Arthur C. Clarke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Arthur C. Clarke

Sir Arthur Charles Clarke (Minehead, 1917. december 16. - Srí Lanka, 2008. március 19.) angol író, mérnök.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Művei
3 Források és jegyzetek
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Minehead városában (Somerset, Anglia) született, s már gyermekként rajongott a fantasztikus történetekért. Általános és középiskoláit elvégezve 1936-ban Londonba költözött, ahol közhivatalnokként helyezkedett el. Már egészen korán, az iskolaújságokban publikálni kezdett, a legkülönbözőbb környezetekben játszódó kalandos történeteket. Hamarosan felfedezte a science fiction regények világát, s hamarosan sci-fi rajongói klubok magazinjaiban kezdett publikálni. Bemutatkozó írása, az Utazzon dróton! a teleportáció - tárgyak és emberek rádióhullámok formájában való utaztatása távoli helyekre - lehetségességét boncolgatta szatirikus hangvételben.

A második világháború idején Clarke a brit légierő kötelékében szolgált, egy új találmány, a radar kezelésére oktatta a katonákat. Leszerelését követően egyetemi tanulmányokba kezdett, tudományos fokozatokat szerezve fizikából és matematikából, amely témából 1945-ben doktorált. Tagja, majd elnöke lett a Brit Bolygóközi Társaságnak, amely úttörő szerepet játszott nemcsak Nagy-Britanniában, de az egész világon az űrkutatás és az űrhajózás népszerűsítésében.

Ezzel egy időre tehető Clarke profi íróként történő bemutatkozása is: 1946-ban az Astounding Science Fiction nevű amerikai lap megvette közlésre Kibúvó című novelláját. Ez az emberi faj fejlődését aggódó szemekkel figyelő idegenek üzenetváltásából áll, a végén egy meglepő csavarral. A humoros csattanó írói eszközét a későbbiekben is előszeretettel alkalmazta "egyperceseiben".

Az 1950-es évek elején megjelent első regényei (Prelude to Space, The Sands of Mars, Islands in the Sky) azonban ebből a humorból semmit nem mutattak, alig nevezhetők többnek áttetsző irodalmi köntösbe bújtatott ismeretterjesztésnél. Annak azonban rendkívül érdekesek. Az első egy kétlépcsős űrhajó megépítéséről szól, amellyel az ember végre eléri a Holdat.

A visszatérő egység egy vitorlázva leszálló űrrepülőgépet vizionál. A második (e korai művek közül az egyetlen, amely magyarul megjelent A Mars titka címmel) a vörös bolygó meghódításáról szól, melynek során növényi és állati életet is felfedeznek, és a Phobos begyújtásával tervezik fölmelegíteni az égitestet, hogy alkalmassá váljon a tömeges kolonizációra. A harmadik egy vetélkedőn űrutazást nyert fiút kísér el egy Föld körül keringő űrállomásra, mely két másik hasonló szerkezettel együtt geostacionárius pályán kering, többek közt telekommunikációs célokat szolgálva.

Az 1948-ban írt, majd 1951-ben publikált Az őrszem című elbeszélésben a Holdon idegen eredetű tárgyat találnak. Ez másfél évtizeddel később csírájául szolgált a Stanley Kubrickkal közösen kidolgozott 2001. Űrodisszeianak, amely mérföldkővé vált úgy az science fiction irodalom, mint az science fiction film történetében. Clarke életművében ezzel a novellával jelentkezett először az a metafizikai vonulat, amely az emberiség jövőjében az istenképet nagy hatalmú idegen lényekkel helyettesíti. Kitűnő példa erre az 1953-ban megjelent A gyermekkor vége című regény. Ebben segítő szándékú földönkívüliek érkeznek bolygónkra, de jobbító terveiket kis híján meghiúsítja, hogy külsőre az emberi hiedelemvilág ördögeire emlékeztetnek. Mindenképpen itt említendő még két világhírű novella, az Isten kilencmilliárd neve (Riadó a Naprendszerben), illetve A csillag. Az előbbi tibeti szerzetesekről szól, akik egy szuperszámítógép segítségével akarják megfejteni a Mindenható valamennyi nevét, mert az drámai változásokat hozna el az Univerzumban, utóbbi pedig egy expedíció története a betlehemi csillaghoz, amely kideríti, hogy az valójában egy szupernóva volt, és egy egész civilizációt törölt el. Mindkét elbeszélés elnyerte a téma legrangosabbnak számító angolszász díját, a Hugót.

2001. Űrodisszeia filmplakát

Miután az 1960-as évek nagy részét ismeretterjesztő könyvek írásával töltötte, majd a 2001. Űrodisszeia sikere visszavonzotta Clarke-ot az sci-fihez. Ez egyben máig a legismertebb műve. Az Űrodesszeia film ötlete már 1964-ben felmerült Stanley Kubrickban. Ötletével felkereste Clarke-ot, majd hamarosan elkezdték közösen írni a film forgatókönyvét. Emellett Clarke párhuzamosan a regényt is írta. A filmet 1968-ban mutatták be, az akkori közönség azonban értetlenül állt a film előtt, néhány héten belül kikerült a mozikból. Azóta azonban kultuszfilm lett. A regény csak néhány hónappal a filmbemutató után jelent meg. Az ekkor már világhírű szerző következő regénye, a Randevú a Rámával nemcsak bestseller lett megjelenése évében, 1973-ban, de a kritikusok is elismerték értékeit: több mint fél tucat nemzetközi díjat söpört be szerte a világon. Ez az ambiciózus történet egy óriási, idegen űrhajó felfedezéséről szól, ami az emberiséggel mit sem törődve halad át a Naprendszeren, olyan küldetést teljesítve, mely alapjaiban rengeti meg a Föld népeinek vallási és természettudományos világképét.

A Birodalmi Föld újabb forradalmi újításokat hozott Clarke prózájában, ezúttal társadalmi kommentárok formájában. Teljes egyenjogúságot hirdet faji hovatartozástól és nemi orientációtól függetlenül, de figyelmeztet a klónozás etikai veszélyeire is.

Az 1979-ben megjelent Az éden szökőkútjai az űrlift tudományos elméletét propagálta, mely olcsóbb alternatívával válthatná ki a pazarló rakétás űrutazást. A könyv végére megépül egy gigantikus űrállomás is, ami valóságos gyűrűként öleli körül a Földet, egész bolygónyi embernek szolgáltatva új otthont. Rajongói nagy döbbenetére Clarke bejelentette, hogy ez az utolsó regénye, de szerencsére ezt az ígéretét nem tartotta be.

Az 1980-as évek elejének eredményei az űrkutatás terén arra sarkallták, hogy újragondolja és folytassa a 2001 történetét. A 2010. Második űrodisszeia is megfilmesítésre került, majd idővel két további kötet is napvilágot látott, cselekményét 2061-be, illetve 3001-be helyezve.

A szerző egészségi állapota azonban romlani kezdett. Egy ifjúkori fertőzés szövődményeként fokozatos izomsorvadással járó súlyos idegrendszeri betegség alakult ki nála, amely idővel tolószékbe kényszerítette, és jelentősen rontotta munkabírását is. 1956-tól kezdve egyre több idejét töltötte a második otthonának tekintett Ceylon szigetén (ma Sri Lanka), és a diagnózist követően mindinkább visszavonult ide a világtól. Írói ötletei szerencsére korántsem apadtak el, azonban kidolgozásukra már nem maradt energiája. Ennek tudható be, hogy 1988-tól kezdve csaknem minden könyvéhez társszerzők segítségét vette igénybe.

Mindig a megbékélés ügyét propagálta hányatott sorsú választott hazájában, amiért 1994-ben még Nobel-békedíjra is felterjesztették. Később pedig egy rendkívül csúnya, ám végül teljességgel alaptalannak bizonyuló pedofília-vád hercehurcáit követően 2000-ben az angol királynő lovaggá ütötte.

Kezdetben a NASA mérnökével, Gentry Lee-vel dolgozott együtt, így született meg a Randevú a Rámával három folytatása, valamint a magyarul is olvasható Bölcső. Az ezredfordulón sikerült végre azt az ideális kollégát megtalálnia, aki maximálisan osztotta világnézetét és a tudomány iránti elkötelezettségét, Stephen Baxter személyében. Ez a már saját jogán is világhírű angol sci-fi író megtiszteltetésnek vette az idős mester felkérését, és együttműködésük négy kötetet eredményezett, köztük az Űrodisszeiákra reflektáló Időodisszeia-trilógiát (Az Idő Szeme, Napvihar, Elsőszülöttek). ^[1]

Nevét viseli az Arthur C. Clarke Foundation, az Arthur C. Clarke-díj, valamint a 4923 Clarke kisbolygó.

Clarke novellái közül számos magyar fordításban is megjelent az Univerzum és a Galaktika számaiban.

[szerkesztés] Művei

[szerkesztés] Sci-fi

1951. Prelude to Space
1951. The Sands of Mars – A Mars titka (Bp., 1957)
1952. Islands in the Sky
1953. Against the Fall of Night
1953. Childhood's End – A gyermekkor vége (Bp., 1990; 2008 cenzúrázatlan, bővített kiadás)
1953. Expedition to Earth
1955. Earthlight – Földfény (Bp., 1992)
1956. Reach for Tomorrow
1956. The City and the Stars – A város és a csillagok (Bp., 1979)
1957. Tales from the White Hart
1957. The Deep Range – Mélység (Bp., 1994)
1958. The Other Side of the Sky
1959. Across the Sea of Stars
1961. A Fall of Moondust – Holdrengés (Bp., 1973)
1962. From the Ocean, From the Stars
1962. Tales of Ten Worlds
1963. Dolphin Island – Delfinek szigete (Bp., 1980)
1965. Prelude to Mars
1967. The Nine Billion Names of God – Isten kilencmilliárd neve (antológia)
1968. 2001: A Space Odyssey – 2001. Űrodisszeia (Bp., 1973, 1994)
1968. The Lion of Comarre & Against the Fall of Night – Komarra oroszlánja / Mielőtt leszáll az éj (két kisregény)
1972. Of Time and Stars
1972. The Wind from the Sun
1973. Rendezvous with Rama – Randevú a Rámával (Bp., 1981, 2004)
1975. Imperial Earth – Birodalmi Föld (Bp., 1992)
1979. The Fountains of Paradise – Az éden szökőkútjai (Bp., 1993)
1982. 2010: Odyssey Two – 2010. Második űrodisszeia (Bp., 1985)
1983. The Sentinel – Az őrszem (Bp., 1995) (antológia)
1986. The Songs of Distant Earth – A távoli Föld dalai (Bp., 1990)
1988. 2061: Odyssey Three – 2061. Harmadik űrodisszeia (Bp., 1990)
1988. A Meeting With Medusa – Találkozás a Medúzával
1988. –Gentry Lee Cradle – Bölcső (Bp., 1993)
1989. –Gentry Lee Rama II
1990. –Gregory Benford Beyond the Fall of Night
1990. Tales From Planet Earth – Mesék a Földről (Bp., 1996) (antológia)
1990. The Ghost from the Grand Banks – A Nagy Zátonyok kísértete (Bp., 1995)
1991. More Than One Universe
1991. –Gentry Lee The Garden of Rama
1993. –Gentry Lee Rama Revealed
1993. The Hammer of God – Isten pörölye (Bp., é.n.)
1996. –Mike McQuay Richter 10
1997. 3001: The Final Odyssey – 3001. Végső űrodisszeia (Bp., 1999)
1999. –Michael P. Kube-McDowell The Trigger
2000. –Stephen Baxter The Light of Other Days
2004. –Stephen Baxter Time's Eye – Az Idő szeme (Bp., 2006)
2005. –Stephen Baxter Sunstorm - Napvihar (Bp., 2007)
2007. –Stephen Baxter Firstborn