Trevi-kút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Trevi-kút (olaszul: Fontana di Trevi) Róma egyik legnagyobb és világszinten legismertebb szökőkútja. A barokk szökőkutat a 17. században építette Nicolo Salvi a Poli-palota (Palazzo Poli) déli homlokzatán.

Tartalomjegyzék 1 Építésének története 2 A szoborcsoport 3 Hagyományok 4 A kút a filmvásznon 5 Hivatkozások 6 Források 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Építésének története

A szökőkút három út találkozásánál épült fel, innen származik megnevezése is (Trivium). Az ókorban az Aqua Virgo vízvezeték végpontja volt, mely az Albani-dombság vidékéről szállította a friss vizet Marcus Vipsanius Agrippa Campus Martius-on (Mars-mező) levő thermáihoz. A Római Birodalom bukása után tönkrement vízvezetéket 1453-ban Aqua Vergine néven újjíttatta fel V. Miklós pápa Róma vízellátási rendszerének kibővítése céljából. A legendák szerint i. e. 19-ben egy szűz (olasz nyelven vergine) segített a római mérnököknek megtalálni a vízvezetéket tápláló forrást. Ez a jelenet a kút homlokzatán is ábrázolva van. A kb. 22 km hosszú vízvezeték egyes részeit 537-ben a gótok lerombolták.

1453-ben, az Aqua Vergine megépítésével egyidőben, a vízvezeték végében egy medencét építettek Leon Battista Alberti építész tervei alapján. 1570-ben V. Piusz pápa (1566-1572) elrendelte a medence áthelyezését a mai kút terének átellenes oldalára.

1629-ben VIII. Orbán pápa (1623-1644) felkérte Berninit a kút átépítésére, mivel a korábbi medencét nem találta kellően művészinek és drámai hatásúnak. Bernini a szökőkutat a mai helyén építette fel azért, hogy a pápa ráláthasson a Quirinale-palotából, viszont nem sikerült befejeznie a VIII. Orbán korai halála miatt.

XIII. Ince pápa (1721-1724) egészen a félkész kútig bővítette ki családjának palotáját a Palazzo Polit, egybeépítve számos, már meglévő kisebb épületet. A 18. században számos híres olasz építész foglalkozott a kút újjáépítésének problémájával, többek között Nicola Michetti, Luigi Vanvitelli és Ferdinando Fuga.

A kút történetének fordulópontja 1731 volt, amikor XII. Kelemen pápa (1730-1740) pályázatot írt ki átépítésére. A pályázat nyertese Nicolo Salvi lett, miután a rómaiak nem nézték jó szemmel, hogy egy firenzei építész, Alessandro Galilei lett első körben nyertesnek kihírdetve.^[1] Az új szökőkút építését 1732-ben kezdték el. Elbontoták a Bernini-féle reneszánsz kutat és a Poli-palota déli homlokzatán felépítették a ma is látható hatalmas barokk szökőkutat, mely domborművei az Acqua Vergine legendáját mutatják be. A pápa 1735-ben avatta fel hivatalosan az új kutat, noha az még építés alatt állt. Salvi 1751-ben halt meg, a Trevi-kutat 1762-ben fejezte be Giuseppe Pannini. Salvi halálának előtti utolsó intézkedése egy serleg megépítése volt (az úgynevezett Ász-serleg), mellyel egy borbély cégtábláját takarta el, hogy ne zavarja a kút összképét.

A kutat 1998-ban felújították, megtisztították a márványfelületeket és új, recirkulációs vízszivattyúkat építettek be.

2007 áprilisában egy 40-éves milánó női meztelenül megfürdött a medencében. Valószínüleg Anita Ekberget akarta utánozni, aki Fellini 1960-as, Az édes élet című filmjében szintén megmártózott a kútban.^[2]

2007 novemberében anilinnel festették meg és változtatták drámai hatást keltő vörös medencévé a kút vizét. Az akciót egy magát "Futurista akció 2007" néven megjelölő csoport szervezte, mely egyfelől a múlt század elején működött futurista művészeti mozgalomra, másfelől "az élet és a történelem új, erőszakos koncepciójára" hivatkozva magyarázta az akciót. ^[3]

[szerkesztés] A szoborcsoport

A kút 26 m magas és 20 m széles.

A kút egy római diadalívhez hasonlít egy hatalmas központi (a diadalív kapujának felel meg) és két oldalsó fülkével előtte pedig egy grandiózus szoborcsoporttal. A kút homlokzatának domborművei az Aqua Vergine legendáját mutatják be. Medencéje lekerekített szélű téglalaphoz hasonlít. ^[4]

A szoborcsoport központi témája a víz megfékezése. A középső fülkét, melyet hatalmas korinthoszi oszlopok vesznek közre, Neptunuszt, a tengerek istenét ábrázoló monumentális szobra díszíti, mely Pietro Bracci munkája. Neptunus kísérői a tritonok, akik hippokampuszokat szelídítenek. Az egyik triton, melynek hippokampusza nyugodt, a nyugodt tengert, azaz a megfékezett vizet szimbolizálja, míg a vad hippokampusz a viharos tenger szimbóluma.

A két oldalső fülkét a Bőség és Tisztaság istennőinek allegorikus szobrai foglaják el.

[szerkesztés] Hagyományok

A Trevi-kúthoz egy monda fűződik, mely szerint, aki bedob egy pénzérmét, az még biztosan visszatér Rómába, az "örök városba". A mondának több változata is él: az 1954-es Three Coins in the Fountain című film alapján úgy tartják, hogy két kútba dobott pénzérme szerencsét hoz a házastárskeresésben, míg három érme segít a válásban. Egy másik változat szerint egy vagy három érmét kell a jobb kézzel, a bal vállon át a vízbe dobni. Naponta kb. 3000 eurónak megfelelő pénzérmét dobnak a kútba. Ezeket éjjel összegyűjtik és a római rászorulók megsegítésére fordítják. ^[5]

[szerkesztés] A kút a filmvásznon

Mivel a Trevi-kút Róma egyik legismertebb látnivalója, a városban készült filmek nagyrészének elengedhetetlen háttereként szolgál, így például:

• Római vakáció, 1953
• Three Coins in the Fountain, 1954
• Az édes élet, 1960
• Tottruffa '61, 1961
• Csáó, Lizzie, 2003
• Elza és Fred, 2005

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Források

• Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1980) ISBN 963 243 235 5
• Muscat, Cathy: Róma, Kossuth Kiadó Rt., 2005

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• L'Acquedotto Vergine Róma felszín alatti vizeiről (olasz)
• A víz városa (La città dell'acqua) (olasz)