Szedna
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|
| Felfedezése | |
|---|---|
| Felfedező: | M. E. Brown C. A. Trujillo D. Rabinowitz |
| Felfedezés ideje: | 2003. november 14. |
| Kategória: | Neptunuszon túli objektum |
| Pályaadatok | |
| Aphélium távolsága: | 901.73 CsE |
| Perihélium távolsága: | 76.22 CsE |
| Fél nagytengely: | 488.97 CsE |
| Pálya excentricitása: | 0,844 |
| Orbitális periódus: | 10812.82 év |
| Közepes anomália: | 357,74° |
| Inklináció: | 11,93° |
| Felszálló csomó hossza: | 144,31° |
| Perihélium szöge: | 311,4° |
| Forgási periódus: | 10,27 óra |
| Abszolút magnitúdó: | 1,56 |
A Szedna (eredeti nevén 2003 VB12) Neptunuszon túli kisbolygó, melyet 2003. november 14-én fedeztett fel Michael Brown, Chad Trujillo és David Rabinowitz. Felfedezése előtt még soha nem figyeltek meg ilyen nagy távolságban lévő objektumot a Naprendszeren belül. A fagyos égitest mérete megközelítőleg kétharamada a Plútóénak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Főbb adatai
- átmérő: 1180-1800 kilométer
- keringési idő: 10500 év
- a pálya legnagyobb távolsága a naptól: 130 milliárd kilométer
- felszíni hőmérséklet: mínusz 240 °C
- látszólagos színe: nagyon fényes és vörös
- felfedezés: 2003. november 14. (Mike Brown (Caltech), Chad Trujillo (Gemini Csillagvizsgáló), David Rabinowitz (Yale Egyetem))
[szerkesztés] Általános információ
Az égitestet a San Diego közelében lévő Palomar Obszervatórium Samuel Oschin teleszkópjával végzett kutatás során fedezték fel. A NASA Spitzer űrtávcsöve is az objektum irányába fordult, de nem talált rá.
Nagy távolsága, valamint alacsony hőmérséklete miatt – és mivel a Naprendszer összes bolygója ezidáig római vagy görög istenségről kapta a nevét –, felfedezője nem hivatalosan Szednának nevezte el, az eszkimók óceánistennőjéről, aki a hiedelem szerint az Északi Jeges-tenger fagyos mélységeiben élt.
Mielőtt a Nemzetközi Csillagászati Unió 2004. szeptember 28-án hivatalosan elfogadta volna a Szedna nevet.
[szerkesztés] Orbitális jellemzők
A Szedna hosszan elnyújtott elliptikus pályán kering, melynek legtávolabbi pontja 942, legközelebbi pedig 76,1 CsE távolságban található a Naptól. Felfedezésének pillanatában 90 CsE távolságban tartózkodott a Naprendszer központi égitestétől.
Az első megfigyelések alapján úgy tűnt, hogy a Szedna szokatlanul hosszú idő alatt fordul meg saját tengelye körül (20-50 nap). A rejtély megoldása érdekében olyan égi kísérő után kezdtek kutatni, mely a Szedna forgását befolyásolhatná, de a Hubble Űrteleszkóppal 2004 márciásában végzett megfigyelés során nem észeleltek ilyen objektumot. Az MMT teleszkóp megfigyelései azonban sokkal rövidebb forgási időről tanúskodnak: az új mérések értelmében a Szedna forgási ideje 10 óra, ami – tekintettel az égitest méretére – már elfogadható időtartamnak számít.
A Hal Levison és Alessandro Morbidelli által készített tanulmány szerint a legvalószínűbb magyarázat a Szedna különös pályáját illetően az, hogy egy elhaladó csillag gravitációs tere térítette el az égitestet, hozzávetőlegesen 100 millió évvel a Naprendszer kialakálása után. A tudósok másik elmélete szerint a Szedna egy, a mi Napunknál húszszor kisebb barna törpe körül jött létre, majd a Naprendszerhez kapcsolódott, amint a barna törpe elhaladt mellette.
[szerkesztés] Fizikai jellemzők
A Szedna átmérője megközelítőleg 1180-1800 kilométer (720-1120 mérföld). A Plútó felfedezése óta (1930) ez volt a legnagyobb újonnan megfigyelt objektum. Jelenleg a harmadik legnagyobb Neptunuszon-túli objektumként tartják számon az Eris (2003 UB313) és a Plútó után. A Naptól való hatalmas távolsága miatt a bolygó felszíni hőmérséklete sosem emelkedik 23 Kelvin (−240°C; −400°F) fölé.
A Chileben folytatott megfigyelések szerint a Szedna a Naprendszer egyik legvörösebb égiteste, majdnem olyan vörös mint a Mars. A Plútótól és a Charontól eltérően azonban úgy tűnik, hogy a kisbolygó felszínén található némi metán-, vagy vízjég.
Hegyi Norbert,