Bűn
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
A bűn egy erkölcsi előírás megszegése. Más szóval, a bűn olyan cselekedet, tevékenység, kijelentés, gondolat vagy éppen elmulasztott tett, amit az erkölcs hibásnak, tiltottnak tart.
A bűn tehát nem azonos a bűncselekménnyel, a bűnelkövetés pedig a bűnözéssel, mert a második esetben nem csak az erkölcsi elvek, hanem a jogszabályok előírásai is sérülnek. Az igazságszolgáltatás csak a bűncselekményeket bünteti.
A bűnről a különböző világnézetű, vallású emberek másképp gondolkodnak, annak megfelelően, hogy az adott körülmények között mit tekintenek kötelezőnek elfogadott viszonyítási alapnak. Ez a kitétel fontos lehet olyan esetek megítélésében, amikor több mint egy viszonyítási alap kinálkozik (pl. önvédelem).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A keresztény felfogás
Strong Szómutatója szerint a héber ’khate’ (chet) 2399—bűncselekmény, bűn, hiba, míg a khate szótöve a ’khaw-taw’ 2398—elhibádzás, céltévesztés (mint mikor az íjas nyílvesszője eltéveszti a célt), bűnözés, megbotlás értelemben használatos. Az Újszövetségben a ’bűn’-re használt görög szó ’hamartia’ magyarul ’céltévesztés’-t jelent.
A nyugati kereszténységben a bűnt gyakran a törvény áthágásának, egyfajta szerződésszegésnek tekintik, s így a bűntelenséget, a bűntől való szabadságot, azaz az üdvözülést is inkább törvénykezési szempontból értelmezik. 1János 3:4 szerint „Aki bűnt cselekszik törvényszegést követ el, mert a bűn törvényszegés”.
A keleti kereszténységben viszont a bűnt sokkal inkább az emberek egymásközötti és ember-Isten közötti kapcsolatokra való hatásaiban értelmezik.
Ennek megfelelően a keresztények általánosságban az üdvözülést megbékélésként, és emberi kapcsolataik lényeges javulásaként értelmezik. Pál apostol így int: „Lélek szerint éljetek és a test kivánságait ne teljesítsétek…Ha…a lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt…A Lélek gyümölcse ellen nincs törvény.” Galátákhoz 5:16–23.
Ez a Lélek a megoszthatatlan Isten harmadik lényegülése, személyisége (hypostasis), aki a végső cél, az isteni akarat teljesítését megkövetelő Törvény beteljesítéséhez ad sugalmazást, útmutatást a rá figyelmezőknek.
A Biblia szerint az embert Isten teremtette saját képére és hasonlatosságára, férfivá és nővé, jónak és igaznak. Isten az embert a föld porából formálta, és az élet szellemét (ruach) lehelte belé. Így lett az ember élő lélekké (nefes), akinek teste, lelke és szelleme van. Bölcsességgel és hatalommal ruházta föl, és az érzékelhető világban mindent uralma alá vetett. Alkalmassá tette arra, hogy vele, mint teremtőjével közösségben, az ő dicsőségére éljen. Szabadságot ajándékozott neki, hogy önként utasíthassa el magától a gonoszt és önként választhassa a jót. Az ember fő feladata volt Isten dicsérete, imádata és uralmának kiterjesztése az egész földön. Isten egy Igét adott Ádámnak, amelynek megtartása biztosította az ember számára az Istennel való harmonikus közösséget és a Sátánnal szembeni védettséget.
Az ember azonban a Sátán kísértésének engedve vétkezett teremtője ellen – „képi” megfogalmazásban Ádám és Éva) ettek a tiltott gyümölcsből –, engedetlen lett Isten Igéjének, aminek eredményeként kiesett Isten tökéletes akaratából. A bűnbeesés után Ádám és Éva az Éden kertjén kívül, Isten nélkül kezdett élni, aminek végeredménye az lett, hogy a bűn elterjedt az egész földön.
[szerkesztés] Kifejezések a bűnre
Az Ószövetség, a bibliai héber nyelv több mint 20 kifejezést használ a bűnre, ezáltal jobban kifejezi a bűnök közötti árnyalatokat, mint a nyugati nyelvek. A leggyakrabban használt héber szavak a bűnre: chet (khate), pesa, avón, ásám, ámál, ávál, ávár, rá, rásá, máál, bágád és a ságág. A Septuagintában megtalálható görög kifejezések nagy részét használja az Újszövetség is, tehát az Újszövetség bűnről szóló kijelentései alapvetően az Ószövetségre támaszkodnak.
Katolikus tanítás szerint ez az eredendő bűn, amelynek fogalmát, a bűnről szóló szentírási tanítást, a dogmatörténeti fejlődést és a bűn teológiáját a megváltás fényében a teológia egyik ága, az ún. hamartiológia tárgyalja.
[szerkesztés] A bűnök fajtái
A keresztény vallás, azon belül is a katolicizmus a bűnöket eredet és súlyosság szerint osztályozza.
[szerkesztés] Az eredendő bűn
Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében leírja azt az eseményt, amikor a bűn az örökkévalóságból belépett a látható világba: „Ezért tehát ahhoz hasonló ez, mint ahogyan egyetlen ember által lépett be a bűn a világba, s a bűn által a halál; s ezért mindannyian bűnöket követtek el.” (Róma 5:12) Pál tulajdonképpen kétféle bűnről beszél ebben a részben.
Az első az eredendő bűn, amit az emberek Ádámtól örökölnek. Ez a bűn „alapjáraton” minden emberre kihat anélkül, hogy az emberek bármi rosszat is tennének. Lényegében az ember már a megfoganás pillanatában eredendően bűnös: „Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.” (Zsolt 51:7)
A tényleges bűn pedig az, amit egy ember valóságosan el is követ. A kettőnek az egymáshoz való viszonyával kapcsolatban Pál apostol azt hangsúlyozza, hogy sorrendben előbb van az eredendő bűn, és az emberek éppen azért követnek el tényleges bűnöket, mert már eleve bennük van az eredendően bűnös, romlott természet.
[szerkesztés] A bocsánatos bűn
A bocsánatos bűn olyan kisebb vétek, amely megbánással, gyónással és vezekléssel jóvátehető. A középkorban, egészen a 16. századig szokás volt a bűnök megváltása zarándoklattal, misepénzzel, vagy bűnbocsátó cédula megvásárlásával. Ez utóbbiak áruba bocsátása volt az egyik oka a Luther Márton által elindított reformációnak.
[szerkesztés] A hét főbűn
A katolikus teológusok hét főbűnt és hét főerényt határoznak meg:
| Főbűn | Főerény |
|---|---|
| Paráznaság (túlzott nemiség, bujaság) | Tisztaság (lelki tisztaság) |
| Falánkság (torkosság, élvhajhászás) | Mértékletesség (önmegtartóztatás) |
| Kapzsiság (fösvénység, mohóság, pénzsóvárság) | Jótékonyság (könyörületesség, irgalmasság) |
| Lustaság (restség, tunyaság, munkakerülés) | Szorgalom (munkaszeretet) |
| Harag (gyűlölet, düh) | Megbocsátás (higgadtság) |
| Irigység (féltékenység) | Szívélyesség (előzékenység, jóindulat, udvariasság) |
| Gőg (kevélység, dölyf, fennhéjázás) | Szerénység (alázat) |
[szerkesztés] A halálos bűn
A halálos bűn a Tízparancsolat valamelyik pontjának a megszegése, amelyért a büntetés biztos pokol. Tudni kell azonban, hogy halálos bűn elkövetése esetén is, amennyiben a bűnös megbánást tanúsít, és vezekel, bűnei megbocsátást nyerhetnek, és elkerülheti a poklot. Egyetlen olyan halálos bűn van, amely jóvátehetetlen, nincs esély a megbánásra és a vezeklésre, és emiatt a bűnös biztosan a pokolra jut: az öngyilkosság.
--- írta valaki... Nos, ez nem egészen így van. Különbséget kell tenni a bűnök között, mivel a bűn relatív. Habár a bűn, bűn... ellenben mértéke, mérete is van. Halálunk pillanatában lesz időnk eldönteni, hogy bocsánatot kérünk-e bűneinkért, vagy nem. Hogy ez mennyi idő? Végtelen, nem tudjuk felfogni sem, ez hittitok. Aki öngyilkos lesz, annak feltett szándéka bűnben halni meg, mivel élete utolsó cselekedete is bűn. A halál és élet felett ember nem dönthet. Ez egy olyan dolog, amit Isten megtartott magának. Aki ezt megszegi bűnös, még ha saját haláláról is dönt. "A cél tudatosítja az eszközt." - ez a öngyilkosságra is igaz.
Az ember megkapta azt a jogot Istentől, hogy cselekedetei felett uralkodjon. Kétféleképpen történhet ez: "Vagy azt választja, a Szentlélek kegyelmét befogadva, hogy Istent mindenekfölött szereti, vagy pedig önzésébe temetkezik. Az előbbi esetben megtért, és Isten gyermeke lesz. Az utóbbi esetben a halálos bűn állapotába esik, illetve abban marad. Ha egy ember mindenek fölötti szeretettel Istent választotta, akkor ,,szíve belegyökerezett az Istenbe”, és ezért a bűnre ingerlő kísértéseknek ellent tud állni, és nem fogja egykönnyen Istenre irányuló alapválasztását megváltoztatni. Szent Tamásnál olvashatunk erről, tehát az Isten iránti szeretet mint alapválasztás határozza meg életünk erkölcsi értékét, és irányítja egyéb választásainkat és tetteinket." Tehát, ha van olyan eset, hogy valaki öngyilkosságot követ el, de ezt az első út mentén teszi, lehet neki bocsánat... de ezt nem tudhatjuk, ez a hittitok.
Halálos bűn valóban a 10 parancsolat ellen vétkezés, mert azok az "sötétebb út" ösvényei. De tegyünk különbséget, mert ezek felett vannak nagyobb bűnök. Ilyenek pl. az égbe kiáltó bűnök. A kateketikai hagyomány emlékeztet arra is, hogy vannak "égbekiáltó bűnök" is. Az égbe kiáltanak:
1. Ábel vére (Ter 4,10) /értsük ezalatt a gyilkosságot/, 2. A szodomaiak bűne (Ter 18,20; 9,13.), 3. Az egyiptomiaktól elnyomott nép kiáltása (Kiv 3,7-10.); 4. A jövevények, özvegyek és árvák jajgatása (Kiv 22,20-22.); 5. A bérmunkással szemben elkövetett igazságtalanság (MTörv 24,14-15; Jak 5,4.).
Vannak, a makacsul visszatérő bűneink, melyek nem kötelezően halálos bűnökből épülnek fel, mégis megvan, és nem segítünk rajtuk. Lehetnek-e ezek halálos bűnök? Én úgy érzem, igen...
Ne feledkezzünk el a szentségtörés bűne alól... erről nem szeretnék írni, mert nem tudom pontosan... Annyi biztos, hogy a legközelebb áll a megbocsájthatatlan bűn tényéhez. Ez akkor következik be, ha valami szentséget (7) "alázunk meg". Ilyen pl. a tisztátalan állapotban, halálos bűn terhe alatt elvégzett szentáldozás, a szentgyónás szentségében, ha készakarva hazudunk... Ha szentségtörést követnénk el, folyamatosan 9 hónapon keresztül kell gyónnunk, vezekelve ezzel Isten tiszteletére. Én így tudom...
A büntetés biztos pokol... ilyen nincs. Gyónd és bánd meg bűnödet és feloldozást kaphatsz.
- Place (római katolikus amatőr, de buzgó)–
[szerkesztés] Az égbekiáltó bűnök
A kateketikai hagyomány emlékeztet arra is, hogy vannak "égbekiáltó bűnök" is.[1] Az égbe kiáltanak:
1. Ábel vére (Ter 4,10)
2. A szodomaiak bűne (Ter 18,20; 9,13.)
3. Az egyiptomiaktól elnyomott nép kiáltása (Kiv 3,7-10.)
4. A jövevények, özvegyek és árvák jajgatása (Kiv 22,20-22.)
5. A bérmunkással szemben elkövetett igazságtalanság (MTörv 24,14-15; Jak 5,4.).
[szerkesztés] A bűnbeesés következményei
Az eredendő bűn miatt:
- Az ember természete megromlott, élete a bűn és a halál hatalma alá került, aminek következtében megszakadt az Istennel való személyes közössége;
- Az ember Istentől kapott hatalmát Sátán szerezte meg és bitorolja;
- Az emberiség ki lett szolgáltatva a démonok és gonosz angyalok zaklatásának és uralmának, ezért az emberi élet részévé vált a betegség, szenvedés, fájdalom és nélkülözés,
- Az ember és élettere alá lett vetve a hiábavalóságnak és kárhozatnak,
- Mivel Ádám azonosult Sátán céljaival, Isten haragját vonta magára, élete és munkája alá van rendelve az ítéletnek és átoknak.
Az általunk elkövetett bűnöknek ma is következményeik vannak:
- lelkiismeretfurdalás, és esetleg bűnbánat, vezeklés
- büntetés: lelki szenvedés, vagy a társadalom megvetése, kirekesztése, vagy erőszakosabb fellépése (pld. régen a megkövezés)
- a feltételezett túlvilági ítélet, amely a bűn súlyosságától függ:
- nagyon súlyos, halásos bűn esetében következik az örök kárhozat, a pokol tüze (gyehenna),
- enyhébb, bocsánatos bűnöket már a pap is megbocsáthat, megadhatja a feloldozást. Ha ez nem történt meg (elmaradt a gyónás), a túlvilágon kerül sor ítéletre, majd következik a bűnhődés, a túlvilági vezeklés (tisztítótűz, vagy purgatórium), mely után a megtisztult lélek a mennybe kerül.
[szerkesztés] Modern erkölcsi felfogás
A felvilágosodás óta létezik egy olyan meggyőződés, hogy ami logikus (azaz logikailag koherens), az etikus (erkölcsileg helyes, vagyis nem bűnös) is egyben. Ez a megfogalmazás a koncentrációs táborok létesítése után végérvényesen megbukott.
[szerkesztés] Jogi szempontok
Rousseau-nál jelenik meg először, hogy nincsen áteredő bűn – vagyis a bűn többé nem etikai, nem morális s szubjektív, hanem objektív kategória – azaz közmegegyezésre (s nem az Istennel való megegyezésre) épülő jogi kategória.
[szerkesztés] Pszichológiai és szociológiai értelmezések
Sigmund Freud szerint a bűntudat neurózis, és ettől meg kell szabadulni, hogy az ember igazán felszabadult lehessen. Ennek következménye, hogy ha az ember jó akar lenni, akkor a maga erejéből és az emberiség segítségével akár „szent” is lehet.
Napjaink liberális felfogása szerint az ember eredendően jó, a környezete miatt válik bűnössé vagy bűnözővé.
