Az iszlám aranykora
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az iszlám aranykora, vagy más néven, az iszlám reneszánsz, általánosan elfogadott nézet szerint a 8-tól 13 századig terjedő időszakra tehető, igaz, néhány szakértő szerint a 14-15 századra is kihatott. Erre a néhány évszázadra az iszlám világ katonai, gazdasági és kulturális fölénye volt jellemző a nyugattal szemben, hiszen a muszlim kultúra ebben a korban maradandót alkotott mind mérnöki, tudományos, oktatási, gazdasági, művészi téren is, amiből a későbbi századokban a nyugat is profitált. Ha az iszlám aranykorát egyetlen városhoz akarnánk kötni, akkor Bagdadot említhetnénk, hiszen a korszak kezdete, és vége is e városhoz köthető.
[szerkesztés] Kezdetek
Az iszlám hódítások következtében a 7.-8. században a nomád arab törzsek birodalommá szerveződtek, létrehozták az addig létezett legnagyobb birodalmat. Az iszlám aranykorát nyolcadik század közepétől számítjuk, az Abbászida kalifátus hatalomra kerülésével, mikor a főváros Damaszkuszból Bagdadba került át. Az Abbászidák szem előtt tartották a Korán és a hadith parancsait, amely szerint: „A tudósok tintája egyenértékű a mártírok vérével” , ami a tudás megbecsüléséről szól. Ebben az időben vitathatatlanul az iszlám lett a világ szellemi központja, amit az Abbászida kalifák azzal is támogattak, hogy Bagdadban létrehozták a „Bölcsesség Házát”, ahol muszlim és nem muszlim tudósok gyűltek össze, és lefordították arabra a világ addig felhalmozott tudását. Számos ókori tudós munkája veszett volna el, ha nem fordítják le arabra. A rivális dinasztiák, mint a Fátimidák Egyiptomban vagy az Omajjádok Andalúziában, szintén igyekeztek a maguk Bagdadtól független szellemi központjaikat létrehozni Kairóban illetve Cordobában.
Ennek a kornak volt egyik fő találmánya Kínában a papír, aminek a technológiája a talaszi csatában (751) ejtett kínai foglyok révén jutott el az arabokhoz, akik aztán a gyártási technológiát a saját viszonyaikhoz igazították. A papír alkalmazása széles körben a 900-as évektől terjedt, ami jelentősen olcsóbbá tette az írást, és lehetővé tette közkönyvtárak alapítását.
[szerkesztés] Humanizmus
A legtöbb középkori muszlim gondolkodó humanista volt, és kialakult a racionális érveken nyugvó vita tudománya, a tekintélyek elfogadása helyett. A középkori muszlim írók szerelmes verseiben, történeti munkáiban, filozófiai, teológiai műveiben számtalan példára akadhatunk, hogy mennyire elterjedtek voltak ebben a korban a humanizmus eszméi, sőt, alkalmanként még a szekularizmusra, szkepticizmusra és a liberalizmusra is találunk példákat.
A vallási tolerancia lehetővé tette, hogy a kultúrák kereszteződjenek, és az muszlim, keresztény és zsidó kultúra hasson egymásra, amiből újfent a befogadó kultúra profitált. Ebben a korszakban kelt újra életre számos fontos intézmény, amelyeknek gyökerei az ókorba nyúltak vissza, ám újra felfedezésüket az iszlám világnak köszönhetik. Ilyen intézmény volt a közkórház (az ókorban ezt a tevékenységet templomokban végezték), a közkönyvtár, az egyetem (az ókori akadémia) és az obszervatórium, mint tudományos kutatóhely.
[szerkesztés] Iszlám oktatás
Az első ismert egyetem a perzsiai Bimarisztánban volt, a 9 században, ahol orvosokat képeztek, akik az egyetem elvégzése után doktori diplomát kaptak. John Bagot Glubb, brit katona és orientalista írta:
 |
Mamun idejétől fogva az orvosi képzés megélénkült Bagdadban. Az első közkórház Harun-ar-Rasid kalifátusa alatt létesült. Ahogy a közkórházak szaporodtak, úgy lett szükség egyre több belgyógyászra, sebészre, akiket egyetemeken képeztek, és igazolásul diplomát kaptak, ahogy az iskolát elvégezték. Az első közkórház Egyiptomban 872-ben létesült, és innen terjedt át a birodalom többi részére, Spanyolországtól Perzsiáig.[1] | |
A Guinnes Rekordok Könyve szerint az első mai értelemben vett, több fakultású egyetem a marokkói Fezben létesült 859-ben. A máig fennálló al-Azhar egyetem Kairóban létesült a 10. században, és már posztgraduális képzést is nyújtott.
A 10 században Cordoba városában 700 mecset volt, 60 000 palota és 70 közkönyvtár, amelyek közül a legnagyobb 600 000 kötetet, tudományos értekezéseket, versesköteteket, vitairatokat, antológiákat, amelyek évenként jelentek meg, andalúziai költők, írók műveiből. A kairói könyvtár azonban még ennél is nagyobb volt, 2 000 000 kötetet tartalmazott, a Tripoliban a keresztesek által elpusztított könyvtár pedig 3 000 000 kötetes volt.
Az iszlám aranykorának másik jellemzője a polihisztorok nagy száma volt, akik a tudomány több számában is járatosak voltak. Az iszlám polihisztorokat arab szóval „hakeem”-nek nevezték, és az ismeretek széles tárházával rendelkeztek a tudomány különböző területein, a vallásban és az oktatásban. A polihisztorokat főként az oktatásban alkalmazták, ahol ritka volt az egyetlen szakterületre specializálódott tudós.
Egy iszlámmal foglalkozó tudós írta:
|
Az olyan polihisztorok, mint Bírúní, Dzsáhiz, al-Kindi, Omar Khajjám és több ezer társuk nem kivételek, hanem az iszlám reneszánsz fő áramlatát jelentik. A klasszikus iszlám civilizációt a polihisztorok nagy száma jellemzi. Ez az iszlám kultúra heterogén mivoltából adódott, hogy az írástudóknak egyszerre több területen is jártasnak kellett lenniük. | |
| – Ziauddin Sardar]] | ||
[szerkesztés] Az iszlám globalizáció
A globalizáció legkorábbi formái az iszlám aranykorára nyúlnak vissza, mikor az ismeretek, a kereskedelem és a gazdaság, az addig egymástól elzárt régiók az iszlám birodalomban integrálódtak, a muszlim felfedezők, tengerészek, tudósok, kereskedők és utazók révén.
Néhányan ezt a kort „pax islamica” vagy a „Afrika és Ázsia felfedezésének kora” névvel illetik, mikor az iszlám meghódította Dél-Nyugat Ázsiát és Észak-Afrikát, a muszlim kereskedők és felfedezők pedig bejárták az addig ismert világot, nyugaton az Atlanti-óceántól a Földközi-tengerig, míg keleten a Kínai-tengerig. Ez azt jelenti, hogy a 7. és a 13. század között az iszlám birodalom volt a világ vezető gazdasága.
[szerkesztés] Gazdaság
Egy sor olyan műszaki találmány, ami a mai napig használatos, a középkorban volt kifejlesztve, és olyan muszlim feltalálók kreativitását dicséri, mint al-Dzsazari, akit a mérnöki tudomány atyjaként emlegetnek.
Az iszlám aranykora az addigi mezőgazdaság átalakulását is jelentette, ami az „iszlám agrokulturális forradalom” néven vonult be a történelembe.
A globális gazdaság korai formáit az iszlám kereskedők hozták létre az addig ismert világban mindenhol, ahol megtelepedtek. Ez magával hozta számos olyan növény világméretű elterjedését, amit addig az elszigetelt régiókban termeltek, ezzel egyidőben pedig a termelésükhöz szükséges technikák is elterjedtek. Olyan növények terjedtek el, mint a cirok Afrikából, a citrusgyümölcsök Kínából, és számos növény Indiából, mint a rizs, a mangó, az ipari növények közül pedig a gyapot és a cukornád. Néhány szakértő „növényi globalizációnak” nevezi ezt a kort, ami együtt járt a növénytermesztés gépesítésével, ami a termés növekedését hozta magával, ami további messzemenő változásokat hozott a gazdaságban, a népszaporulatban és a városok növekedésében stb.
A megnövekedett termés szükségessé tette a növények ipari méretű feldolgozását, ami először a cukorgyártásban jelentkezett, és így létesültek az első üzemek a cukor feldolgozására és finomítására. A cukrot a 8. századtól terjesztették el az arabok és a berberek szerte a birodalomban.
Ebben az időben dolgozták ki a máig használatos szántási módszert, amikor egy terület kétszer volt egy évben megszántva.
[szerkesztés] Iszlám kapitalizmus
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
A kapitalizmus, mint szabad piac, a kalifátus korára nyúlik vissza, ahol a piacgazdaság kifejlődött, és a szabad kereskedelem első formái létrejöttek a 8. és a 12. század között. A monetáris gazdaság egy erős valután (dinár) alapult.
Új üzleti technikák és formák fejlődtek ki, szervezetek alakultak, amelyek a gazdaságot és a kereskedelmet szervezték meg. Ebben a korban jelentek meg olyan máig használatos üzleti formák, mint a hitellevél(a hitelkártya egy korai formája), a pénzre beváltható csekk, az üzleti szerződések, a nemzetközi piac stb. Olyan kifejezések kerültek be ekkor a köztudatba, mint a profit, a veszteség, a tőke, a tőkemozgás, a tröszt, a bankár, a pénzváltó, a kettős könyvelés stb. a korai kapitalizmusnak ezek a formái aztán a középkori Európában adaptálódtak a 13 században.
A bankrendszer főként a kereskedelemben volt hatásos, hiszen lehetővé tette a nehézkes pénzforgalom nélküli kereskedelmet, azonkívül külső befektetők bevonását.
[szerkesztés] Technológia
A világ az iszlám mérnököknek köszönhet számos forradalmi újítást, mint a vízi erő ipari méretű alkalmazása, a szélenergia hasznosítása, a gőzerő kiaknázása, és a fosszilis energiahordozók, mint a petróleum. Az első vízimalmok a 7. században létesültek, míg a 9. századtól széles körben elterjedtek.
A muszlim mérnökök számos olyan műveletet tettek ipari méretűvé, amit az ókorban még kézi erővel végeztek. A 18. századi európai ipari forradalmat tulajdonképpen egy ezt megelőző középkori iszlám ipari forradalom tette lehetővé.
Számos iparág illetve technológia fejlődését a már említett „iszlám agrokulturális forradalom” segítette elő, mint: az asztronómiai műszerek kifejlesztése, a kerámiagyártás, a vegyipar, a desztillálási módszerek, az üveggyártás, a papírgyártás, az illatszergyártás, a gyógyszerkészítés, hajóépítés, textilszövés, az ásványok bányászata stb. Az első üzemek is ezekben az iparágakban létesültek.
Ezek a technológiai ismeretek a késő középkori Európába is eljutottak, főként a 12. századi latin fordítások révén. Például az első üveggyártó üzemek Európában a 11. században létesültek Bizáncban.
[szerkesztés] Iszlám emancipáció
A kalifátusokban különböző etnikai csoportokhoz valamint vallási közösségekhez tartozó munkaerőt alkalmaztak. A női munkaerőnek nem volt egy jól elkülöníthető alkalmazási területe, habár a textilipar főleg a nők monopóliuma volt. Általánosságban azonban a nőket ugyanazokban a munkakörökben alkalmazták, mint a férfiakat (pl. a mezőgazdaságban, az építőiparban, az oktatásban, az egészségügyben, a gazdaságban stb.).
[szerkesztés] Urbanizáció
A kalifátusokban a városok növekedésével megjelent az urbanizáció, a városrendezés. Az egyes városnegyedekben az emberek etnikai és vallási közösségek szerint telepedtek meg. Ez pusztán praktikus szempontból volt így, hiszen így minden közösség élhette a saját életformáját, anélkül, hogy ezzel a másikat zavarta volna. Ezek a negyedek a fallal körülvett városmagon kívül jöttek létre, és így tulajdonképpen ezek voltak felelősek a városok terjeszkedésért. A lakott városokat vették körül a különböző közösségek temetői, amelyek gyakran a bűnözőknek is menedéket adtak. Az újkorban először ezekben a városokban volt vízvezeték rendszer, nyilvános fürdők, szökőkutak, nyilvános kutak, nyilvános vécék stb. Az előbbiekben már említettük Córdoba példáját, ahol 700 mecset, 60 000 palota, és 70 könyvtár volt.
[szerkesztés] Az iszlám tudománya
Számos tudós úgy tekint az iszlám reneszánsz tudományára (amelyet épp ezért iszlám kulturális forradalomnak is hívnak), mint ami lefektette a modern tudományosság alapjait, azzal, hogy kifejlesztette a korai tudományos módszereket, amely az empirizmuson, a kísérletezésen és a tudományos spekuláción alapult.
A tudományos módszerek fejlődése különösen al-Hazen munkásságában követhető nyomon, aki a 11. században élt, és akit az utókor a kísérleti fizika úttörőjének tisztel. A legfontosabb fejlődés az volt, hogy különbséget tettek a kísérletekkel alátámasztott, egzakt tudomány, és a tudományos teóriák közt. Alhazen írta az Opticae Thesaurus című művet amiben forradalmasította az optika tudományát azzal, hogy felismerte, a fény sugarak formájában éri el a szemet, ennek demonstrálására pedig kifejlesztette a camera obscura nevű optikai készüléket. Ezért is nevezi őt az utókor az első tudósnak.
[szerkesztés] Orvosi etika
Az általános gyógyítási eljárásrend szabályozta azokat az etikai alapokat, amelyeket az orvosoknak követniük kell a gyógyításban. Ezeket az alapelveket Ishaq bin Ali al-Rahwi (854-931) dolgozta ki. Az ő munkáját orvosok nemzedékei használták kézikönyvként, ami alapján a beteg állapotát minden látogatás alkalmával ki kellett vizsgálni. Ha pedig a páciens meghalt, le voltak írva azok a vizsgálatok, amelyeket el kellett végezni, és csak ezek eredménye után volt megállapítható a halál beálltának oka.
[szerkesztés] Vegyészet
Dzebert (Dzsabir ibn Hajján) tekintjük a vegyészet úttörőjének. Neki köszönhető a korai kémiai kísérleti tudományos módszer kifejlesztése, és számos vegyészeti eljárás, mint a desztilláció, a kristalizáció, az oxidáció stb is neki köszönhető.
A klasszikus alkímia feltételezte egy fém más fémmé történő átalakítását, de ezt először al-Kindi cáfolta meg, akinek aztán olyan követői voltak, mint Avicenna.
[szerkesztés] Orvostudomány
A muszlim tudósok számos jelentős eredményt értek el az orvostudományban, beleértve az anatómiát, a patológiát, a gyógyszervegyészetet, a fiziológiát, a sebészetet stb. Nekik köszönhetjük a legkorábbi kórházakat, az elmegyógyintézeteket, az orvosok oktatását. Al-Kindi írta a Da Gradibus című munkát, amelyben elsősorban a farmakológia és a négy alapminőség (hideg-meleg, száraz-nedves) matematikai összefüggéseivel foglalkozott
Abu al-Qasim (Abulcasis) segített lefektetni a modern sebészet alapjait azzal, hogy sebészeti eszközök sokaságát fejlesztette ki.
Ibn al-Haytham (Alhacen) a szemsebészetben vezetett be fontos újításokat, azzal, hogy megmagyarázta a fény útját a szembe (őelőtte az volt az elfogadott, hogy a szem bocsát ki fényt).
Avicenna a kísérleti orvoslást vezette be, felfedezte a fertőző betegségeket, először alkamazta a karantént és klinikai vizsgálatokat, és leírt számos gyógyszeres kezelést az „A gyógyászat kánonja” című művében.
Ibn Zuhr (Avenzoar) volt az első ismert kísérleti sebész a 12. században. Például állatokon végzett kísérletekkel fejlesztette ki azokat az eljárásokat, amiket aztán betegein végzett.
[szerkesztés] Csillagászat
Bagdadban és állítólag Damaszkuszban al-Mamún kalifa építtette az első csillagvizsgálókat a 8.-9. század fordulóján. Ő maga is csillagász volt, aki kiszámította a Föld kerületét, továbbá arabra fordíttatta Ptolemaiosz Klaudiusz Almageszt című művét.
A 9. században az arab csillagászok pontosították Ptolemaiosz számításait, összeállították az ún. Damaszkusz-táblázatot, amely a 13. századig a csillagok legpontosabb jegyzéke volt. Ennek a korszaknak az emléke az a számos csillagászati kifejezés, és csillagnév is, amelyek arab eredetűek. A csillagászat fejlődésének az iszlám birodalomban mozgatórugója a vallás volt, amely megkövetelte az imaidők pontos meghatározását, és az épületek tájolását.
Több tudós úgy véli, hogy az arabok évszázadokkal Kopernikuszt megelőzve, eljutottak a heliocentrikus világképig, és a Föld forgásáig.
[szerkesztés] Fizika
A kísérleti fizika a már említett Ibn al-Haytham munkásságával vette kezdetét, akinek az „Optika könyve” című műve a legnagyobb hatású mű volt a fizika történetében Isaac Newton könyvéig.
A tudományos kísérletezés módszere rövidesen megjelent a mechanikában is, Bírúní munkássága révén, aki korai előfutára volt Newton-nak. Ebben a korban már számos muszlim tudós rájött olyan törvényszerűségre, amelyeket évszázadokkal később Newton foglalt rendszerbe.
[szerkesztés] Matematika
Az arab matematikusok eredményei közt ebben az időszakban meg kell említeni az algebra fejlődését, és az algoritmust, amelyek Muhammad ibn Musa Al-Khwarizmi munkásságának köszönhetőek. Omar Khayyam munkálkodott a matematika területén is. A harmadfokú egyenletek megoldásával foglalkozott, azonkívül bevezette a racionális számok fogalmát.
[szerkesztés] Az arab tudományról általában
Az arab tudomány sok egyéb eredményével nem foglalkoztunk itt, amelyek túllépnek egy szócikk keretein. Mindenesetre az megállapítható, hogy az arab tudósok a tudomány szinte valamennyi területén jelentős eredményt értek el.
Az itt tárgyalt területeken kívül a biológiában (anatómia, botanika, evolúció, zoológia stb), a földtudományokban (kartográfia, geodézia, geográfia stb), a társadalomtudományokban (pszichológia, demográfia, szociológia stb).
[szerkesztés] Az aranykor művészete
Az aranykor művészete a 8. századtól a 16. századig terjedt, mikor a keramika, üveg és fémművesség, textília, kézirat illusztráció és a fafaragás virágzott. Az iszlám kultúra újítása a lüszteres kerámia, mikor fémes anyagot kevernek a mázba, s így a kiégetés után ragyogó, fémes felületet kaptak.
A kéziratok illusztrációja elismert művészet lett, csakúgy, mint a miniatúrafestészet, ami Perzsiában virágzott. A kalligráfia, mint önálló művészeti ág, a kéziratok illusztrálásából és az építkezéseknél használt díszítőelemekből fejlődött ki.
[szerkesztés] Építészet
A kínai Xianban lévő nagy mecset építése 740-ben volt befejezve, míg a szamarai nagy mecset Irak]]ban 847-ben készült el. Az arab hódítás után Spanyolországban 785-ben kezdték el építeni a cordobai nagy mecsetet, és ezzel kezdetét vette a mór építészet korszaka Spanyolországban. A mór építészet legnagyszerűbb teljesítménye Spanyolországban a granadai Alhambra, ami egyszerre volt palota és erőd. Másik kitünő példája az iszlám építészetnek a Mogul Birodalom építészeti stílusa Indiában, a 15-17 században. Ez a stílus ötvözte az iszlám és a hindu stílusjegyeket. Világszerte ismert példája a Tádzs Mahal Agrában, vagy Akbar nagymogul vára, a Vörös Erőd.
