Jogszabály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

[szerkesztés] A jogszabály szó értelme és a jogszabályok legfontosabb közös jellemzője

A jogszabály szó három értelemben használatos.

(1) Egyrészt a magyar jogrendszerben a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szerint

a) a törvény,

b) a törvényerejű rendelet,

c) a miniszterelnöki rendelet,

d) a miniszteri rendelet és

e) a helyi önkormányzati rendelet

a jogszabályok.

(2) Másrészt általánosabb értelemben a jogszabály szó mindazon jogi normák megjelölésére használható, amelyeket bármely - tehát akár külföldi vagy nemzetközi - jogrendszer normatív jelleggel ruház fel, normatív jellegűnek tekint (pl. "német jogszabályok", "az EU jogszabályai", stb.).

(3) Harmadrészt szokás a jogszabály szót egy a fenti két értelem valamelyikében vett jogszabály egyes rendelkezésére is vonatkoztatni. Pl. a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 339. §-a szűkebb értelemben egy jogszabály egy rendelkezése (jogszabályi rendelkezés), de tágabb értelemben maga is jogszabály.

A jogszabályok legfontosabb közös jellemzője a normatív jelleg, azaz az, hogy

a) kötelezőek (más kifejezéssel: kötelező erejűek), és

b) általánosan alkalmazandóak (azaz nem konkrét esetekre vonatkoznak, hanem potenciálisan végtelen számú esetre).

[szerkesztés] A jogszabályok hierarchiája

A jogszabályok a modern jogrendszerekben hierarchikus rendbe tagozódnak. Alsóbb szintű jogszabály nem lehet ellentétes felsőbb szintű jogszabállyal. A magyar jogrendszerben a hierarchia a jogalkotásról szóló törvény által megállapított fenti sorrendet követi azzal a jelentős eltéréssel, hogy a törvények közül az egyik, az Alkotmány, az összes többi törvény, és ezáltal az összes többi jogszabály fölött áll.

[szerkesztés] A jogszabályok érvényessége és hatálya

A jogszabályokkal kapcsolatos két fontos - és a laikusok által általában összekevert - fogalom a jogszabályok érvényessége és hatálya.

Egy jogszabály érvényessége alatt azt értjük, hogy a jogszabály megfelel a rá vonatkozó jogszabályoknak. Ez konkrétabban azt jelenti, hogy

a) a jogszabályt (aa) az arra jogosult szerv vagy személy (bb) az erre előírt eljárási rend betartásával hozta létre (fogadta el) (ezt hívják formai vagy alaki érvényességnek), valamint hogy

b) a jogszabály nem ellentétes a jogszabályi hierarchiában nála magasabb szinten álló jogszabállyal (ezt hívják tartalmi vagy anyagi érvényességnek).

Amikor a jogszabály hatályáról beszélünk, akkor azt határozzuk meg, hogy a jogszabály milyen esetekre vonatkozik, milyen esetekben alkalmazandó, milyen esetekben fejti ki kötelező erejét. A hatály tekintetében négy aspektust:

a) tárgyi,

b) területi,

c) személyi és

d) időbeli

hatályt szokás megkülönböztetni.

ad a) Tegyük fel, hogy valamely jogszabály szerint adót kell fizetni a személygépkocsik forgalomba helyezése után, de ez a jogszabály nem beszél a motorkerékpárokról. Ez a jogszabály tehát a személygépkocsik forgalomba helyezésére vonatkozik, és nem vonatkozik a motorkerékpárok forgalomba helyezésére. Ebben az esetben azt mondjuk, hogy a jogszabály tárgyi hatálya a személygépkocsikra, illetve azok forgalomba helyezésére kiterjed, míg a motorkerékpárokra, illetve azok forgalomba helyezésére nem. Másképpen: a személygépkocsik a jogszabály tárgyi hatálya alá tartoznak, míg a motorkerékpárok nem.

ad b) A közúti közlekedés szabályait megállapító magyar jogszabály a Magyar Köztársaság területén levő közutakon és közforgalom elől el nem zárt magánutakon folyó közlekedést szabályozza, így tehát pl. a franciaországi közutakon nem kell alkalmazni. Ezt úgy szokás mondani, hogy a magyar jogszabály területi hatálya Magyarországra terjed ki, míg Franciaországra nem.

ad c) A köztisztviselőkről szóló jogszabályban (a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben, röviden a köztisztviselői törvényben) meghatározott szabályok a köztisztviselőkre vonatkoznak, míg a magánszférában dolgozókról a köztisztviselői törvény nem beszél. Azaz a köztisztviselői törvény személyi hatálya alá a köztisztviselők tartoznak, a magánalkalmazottakra a köztisztviselői törvény személyi hatálya nem terjed ki.

ad d) Egy jogszabályt meghatározott időponttól kezdve (pl. 2007. október 1-jétől) és meghatározott időpontig (pl. 2009. január 15-ig) kell alkalmazni. Ez a két időpont egyrészt a jogszabály hatályba lépésének időpontja, másrészt a jogszabály hatályvesztésének, vagy hatályon kívül helyezésének időpontja. Minthogy az időbeli hatály a hatályosság leggyakrabban felmerülő aspektusa, ha egy jogszabályról általánosságban azt mondják, hogy "hatályban van", "hatályos", akkor általában az időbeli hatályára gondolnak, és azt értik ez alatt a kifejezés alatt, hogy a jogszabály hatályba lépésének időpontja már elmúlt, de hatályvesztésének időpontja még nem következett be.

A jogszabály (egészének) hatályba lépése napját a jogszabály egyik rendelkezése általában maga határozza meg. Egyben a jogszabályok a hatályba lépésük napjával általában hatályon kívül helyezik azokat a jogszabályokat, amelyek ellentétesek lennének vele, így pl. az ugyanazt a tárgykört szabályozó korábbi jogszabályt. Ritkán előfordul az is, hogy a jogszabály maga mondja ki önmagáról, hogy mikor veszti hatályát, illetve az is, hogy valamely rendelkezésének hatálybalépéséről nem rendelkezik, hanem e rendelkezés hatályba lépéséről későbbi jogszabálynak kell majd rendelkeznie. Amíg valamely jogszabályi rendelkezés ki nem mondja egy jogszabály hatályba lépését, addig a jogszabály - még ha érvényes is - nem alkalmazandó.

A fentiekből következik, hogy az érvényesség fogalmára tekintettel a "kötelező érvényű" kifejezés a jogi terminológiában nem létezik, és legfeljebb annyiban van értelme, hogy a "kötelező erejű" kifejezés helyett szokták hibásan alkalmazni. Az "érvénybe lép", "érvényét veszti", stb. kifejezések az érvényesség fogalmára tekintettel szintén nem léteznek a jogi terminológiában. Ezeknek legfeljebb annyiban van értelmük, hogy a "hatályba lép", illetve "hatályát veszti", stb. kifejezések helyett szokták őket hibásan alkalmazni. Egy jogszabály érvényessége független a(z időbeli) hatályosságától.