Grafika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Rembrandt : A prédikáló Krisztus, 1648 körül (ismert még The Hundred Guilder print néven is), rézmetszet, hidegtű

A grafika a képzőművészet azon ága, amelyhez egyrészt a művészi rajz (ceruza-, toll- és krétarajz), másrészt a különböző nyomtatási és sokszorosító eljárásokkal készített nyomatok tartoznak. Ezek között lehetnek egyetlen példányban készített alkotások (monotípia), nyomás útján sokszorosított, de eredetinek tekinthető alkotások, illetve olyan egyszeri alkotásokról (pl. festmény) sokszorosító eljárással készült reprodukciók, amelyek nem tekinthetők egyedi alkotásnak. Gyakran grafikának tekintik a pasztellképeket is, amelyek valójában átmenetet jelentenek a grafika és a festészet között. Ezenkívül a számítógép segítségével szerkesztett képeket is számítógépes grafikának nevezik.

[szerkesztés] A grafika alapfogalmai

[szerkesztés] Rajz

Bővebben: Rajz

[szerkesztés] Nyomatok

[szerkesztés] Monotípia

Bővebben: Monotípia

[szerkesztés] Grafikai sokszorosítás

A grafikai sokszorosítás nyomtatás révén történik, aminek során a grafikai eszközökkel előállított, a művész elképzelésének megfelelő nyomóformáról (dúcról) festéket viszünk át a nyomópapírra, vagy az azt helyettesítő felületre. A nyomóformán a nyomóelemek azok a helyek, amelyek festékezés után nyomot hagynak. A nyomóforma sokféle anyagból készülhet: fából, linóleumból, kőből, fémből stb. A nyomtatás eredménye a nyomat.

A nyomtatás többféle technikai eljárással történhet:

Metszetek
- A magasnyomás esetén a nyomóforma felületén – mechanikus, esetleg kémiai eszközökkel – eltávolítják, bemélyítik azokat a részeket, amelyeknek nem szabad nyomot hagyniuk. A megmaradó felületekre viszik fel a nyomdafestéket, ezekről kerül a festék a papírra. Ilyen eljárás például a fametszet, a linómetszet,a papírmetszet,a gipszmetszet, és a kőmetszet.
- A mélynyomás ennek fordítottja, itt a rajz vonalait vagy pontjait – szintén mechanikus vagy kémiai eljárással – a nyomóforma sík felülete alá mélyítik. A nyomdafesték ezekbe a mélyedésekbe kerül, a fennmaradó felületről letörlik. Nyomtatáskor a papír belepréselődik e mélyedésekbe, így kerül rá a nyomdafesték. A rézmetszet, a hidegtű, a mezzotinto pusztán mechanikai eljárással, a rézkarc, kőkarc, az aquatinta, a reservage és a vernis mou savval való maratással készül.
- A síknyomás viszonylag újabb keletű technika, itt a nyomóformán a nyomtató és a nem nyomtató részek egy síkban vannak. Lényege, hogy a porózus felületen a nyomtató részeket zsíros eszközzel jelölik meg, utána a felületet megnedvesítik. A zsír taszítja a vizet, a szintén zsíros nyomdafestéket tehát csak a rajz veszi fel. Ilyen eljárás a litográfia (kőnyomás).
A szitanyomás a legújabb nyomtatási eljárás, nem sorolható az előző kategóriák egyikébe sem. A nyomóforma itt egy keretre kifeszített textília, szitaszövet, amelyen a festéket – a nem fedett helyeken – dörzsölő szerszám segítségével átpréselik. A textilipar filmnyomás néven ismeri ezt a technikát.

[szerkesztés] Eredeti és reprodukciós grafika

A rajzon és monotípián kívül eredeti grafika az a sokszorosított mű, amely – a művészi szempontok mellett – a következő feltételeknek megfelel:

A mintául szolgáló rajz, téma eredeti, nem egy meglévő műalkotás másolata.
A művész saját kezűleg (esetleg nyomdász segítségével, pl. litográfia) munkálja meg a nyomóformát.
A művész saját kezűleg végzi az összes példány nyomtatását, vagy legalább ellenőrzi azt.
A művész minden lenyomatot hitelesít, megadva a példányszámot is.

Reprodukciós grafika esetén ezzel szemben a művész eredeti művét grafikus szakemberek másolják a nyomóformára. Ilyenkor a cél az eredeti alkotás minél pontosabb reprodukálása nagyobb példányszámban. Nem tartozik ebbe a kategóriába a fotografikus úton készült festmény- vagy grafikai reprodukció.

[szerkesztés] Szabad és alkalmazott grafika

Szabad grafikának nevezzük az olyan grafikai tevékenységet, mellyel az alkotó saját művészi törekvéseit valósítja meg, saját gondolatait önti formába ugyanúgy, mintha festményt vagy szobrot készítene. Az alkalmazott grafika ezzel szemben mindig valamilyen meghatározott gyakorlati feladathoz kötődik, mint a könyvek díszítése, illusztrálása, a plakátok, a kereskedelmi nyomtatványok elkészítése stb.

[szerkesztés] A grafikai lapok szignálása

A legrégebbi ismert nyomatok szignálatlanok, az első névjelzések a 15. század közepén jelentek meg. Kezdetben ezek a képbe illesztett monogramok voltak, később a mintát készítő festő és a metsző nevét is feltűntették szorosan a rajz alsó széle alatt. A nevek után a következő rövidítések szerepelhetnek: