Oxigén
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||||||||||||||||||||||
Általános | |||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Név, vegyjel, rendszám | oxigén, O, 8 | ||||||||||||||||||||||||
Elemi sorozat | nemfémek | ||||||||||||||||||||||||
Csoport, periódus, mező | 16, 2, p | ||||||||||||||||||||||||
Megjelenés | színtelen |
||||||||||||||||||||||||
Atomtömeg | 15,9994(3) g/mol | ||||||||||||||||||||||||
Elektronszerkezet | [He] 2s2 2p4 | ||||||||||||||||||||||||
Elektronok héjanként | 2, 6 | ||||||||||||||||||||||||
Fizikai tulajdonságok | |||||||||||||||||||||||||
Halmazállapot | gáz | ||||||||||||||||||||||||
Sűrűség | (0 °C, 101,325 kPa) 1,429 g/L |
||||||||||||||||||||||||
Olvadáspont | 54,36 K (-218,79 °C, -361,82 °F) |
||||||||||||||||||||||||
Forráspont | 90,20 K (-182,95 °C, -297,31 °F) |
||||||||||||||||||||||||
Olvadáshő | (O2) 0,444 kJ/mol | ||||||||||||||||||||||||
Párolgáshő | (O2) 6,82 kJ/mol | ||||||||||||||||||||||||
Moláris hőkapacitás | (25 °C) (O2) 29,378 J/(mol·K) |
||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||
Atomi tulajdonságok | |||||||||||||||||||||||||
Kristályszerkezet | köbös | ||||||||||||||||||||||||
Oxidációs állapotok | −2, −1 (semleges oxid) |
||||||||||||||||||||||||
Elektronegativitás | 3,44 (Pauling-skála) | ||||||||||||||||||||||||
Ionizációs energia | 1.: 1313,9 kJ/mol | ||||||||||||||||||||||||
2.: 3388,3 kJ/mol | |||||||||||||||||||||||||
3.: 5300,5 kJ/mol | |||||||||||||||||||||||||
Atomsugár | 60 pm | ||||||||||||||||||||||||
Atomsugár (számított) | 48 pm | ||||||||||||||||||||||||
Kovalens sugár | 73 pm | ||||||||||||||||||||||||
Van der Waals-sugár | 152 pm | ||||||||||||||||||||||||
Egyebek | |||||||||||||||||||||||||
Mágnesség | paramágneses | ||||||||||||||||||||||||
Hővezetési tényező | (300 K) 26,58 mW/(m·K) | ||||||||||||||||||||||||
Hangsebesség | (gáz, 27 °C) 330 m/s | ||||||||||||||||||||||||
CAS-szám | 7782-44-7 | ||||||||||||||||||||||||
Fontosabb izotópok | |||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások |
Az oxigén az oxigéncsoport elemei közé tartozika kénnel, a szelénnel, és a [tellur]]ral együtt. Vegyérték elektron szerkezete 2s22p4. Az oxigén A Föld leggyakoribb eleme, hiszen a földkéreg tömegének majdnem felét oxigén teszi ki (természetesen kötött állapotban), de az oxigén a világegyetem gyakoribb elemei közé is tartozik, hiszen az ötödik leggyakoribb elem. A légkör jelentős része oxigéngáz (O2), de ózon (O3) formában is megtalálható (igaz ez a molekulaszerkezet sokkal instabilabb, az ózon az oxigéngáz allotróp módosulata). Az oxigént Joseph Priestley angol kémikus fedezte fel 1774-ben, de ő még deflogisztonizált levegőnek nevezte a flogiszton-elmélet nyomán. Később Antoine Laurent de Lavoisier francia kémikus nevezte el oxigénnek.Neve a görög oxigenium (savképző) szóból származik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fizikai tulajdonságai
Az oxigéngá színtelen, szagtalan, íztelen, kétatomos molekulákból álló anyag. Folyékony és szilárd halmazállapotban kék színű. Molekularácsban kristályosodik. Molekulája apoláris, benne kettős kötés található. apoláris tulajdonsága miatt vízben rosszul, bár a nitrogénnél jobban oldódik (100 cm3 víz 20°C-on 4,14 mg O2-t old). A vízben oldott oxigénnek jelentős élettani hatása van, csakúgy mint a légkörinek. Apolários oldószerekben jól oldódik, ezért (is) okoz komoly problémát, ha olaj kerül a víz felszinére (az olaj filmréteget képezve elzárja az oxigént a víztől, így az kételen abban oldódni, továbbá a már oldott oxigén "átvándorol" az olajba, ezzel csökkentve a vízben az oxigén mennyiségét).
[szerkesztés] Kémiai tulajdonságai
Az oxigén szobahőmérsékleten nem túl reakcióképes. ennek oka a kettős kötésben keresendő. Magas hőmérsékleten az elemekkel exoterm reakcióban egyesül (égés). Erős oxidálószer (innen a folyamat neve), különösen az egyatomos oxigén, mely annyira reagens, hogy természetben csak nagyon rövid ideig létezik (jelölése 'O').
- reakciója fémekkel:
4Fe + 3O2 = 2Fe2O3 vas-oxid
- reakciója nemfémes elemekkel:
C + O2 → CO2
- reakciója szervetlen vegyületekkel:
2SO2 + O2 ↔ 2SO3
- reakciója szerves vegyületekkel:
CH4 + 2O2 → CO2 + H2O
- az ózonképződés egyenlete: (megfordítható)
3O2 ↔ 2O3
[szerkesztés] Élettani szerep
Az oxigén nélkülözhetetlen az élethez (a biológiai oxidácó folyamatához) Az ózon fertőtlenítő hatású, valamint ózonréteget képezve véd az UV-sugaraktól, földfelszín közelében azonban mérgező.
[szerkesztés] Előfordulása, előállítása
A földkéreg súlyának fele oxigén, mind kötött, mind szabad állapotban előfordul. A földi élet elengedhetetlen feltétele, az atmoszféra 21% oxigént tartalmaz. Mennyisége a fotoszintézissel növekszik, a biológiai oxidációval csökken. Jelenléte biztosítja a földi életet, jeneléte következtében a légkörünk oxidáló légkör. 99%-ban a folyékony levegő frakcionált desztillációjával és 1%-ban a víz elektrolitikus bontásával állítják elő.
Az ózon a légkör felső rétegeiben keletkezik elektromos szikra és rövidhullámú sugárzás hatására. Az ózon elnyeli a káros ultraibolya (UV) sugarakat, a légkör magasabb rétegeiben ózonréteget alkot, mely napjainkban sajnos némely helyeken meglehetősen elvékonyodott (átlagos vastagsága 8 km).
[szerkesztés] Leggyakoribb oxigénvegyületek
- hidridjei (víz és hidrogén-peroxid)
- szerves vegyületek, pl.: alkoholok, fenolok, karbonsavak, éterek, észterek, aldehidek, ketonok
- szervetlen savak
- különböző oxidok (lásd lentebb)
[szerkesztés] Felhasználása
Nagy részét égőkben a befúvott levegő dúsítására használják és a metanol, valamint az acél gyártásánál is fontos a szerepe. Orvosi célokra is felhasználják. A cseppfolyós oxigén a folyékony hajtóanyagú rakétákban a tüzelőanyag elégetéséhez szükséges. Forgalomba nagynyomású, kék színű acélpalackban hozzák. Rendkívüli elővigyázatosságot igényel a palack használata a nagyfokú robbanásfeszély miatt!
Az ózont fertőtlenítésre, fehérítésre, italok érlelésére használják
[szerkesztés] Lásd még
Oxidáció Hipoxia
[szerkesztés] Nevezetes oxidok
Dihidrogén-oxid, víz, H2O
Hidrogén-peroxid, H2O2
Lítium-oxid, Li2O
Berillium-oxid, BeO
Szén-monoxid, CO
Szén-dioxid, CO2
Dinitrogén-oxid, kéjgáz, N2O
Nitrogén-monoxid, NO
Nitrogén-trioxid, N2O3
Nitrogén-dioxid, NO2
Nitrogén-tetroxid, N2O4
Nitrogén-pentoxid, N2O5
Nátrium-oxid, Na2O
Magnézium-oxid, MgO
Alumínium-oxid, Al2O3
Szilícium-dioxid, kvarc, SiO2
Foszfor-pentaoxid, P2O5
Kén-dioxid (SIV), SO2
Kén-trioxid (SVI), SO3
Kálium-oxid, K2O
Kálium-peroxid, K2O2
Kálium-szuperoxid, Kálium-dioxid, KO2
Kalcium-oxid, égetett mész, CaO
Titán-dioxid, TiO2
Mangán-dioxid, MnO2
Vas(II)-oxid, Wüstit, FeO
Vas(III)-oxid, vörösvasérc, Fe2O3
Vas(II, III)-oxid, Fe3O4
Vanádium-pentoxid, V2O5
Wolfram-trioxid, WO3
Kétatomos molekulák | |||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Hidrogén |
| |
Nitrogén |
| |
Oxigén |
| |
Fluor |
|||||||||||||||||||||||||
Klór |
| |
Bróm |
| |
Jód |
| |
Asztácium |
[szerkesztés] Források
- dr. Boksay ZOltán-dr. Csákvári Béla-dr. Kónya Józsefné: Kémia III. (1999, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, ISBN 963 19 5170 7)
- Villány Attila: Kémia a kétszintű érettségire (második (javított kiadás) 2004, Kemavill Bt., Budapest, ISBN 963 212 130 9)