Kettős könyvelés
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A kettős könyvelés (más szóval kettős könyvvezetés) a gazdálkodó eszközeiről és azok forrásairól, valamint az azokban bekövetkezett változásokról vezetett, a valóságnak megfelelő, folyamatos, áttekinthető nyilvántartás.
A kettős könyvelés esetén valamennyi gazdasági eseményt két számlán és kétféle rendszerben (idősoros elszámolás és számlasoros elszámolás) rögzítünk. Minden eszköznek és forrásnak külön nyilvántartása van (főkönyvi számla) és az őket érintő gazdasági eseményeket ezeken a számlákon rögzítjük. Minden gazdasági esemény érinti valamely számla „Tartozik” (T) és valamely számla „Követel” (K) oldalát. Ezzel a módszerrel a számítási vagy rögzítési hibákat ki lehet szűrni.
A gazdasági eseményeket abból a szempontból vizsgálja meg, hogy milyen hatással vannak a vállalkozás mérlegére. Ebből a szempontból négyféle gazdasági eseményt különböztetünk meg:
Pl. Alkatrészvásárlás későbbi fizetéssel: T 2. Készletek – K 4. Szállítók
- Valamely eszköz csökkenésével egyidejűleg egy forrás csökken, így a mérleg főösszege is csökken.
Pl. Szállító kifizetése T 4. Szállítók - K 3. Pénzeszközök
- Valamely eszköz növekedésével egyidejűleg egy másik eszköz csökken, az eszközök összetétele változik, a mérleg főösszeg változatlan marad.
Pl. Gépvásárlás készpénzzel: T 1. Tárgyi eszközök - K 3. Pénzeszközök
- Valamely forrás növekedésével egyidejűleg egy másik forrás csökken, a források összetétele változik meg, a mérleg főösszege változatlan marad.
Pl. Mérleg szerinti eredmény átvezetése T 4. Mérleg szerinti eredmény – K 4. Eredménytartalék
A kettős könyvvitel eredményszemléletű. Az eredményszemlélet azt jelenti, hogy a felmerült költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek, függetlenül a pénzügyi realizálástól.
[szerkesztés] Forrás
- Laáb Ágnes: Pénzügyi számvitel menedzsereknek, Kossuth kiadó, Budapest
- Lízing percek
