Leon Battista Alberti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Leonbattista Alberti szobra Firenzében (Uffizi)

Leon Battista Alberti (más névváltozatok: Leonbattista Alberti, Leone Battista Alberti; Genova?, 1404. február 14. – Róma, 1472. április 25.) olasz humanista, építész, író, költő, filozófus, kriptográfus, nyelvész, reneszánsz polihisztor

[szerkesztés] Élete

Száműzött firenzei család törvénytelen gyermeke volt, humanista, jogi és természettudományi tanulmányait Velencében, Padovában és Bolognában végezte. Rómában, a pápai udvarban dolgozott mint fogalmazó, majd kiküldetésbe ment Ferrarába és Firenzébe. 1443-tól haláláig ismét Rómában tevékenykedett. Egyetemes gondolkodó volt, aki monumentális egyházi és világi épületeket emelt Firenzében, Riminiben és Mantovában. Úttörője volt az ókorral foglalkozó régészeti kutatásoknak is.

[szerkesztés] Művei

Jelentékenyek latinul és olaszul írott művészeti, pedagógiai és filozófiai írásai. A reneszánsz művészetelmélet első igazi megfogalmazója volt. „Della famiglia" (A családról) című tanulmánya a reneszánsz pedagógia egyik legjelentősebb irata. Filozófiai és szépirodalmi munkái egy sokat szenvedett lélek keserű, sokszor ironikus kitörései, amelyekben az értelem és az akarat jeleként mindig a jóság és a szeretet kerekedik felül. Prózája (a latin és az olasz egyaránt) természetes, kötetlen. Egyéb, fontosabb munkái:

Della pittura (A festészetről, 1436)
Intercoenales (Asztali beszélgetések, 1424 – 1439)
Della tranquillità dell'animo (A lélek nyugalmáról, 1442)
Momus (1443)
De re aedificatoria (Az építészetről, 1450)
De iciarchia (Az igazi hatalomról, 1470)
Descriptio urbis Romae (Róma város leírása, elkészültének pontos dátuma nem ismert.

[szerkesztés] Emlékezete

Alberti életéről Giorgio Vasari Le vite de'piu ecellenti pittori, scultori ed architetti (magyarul: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete; Magyar Helikon, 1978) című művében olvashatunk.