T–34

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Lengyel 1943-as kivitelű T–34 Poznanban
T–34 Model 1943
Általános tulajdonságok
Személyzet	4
Hosszúság	6,75 m
Szélesség	3,00 m
Magasság	2,45 m
Tömeg	30,9 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	70 mm
Elsődleges fegyverzet	76,2 mm-es F–34 típusú harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet	2 db 7,62 mm-es DT géppuska
Mozgékonyság
Motor	V-2 típusú 12 hengeres dízelmotor 373kW (500 LE)
Felfüggesztés	Christie
Sebesség	55 km/h
Fajlagos teljesítmény	12 kW/t
Hatótávolság	465 km

A T–34 szovjet közepes harckocsi, melyet elsősorban a második világháború idején, 1941 és 1945 között vetettek be.

A T–34 fejlesztéséhez a J. Walter Christie, amerikai harckocsitervező prototípusai szolgáltak alapul, melyeket, miután az Egyesült Államok hadserege nem vásárolta meg tőle, eladta a Szovjetuniónak.
A T–34-esek egyik fontos eleme a Christie-féle felfüggesztés lett. A harckocsi egyik legfőbb technológiai újítása az öntött torony és a teljes egészében hegesztett páncéltest. A 30-as évek harckocsijait alapvetően benzinmotorok hajtották. A T-34-be ezzel szemben már dízelmotort építettek, ezzel sikerült növelni a harckocsi hatótávolságát, valamint csökkenteni a tűzveszélyt. A V–2 típusú V-12 hengerelrendezésű motor főkonstruktőre Konsztantyin Fjodorovics Cselpan (1899–1938) volt.

A T–34 esetében sikerült megteremteni a harckocsikat jellemző három alapvető tulajdonság – mozgékonyság, tűzerő, páncélvédettség – összhangját.

A fejlesztést 1936-ban kezdték meg Mihail Iljics Koskin vezetésével, és az első két prototípus 1940 januárjára készült el. A tervezők a két prototípussal Harkovból Moszkvába hajtottak, hogy a Kreml urai előtt így bizonyítsák a harckocsi rendkívül jó menettulajdonságait. Ezután az akkor már elcsendesedett finn frontra száguldottak, ahol a Mannerheim-vonal elhagyott bunkereinek szétlövésével demonstrálták a T-34-es tűzerejét. Végül a harckocsik Minszken és Kijeven keresztül tértek vissza Harkovba. Sajnálatos módon Koskin nem rendelkezett olyan kiváló ellenállóképességgel mint tankjai, és 1940. szeptember 26-án belehalt a tüdőgyulladásba, amit a rendkívül megerőltető téli próbák alatt szerzett. Helyét Alekszandr Morozov vette át.

A tank sorozatgyártása a tervek szerint 1940 júniusában indult volna meg, és Harkovban 500, Sztálingrádban pedig 100 T-34-est gyártottak volna az év végéig. Kulik marsall intrikái miatt azonban a tervezett 600 példányból csupán 115-öt sikerült legyártani 1940 decemberéig. 1941-ben összesen 2800 T-34-es gyártását tervezték, melyből 1800 Harkovban, 1000 pedig Sztálingrádban készült volna. A gyártás egyszerűsítése érdekében V. Nicsenko egy 52 mm páncélvastagságú öntött tornyot tervezett a harckocsihoz, a heggesztett torony kiváltására. 1941 tavaszán korlátozott számú példányt már ezzel az öntött toronnyal szereltek fel. Az 1941. június 22-i német támadásig 1225 db T-34-est sikerült legyártani, melyből 967 került ki a csapatokhoz az invázió kezdetéig.

1941 nyarán a németeket sokkolta a T-34-esekkel és KV-1-esekkel történő találkozás. 37 mm-es páncéltörő lövegük teljesen hatástalannak bizonyult e harckocsik ellen, lövedékei valósággal lepattantak róluk. A Panzer III-as harckocsiknak szemtől-szemben szintén nem volt esélyük a T-34-esek és KV-1-esek ellen. A szovjetek mégsem tudták kiaknázni minőségi fölényüket és az új harckocsik java része úgy veszett oda, hogy semmi hatást sem tudott gyakorolni a hadjárat menetére. Ennek számos oka volt. A harckocsik személyzetének gyenge kiképzettsége, a rádiók hiánya, a lőszerhiány, a pótalkatrészek és műszaki mentőjárművek hiánya. A szűk, kétszemélyes toronyban a harckocsiparancsnoknak kellett a löveg célzását is végezni, így a tényleges parancsnoki teendőkre nemigen maradt ideje. A sztálini tisztogatások miatt hiányoztak a hozzáértő, tapasztalt tisztek is. A katlanokban rekedt szovjet harckocsik nagy részével a német zuhanóbombázók végeztek.

Mindeközben a T-34-esek folyamatos gyártása is nagy nehézségekbe ütközött. 1941 júliusában megkezdődött a gyárak Uralon túlra telepítése. Augusztus második felében a Harkovi Mozdonygyárat (183. sz. gyár) elkezdték Nyizsnyij Tagil-ba telepíteni, ahol Uralvagon (183. sz. gyár) néven kezdett újra termelni, de az első harckocsi csak december 20-án gördülhetett le a szerelősorról. A kieső termelés kompenzálására a gorkiji Krasznoje Szormovo gyárban is megkezdődött a T-34-esek gyártása. Az első harckocsikat novemberben kapta meg innen a Moszkvai Front. Az omszki 174. sz. gyár is ráállt T-34-es alkatrészek gyártására. 1941 második felében 1.886 db T-34-es készült el, java részük Sztálingrádban.

Amikor a német 6. hadsereg Sztálingrád felé tört előre, nyilvánvalóvá vált, hogy a gyártást innen is át kell helyezni, bár a munkások a traktorgyárban, ahol az 1942 nyaráig legyártott T-34-esek 42%-a készült, szinte az utolsó pillanatig, 1942 szeptemberéig folytatták a termelést. Októbertől a szverdlovszki Uralmas gyárban folytatódott a gyártás.

1940 és 1944 között, több mint 35 000 T–34/76 típusú harckocsit gyártottak le. Két fő változata a T–34/76 és a T–34/85 volt. Előbbi 76mm-es, utóbbi 85mm-es löveggel rendelkezett. A háború után a Szovjetunió leállította sorozatgyártását, és a T–44-es illetve T–54-es típusokkal váltotta fel. Lengyelországban és Csehszlovákiában viszont még számos T-34/85-öst gyártottak az 1950-es években. Ezek egy része számos hidegháborús konfliktusnak résztvevője lett.

Tartalomjegyzék 1 Változatok 1.1 Harckocsi típusváltozatok 1.2 T-34 alvázra épített egyéb harcjárművek 2 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Változatok

[szerkesztés] Harckocsi típusváltozatok

• 1940-es modell (Német jelölés: T-34/76A) - Az L-11-es 76,2 mm-es löveggel gyártották, mely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
• 1941-es modell (Német jelölés: T-34/76B) - Az előzőnél sokkal jobb L-34-es 76,2 mm-es löveggel, nehezebb páncélzattal és öntöttvas toronnyal gyártották. Ára: 269 500 rubel.
• 1942-es modell (Német jelölés: T-34/76C) - Több, kisebb jelentőségű változtatást vezettek be a könnyebb gyárthatóság és az alacsonyabb költségek érdekében. A vezető újfajta búvónyílást kapott, a lánctagok formáját módosították. Az alváz oldalsó páncélzatát 40 mm-ről 45 mm-re növelték. A gumihiány miatt új, teljes egészében acél futógörgőket alkalmaztak. A hiány enyhültével az első és az utolsó futógörgő ismét gumírozott lett. Ára: 193 000 rubel.
• 1943-as modell (Német jelölés: T-34D, E és F) - Újratervezett, nagyobb, hatszögletű toronnyal gyártották, melynek homlokpáncélzata 70 mm, oldalsó páncélzata pedig 52 mm volt. A németek Mickey Mouse-nak hívták, mert a tornyon lévő két búvónyílás kinyitott, kerek fedele meghökkentően emlékeztetett a Disney-figura füleire. A későbbi változat parancsnoki kupolát kapott. Ellentétben a korábbi változatokkal, az 1943-as modelleknek már 75-80%-a fel volt szerelve rádióval.
• T–34/57 - Kevesebb mint 324 db T-34-est 1941-ben és 1943-44. folyamán a ZiS 4-es 57 mm-es löveggel szereltek fel és páncélvadászként használtak. Néhányuk részt vett a moszkvai csatában.
• T–34-85 1943-as modell (Német jelölés: T-34/85) - 1944 február-márciusban gyártott kis sorozatú modell, a D-5T 85 mm-es löveggel és továbbfejlesztett, 3 személyes toronnyal.
• T–34-85 1944-es modell (Német jelölés: T-34/85) - Az egyszerűbb ZiS S-53-as 85 mm-es löveggel gyártották.
• Panzerkampfwagen T–34(r) – Németország által zsálmányolt T–34-esek.

[szerkesztés] T-34 alvázra épített egyéb harcjárművek

• Lángszórós harckocsik – Az OT–34 és OT–34-85 típusokon a homlokpáncélba épített géppuska helyére lángszóró került.
• PT–34 – Aknamentesítő jármű, főleg az 1943-as és a T–34–85 változaton alapult.
• Önjáró lövegek – A T–34 alvázára épített önjáró lövegek.
  • SZU–122
  • SZU–85
  • SZU–100

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• T–34 SZTE Egyetemi könyvtár
• Bemutató: T-34-es tank – 1955 totalcar.hu, 2006. november 3.

II. világháborús szovjet harcjárművek
Kisharckocsik	Úszó harckocsik	Könnyű harckocsik
T–27	T–37 | T–38 | T–40	T–26 | T–50 | T–60 | T–70 | T–80
Gyorsharckocsik	Közepes harckocsik	Nehéz harckocsik
BT–5 | BT–7 | BT–8	T–28 | T–34 | T–44	T–35 | KV–1 | KV–2 | ISZ–2 | ISZ–3
Önjáró lövegek			Önjáró légvédelmi lövegek
ZISZ–30 | SZU–5 | SZU–76 | SZU–85 | SZU–100 | SZU–122 | SZU–152 | ISZU–122 | ISZU–152			T–60Z | T–70Z | T–70
Páncélautók
D–8 | D–12 | D–13 | FAI | BA–10 | BA–11 | BA–20 | BA–21 | BA–3 | BA–6 | BA–27 | BA–64 | BA–I | LB–62 | LB–23
Kétéltű páncélautók	Féllánctalpas páncélautók	Páncélozott vontatók	Improvizált járművek
PB–4 | PB–7 | BAD–2	BA–30	T–26T | Komszomolec	HTZ–16 | IZ | NI
Aeroszánok		Kísérleti harcjárművek
ANT–IV | NKL–16 | NKL–26 | RF–8 | ASZD–400		SZU–14 | A–40 repülő harckocsi | SZU-100Y | PPG