David Hume
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Nagy-Britannia XVIII. század |
|
|---|---|
 |
|
| Név: | David Hume |
| Született: | 1711, Április 26., Edinburgh, Skócia |
| Meghalt: | 1776, Augusztus 25.,Edinburgh, Skócia |
| Iskola/irányzat: | Empirizmus |
| Érdeklődés: | Metafizika, Episztemológia, Politika, Etika, Politikafilozófia, Esztétika, Vallásfilozófia |
| Befolyásolta: | Adam Smith, Adam Ferguson, Kant, Arthur Schopenhauer, Bentham, James Madison, Alexander Hamilton, Comte, William James, Darwin, Russell, T. H. Huxley, J. S. Mill, Einstein, Ayer, J. L. Mackie |
| Befolyásolták: | Locke, Berkeley, Hutcheson, Newton |
| Fontosabb nézetei: | Az ok-okozat közötti relációk, Benyomások és ideák |
David Hume (Skócia, Edinburgh, 1711. április 26., – Skócia, Edinburgh, 1776. augusztus 25.) skót filozófus és történész.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Edinburghban született, skót kisbirtokos második fiaként. Itt végezte tanulmányai nagy részét: jogot hallgatott, de emellett irodalommal és filozófiával is foglalkozott. 22 évesen Londonba, majd Bristolba ment, ahol, hogy vagyont szerezzen, tisztviselőnek állt be egy kereskedőhöz. A tisztviselői állás azonban nem bizonyult túl jövedelmezőnek, életrajzában a következőket írta: "De pár hónap alatt rájöttem, hogy a körülmények teljesen alkalmatlanok számomra."
Tanulmányait Franciaországban folytatta Reimsban, majd La Fleche-be utazott. A Franciaországban töltött idő alatt írta meg az Értekezés az emberi természetről című művét, amely későbbi gondolatainak színe-javát tartalmazza, a könyv azonban csak 1783-ban jelent meg. A következő években szerény körülmények között élte az életét: miután sikertelenül pályázta meg a glasgow-i egyetemi katedrát, diplomáciai állást vállalt Bécsben és Torinóban. 1752-ben, miután újból elutasították egyetemi pályázatát, az edinburghi (ügyvédi) könyvtár őrévé nevezték ki. A kinevezésnek köszönhetően, Hume anyagi körülményei is javulni látszottak, újabb mű írásába kezdett Anglia története címmel. A könyvnek nagy sikere volt, több kiadás is készült belőle, ezért a szerzőt saját korában elsősorben történészként tartották számon.
1763-tól a párizsi brit követségen dolgozott, s a felvilágosodás központjában, a párizsi szalonokban filozófiája nagy népszerűségnek örvendett. Ugyancsak Párizsban ismerkedett meg Jean-Jacques Rousseauval is, akinek Angliába szökését is segítette. Maga Hume is visszatért szülőföldjére, Edinburgh-ba, és itt tehetős polgárként élte le élete utolsó hét évét. Ekkortájt írta meg önéletrajzát, "Saját életem" címmel.
[szerkesztés] Művei
Már 14-15 éves korában felötlött benne az a terv, hogy az emberi természetről filozófiai értekezést ír. 1739-ben meg is jelentek az "Értekezés az emberi természetről" című művének első kötetei, azonban nem arattak nagy sikert.
1748-ban jelentette meg a "Tanulmány az emberi értelemről" című írását, amely Kantot "felébresztette a dogmatikus szendergéséből". 1752-ben megírja az "Anglia története hat kötetben"-t.
Főbb művei: Értekezés az emberi természetről, Tanulmány az emberi értelemről, Tanulmány az erkölcsök alapelveiről, Beszélgetések a természetes vallásról.
[szerkesztés] Filozófiája
Locke és George Berkeley bölcseletéből kiindulva alapvető céljának az empirikus vizsgálati módszer bevezetését tartotta. Ismereteink egyedüli forrásaként ily módon csak a perceptiot, az érzékelést fogadta el.
Az emberi szellem észleleteit ideákra és benyomásokra osztja. Különbségüket az teszi, hogy mennyire elevenen bukkanak fel a szellemben, hatolnak az elménkbe.
Azok az észleletek, amelyek a legerősebben bukkanak fel: a benyomások. Ilyen pl. az emóció, a szenvedély.
Az ideák azok a halvány képmások, amelyek az elménkben a benyomásokból keletkeznek.
Alvás közben és lázas állapotban azonban az ideák megközelítik a benyomásokat, de olyan is lehetséges, hogy a benyomások oly halványan jelenkeznek, hogy nem tudjuk megkülönböztetni őket az ideáktól.
A benyomások először az érzékekre gyakorolnak hatást, a szellem által ebből létrehozott másolat az idea.
Benyomásokra kétféle úton tehetünk szert:
- érzékelés által
- reflexió által (az emlékezet, képzelőerő útján nyert ideák).
Az emlékezetben tárolt ideákat a képzelőerő képes megváltoztatni, hasonlóságokat és különbségeket fedez fel az ideák között. Hume azt a kapcsolatot keresi, aminek segítségével az egyik idea maga után vonja a másikat: három minőséget sorol fel, ami kapocs lehet: hasonlóság, érintkezés és az ok-okozati kapcsolat. Ezek teremtenek asszociációt az ideák között.
[szerkesztés] Erkölcsfilozófiája
A cselekvések dicséretes vagy elítélendő jellege nem vezethető vissza ésszerűségünkre vagy ésszerűtlenségünkre.
Az ész sem előidézni, sem megakadályozni nem képes semmiféle cselekedetet; erre csak a személyek képesek. S mivel az ész a szenvedélyek fölött nem gyakorol befolyást, így a cselekvés erkölcsi szabályozása nem származhat az észből.
Az indítékok és cselekvések között szükségszerű kapcsolat van. Tehát az akarat nem szabad.
Az emberi cselekedet a különböző erejű motívumok eredője.
Nem lehet erkölcsileg jó egy cselekedet, pusztán azért, hogy erkölcsös jellegére való tekintettel hajtották végre.
A kötelességtudat nem lehet az erkölcsileg jó cselekvés forrása.
Az erkölcsi megkülönböztetések nem az ész ítéletei, hanem érzéseket fejeznek ki.
A "kell" és a "nem szabad" szavakat tartalmazó kijelentéseket nem lehet levezetni tényállításokból; az erkölcsi minőségek nem pusztán tárgyak közötti revelációkon alapulnak.
Az erkölcs végső alapja az emberi természet.
[szerkesztés] A hume-i okságfogalom
Hume a verifikacionizmus előfutára; szerinte csak azok a kijelentések értelmesek, amelyek igazsága tapasztalati úton ellenőrizhető.
Hume szerint az okság metafizikai fogalma megköveteli, hogy két, számunkra okként illetve okozatként feltűnő jelenség között szükségszerű kapcsolatot tételezzünk fel. Akkor mondhatjuk, hogy két jelenség szükségszerű kapcsolatban áll egymással, ha az egyik jelenséget nem tudjuk elképzelni vagy felfogni a másik nélkül. Azaz, az ok sohasem állhat fenn okozat nélkül, egy okozatnak pedig szükségképpen rendelkeznie kell okkal, mert önmagát nem hozhatja létre semmi sem. Az oknak mindemellett korábban kell létrejönnie, mint az okozatnak, hogy azt létrehozhassa (ez az okság logikai elemzésének arisztoteliánus felfogása).
Hume első tézise az oksággal kapcsolatban az, hogy a dolgok közti oksági viszony nem figyelhető meg, hiszen "nem léphetünk túl azon, ami közvetlenül megjelenik érzékeinknek". Azonban a kauzalitási viszonyt magát nem figyelhetjük meg, vagyis az oksági relációkról alkotott feltevéseink nem tekinthetők empirikus tudásnak.
Hume szerint a jelenségek között fennálló valódi oksági viszonyt nem minden esetben képes feltárni az emberi elme és így elemző reflexió helyett a megszokásra épülve következtet. Így sok esetben a helyes következtetés helyett téves okot tulajdonít az okozatnak és fordítva, hiszen gyakran a valódi okok rejtve maradnak. Ez az ember ítéleteit nagyban befolyásolja és tévútra viszi. A megszokás abból indul ki, hogy "minden tapasztalatból eredő következtetés abból a feltevésből indul ki, hogy a jövő a múlthoz fog hasonlítani". Így például a megszokásunkon alapul az a feltevés is, hogy egy ellökött biliárdgolyó mozgásba hozza az útjába kerülő másik golyót is.
[szerkesztés] Irodalom
- Lytton Strachey: Miniatűr arcképek; Téka Kiadó, Bukarest 1986.
[szerkesztés] Az oksági viszonyról
- Huoranszki Ferenc: Modern metafizika; Osiris Kiadó, Budapest, 2001; (A humei okságfogalom; pp. 86)
- Mackie, J.L.: The Cement of the Universe: A Study of Causation, Oxford, Clarendon Press, 1974
- Strawson, Galen: The Secret Connexion: Causation, Realism and David Hume, Oxford, OUP, 1989
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Stanford Encyclopedia of Philosophy (Angol)
- David Hume (Angol)
- Ty's David Hume Page (Angol)
[szerkesztés] Lásd még
- Hume-elv
- Empirizmus
Filozófiaportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
