Újszandec

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Újszandec (lengyelül: Nowy Sącz ['nɔvɨ 'sɔnʧ], németül: Neu Sandez [nɔø'zandɛʦ], jiddisül נײ-סאנץ /Nay-Sants [naj'sanʦ]) Kis-Lengyelország (Małopolska) délkeleti részén, a szlovák határ közelében fekvő város. A valahai Galícia tartomány meghatározó települése volt.

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Vasút

A település vasúti csomópont, itt keresztezi egymást a kelet-nyugati irányba futó Chabówka – Jasło – Sanok – Sztrij és az észak-déli Palocsa – Újszandec – Tarnów vonal, amely Kis-Lengyelország Szlovákiával és Magyarországgal való vasúti összeköttetés egyik fontos útvonala.

[szerkesztés] Közút

Újszandec több főútvonal találkozásánal van. Kelet-nyugat irányban a 28-as főűtvonal szeli át összeköttetést biztosítva a kárpátaljai Przemyśllel, illetve Sziléziával. Az észak-déli 75-ös út Krynica és Brzesko elérését teszi lehetővé. Az Újszandecről induló 87-es út pedig a Szlovákia felé menő közúti forgalmat szolgálja.

A város helyközi autóbusz közlekedését a fejlett hálózattal rendelkező PKS Nowy Sącz végzi. Járatai a környék településeivel és a fontosabb lengyel városokkal kötik össze a települést.

[szerkesztés] Története

A település elődje a krakkói püspök birtokában volt egészen a XIII. századig. 1292-ben ugyanis a település megkapta ugyanazon magdeburgi városjogokat, mint amit Krakkó élvezett ekkor.

A XIV. században Nagy Kázmér erődítményt építtetett a város körül. Hamar Krakkó kereskedelmi riválisává vált a város, amely a magyarországi és az oroszországi kereskedelmi utak találkozásánál feküdt. A XV. századtól festőiskola is működött a városban, amely hamar Lengyelország egyik fontos kulturális központja lett.

A XVII. századtól a város azonban folyamatos hanyatlásnak indult, majd a svéd háborúk során Rákóczi György és a svédek is többször pusztították a várost. 1772-ben az ausztriai Galícia tartomány része lett, ahol egy jelentéktelen kisvárosként létezett egészen az 1870-es évekig, a vasútépítések korszakáig. Ekkor kisebb iparosítás jellemezte a várost, ám komolyabb szerepkörre már nem tett szert.

Az 1918-ban Lengyelországhoz került városban újabb urbanizációs folyamat indult be, majd a náci megszállás alatt a lengyel ellenállás egyik legfontosabb központjává vált, itt működött a Lengyelországot Magyarországgal összekötő futárszolgálat is.

A II. világháború után már komolyabb fellendülés nem volt tapasztalható a város életében, Lengyelország egy nem túl jelentős városává vált. 1975 és 1998 között vajdasági székhely, 1999-től Kis-Lengyelország része.