Monotípia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A monotípia a festészet és a grafika határmezsgyéjén található képzőművészeti technika. Lényege, hogy egy fémlemezre készült festményt lenyomatnak.
A nyomóforma sima, ezüstözött vagy nikkelezett fémlemez vagy üveglap, amelyre a művész hígítatlan olajfestékkel festi a képet nagyon vékony rétegben. A festék szétterítése, formálása történhet ecsettel vagy ujjakkal. A csúcsfényeknél a lemez csupasz marad, vagy ronggyal letörlik, itt a papír fehérsége fog érvényesülni. Ha elkészült a festmény, a réznyomatokhoz használt sajtóban megnedvesített papírra nyomtatják át a kissé felmelegített lemezről a még friss képet.
Az így készült nyomat színei lazúrosan egymásbafolynak, az akvarellhez hasonlítanak. Csak egyetlen példány készíthető vele, viszont a fémlemez tisztítás után újra használható.
A monotípiát Giovanni Benedetto Castiglione itáliai festő és rézmetsző találta fel az 1640-es években, de a későbbiekben viszonylag ritkán alkalmazták. Edgar Degas szívesen folyamodott e technikához.
[szerkesztés] Források
- Aleš Krejča: A művészi grafika technikái, ISBN 963 13 1717 X