Milan Alexandru Florian

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Műtermében

Milan Alexandru Florian (Kolozsvár, 1937. december 22. – Kolozsvár, 2004. március 27.) román festő.

[szerkesztés] Élete, munkássága

Milan Alexandru Florian eredeti családneve Reinfeld volt, korai grafikáit és festményeit Reinfeld aláírással jegyezte. Majd édesanyja Florian családnevét vette fel, s művész neve így lett Florian Milan Alex. Érett korszakának festményei már mind Florian néven szerepelnek. Egy kolozsvári német származású jegyzőnek volt az unokája. Édesanyja Magyarországon született, anyai részről a nagymama cseh lány volt. Milán anyanyelve valójában a magyar volt, de a multikulturális családi és urbánus környezetben mind a román, mind a német nyelvet anyanyelvi szinten beszélte, román, magyar, német barátai egyaránt voltak. Kicsit csehül is tudott, hiszen a nyarakat testvérével a nagymamánál, Bohémiában töltötték.

A kolozsvári „Ion Andreescu” Képzőművészeti Főiskolán végzett 1963-ban grafika szakon, tanárai voltak Teodor Harsina, Anton Lazar, Kádár Tibor, Andrássy Zoltán. Szabad szellemi foglalkozású grafikus és festő lett, 1969-től professzionista státussal a Romániai Képzőművészek Szövetségének tagja, később a Szövetség megyeközi fiókjának tagja volt.

Kezdetben hatalmas kísérletező kedv jellemezte grafikáit és festményeit, míg megtalálta az ő saját egyéni stílusát. Nagyon sokszor hónapokra eltűnt az erdélyi magyar és román falvakban, s csak a festésnek élt. Szülővárosában, ahol az életét leélte, kedvenc tartózkodási helye a falu-múzeum volt, az volt az ő nyugalmas szigete meg a Szent Mihály-templom. Zenész öccsének emigrációba vonulása miatt 15 évig (1970-1985) nem mehetett ki Romániából, de festményeivel szerepelt a külföldön rendezett román képzőművészeti kiállításokon Jugoszláviában, Kínában, Vietnamban, Spanyolországban.

Számos romániai kiállítása után első átütő sikerét 1981-ben aratta a bukaresti „GAMB” galériában miniatűr festményeivel. A 11x11—15x15 cm-es olajjal és temperával festett miniatúrák kapóra jöttek a városi kis lakásokban lakók művészeti igényeinek kielégítésében. Az a szürreális valóság, amely színesen és sokszor apokaliptikus hangulattal átitatva megjelent életképeiben, tájképeiben, csendéleteiben és portréiban, közel hozta valamennyi romániaihoz az erdélyi tájat, életformát és hangulatot. Az itt és most, de egy kicsit más is, más volt, más lesz, s mindezt festette folyamatosan haláláig. Esztétikai, filozófiai, művészetelméleti tanulmányai egyre érettebb alkotásokat hoztak. Mind Romániában, mind Magyarországon, Németországban, Belgiumban nagy sikerei voltak. Képei az egész világon számos állami- és magángyűjteménybe kerültek.

Élete utolsó 10 évében a magyarországi képzőművészekkel is tartotta a kapcsolatot, több alkotó táborban vett részt: Keszőhidegkút (1997), Vaja (1998), Gyula (1999), Mártély (2000).

A kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.