Emléktáblája a szegedi Pantheonban

Budenz József (Rasdorf, Németország., 1836. június 13. – Budapest, 1892. április 15.) német származású magyar nyelvtudós, egyetemi tanár, az MTA tagja.

[szerkesztés] Életpályája

Egyetemi tanulmányait a Marburgi Egyetemen kezdte 1855-ben, majd egy évvel később a Göttingeni Egyetemen folytatta. Itt indogermanisztikát tanult, majd „altajisztikával” kezdett foglalkozni.

Doktorátusát 1858-ban szerezte meg. Ugyanebben az évben Hunfalvy Pál meghívására Magyarországra érkezett a magyar nyelvet tanulmányozni. 1858–1860 a székesfehérvári cisztercita gimnáziumban tanított német és görög nyelvet.

1861-ben az MTA Könyvtárának segédkönyvtárosa és az Akadémia levelező tagja lett. A török, majd a finnugor nyelvek kutatásával foglalkozott.

A pesti egyetemen 1868-ban kapott magántanári kinevezést. 1872 és 1892 között az „altáji”, azaz finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszék tanára volt.

1873 és 1881 között jelent meg fő műve, a Magyar-ugor összehasonlító szótár, ami a korabeli magyar nyelvtudomány egyik meghatározó munkája lett.

Vámbéry Ármin 1882-ben megjelent A magyarok eredete című könyvében igyekezett cáfolni Budenz eredményeit. Budenz és és Hunfalvy válaszai után végül Vámbéry elállt elméletétől, miszerint a magyar nyelv türk eredetű volna. Az „ugor–török háború” néven elhíresült nyelvtudományi vita után a két hajdani jó barát, Budenz és Vámbéry között végképp megromlott a viszony.

1892. április 15-én egy szívrohamot követően elhunyt. Budapesten, a Németvölgyi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Tudományos munkásságát olykor német származására hivatkozva próbálták kétségbe vonni, noha Budenz jól megtanult magyarul, és kutatásaihoz nem volt szükség olyan plusz tudásra, amelynek csak anyanyelvi beszélő lehetett volna birtokában; mi több, már előtte ugyanerre az eredményre jutottak magyar anyanyelvű tudósok is, mint Sajnovics János és Gyarmathi Sámuel.