T–54
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
T–54 harckocsi izraeli múzeumban |
|
| T-54 | |
|---|---|
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 4 fő |
| Hosszúság | 9 m (lövegcsővel) 6,37 m (páncéltest) |
| Szélesség | 3,27 m |
| Magasság | 2,4 m |
| Tömeg | 41 500 kg |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | max. 150 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 1 db 100 mm-es D–10T típusú harckocsiágyú |
| Másodlagos fegyverzet | 1 db lövegcsővel párhuzamosított 7,62 mm-es SZGMT géppuska, 1 db 12,7 mm-es DSK légvédelmi géppuska |
| Mozgékonyság | |
| Motor | V–54 vagy V–55 típusú V12-es dízelmotor 470 kW (630 Le) |
| Felfüggesztés | |
| Sebesség | 50 km/óra (műúton) |
| Fajlagos teljesítmény | |
| Hatótávolság | 545 km |
A T–54 a Szovjetunióban kifejlesztett és gyártott közepes harckocsi. 1946-ban rendszeresítették a Szovjet Hadseregben, sorozatgyártása 1947-től 1962-ig folyt. Számos, a Szovjetunióval szövetséges országba exportálták, a hidegháború idejének legtöbb regionális konfliktusában alkalmazták. Javított változatával, a T–55-el együtt máig a legnagyobb példányszámban gyártott harckocsi, mintegy 100 ezer darab készült belőlük.
A T-54 a Varsói Szerződés első rendszeresített harckocsijává vált. A T-54 harckocsit egy 100 mm-es löveggel szerelték fel. A torony félgömb alakú, ami jó ballisztikai védelmet nyújt, de belül egy kicsit szűk.
A T-55 harckocsi a T–54 fejlesztett változata. A T-55 1960-ban jelent meg és számos fejlesztést egyesített, mint pl. a nagyobb teljesítményű motort.
