Ferdinand Magellan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján.

Ezt a lapot át kellene olvasni, ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét.

Ferdinand Magellan (portugálul: Fernão de Magalhães) (feltehetőleg Porto, 1480 – Fülöp-szigetek, 1521. április 27.) portugál felfedező, a Csendes-óceán névadója.

[szerkesztés] Életrajza

Családja saját címet viselt, így beléphetett a királyi udvarba. Az 1505-ös hadjáraton sobresaliente-ként (harcosként) vett részt. Ezek voltak a tanulóévek, itt tanulta meg a hajózás minden fortélyát.

1506. március 16-án, Cannanorénél a tizenegy hajóból álló portugál flottát kétszáz mohamedán megtámadta, arra számítva, hogy felkészületlenül éri az európaiakat, de sikerült visszaverni a támadást, mindössze nyolc embert veszítettek. Ez a győzelem biztosította a portugálok uralmát az indiai partokon. Magellán is megsérült, és Afrikába szállították. Az ittlétéről kevés információ áll rendelkezésre, de valószínű, hogy egy ideig Sofalában tartózkodott, és 1507 nyarán visszatért Lisszabonba.

1509-ben Magellán ott volt azon az öt hajóból álló flottán, ami Malakkára (a mai Szingapúr) indult. A malájok kelepcébe próbálták csalni a portugálokat, de azoknak sikerült az utolsó pillanatban megmenekülniük. Garcia de Susa kapitány legmegbízhatóbb embereként Magellánnak kulcsszerepe volt a megmenekülésben. 5 esztendő szolgálat után, 1510-ben, tiszti rangra emelték, majd idegenként tért vissza 1512-ben. Jutalma csupán annyi volt, hogy az alamizsnával ellátottak listájára került.

Ezért nem csoda, hogy a legelső alkalmat kihasználva 1513-ban jelentkezett egy Marokkóba induló szárazföldi expedícióra. Itt ismét csak alárendelt tiszt volt. Megsebesítette a térdét egy lándzsa, örök életére sánta maradt. Zsákmányfelügyelettel bízták meg – így keveredett sikkasztási ügybe. Visszarendelték Portugáliába. Kihallgatásra megjelent a királynál, ahol tapasztalatához méltó megbízást kért. Mánuel elutasította, majd lemondott róla azután, hogy Magellán megkérdezte, van-e kifogása az ellen, ha más országban keres szolgálatot.

Ez idő tájt sokan keresték Panama környékén az átjárót a Csendes-óceánra. Ez volt Magellán álma is. Antonio Pigafetta – Magellán életrajzírója - szerint tisztában volt az átjáró létezésével. A nürnbergi kozmográfus, Johann Schöner 1515-ben készített földgömbje már jelöl egy szorost a déli szárazföld, Amerika (Brazília) és Alsó-Brazília között. Egy portugál hajózási hivatalnok jelentése szerint egy portugál hajó a 40. szélességi fokon egy Jóreménység fokához hasonló fokot talált, ami mögött a másik óceán található. Ez azonban – s így Magellán információja is – téves volt, egy egyszerű félreértésen alapult. Az átjáró az 52. szélességi fok közelében fekszik; a 40. fok közelében a La Plata-folyó óriási torkolata található. Ezt vélték átjárónak, amit az is bizonyít, hogy saját parti térképükre és Schöner földgömbjére sem rajzolták be a La Plata gigászi folyamát, hanem helyette – a 40. szélességi fokon – csak az átjárót. Magellán titka tehát ugyanúgy tévedés volt, ahogy Kolumbusz utazása is Toscanelli hibás földkerület-számításán alapult.

Mivel a portugál király elutasította, Spanyolországhoz fordult. 1517. október 20-án érkezett Sevillába. Rövid idő múlva elvette a szintén portugál emigráns Barbosa-család leányát. Így Sevilla polgáraként léphetett át a Casa de Contratacion, a tengerészeti kereskedelmi kamara küszöbén.

1519 szeptemberében, kétszázötvenfős legénységgel és öt hajóval elindult nagy expedíciós útjára. 1519–1522 között először hajózta körül a Földet. Így ő volt az, aki végérvényesen bebizonyította, hogy a Föld gömb alakú. Először Dél-Amerika partjai felé hajózott. A kontinens déli részén felfedezett egy olyan szorost, amely összeköti az Atlanti- és a Csendes-óceánt (ez a szoros ma is az ő nevét viseli). Ezután északnyugat felé fordulva átkelt a Csendes-óceánon, és felfedezett egy szigetcsoportot, amit Fülöp-szigeteknek nevezett el. Itt vesztette életét a bennszülöttekkel vívott csatában. Az expedícióról csupán egyetlen hajó, a Victoria tért vissza Spanyolországba, Juan Sebastián Elcano kapitány irányításával, 1522 szeptemberében.

[szerkesztés] Források

• A világ 100 híres felfedezője, Pécs, Alexandra Kiadó, 2004 ISBN 963 368 780 2
• A nagy felfedezések atlasza, Bp., Magyar Könyvklub - Officina Nova Könyvek, 1998 ISBN 963 548 789 4