Carrhaei csata
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Carrhaei csata | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||
| Szemben álló felek | |||||||||
| Római Köztársaság | Parthus Birodalom | ||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
| Marcus Licinius Crassus † Publius Crassus † |
Surena | ||||||||
| Szembenálló erők | |||||||||
| 35 000 légiós 4000 lovas 4000 könnyűgyalogos |
9000 lovasíjász 1000 kataphrakta |
||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| 20 000 halott 10 000 hadifogoly 4000 sebesült |
Nagyon csekély | ||||||||
A carrhaei csata nagy jelentőségű összecsapás volt Kr. e. 53-ban Carrhae város (a mai törökországi Harran) közelében a Római Köztársaság és a Parthus Birodalom seregei között. Az ütközetben a parthus Surena megsemmisítő vereséget mért a Marcus Licinius Crassus vezette római seregre. Maga Crassus is életét vesztette.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
Kr. e. 55-ben Crassus és Pompeius voltak Róma konzuljai. Ekkor már létezett, és gyakorlatilag ellenőrizte a Római Birodalmat Julius Caesar, Crassus és Pompeius triumvirátusa. A triumvirek közt is vetélkedés folyt, és Crassus, aki legutóbb csaknem 20 évvel korábban tett szert hadi dicsőségre, amikor legyőzte Spartacus rabszolgaseregét, újabb babérokat akart szerezni. Úgy döntött, hogy a Parthus Birodalom ellen intéz támadást. A Szenátus sok tagja megpróbálta erről lebeszélni, de Caesar és Pompeius mellé álltak.
Crassus Kr. e. 55. végén érkezett Szíriába. A szíriai hellén települések és II. Artavaszdész örmény király támogatásával egyenesen a Parthus Birodalom központi területei ellen indult, ahelyett, hogy az örmény hegyekből intézett volna támadást a parthusok ellen.
[szerkesztés] A csata
A parthus sereg számra kisebb volt, de nagy értéket jelentett benne az 1000 nehéz fegyverzetű páncélos „kataphrakta” lovas és az akkor megszokottnál erősebb perzsa-parthus íjakat használó 9000 lovas íjász, akik megbontották a római légiók csatarendjét. Az íjászok nyílzáport zúdítottak a nehéz páncélzatú (Lorica segmentata) római gyalogosok tömött alakzataira. Az összetett íjakból kilőtt nyilak a rómaiak döbbenetére a páncélt is átfúrták, nagy veszteségeket okozva. A parthusok tevéket alkalmaztak a nyílutánpótlás biztosítására. Crassus légiói felmorzsolódtak.
A csatát megelőzően Crassus előreküldte lovasságát, hogy felmérje a terepet, őket azonban meglepték és lerohanták a kataphrakták. Emiatt Crassusnak a csata folyamán nem maradt lovassága, amely megzavarhatta volna a támadó parthus lovas íjász csapatokat. A rómaiak megpróbáltak támadást intézni az íjászok ellen, azok azonban színleg visszavonultak, miközben újabb nyílzáporokat zúdítottak a rohamozókra. (Ez a parthus lövés néven ismertté vált haditaktika, amelyhez hasonlót gyakran alkalmaztak a későbbiekben is a nomád lovasnépek.)
Hogy úrrá legyenek a helyzeten, a rómaiak a bevett teknősbéka alakzatba tömörültek. Ezt azonban a kataphrakták az íjászok támogatása mellett folyamatosan rohamozták. A nagy scutum pajzsok némi védettséget adtak a légiósoknak, a nagy nyomás alatt azonban nem tudták tartani az alakzatot.
[szerkesztés] A csata után
A carrhaei csata a Római Köztársaság történetének egyik legsúlyosabb vereségével zárult. A harcban megölték Crassus egyik fiát, Publiust és a fejét lándzsára tűzték, hogy a légiósok jól láthassák. A csata után magát Crassust is megölték és lefejezték. A legenda szerint előtte meg is kínozták, mégpedig úgy, hogy olvasztott aranyat öntöttek a torkába, kigúnyolva pénzhajhászását (de ez valószínűleg inkább a rómaiak ellenségei terjesztette rémhír volt inkább, mint tény). Plutarkhosz azt is megemlíti, hogy a parthusok a hadifoglyok közül kikeresték a Crassushoz leginkább hasonlítót, női ruhába öltöztették és végighurcolták egész Parthián hogy mutogassák. A parthus hadsereg egy másik része legyőzte az örméneket és megszállta országukat. Surena nagy győzelme azonban felkeltette a parthus király féltékenységét és elrendelte a hadevzér kivégzését. Surena halála után II. Orodész maga vette kezébe a hadsereg parancsnokságát és egy sikertelen hadjáratot vezetett Szíriába.
Gaius Cassius Longinus, Crassus legatusa, tízezer túlélő katonát visszavezetett a csatatérről Szíriába, ahol két évig proquaestorként kormányzott, kivédve II. Orodész támadásait. Végül legyőzte a parthusokat, kiérdemelve Cicero dicsérő szavait. Cassisu később kulcsszerepet játszott Julius Caesar meggyilkolásában Kr. e. 44-ben.
[szerkesztés] Következményei
A rómaiak komoly erkölcsi vereségként és rossz előjelként élték meg, hogy a parthusok elragadták a légiók aranysasait (aquila). A következő generáció nagy diplomáciai erőfeszítéseire volt szükség, hogy a parthusok visszaszolgáltassák őket, és amikor ez sikerült, ez komoly, katonai győzelemhez hasonlóan ünnepelt sikert jelentett Augustus számára.
A csata egyik váratlan, de fontos következménye volt, hogy elindította a keleti selyem beáramlását Európába. A csatából megmenekülő légiósok arról számoltak be, hogy a parthusoknak furcsa, ragyogó anyagból készült zászlóik voltak. E beszámolók nyomán a Római Birodalomban gyorsan nőtt a selyem mint áru iránti érdeklődés és kereslet, így a Kínából induló selyemkereskedelmi útvonalak meghosszabbodtak egészen Nyugat-Európáig. Megszületett a Selyemút, a történelem egyik leggazdagabb kereskedelmi útvonala.
A csata nyomán kerülhettek először közvetlen kapcsolatba a rómaiak és a kínaiak. Plinius szerint a carrhaei csata után a parthusok tízezer római hadifoglyot Margiana szatrapiába küldtek, hogy birodalmuk keleti határainak védelmében vegyenek részt. A kínai Han-dinasztia később elfoglalta ezt a területet.
A csata legfontosabb következménye az volt, hogy siettette a Római Köztársaság bukását és a császárság felemelkedését. Megszűnt a triumvirátus és az erőegyensúly. Crassus és Caesar lánya, Pompeius felesége, Iulia halálával a Caesar és Pompeius közti kötelékek meggyengültek. A két vezető közt vetélkedés kezdődött, ami polgárháborúba torkollott és elvezetett az egyeduralom kialakulásához.
[szerkesztés] Ókori beszámolók
- [1]Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok, Crassus 23-27
- Cassius Dio: Római történelem 40:21–4
