Naszód
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Naszód | |
|---|---|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Rang | város |
| Beosztott falvak | Priszlop és Szamospart |
| Polgármester | Dumitru Mureşan (PD) |
| Népesség | |
| Népesség | (teljes) 10 582 (2002) |
| Népsűrűség | 246 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tengerszint feletti magasság | 331 m |
| Terület | 43,25 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
  Naszód
|
|
Naszód (románul Năsăud, németül Nussdorf vagy Nassod, szászul Nassendref) város Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Besztercétől 20 km-re északnyugatra, a Nagy-Szamos partján fekszik.
[szerkesztés] Nevének eredete
Valószínűleg személynévi eredetű és összefügg Naszvad nevével. Első említése 1334-ből való (Nazwad).[1]
[szerkesztés] Története
Határában római torony alapjait tárták föl.
A középkorban szászok lakták. 1717-ben a tatárok felégették templomát és 56 házát.
1753-ban lakóinak többsége már ortodox vallású román volt.[2] A határőrség szervezésekor lakosságcserét hajtottak végre a későbbi Naszód vidéke és Beszterce vidéke között. A Naszód vidéki szászokat és magyarokat a bányászok kivételével Beszterce vidékére, a Beszterce vidéki románokat pedig Naszód vidékére költöztették át. Ezzel párhuzamosan szigorúan végrehajtották a vidéken élő románság vallási unióját, vagyis a román papokkal elfogadtatták a katolikus hitelveket.
Az 1762 és 1783 között, fokozatosan fölállított második román határőrezred, egyben Naszód vidéke székhelyévé tették. A vidéken katonai közigazgatást vezettek be. Későbbi iskolavárosi jellegének alapjait az 1766-ban alakult ún. triviális iskola és 1784-től a normaiskola jelentették, amelyben a 10–18 éves fiúkat altisztté és hivatalnokká képezték. Ezeknek köszönhetően az ezred tiszti- és altiszti karának egyre nagyobb hányadát töltötték be román parasztcsaládok sarjaival. 1826-ban leányiskolát szerveztek a határőrtisztek és a hivatalnokok lányai számára, 1837-ben pedig tanítóképzőt, amely 1868-ig működött.
1848 nyarán, Erdély Magyarországhoz csatolása után a magyar kormány egy határőrzászlóaljat indított útnak a szerb fölkelők ellen. Az általános zavarban a zászlóalj meg is jelent állomáshelyén, de miután megtagadta az eskü letételét Magyarországra, az év végén hazaengedték. Szeptember 8-án érkezett meg a városba Urban ezredes Latour hadügyminiszter megbízásával, hogy a román határőrezredekre és a népfölkelésre építve nyisson második frontot Erdélyben a magyar forradalom ellen. Urban követeket küldött az erdélyi vármegyék falvaiba, akik útján a magyar újoncozással való szembeszállásra és arra buzdította a parasztokat, hogy jelentkezzenek Naszódon a császár szolgálatára. Szeptember 13-ára gyűlést szervezett, amelyen kimondatta a Monarchiából való kiszakadásra törő magyar kormánnyal szembeni engedetlenséget. Másnap nyilatkozatban jelentette be százezer román fölfegyverzését. A következő hónapokban Naszód vált a román fölkelés központjává. A falvak ideérkező küldötteinek Urban ún. pazsurát (román pajură 'sas'), oltalomlevelet adott, amely ígérete szerint mentességet biztosított a hatóságokkal szemben. Az egyes vidékek felkelői ide hurcolták az elfogott magyar tisztviselőket és földbirtokosokat.
Az 1849 januárjában bevonuló Bem feloszlatta Naszód vidékét. 1851-ben, Ferenc József rendelete nyomán végleg megszűnt a határőrezred. A volt határőri birtokok jövedelmét a vidék iskoláinak fönntartására rendelték.
1861-ben újraszervezték Naszód vidékét és élére román főkapitányt helyeztek, Alexandru Bohăţel személyében. A vidék hivatalos nyelvévé is a románt választották. 1863-ban a korábban oktatási célokra rendelt forrásokból létrehozták román tannyelvű, görög katolikus jellegű gimnáziumát. 1871-ben hivatalosan is létrejött az ún. naszódi vagyonközösség. A magyar pénzügyminiszter és a 44 korábbi határőrközség közötti szerződés értelmében a kincstári tulajdonú volt katonai ingatlanok és 100 ezer forintért cserébe a volt kincstári erdők, kaszálók, hegyi legelők, a kocsmálás, a malmok utáni jövedelem és a haszonvétel más formái a Naszód vidéki iskolaalap, egy havas és a radnai bányák bevétele a Naszód vidéki ösztöndíjalap tulajdonát képezték.[3] Az iskolaalapból nemcsak a naszódi gimnázium, de a monori, oláhszentgyörgyi, telcsi, zágrai és borgóprundi iskolák működési költségeit is fedezték.
Naszód vidéke informálisan a kiegyezés és az alkotmányos változások után is különleges helyzetet élvezett, egészen 1873-ig a központi szervek is románul érintkeztek vele.[4] 1869-ben választókerületében a román nemzeti politikusok bojkottja miatt összesen két személy adta le voksát.[5] 1876-ban a vidéket feloszlatták és Naszódot az ekkor létrehozott Beszterce-Naszód vármegye egyik járásának székhelyévé nyilvánították. 1886-ban mezővárosi státuszát is elveszítette.
A dualista rendszer megszilárdulásával a magyar politikusok és publicisták gyakran kérdőjelezték meg a vagyonközösség működésének jogi alapját és különösen a gimnázium viszonylagos függetlensége és román tannyelve bizonyult állandó botránykőnek. Ennek ellenére a város és iskolája a korszak végéig az erdélyi románság egyik kulturális központja maradt.
Lakóinak többsége mezőgazdaságból élt. Állattenyésztésének rangját jelzi, hogy a pinzgaui fajtát Erdélyben sokáig „naszódi pirostarka”-ként ismerték. Pénzintézetei közül elsőként 1873-ban jött létre az Aurora, majd 1894-ben a Naszódvidéki Takarék- és Hitelintézet és 1899-ben a Mercur. A századforduló idején szesz- és sörgyára is volt. 1888-ban a kis római katolikus egyházközség plébánosa a német helyett a magyart vezette be a prédikáció és az énekek nyelveként.[6]
1897 és 1914 között Ioan Ciocan, a gimnázium, az iskola- és az ösztöndíjalap igazgatója, a pesti tudományegyetem román tanszékének tanára képviselte az országgyűlésben, a Szabadelvű Párt, majd a Nemzeti Munkapárt padsoraiban.
Liviu Rebreanu Ion című regényében Armadia néven szerepel.
[szerkesztés] Népessége
- 1850-ben 1359 lakosából 1236 volt román, 87 német és 30 magyar nemzetiségű; 1233 görög katolikus, 100 római katolikus és 25 evangélikus vallású.
- 1900-ban 3142 lakosából 2367 volt román, 565 magyar és 197 német anyanyelvű; 2290 görög katolikus, 463 zsidó, 152 római katolikus, 127 református, 63 evangélikus és 38 ortodox vallású. A lakosság 56%-a tudott írni-olvasni és a nem magyar anyanyelvűek 20%-a beszélt magyarul.
- 2002-ben 9154 lakosából 8707 volt román, 329 cigány és 99 magyar nemzetiségű; 7972 ortodox, 465 pünkösdista, 277 görög katolikus, 145 római katolikus, 129 baptista és 63 református vallású.
[szerkesztés] Látnivalók
- A határőrezred központi kaszárnyájának 18. századi épületében ma a Határőrmúzeum működik.
- A római katolikus templom 1770-ben, a csendőrség (eredetileg határőrkaszinó és fogadó) 1814-ben, a főtéri ortodox (volt görög katolikus) templom 1880 és 1884 között, a református templom 1885-ben, a gimnázium 1882 és 1888 között épült.
[szerkesztés] Gazdaság
- Két legjelentősebb ipari üzeme az 1978-ban alapított műanyaggyár tevékenységét folytatja. A Somplast[7] polietilén csöveket, fóliákat, hordókat és edényeket, a Plastinvest[8] polietilén csomagolóanyagokat gyárt.
- A városban gyártanak még keféket és autóelektronikai berendezéseket is.
[szerkesztés] Oktatás
- A George Coşbuc Nemzeti Kollégium a nagy múltú gimnázium utódintézménye, gyakorló iskola.
- Közigazgatási szakközépiskola.
- Erdészeti szakiskola.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1850-ben Veronica Micle költőnő, Mihai Eminescu szerelme.
- 1773-ban, 1784-ben és 1786-ban meglátogatta II. József.
- A gimnázium diákja volt George Coşbuc, Miron Cristea, Iuliu Hossu, Emil Isac, Ioana Nicolaie, Liviu Rebreanu és Grigore Silaşi.
[szerkesztés] Források
- Virgil Şotropa – Niculae Drăganu: Istoria şcoalelor năsăudene. Năsăud-Naszód, 1913
- Egyed Ákos: Erdély 1848–1849. Csíkszereda, 1998–1999
- ^ Hegyi Géza: Radna és a Radna-völgy a középkorban. Erdélyi Múzeum, 2006, 3–4., 38. o.
- ^ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai /
- ^ A szerződés szövege olvasható pl. Hunfalvy Pálnál: Erdélyi utazás. Budapesti Szemle, 1887., 121. sz.
- ^ Lásd pl. Pál Judit: A hivatalos nyelv és a hivatali nyelvhasználat kérdése Erdélyben a 19. század közepén. Regio, 2005, 1. sz.
- ^ Gerő András: Az elsöprő kisebbség. Bp., 1988., 20. o.
- ^ Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése 1885–1910. Kolozsvárt, 1910., 244. o.
- ^ Somplast SA Nasaud
- ^ Plastinvest - producator ambalaje polietilena - sacose - saci - pungi Bistrita Nasaud - HOME
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
Municípium |
Hordó (Coşbuc) |
Nagyrebra (Rebra) |
Erdély-portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
