Kalcium-oxid
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Kalcium-oxid | |
---|---|
Általános | |
Magyar név | Kalcium-oxid |
IUPAC név | Calcium oxide |
Egyéb nevek | Égetett mész |
Képlet | |
Moláris tömeg | 56,08 g/mol |
Megjelenés | Fehér, higroszkópos por |
CAS-szám | [1305-78-8] |
EINECS (EG) szám | 215-138-9 |
EG-Index szám | |
Tulajdonságok | |
Sűrűség és halmazállapot | 3,37 g/cm3, szilárd |
Oldhatóság vízben | 1,65 g/l (exoterm reakció) |
Olvadáspont | 2580 °C (2853 K) |
Forráspont | 2850 °C (3123 K) |
Szerkezet | |
Kristályszerkezet | Lapcentrált köbös |
Fizikai állandók | |
Képződéshő | -635,09 kJ/mol |
Moláris hőkapacitás | 38,19 J/(mol·K) |
Veszélyességi jellemzők | |
EU osztályozás | Ingerlő (Xi) |
R-mondatok | R41 |
S-mondatok | S22, S24, S26, S39 |
Lobbanáspont | nem gyúlékony |
RTECS szám | EW3100000 |
Rokon vegyületek | |
Azonos anion | Oxidok |
Azonos kation | A kalcium vegyületei |
A táblázatban SI mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok normálállapotra (0°C, 100 kPa) vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. |
A kalcium-oxid (CaO), (más néven égetett mész, vagy E529) egy széles körben használt szervetlen vegyület, melyet kalcium és oxigén alkot. Fehér színű, korrozív, lúgos kémhatású kristályos port alkot. A kereskedelemben kapható kalcium-oxid általában más vegyületeket (magnézium-oxidot, szilícium-oxidot, kis részben alumínium-oxidot és vas-oxidot) is tartalmazhat.
[szerkesztés] Előállítása
A kalcium-oxidot általában mészkő hevítésével (mészégetés) állítják elő, ugyanis hő hatására a kalcium-karbonát(CaCO3) kalcium-oxidra (CaO), és szén-dioxidra (CO2) bomlik. A folyamat 825°C fölött megy végbe.[1]
- CaCO3 ↔ CaO + CO2
A folyamat reverzibilis. A lehülést követően a kalcium-oxid azonnal elkezdni megkötni a levegőben található szén-dioxidot, és idővel a kalcium-oxid kalcium-karbonáttá alakul vissza. A mészégetés az első, ember által felfedezett kémiai reakciók egyike, már az őskorban is ismerték ezt az eljárást.
[szerkesztés] Felhasználása
- A 20. századig fertőtlenítőszerként alkalmazták, általában 10%-os oldatban. Hátránya, hogy levegővel és nedvességgel érintkezve hamar elbomlik.[2]
- Élelmiszerek esetén általában savanyúságot szabályozó anyagkén alkalmazzák E529 néven. Felhasználják még cukorgyártás során (szennyeződések eltávolítására), pékárúkban (stabilizálószerként), valamint állati belek (hurkához, kolbászhoz) tisztítása, és kezelése során. Előfordulhat kakaóban, bélbe töltött húskészítményekben, valamint pékárúkban. Napi maximum beviteli mennyisége nicns meghatározva. Élelmiszerek esetén mellékhatása nem ismert.
[szerkesztés] Külső források
- ^ Merck Index of chemicals and Drugs , 9th ed. monograph 1650
- ^ A Complete Handbook for the Sanitary Troops of the U.S. Army and Navy (1917)