Edinburgh

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Edinburgh

Edinburgh elhelyezkedése Skócián belül	Edinburgh címere
Ország	Skócia
Irányítószám	EH-1 – EH-17
Országhívó kód	(44) 131
Polgármester	Lesley Hinds
Terület	262 km²
Hosszúsági kör	03° 53′ R
Szélességi kör	44° 95′N
Lakosság	448 624 (2005)

Edinburgh (ejtsd: edinboró vagy edinbóró, angolul ejtsd: [ˈɛdɪnb(ə)rə]) a második legnagyobb város Skóciában és egyben az ország fővárosa.

A Dél-skót-felföld keleti partján található, a Forth folyó deltatorkolatának déli részén elterülő város 1437 óta Skócia fővárosa. A Felvilágosodás korának egyik központja volt, a híres Edinburgh-i Egyetemnek köszönhetően. 1995-ben az Óvárost és az Újvárost az UNESCO a Világörökség részévé választotta. A 2001-es népszámlálás szerint Edinburgh lakossága 448 624 fő.

A város híres a minden évben megrendezett Edinburgh-i Fesztiválról és az ehhez szervesen kapcsolódó Alternatív Fesztiválról (The Fringe), amely a világ legnagyobb előadói fesztiválja. A művészeti fesztiválok alatt a város lélekszáma megkétszereződik. Edinburgh az Egyesült Királyság egyik fő turisztikai látványossága, hozzávetőlegesen 13 millió látogatót vonz évente, és ezzel London után a második a sorban.

Tartalomjegyzék 1 Nevének eredete 2 Egyéb nevei 3 A központ 3.1 A belváros részei 3.2 Az óváros 3.3 Újváros 4 Leith 5 Kilátók 6 Éghajlat 7 Kultúra 7.1 Edinburgh-i Fesztivál 7.2 Ünnepek 7.3 Zene, színház és film 7.4 Képzőművészet 7.5 Irodalom 8 Sport 9 Népesség 10 Gazdaság 10.1 Önkormányzat 10.2 Skót parlament 10.3 Angol parlament 11 Közlekedés 12 Oktatás 12.1 Egyetemek és főiskolák 12.2 Iskolák 13 Híres lakosai 14 Testvérvárosai és partnervárosai 15 Múzeumok és könyvtárak 16 Egyéb látnivalók 17 Külső hivatkozások 18 Lábjegyzet

[szerkesztés] Nevének eredete

A város neve, úgy vélik, hogy a kelta Din Eidyn (Eidyn-erőd) elnevezésből ered. Az I. században a rómaiak feljegyeztek egy, a területen élő kelta törzset, a Votadiniket, akik költeményeikben sokszor hivatkoznak Eidyn falaira.

Miután a VI. században a települést megszállta egy angol törzs, a nevet Edin-burh-ra változtatták, amely állítólag az angolszász Edwin’s fort megfelelője volt. A burgh tő ’erőd’-öt vagy ’épületegyüttes’-t jelent, mely azonos tőröl fakad a germán Burg, a latin parcus és a görög pyrgos tövekkel.

A város létezésének első, tényleges bizonyítéka egy XII. századbeli oklevél 1124-es dátummal, amelyben I. Dávid skót király földet adományoz az egyháznak. Ebből arra következtethetünk, hogy a várost valamikor 1018 (II. Malcolm király ideje) és 1124 között alapíthatták.

Az oklevél latinul íródott, melyben a várost „Ecclisie Sancte Crucis Edwinesburgensi”-ként említik. Ez történhetett úgy is, hogy akik fogalmazták a levelet, az eredeti kelta nevet Edwinre latinosították. De az is lehet, hogy a levelet megelőző 600 évben került be a névbe a „w”.

A dokumentumok azt igazolják, hogy a XVI. századra kialakult a város nevének mai, végleges formája, jóllehet többféle helyesírása létezett (Edynburgh, Edynburghe).

[szerkesztés] Egyéb nevei

A várost „Öreg füstös”-ként (Auld Reekie) is szokták emlegetni a helyiek, kissé érzelgősen. Ez az elnevezés még abból az időből való, amikor a fűtés szénnel vagy fával történt, és a sok kéményből felszálló füst mindenfelé szállt a városban.

Vannak, akik „Észak Athénjának” nevezik Edinburgh-t, hasonló domborzata és fekvése miatt – bár ez az összehasonlítás inkább csak dél-európában ismert, északon kevésbé. Ezzel a névvel a XVIII. századi skót felvilágosodás korára is szoktak utalni, melynek ismertebb szereplői David Hume és Adam Smith. Abban reménykedtek, hogy Athén Rómára gyakorolt kulturális hatásához hasonlóan a politikai fontosságát elvesztett Edinburgh is hatással lehet Londonra. Az összehasonlításra még egy alapot szolgáltatnak Edinburgh olyan neoklasszikus építményei, mint William Henry Playfair épületei és az Edinburgh-i Nemzeti Emlékmű. Tom Stoppard egyik alakja szerint a „Dél Reykjavíkja” sokkal találóbb elnevezés lenne.

Edinburgh-t Dunedinként is ismerik, amely a skót Dùn Èideann elnevezésből származik. Az új-zélandi Dunedin városát eredetileg New Edinburgh-nak hívták, és még mindig úgy becézik, hogy a „Déli Edinburgh”.

Robert Burns és Robert Fergusson skót költők műveikben néha a várost latin néven Edina-ként emlegették. Ben Johnson Britannia másik szemének (Britaine’s other eye), Sir Walter Scott az Észak Császárnőjének nevezte.

Némely skót beszélők egyszerűen csak „Embra”-nak hívják.

[szerkesztés] A központ

[szerkesztés] A belváros részei

A Princes utcai kertek széles sávjai kettéosztják Edinburgh belvárosát. A déli oldal hangulatát meghatározza az edinburgh-i vár, melyet egy kialudt vulkánból keletkezett hegy csúcsára építettek, és az Óváros hosszú sétánya, mely a hegygerincen fut végig. Az északi oldalon található a Princes utca és az Újváros (New Town). A kerteket 1816-ban építették.

A vártól közvetlenül nyugatra található a város pénzügyi kerülete, biztosítókkal és bankokkal. Az egyik legimpozánsabb épület valószínűleg az óriási, kör alakú kövekből álló Edinburgh-i Nemzetközi Konferencia-központ (Edinburgh International Conference Centre).

[szerkesztés] Az óváros

Az óváros megőrizte középkori alaprajzát és megannyi reformkori épületét. Az edinburgh-i várat és a Királyi Palotát a Fő utca (High Street), másnéven Királyi Mérföld (Royal Mile) köti össze, melyről kisebb mellékutcák vezetnek le meredeken a hegyoldalról, szálkaszerű mintában. A mérföldhosszú utcát piacterek és olyan történelmi épületek díszítik, mint a Szent Giles-katedrális és a Bíróság.

A közelben található látványosságok közül meg kell még említeni a Skót Királyi Múzeumot (Scottish Royal Museum), a Sebészcsarnokot (Surgeons’ Hall), az Edinburgh-i Egyetemet és a felszín alatt húzódó számos alagutat és barlangot. A város elrendezése – az észak-európai városokéra jellemzően – különlegesen festői, ugyanis a vulkanikus eredetű, meredeken felívelő kőszirt tetejére emelték a várat, ahonnan a főutca végig a lankás hegygerincen halad lefelé.

A város domborzata a jégkorszakban alakult ki, amikor a visszavonuló jégtakaró elhordta a puha termőföldet, de a kemény vulkanikus sziklák ellenálltak a jég erejének. Először a hegycsúcs sziklájára kezdtek építkezni, mintegy természetes erődítményként használva a szirtet, amelyre idővel megépült a vár is. A város csak lassan épült ki lefelé, a lanka felé. Könnyen védhető hely volt, mocsárral a déli részén és egy tóval az északin (Nor Loch). A településbe, melyet még egy nagy fal is védett, csak kevés kapun át lehetett bejutni.

A hegy szűk, beépíthető szakasza véges, ezért az óvárosban olyan magas épületek épültek, amelyek a korban rendkívülinek számítottak. Mivel a lakosság sokáig nem szívesen építkezett a városfalon kívül, viszont új lakóhelyekre szükség volt, az épületek egyre magasabbak lettek. Az 1500-as évektől a sokemeletes lakóépületek váltak általánossá. Az 1700-as években az óvárosban már 80 000-en laktak. Ez azonban később drasztikusan lecsökkent 4000 főre. Ma kb. 20 000-en élnek az Óváros különböző részein. Sajnos az épületek túlnyomó része megsemmisült az 1824-es tűzvészben. Ezek helyreállítása és újjáépítése során változott meg a földfelszín alatti rész, ekkor épültek ugyanis a föld alatti járatok és alagutak az óvárosban.

Sok épület égett le az 2002. december 7-ei tűzvész során is, közülük a legismertebbek: a híres Aranylabda klub („The Gilded Balloon”) és az Edinburgh-i Egyetem Informatikai karának egyik könyvtára.

[szerkesztés] Újváros

Az óváros egyre fokozódó zsúfoltságára ötlötték ki a 18. században egy új városrész kiépítését. Ennek ellenére a város szerkezete tömören a Királyi Mérföld vonalához igazodott. Az 1766-ban kiírt Újváros pályázatot a 22 éves James Craig nyerte el. Az elkészített terv merev, rendezett, hálós rendszert teremtett, amely beleillett a felvilágosodáskori ideológiába. A főutcát György utcának nevezték el, amely északi irányban követi az óvárosból induló természetes lankát. Két oldalán két másik főutca épült: a Princes utca és a Queen utca. Azóta a Princes utca vált fő sétálóutcává, amelyen csak kevés György-kori stílusú épület maradt fenn. Ezeket az utcákat egy sor merőleges utca köti össze. A keleti és nyugati végeken található a Szent András tér (St. Andrew’s Square) és a Charlotte tér. Ez utóbbit, melyet Robert Adam tervezet, gyakran nevezik Britannia legfigyelemreméltób György-kori terének. A tér északi oldalán található Skócia miniszterelnökének hivatalos lakóhelye, a Bute House.

Az óváros és az újváros között húzódott a Nor Loch nevű tó, amely ellátta a várost ivóvízzel, és egyben beleengedték a szennyvizet is. 1820-ra lecsapolták a tavat. Néhányan csatornát szerettek volna, de ehelyett inkább létrehozták a Princes utcai kerteket. Feltöltötték a két városrész közt levő völgyet termőfölddel, amelyet ma The Moundnak hívnak. A 19. század közepén erre a részre épült a Nemzeti Galéria éa az Akadémia, a föld alatt pedig a Waverley vasútállomásra vezető alagutakat fúrtak.

Annyira sikeres volt az újváros, hogy végül messzire kiterjesztették. A hálós rendszerhez már nem ragaszkodnak, inkább a látványt tartják szem előtt. Sokan úgy vélik, hogy az újváros a világ legszebb György-kori épületeinek tára.

[szerkesztés] Leith

Edinburgh kikötőjét Leithnek nevezik, amely az 1920-as Edinburgh-hoz való csatolása ellenére saját öntudattal bír, és a helybéliek a mai napig bánják a csatlakozást. Ma is „Észak-Edinburgh és Leith” néven ülésezik a parlament. Leith fejlesztésével Edinburgh olyan hajós társaságokkal tudott üzletet kötni, melyek rendszeres járatokat indítanak Norvégiába, Svédországba, Dániába, Németországba és Hollandiába.

[szerkesztés] Kilátók

[szerkesztés] Éghajlat

Éghajlati táblázat

	Jan	Feb	Már	Ápr	Máj	Jún	Júl	Aug	Szep	Okt	Nov	Dec	év
Legmagasabb középhőmérséklet (°C)	6,2	6,5	8,7	11,1	14,2	17,3	18,8	18,5	16,2	13,2	8,1	6,9	12,1
Legalacsonyabb középhőmérséklet (°C)	0,3	0,0	1,5	3,1	5,7	8,7	10,3	10,2	8,4	5,9	2,1	0,9	4,8
Csapadékmennyiség (mm)	57	42	51	41	51	51	57	65	67	65	63	58	668
Esős napok száma	17,2	13,6	16,2	14,0	14,4	13,3	13,1	15,2	16,5	16,7	16,3	16,3	182,8
Forrás: Meteorológiai világszervezet (World Meterological Organization)

[szerkesztés] Kultúra

A város legújabb (2007. decemberi) látványossága egy falra erősített tehénhátsó, amely farka felemelésével és szellentéssel jelzi a pontos időt a helybélieknek naponta háromszor.^[1]

[szerkesztés] Edinburgh-i Fesztivál

Az Edinburgh-i Fesztivál egy csokorra való különböző fesztivál összefoglaló neve, melyek augusztustól kora szeptemberig tartanak (átfedésekkel) Skócia fővárosában, Edinburgh-ban.

[szerkesztés] Ünnepek

[szerkesztés] Zene, színház és film

[szerkesztés] Képzőművészet

[szerkesztés] Irodalom

[szerkesztés] Sport

Két focicsapata is van a városnak, amely a skót 1. osztályban játszik: a Hibernian Edinburgh és a Heart of Midlothian. Az egyik katolikus, a másik pedig protestáns.

[szerkesztés] Népesség

Edinburgh népessége

1755	1791	1811	1821	1831	1841	1851	1861	1871	1881	1891
57 195	81 865	82 624	112 235	136 054	138 182	160 511	168 121	196 979	228 357	261 225

1901	1911	1921	1931	1951	1961	1971	1981	1991	2001	2005
316 837	320 318	420 264	439 010	466 761	468 361	453 575	425 575	418 914	448 624	457 830
Leith lakossága is bele van értve. források: Edinburgh-i Városi Tanács és Edinphoto

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Önkormányzat

[szerkesztés] Skót parlament

[szerkesztés] Angol parlament

[szerkesztés] Közlekedés

A városnak van saját repülőtere, de a településen kívül, tőle 13 km-re délre.

[szerkesztés] Oktatás

[szerkesztés] Egyetemek és főiskolák

• Napier University
• Heriot-Watt University
• Queen Margaret University College

[szerkesztés] Iskolák

[szerkesztés] Híres lakosai

Sok híres ember született, élt Edinburgh-ban vagy kötődött hozzá:

• Alexander Graham Bell, a telefon feltalálója Edinburgh-ban született.
• Tony Blair, az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Edinburgh-ban született
• James Clerk Maxwell, skót fizikus
• Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes megalkotója, Edinburgh szülötte
• Sir Sean Connery, színész
• David Hume, filozófus és történész
• James Hutton, geológus
• Shirley Manson, a Garbage zenekar énekesnője
• John Napier, matematikus, a logaritmusok alkotója
• J. K. Rowling, a Harry Potter írója, első könyvét Edinburgh-ban írta (Elephant House)
• Sir Walter Scott, (1771-1832), író, Edinburgh szülötte.
• Adam Smith, közgazdász, A nemzetek gazdagsága szerzője
• Muriel Spark, író
• Robert Louis Stevenson, író
• Professor Ian Wilmut, az első klónemlős, Dolly bárány megalkotója
• James Young Simpson, szülész

[szerkesztés] Testvérvárosai és partnervárosai

München, Németország Firenze, Olaszország Nizza, Franciaország Vancouver, Kanada Kijev, Ukrajna

Aalborg, Dánia San Diego, USA Dunedin, Új-Zéland Krakkó, Lengyelország Xi’an, Kína

[szerkesztés] Múzeumok és könyvtárak

• Skócia Múzeuma (Museum of Scotland)
• Skót Királyi Múzeum (Royal Museum)
• Skót Nemzeti Könyvtár (National Library of Scotland)
• Skót Nemzeti Háborús Múzeum (National War Museum of Scotland)
• Edinburgh Múzeum (Museum of Edinburgh)
• Írók Múzeuma (Writers’ Museum)
• Múzeum a Gyermekekért (Museum of Childhood)

[szerkesztés] Egyéb látnivalók

• Dean temető (Dean Cemetery)
• Edinburgh-i állatkert (Edinburgh Zoo)
• Forth híd (Forth Bridge)
• Forth úti híd (Forth Road Bridge)
• McEwan-csarnok (McEwan Hall)
• Skócia Nemzeti Irattára (National Archives of Scotland)
• Királyi Botanikus Kert (Royal Botanic Garden Edinburgh)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Edinburgh-i utazási információk
• Edinburgh városi tanácsának lapja

[szerkesztés] Lábjegyzet