Dzsáhiz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Dzsáhiz, Abú Uszmán Amr Ibn Bahr al-Fuqaimí al-Baszrí al- (Baszra, 776 körül - Baszra, 868 december vagy 869 január) arab író

Származása ismeretlen, talán abesszíniai eredetű. A legjelentősebb mesterek tanítványa volt. Néhány 815 – 816-ban írott munkája, amelyebkeb az Abbászidák hatalomra jutását szándékozott igazolni a síitákkal szemben, felhívta rá al-Ma'mún figyelmét, s a kalifa meghívására Bagdadba költözött. Tanulmányait itt fejezte be, s itt kezdett egyre tudatosabban kizárólag az irodalmi tevékenységgel foglalkozni. Valószínűleg hivatalos, állandó állással nem rendelkezett, több magas rangú hivatalnok támogatásából tartotta fenn magát.

Az első igazán nagy arab prózaíró volt, a klasszikus arab irodalom egyik legkomolyabb hatású alkotója. Prózájának erényei és korlátai: a téma végtelensége, de ugyanakkor a hajlékony formátlanság, a csupán külsődleges keretet biztosító műfajtalanság egyben az arab műpróza végső lehetőségeit és korlátait is jelzik. Gazdag életműve (kétszáz művet említenek tőle, ezek közül mintegy harminc teljes egészében fennmaradt) korának enciklopédiáját nyújtja. Munkásságát gazdag tematika jellemzi, egy-egy munkájában is általában szabadon csapong az irodalom, a vallásfilozófia, a teológia és a tudomány területén. Az arab hagyományok elsőbbségét hirdette, hevesen támadta a perzsák vezette suúbijja mozgalom célkitűzéseit. Erősen hatott rá a hellenisztikus kultúra, ez kifejeződött a rációt előnyben részesítő, az ókori formális logikát hasznosító vallásfilozófiai irányzat, a mutazilla harcos propagálásában, amelyen belül al-Dzsáhiz egy önálló irányzatot is kialakított. Ezek az alapvonások ismerhetőek fel három legfontosabb munkájában is: „Kitáb al-hayawán” (Az állatok könyve) például látszólag az állatokról antológia fejtegetésekkel a fajok eredetéről, a klíma hatásáról vagy az állati pszichológiáról, a művet azonban áthatja az iszlám nyílt védelmezése mindenfajta eretnekséggel szemben. A „Kitáb al-bayán wa' t-tabyín” (A világosság és a felvilágosítás könyve) retorikai antológia keretében valójában a perzsák kulturális elsőbbségét hirdető suúbijja mozgalommal szemben az arabok költői és szónoki képességeit igyekszik bizonyítani. A munka népszerűségét jól jellemzi, hogy néhány arab országban mindmáig tankönyvül szolgál. Perzsaellenes, antisuúbijja érzelmei leginkább híres, Európában is ismert művében jutnak kifejezésre: a „Kitáb al-bukhalá'” (A fösvények könyve) szellemes anekdotákban, történetekben pellengérezi ki a főleg perzsa származású újgazdagok fösvénységét, s szembeállítja ezt az arabok nagylelkűségével. Hatása óriási volt a későbbi arab írókra (Ibn Qutaiba, Ibn Abd Rabbihí, Tanúkhí, Tauhídí). Még számos munka ismert a neve alatt.