Sajóudvarhely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 47°8′59’’, k. h. 24°19′12’’47.1497222222, 24.32

Sajóudvarhely (Şieu-Odorhei)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Megye	Beszterce-Naszód
Rang	községközpont
Beosztott falvak	Alsóegres, Bethlenkeresztúr, Coasta (Sajókiskeresztúr), Felsőegres, Magyarberéte és Sajósárvár
Népesség
Népesség	748 (2002)
Község népessége	2556 (2002)
Magyar lakosság	72
Földrajzi adatok
Terület	51,16 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Sajóudvarhely
é. sz. 47°8′59’’, k. h. 24°19′12’’47.1497222222, 24.32

Sajóudvarhely (románul Şieu-Odorhei, németül Dienesdorf): falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Története 3 Népessége 4 Látnivalók 5 Híres emberek 6 Források 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Bethlentől 9 km-re délkeletre, a Sajó bal partján fekszik.

[szerkesztés] Története

1263-ban Drauchvduarhel, 1329-ben Uduorhel, 1345-ban Dyenuswduarhely ('Dénesudvarhely' – ebből való a német név) alakban említették. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. Eredetileg magyar falu volt, a 16. században unitárius egyházközséggel. Az 1640-es évekre az akkor már református gyülekezet megfogyatkozott és filiaként Somkerékhez csatolták. 1700 körül románok is lakták, mert akkor görög katolikus egyháza alakult. 1713-ban mindössze 17 jobbágy és 5 zsellér lakta, 1766-ban azonban már ismét református anyaegyház, 62 férfivel és 54 asszonnyal.

A francia forradalom után telepedett le itt a Desbordes család és szőlőtermesztéssel kezdtek foglalkozni. Az 1930-as, 1940-es években a faluban malom, téglagyár, olajüzem és gyapjúfésülő működött, melyek a Fodor család birtokában voltak. 1946-ban az egyetlen, 1944 után a faluban maradt magyar birtokos, ifj. Fodor Vilmos vezette be a villanyvilágítást.

[szerkesztés] Népessége

• 1850-ben 808 lakosából 576 volt román, 113 magyar, 80 zsidó és 36 cigány nemzetiségű; 584 görög katolikus, 133 református, 80 zsidó és 11 római katolikus vallású.
• 1900-ben 846 lakosából 657 volt román és 183 magyar anyanyelvű; 649 görög katolikus, 114 református, 51 zsidó, 48 ortodox és 25 római katolikus vallású.
• 2002-ben 748 lakosából 658 volt román és 72 magyar nemzetiségű; 581 ortodox, 67 református, 65 görög katolikus, 20 pünkösdista és 7 római katolikus vallású.

[szerkesztés] Látnivalók

• Református templomát a Becsegergely nemzetség építtette román stílusban a 13. században, először 1407-ben említették. Szentélye egyenes záródású. Ablakai a gótika jegyeit viselik magukon. 1860-ban felújították, ekkor készítették kék famennyezetét és a szentély dongaboltozatát. Az északi oldalon, egy befalazott kapu timpanonjában látható az a templom építésével egyidős, román stílusú dombormű, amelyet a legkorábbi fennmaradt középkori plasztikai emléknek tekinthetünk Erdélyben. Szent György vagy Szent Mihály küzdelmét ábrázolja a sárkánnyal, egyedülálló azonban, hogy a szentet egy másik figura segíti.
• Desbordes-udvarház.
• A volt Klebelsberg-udvarházat 1886-ban az Appel család alakíttatta át nyárilakká.

[szerkesztés] Híres emberek

• Itt született 1914-ben Nagy Ödön néprajzkutató, református lelkész.
• Itt született 1931-ben Moldován Stefánia operaénekes.
• Itt született 1943-ban Moldován Domokos film- és operarendező, néprajzkutató.

[szerkesztés] Források

• Hints Miklós: Az erdélyi Sajó völgye nyolc településének helynevei. Bp., 1991
• Bak Áron: Mit ábrázol a sajóudvarhelyi dombormű? Székelyföld, 2000/1
• Vetési László: Egy udvarház utolsó asszonya. Fodor Erzsébetnél Sajóudvarhelyen. Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kolozsvár, 2002

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája
• Móser Zoltán: Szent György, jó vitéz. Új ember, 2007. IV. 22.
• Fényképek a református templomról a „www.karpatok.info”-n
• Leírás és fénykép a református templomról (hu)