London

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

London

A Parlament a Temzéről nézve
Elhelyezkedése
London elhelyezkedése Angliában
Koordinátái: é. sz. 51°30′ ny. h. 0°07′Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor, Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor
Kormányzat
Ország   Tagállam   Régió	Nagy-Britannia   Anglia   Londoni régió
Régiós irányító szerv Regionális gyűlés Polgármester	Greater London Authority london Assembly Ken Livingstone
Népesség
Város (2004)	7 172 091 fő
Agglomeráció	12-14 millió fő
Népsűrűség	4542 fő/km²
Földrajzi jellemzői
Területe
Teljes	1579 km²
Magasság	24 m
Időzóna   Nyáron (DST)	GMT (UTC0) BST (UTC+1)

London az Egyesült Királyság és azon belül Anglia fővárosa, világváros, a korábbi Brit Birodalom fővárosaként a világ egyik politikai, pénzügyi és kulturális központja. Nagy-London népessége 7 172 091 ^[1] , de az agglomerációval együtt ennél több millióval magasabb. Népességében rengeteg különböző nemzet, kultúra és vallás képviselteti magát, így Európa és a világ egyik legkozmopolitább és az Európai Unió legnépesebb városa.

London rengeteg intézménynek, szervezetnek és cégnek ad otthont, több világhírű múzeum, színház, koncertterem, repülőtér, vasútállomás, palota és hivatal található itt.

2005. július 6-án Londont választották a 2012-es nyári olimpiai játékok színhelyének, így ez lesz az első város, ahol harmadszor is megrendezik a neves sporteseményt.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Éghajlata 3 Története 4 London ma 5 Gazdasága 6 Népesség 6.1 Etnikai összetétel 7 London kerületei 7.1 Central London 7.1.1 A City 7.1.2 A West End 7.2 Kelet-London 7.2.1 Az East End 7.2.2 Dokknegyed 7.3 Nyugat-London 8 London közlekedése 8.1 Tömegközlekedés 8.1.1 Metrók 8.1.2 Buszok 8.1.3 Légi közlekedés 9 Sport 10 Művészet és kultúra 10.1 London az irodalomban 10.2 London a filmművészetben 11 Lásd még 12 Külső hivatkozások 12.1 Útikönyvek 12.2 Történelmi dokumentumok 12.3 Egyéb 12.4 Hivatalos – közhasznú – kiadványok 13 Lábjegyzetek

[szerkesztés] Fekvése

Ma Londonnak rendszerint a Nagy-London néven is ismert egész várost hívjuk, ami a belvárosból (City) és harminckét londoni Borough-ból áll. Történelmi szempontból a név a Cityre vonatkozik, amiből a mai város kinőtt. 1889 és 1965 között a korábbi London megyére is hivatkozott, ami a mai Belső-London területével egyezik meg.

London központjának (Charing Cross) koordinátái: é. sz. 51°30′ ny. h. 0°8′Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter, Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter. Az ókori rómaiak Londinium város központját a London Kővel jelölték.

Nagy-London területe 1579 km². London kikötőváros a Temze partján. A folyó nagy hatással volt a város fejlődésére. Londont a Temze északi partján alapították és több száz éven át egyetlen híd, a London Bridge vezetett át a folyón. Emiatt a város központja sokáig az északi parton volt. Amikor a 18. században több hidat is építettek, a város nagyobb iramban kezdett terjeszkedni a környező sík és enyhén dombos vidékeken. Emiatt London nagyjából kör alakú lett. A Temze régebben sokkal szélesebb és sekélyebb folyó volt, mint ma. A partját beépítették, és több mellékfolyója ma a föld alatt folyik. Mivel a város közel fekszik ahhoz a helyhez, ahol a Temze a tengerbe folyik, az apály-dagály váltakozása áradással fenyegeti. Ezt fokozza a tengerszint lassú, de folyamatos emelkedése. Ezt gátakkal próbálják szabályozni.

[szerkesztés] Éghajlata

London éghajlata mérsékeltövi, meleg, de ritkán forró nyárral, hűvös, de ritkán hideg téllel és állandó, de nem sok csapadékkal. A nyári hőmérséklet ritkán magasabb, mint 33°C, bár az utóbbi években némi emelkedés volt megfigyelhető. A valaha mért legmagasabb hőmérséklet 37,9 °C volt a Heathrow repülőtéren 2003-ban. A nagy hóesés szinte ismeretlen. Az átlagos csapadék évente kb. 600 mm, ami alacsonyabb, mint Rómáé vagy Sydneyé. Londonra sajátos mikroklíma jellemző: a sűrűn beépített terület raktározza a hőt, így a városban gyakran 5 °C-kal is melegebb van, mint a környező területeken.

[szerkesztés] Története

A rómaiak előtti korból kevés lelet maradt fenn. Londont a rómaiak alapították, mint Britannia provincia fővárosát, miután Kr. u. 43-ban Claudius császár a mai anglia legnagyobb részét meghódította. Londinium-nak nevezték el. A név nem latin, hanem kelta eredetű, feltehetően a kelta Londinos személynévből ered. ^[2] Egy másik elmélet szerint a név egy a kelta kor előtti (őseurópai) Plowonida szóból származik, ami körülbelül annyit jelent, hogy „település a széles folyó partján”. ^[3]

A Római Birodalom bukása után Londont elhagyták a rómaiak. A 7. században Egy Lundenwic nevű szász város épült nem messze a mai Aldwychtől nyugatra. A régi római város a 9. században vagy a 10. század elején népesült be újra.

Westminster egykor önálló város volt, a középkor óta az angol királyi udvar székhelye. Végül a két város egybeépült, így jött létre a mai London alapja, bár ekkor még nem volt főváros (a Hampshire-beli Winchester volt az a 12. századig.)

London növekedésnek indult, és a következő pár évszázadban magába olvasztotta a környező kisvárosokat és falvakat. A 16. századtól a 20. század elejéig a Brit Birodalom fővárosa volt.

1666. szeptember 2-án kezdődött el a nagy londoni tűzvész, amely a belváros nagy részét elpusztította. A tűz egy pék faházából indult el, a következő három nap folyamán több, mint 13,000 ház pusztult el, köztük a St Paul Church. A város tíz év alatt újraépült. A 18. században a fejlődés felgyorsult. A 19. század elejére a világ legnagyobb városa lett.

Az önkormányzat igyekezett teljesíteni a gyors növekedés okozta követelményeket. 1855-ben alapították a Metropolitan Board of Works-t arra a célra, hogy biztosítsa a megfelelő infrastruktúrát a gyorsan növekvő városnak. 1889-ben ehelyett hozták létre London megyét, amit London megye tanácsa irányított – az első szervezet, mely egész London közigazgatását irányította.

A 20. század elején a londoniak szénnel fűtöttek, ami hatalmas füstmennyiséget okozott. Az éghajlati körülményekkel együtt ez gyakran szmogot okozott, a jól ismert „londoni köd”-öt. 1956-ban törvényt hoztak a tiszta levegőért, miután 1952. december 5. és 9. között öt napig szmog nehezedett a városra, több, mint 4000 ember halálát okozva. A törvény értelmében füstmentes zónákat alakítottak ki, ahol füstöt nem okozó fűtőanyagot kell használni.

London arculatában a legnagyobb változást az elmúlt 100 évben a német bombázások okozták a II. világháború idején. A bombázás több, mint 30 000 embert ölt meg, és rengeteg épületet elpusztított. Az elpusztult részek az 1950-es, 60-as és 70-es években többféle különböző stílusban épültek újjá, ezért Londonra jellemző, hogy arculata építészetileg nem egységes.

1965-ben London megye tanácsát felváltotta Nagy-London tanácsa (Greater London Council, GLC). Több újabb település is a város része lett, a jelenlegi kerületek közül 20. A GLC-t 1986-ban eltörölték, mert összeütközésbe került a Thatcher-kormánnyal, és hatásköre átkerült az egyes kerületekhez. 2000-ben újra központosították a város feletti hatalmat, és polgármestert választottak Ken Livingstone személyében.

Az 1997-es tűzszünetig London gyakran az IRA egyik célpontja volt az észak-írországi területek feletti egyet nem értés miatt.

2005. július 7-én Londont terrortámadás érte, alig 24 órával azután, hogy London megkapta a 2012-es olimpia rendezésének jogát.

[szerkesztés] London ma

Ma Nagy-London a belvárosból és 32 kerületből (borough; köztük Westminster városa) áll. A legjelentősebb központ Westminster, itt található a West End, London legfontosabb kulturális, szórakoztatóipari és bevásárlónegyede, itt található a pénzügyi intézmények kivételével a legtöbb, a városban található cég székhelye és az Egyesült Királyság kormányzati épületei. A londoni City a világ bankjainak központja és Európa fő üzleti központja. Itt található Európa 500 legnagyobb cége közül több, mint 100-nak a székhelye. A londoni tőzsde nagyobb forgalmat bonyolít, mint New York-é és Tokióé együtt. A City hétköznapokon rendkívül forgalmas, de hétvégeken meglehetősen csendes, mert lakónegyedek nemigen találhatóak itt.

London nagyszámú látogatót és turistát vonz. A turistalátványosságok nagyrészt a város középső részén vannak (Central London), a Cityben, a West Enden, Westminsterben (Westminster-apátság, Buckingham-palota, Kensington és Chelsea kerület (Tudományos Múzeum, Victoria és Albert Múzeum) és a Hyde Park. Fontos turistalátványosságnak számítanak még a Szent Pál Katedrális, a Nemzeti Galéria, a Globe Színház, a Tate Galéria, a London Bridge, a Tower híd és a Tower, a London Eye, a British Museum Bloomsburyben és sok más múzeum és látványosság.

[szerkesztés] Gazdasága

London a nemzetközi gazdaság és kereskedelem, legnagyobb központja, valamint egyike a világgazdaság három nagy központjának. (London, New York, Tokió ^[4])

Mint Európa legnagyobb teljesítményű városi gazdasága, London évről évre az ország GDP-jének a 19%-át adja. ^[5] Ez összegszerűen 2005-ben 219 milliárd font. A londoni nagyvárosi körzet termeli meg az ország GDP-jének 30%-át, azaz 2005-ben 345 milliárd fontot.^[6]

Londonnak öt nagyobb gazdasági körzete van. Ezek: a City, Westminster, Canary Wharf, Camden & Islington és Lamberth & Southwark.

Üzleti körzet	Irodaterület (m²)	Irodafajták
A City	7,740,000	pénzügyi, tőzsdei, biztosítási, jogi
Westminster	5,780,000	központok, berendezés, private banking, hedge alapok, kormányzat
Camden & Islington	2,294,000	kreativ iparágak, pénzügy, lakberendezés, művészet, divat, építészet
Canary Wharf	2,120,000	bank, média, jogi irodák
Lambeth & Southwark	1,780,000	könyvelőirodák, tanácsadás, helyi önkormányzat

London legjelentősebb iparága a pénzügyi szektor, ezen belül pedig a pénzügyi export, mely az ország fizetési mérlegének jelentős hányadáért felelős. ^[7] A City Európa legforgalmasabb pénzügyi és gazdasági központja. Bankoknak, biztosítóknak, brókercégeknek, ügyvédi és könyvelőirodáknak nyújt helyet. Egy második, kisebb pénzügyi központ fejlődik ki a Canary Wharfon, a Citytől keletre. Itt van a HSBC, a Reuters, a Barclays és sok más, elsősorban jogi iroda világméretű központja. Londonban bonyolították le a világpénzben (euróban és dollárban) lebonyolított üzletek 31%-át. Ez naponta átlagosan 753 milliárd dolláros forgalmat jelent. Több dollárban denominált üzletet kötöttek itt, mint New Yorkban, és több euróban denominált üzletet kötöttek, mint bármelyik más eurozónához tartozó ország városaiban. ^{[8] [9]}

Az FTSE 100-ban szereplő cégeknek több mint a fele, és Európa 500 legnagyobb cégéből 100-nak Londonban van a központja. Az FTSE 100 tagjainak 75%-ának a város vonzáskörzetében van a székhelye, valamint a Fortune 500 75%-ának van a városban irodája.

A médiaszektor szintén nagy számban képviselteti magát, a médiaipar a város második legnagyobb gazdasági szolgáltató szektora.^[10]. A BBC az iparág legnagyobb foglalkoztatója. Több társaságnak is a város környékén van a székhelye. Sok országos újságot Londonban szerkesztenek, amiket leginkább a Fleet Streettel hoznak összefüggésbe az emberek. Mostanában azonban többségük a Canary Wharf körül készíti az újságokat. A hang- és filmfelvételeket leggyakrabban a Sohoban készítik.

A turizmus szintén London kulcsfontosságú területeihez tartozik. 2003-ban 350.000 teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó dolgozott ebben a szektorban, ^[11], míg a turisták által itthagyott pénz elérte a 15 milliárd fontot. ^[12] London a turisták egyik kedvelt célpontja, évente 27 millió vendégéjszakát regisztrálnak, ezzel Párizs után a második leglátogatottabb város. ^[13]

Régen a Port of London a világ legnagyobb kikötője volt, most pedig a 3. legnagyobb az országban. A kereskedelem nagy része elhagyta a várost, s a közeli Tilbury lett a rakodás helyszíne.

[szerkesztés] Népesség

Az egyre növekvő iparosodással London lakossága a 19. század végén és a 20. század elején rohamléptekkel bővült és 1925-ig a világ legnépesebb városa volt. Ekkor előzte meg lakosságszámban New York.

2005 közepén Nagy-London lakossága egyes becslések szerint 7 517 700 fő volt. ^[14] A városi terület egyre inkább növekszik, az agglomerációval együtt lakossága definíciótól függően 12-14 millió fő közé tehető. ^{[15] [16]} Az Eurostat egyik jelentése szerint London az EU legnépesebb városa és agglomerációja. ^[17]

A régió területe 1579 négyzetkilométer, népsűrűsége pedig 4761 fő km²-enként, több mint tizszer annyi, mint más angol régiókban.

[szerkesztés] Etnikai összetétel

A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság 71,15%-a fehérnek (brit 59,79%, ír 3,07%, egyéb fehér 8,29%), 12,09%-uk indiainak, pakisztáninak, bangladesieknek vagy egyéb ázsiainak (többségében srí lankaiaknak araboknak vagy más dél-ázsiai népcsoporthoz tartozónak, 10,91% feketének, 3,15%-uk kevert nemzetiségűnek, 1,12%-uk kínainak, 1,58%-uk egyéb kisebbséghez tartozónak vallotta magát. A lakosság 21,8%-a született az EU-n kívül. Az írek alkotják a legnagyobb külföldön született csoportot.

[szerkesztés] London kerületei

[szerkesztés] Central London

[szerkesztés] A City

A City (teljes nevén City of London), gyakran hivatkoznak rá mint The Square Mile (A Négyzetmérföld), mivel megközelítőleg ennyi a területe, ami kb. 2,6 km²-nek felel meg) a világ egyik legfontosabb pénzügyi központja. Területét tekintve a legkisebb londoni kerület, de egyfajta város a városon belül, számos előjoggal rendelkezik, amik évezredes történelmi hagyományokon alapulnak (886-tól kezdődően), így pl. az Uralkodó csak a City Polgármestere, a Lord Mayor társaságában léphet a City területére. A kerületet a Guildhall-ban székelő, 900 éves hagyományra visszatekintő Corporation of London nevű tanács kormányozza; saját rendőrsége is van, a Londoni Metropolitan Police (közkeletű nevén a Scotland Yard) hatásköre nem terjed ki a City-re. A régmúltban fontos szerepe volt még a különböző szakmák céhjeinek, a Livery Company-knek, ma szerepük már inkább csak ceremoniális és karitatív, összesen 107 működik belőlük. A City pontos határai ezen a honlapon láthatók: [2] Érdekesség, hogy két híd, a London Bridge és a Blackfriars Bridge teljes hosszában a Cityhez tartozik, míg az alattuk elfolyó Temze csak a közepéig, onnan a túlparti Southwark kerülethez. További érdekesség, hogy a City határain jóval túl, más kerületekben fekvő néhány zöldterület is City része, így észak-keleten az Epping-i erdő, ÉNY-on a Hampstead Heath és a Queen's Park, vagy keleten a West Ham Park.

A városképet egykor a Szent Pál katedrális uralta, ma rengeteg magas épület található itt, a legmagasabb a 42-es torony, ami megépítésekor az ország legmgasabb épülete volt, nevét 42 emeletéről kapta és ismert NatWest-toronyként is. Másik, újabb keletű látványossága a The Gherkin (Az Uborka) néven ismert irodaépület, ennek hivatalos neve 30 St. Mary Axe (ami a címe is egyben), de gyakran hivatkoznak rá Swiss Re Tower-ként is, ez a név az építtető svájci biztosítótársaságra utal.

A City népessége viszonylag alacsony (kb. 7000 fő), de munkanapokon ez 300 000-re emelkedik. Legfontosabb pénzügyi kerületként az utóbbi időben versenytársa lett a kelet-londoni Canary Wharf.

[szerkesztés] A West End

A West End London legnagyobb bevásárlónegyede és szórakoztatóipari központja. Az elnevezés "hatóköre" nincs pontosan körülhatárolva, nagyjából a City-től nyugatra, a Temzétől északra eső területet szokás így hívni, nyugati határának kb. a Hyde Parkot szokás tekinteni. Legismertebb helye a Trafalgar Square. Az Oxford Street a világ egyik legismertebb bevásárlóutcája. Keleti végétől délre található a Soho, egy kis utcák hálózatából álló, éttermekkel, pubokkal, kisebb boltokkal, színházakkal és mozikkal teli városrész, ahol több film- és reklámcég központja található. A Piccadilly egy jelentős útvonal, ami a Piccadilly Circustől a Hyde Park Cornerig vezet.

A West End neve egyet jelent a professzionális színházakkal is, mintegy negyven jelentősebb és több kisebb található belőlük itt, nagyrészük az Oxford Street, Regent Street, Strand, Kingsway által határolt területen, amit szokás Theatreland-nek is nevezni, és ide sorloható még a Temze túlpartján található South Bank is. A színházak nagyrésze magántulajdonban van és hasonlatosan a New York-i Broadway-hez, főleg populáris darabok, musical-ek, vígjátékok és klasszikus művek mennek. Gyakori vendégek a színpadokon a filmvilág sztárjai, 2005-2006-ban itt játszik/játszott többek között Kevin Spacey, Jeremy Irons, Val Kilmer, Ewan McGregor, Brooke Shields, Woody Harrelson, Kathleen Turner, David Schwimmer. Néhány darab olyan sikeres, hogy hosszú évek óta megszakítás nélkül játszák, az Agatha Christie művéből készült Egérfogó (Mousetrap) pl. 54. éve, 1953 óta megy ugyanabban a színházban, de van néhány 20 és számos 10 éve vagy mégrégebben futó darab is. A Macskák több mint 9000 előadást ért meg 21 év alatt, amikor 2002-ben lekerült a műsorról.

[szerkesztés] Kelet-London

London korai ipari fejlődésének nagy része itt zajlott le. Évtizedekig elmaradott, szegény területnek számított. Manapság ez a városrész fejlődik a legdinamikusabban, mozgatórugója a közelgő Olimpia mellett a gazdasági átalakulás, az ipari termelés és a tömegáruk és nyersanyagok kereskedelmének csökkenése illetve átalkulása.

[szerkesztés] Az East End

Az East End van a legközelebb az eredeti kikötőkhöz, emiatt a legtöbb bevándorló itt telepedett le. Az East End a Citytől keletre terül el, és itt található Whitechapel, Mile End, Bethnal Green, Hackney, Bow és Poplar. Itt helyezkedik el London legtöbb piaca és számos múzeum. Az "igazi londoni"-nak tartott Cockney akcentus is innen származik.

Stratford városrész lesz a 2012-es Olimpia központja, ide épül az Olimpiai Stadion, az olimpiai falu, több sportcsarnok és kisebb stadion valamint két új vasúti pályaudvar és számos más beruházás is.

[szerkesztés] Dokknegyed

A Docklands (Dokknegyed) ami főleg az Isle of Dogs félszigeten és attól keletre, a Temze északi partján található, nagyfokú fejlődésen ment keresztül az 1980-as évek kezdete óta. Wappingban rengeteg volt raktárat foglaltak el művészek, hogy műteremként és olcsó, tágas lakásként használják. Ez magára vonta az ingatlanfejlesztők figyemét is. A nagyarányú fejlesztések következtében kialakult a Canary Wharf, melynek legismertebb épülete az 1 Canada Square irodaépület, az Egyesült Királyság legmagasabb felhőkarcolója.

Az elmúlt 3-4 évben több újabb felhőkarcoló épült és épül jelenleg is, több cég (befektetési bank, jogi cég) is megjelent a környéken. Egyre gyarapodik a lakóépületek, elsősorban a magas apartmanházak száma, éttermek és night clubok nyíltak, bevásárlóközpontok és mozikomplexum is épült. A folyamatosan bővülő, korszerű magasvasút, a Docklands Light Railway köti össze a londoni metróval.

Kelet felé, Newham kerületben található a London városi repülőtér (London City Airport) és az ExCeL kiállítóközpont.

[szerkesztés] Nyugat-London

Nyugat-Londonban található több is a régi, divatos és drága lakónegyedek közül, például Notting Hill, melyet nemrég egy mozifilm tett híressé és amely minden évben otthont ad a híres Notting Hill Karneválnak is. Tőle nem messze található a híres régiségpiac a Portobello Road-on. Kensington és Chelsea az ország legdrágább lakóhelyei. Híres még a Kings Road, egy elegáns bevásárlóutca.

Nyugat felé, White City-nél található a BBC fő központja, még nyugatabbra, Hillingdon kerületben pedig a Heathrow repülőtér.

Richmond upon Thames kerületben található két gyönyörű folyóparti városrész, Richmond upon Thames és Twickenham. (Magát a kerületet gyakran egyébként nem Nyugat-London, hanem Délnyugat-London részének tartják, mivel ez az egyetlen londoni kerület, amely átnyúlik a Temzén.) Itt található London legnagyobb parkja, a Richmond Park, valamint a Twickenham stadion, az angol rögbiszövetség központja. Igen nevezetes itt a Royal Bothanic Gardens Kew Kew Királyi Botanikai Kertek, vagy röviden Kew Gardens, a pálmaházával, könyvtárával és a nevezetes pagodájával: mindezt világ hagyománynak becsülnek.

[szerkesztés] London közlekedése

[szerkesztés] Tömegközlekedés

London közlekedését a közvetlenül a Nagy-Londoni Polgármesteri Hivatalnak (Mayor of London) alárendelt Transport for London (TfL) vállalat irányítja. Londonban található a világ első földalattija, mely ma is fontos szerepet tölt be a nagyváros közlekedésében. A londoni piros emeletes buszok a városkép elengedhetetlen részei, azokról a világ minden táján Londonra asszociálnak. Az agglomerációval vasút, míg a város három repülőterével repülőtéri expresszvonatok kötik össze a belvárost. Fontos szerepet játszik még a Docklands Light Railway korszerű városi vasút.

[szerkesztés] Metrók

A londoni metró (angolul London Underground) az angliai Nagy-Londont, 13 vonallal kiszolgáló, teljesen elektromosított metrórendszer. Ez a világ legidősebb metrója, és az egyik legnagyobb a vonalak összhosszúsága szerint. 1863. január 10-én nyitották meg Metropolitan Railway ^[18] néven, akkor még csak két vonallal (ezek nagy része ma a Hammersmith & City Line részét képezi). A hálózat 55%-a a földfelszín felett halad, annak ellenére, hogy angol nevének jelentése „londoni földalatti”. A helyi lakosok a metrót the Underground, vagy bizalmasabb stílusban the Tube néven emlegetik az alagutak henger alakú formája miatt.

A földalatti 275 állomást szolgál ki és több mint 408 kilométer alagúton halad át ^[19], ám számos vonalat és állomást már megszüntettek. 2005-2006-ban 971 millió utas, 2006-2007-ben pedig a metró történetében először több mint egy milliárd ember utazott a londoni földalattin ^[20]. 2007. márciusában naponta 3 millióan használták a hálózatot, ám ez a szám hétköznap elérte a 3,4 millió főt.

2003-óta a londoni metró a Transport for London (röviden Tfl) működtetése alatt áll, amely Nagy-London világhírű kétszintes autóbuszait is üzemelteti. A korábbi London Underground Limited a London Regional Transportnak volt a leányvállalata.

[szerkesztés] Buszok

London buszhálózata 700 vonallal, naponta 6800 járattal és 6 millió utassal rendkívül kiterjedtnek mondható. Nagyobb a napi utasforgalma, mint a metróhálózatnak. Ehhez a hatalmas rendszerhez tartozik még a fentieken felül 100 éjszakai vonal, ami a földfelszin feletti tömegközlekedést egy 24 órás szolgáltatássá teszi a városban.

A TfL irányítja a tömegközlekedés rendszerét a városban. A szolgáltatóknak vele kell szerződést kötnie. Ebben részletezve van: milyen vonalon, milyen sürűn, milyen tipusú busszal, milyen áron kell elvégezni a szállítást. Ha a szolgáltató valamelyik szerződésben vállalt kötelezettségének nem tesz eleget, büntetésre számíthat.

Sok járatot a jelképnek számító piros kétszintes busszal látnak el. Manapság azonban egyre inkább terjed az alacsonypadlós változat, ami mozgássérültek számára is könyebben használható. A régi, jól ismert Routemaster tipus most már csak a belváros két, nagyon forgalmas vonalán közlekedik.

A TfL 2000-es átalakítása óta a buszhálózat sok támogatást, fejlésztési pénzt kap. Ebből egyaránt bővítik a járatszámot, valamint sűrítik a meglévő járatok menetrendjét, javítják elérhetőségüket, valamint a kerekesszékkel való használatot megkönnyítik.

[szerkesztés] Légi közlekedés

Londont hat nemzetközi repülőtér szolgálja ki. A világ egyik legforgalmasabb reptere a Heathrow dél-nyugat Londonban található, jelenleg négy terminálja üzemel, a most épülő ötödik várhatóan 2008-tól fogad utasokat, ekkor a tervek szerint a British Airways forgalma nagyrészben átkerül ide. Két kisebb reptér, a kelet-londoni dokkok környékén levő City Airport és a dél-keleten fekvő, korábban katonai célokra használt Biggin Hill főleg kisebb magán- és charter gépeket, a City emellett rövid távokra repülő menetrendszerinti járatokat is fogad. Másik három nemzetközi reptere a város határán jóval túl van, Gatwick délre, Stansted észak-keletre, Luton észak-nyugatra.

Budapestről több légitársaság is üzemeltet járatokat Londonba, a Malév (jelenleg Gatwick-re repül, illetve code-share járatokkal a British Airways-szel Heathrow-ra) és a British Airways (elsősorban Heathrow-ra, illetve code shareben a Malévval Gatwickre) átlagban napi 2-3 járatpárt, a "fapados" vagy diszkont légitársaságok közül a Wizz Air (Luton) átlagban napi 2, az Easyjet (Luton, Gatwick) napi 3 járatpárt indít. A Sky Europe két év után, 2006 júniusában a veszteséges üzemelésre való tekintettel megszüntette londoni járatát.

[szerkesztés] Sport

Nézőszám tekintetében a legnépszerűbb sport kétségkívül a labdarúgás és London bőven el is van látva kiváló csapatokkal. A futballtörténelemben ezek a csapatok azonban nem annyira voltak sikeresek, mint az északnyugat-angliai csapatok, jelesül a Liverpool F.C. vagy a Manchester United. Jelenleg azonban vitathatatlan a főváros fölénye. A 2003/04-es bajnokság volt az első, amikor két londoni csapat végzett az első két helyen, az Arsenal F.C. nyerte a bajnokságot, nyomában a Chelsea F.C.-vel. A rákövetkező évben ezt megismételték, de a két csapat helyet cserélt a táblázaton. A 2005/2006-os idényben a Chelsea megvédte címét, bár 2006/2007-es idényre ismét az északnyugat-angliai csapatok vannak előnyben, így csak egy fővárosi csapat van dobogón (jelesül a Manchaster United vezeti a tabellát, csak a második a Chelsea, valamint a Liverpool F.C. a harmadik, és az Arsenal a negyedik).

A londoni klubok – főként a cégek által bérelhető VIP szektoroknak köszönhetően – egyre több bevételre tesznek szert, ezért pénzügyileg jobban erősödnek mint vidéki vetélytársaik. A Chelsea jelenlegi felfutása előtt – ami az orosz milliárdos Roman Abramovics-nak köszönhető, aki tengernyi pénzt áldozott a csapat megerősítésére – a két legjobb londoni klub hagyományosan a Highbury-ben székelő Arsenal és észak-londoni vetélytársa a Tottenham Hotspur voltak. A 2005/06-os idényben 5 londoni csapat játszik a Premier League-ben, az Arsenal, a Chelsea és a Tottenham mellett a West Ham United és a Fulham F.C. Öt további, jelenleg a második vagy harmadik ligában játszó csapat fordult meg korábban a legjobbak között, ezek a Brentford, a Crystal Palace, a Leyton Orient, a Millwall és a Queens Park Rangers. A Wimbledon F.C. 2003-ban Milton Keynes-be költözött és nevet is változtatott. Az alsóbb osztályokban számos további félprofi vagy amatőr csapat játszik még a fővárosból.

London adott otthont az 1966-os Labdarúgó VB-nek és az 1996-os EB-nek valamint háromszor, 1968-ban, 1978-ban és 1992-ben rendezte meg a Bajnokcsapatok Európa Kupájának illetve a Bajnokok Ligájának döntőjét. Az angol csapatok 1985 és 1990 között a futball-huliganizmus miatt el voltak tiltva az európai kupákon való részvételtől.

A labdarúgás legismertebb londoni szentélye a legendás Wembley Stadion volt észak-nyugat Londonban. A régi stadiont – ami hagyományosan otthona volt az FA Kupa döntőjének és az angol válogatott otthoni meccseinek – 2000-ben bezárták és lebontották, a helyére új stadion épült. Az eredeti tervek szerint itt rendezték volna a 2006-os FA Kupa döntőt, ez lett volna a stadion nyitómérkőzése, de az építők nem készültek el határidőre, így a megnyitás eltolódott, valószínűleg 2006 őszére. A Wembley Stadion volt a helyszíne a legemlékezetesebb magyar futballtörténeti eseménynek, amikor 1953-ban barátságos mérkőzésen az Aranycsapat 6:3-ra győzött az angol válogatott ellen, akik addig soha nem veszítettek még a Wembley-ben.

A másik népszerű sportág a rögby, ennek fellegvára a délnyugat-londoni Twickenham stadion. A 12 csapatos elsőosztályban 3 londoni klub játszik, bár mindhárom csapat hazai pályája a városon kívül, az agglomerációban van, ezek a London Irish, a Sarcens és London Wasps. Az alsóbb osztályokban itt is több klub játszik. Más csapatsportokban is vannak első osztályú londoni klubok, így a kosárlabdázóknál a London Towers, a hokisoknál a London Racers, de ezek közel sem vonzanak annyi nézőt, mint a foci vagy a rögby.

Két fontos krikett-pálya van a városban, St. John's Wood-ban a Lord's Crickett Ground és Dél-Londonban az Oval, mindkettőn hazai klubok és az angol válogatott is játsza mérkőzéseit. A krikett népszerűsége, főként a napokig tartó nemzetközi tesztmérkőzések idején eléri vagy meg is haladja a foci nézettségét.

A világ egyik legismertebb tenisztornáját London dél-nyugati kertvárosában, Wimbledonban rendezik, az All England Lawn Tennis and Croquet Club füves pályáján nyaranta rendezett bajnokság a négy Grand Slam-torna egyike, mind közül talán a legnagyobb presztizzsel bíró.

A tömegsportok közül kiemelendő – az indulók számát tekintve – a világ legnagyobb utcai futóversenye, a London Marathon.

London eddig kétszer, 1908-ban és 1948-ban rendezett Nyári Olimpiát és nemrégiben eldőlt, hogy az olimpiák történetében elsőként harmadszor, 2012-ben is fogadhatja a világ legjobb sportolóit. Érdekesség, hogy ez az első alkalom, amikor eredeti pályázaton nyerte el a város a rendezés jogát, az első alkalommal "beugróként", az eredetileg kiválaszott Róma helyett vállalta a rendezést, 1948-ban pedig a NOB pályázat nélkül ítélte a városnak a játékokat, az elsőt a Világháború után.

[szerkesztés] Művészet és kultúra

[szerkesztés] London az irodalomban

Londonban több irodalmi mű is játszódik. A két író, akinek a neve leginkább összekapcsolódik a városéval, a naplóíró Samuel Pepys, aki többek között arról híres, hogy szemtanúként számolt be a nagy londoni tűzvészről, és Charles Dickens, akinek leírásai a ködös, hólepte városról, melyben utcaseprők és zsebesek élnek, nagyban befolyásolta az emberekben a korai viktoriánus Londonról élő képet.

James Boswell Samuel Johnson élete című műve a leghíresebb angol nyelven írt életrajz. Nagy része Londonban játszódik, és megjelenik benne Samuel Johnson híres aforizmája: „Aki belefáradt Londonba, az belefáradt az életbe.”

További művek, melyek Londonban játszódnak: Daniel Defoe: A londoni pestis és Moll Flanders; Agatha Christie több regénye és novellája; Joseph Conrad: A titkosügynök; Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-sorozata; T. S. Eliot: A puszta ország; George Orwell: Csavargóként Párizsban és Londonban; Nick Hornby: Fociláz és Zadie Smith: Fehér fogak.

Említésre érdemes még Edward Rutherfurd London című regénye, ami regény formában dolgoz fel kétezer évet London történetéből.

A londoni King's Cross pályaudvarról indul a Harry Potter-regényekből ismert Roxfort Expressz, mégpedig a nevezetes 9 és háromnegyedik vágányról.

[szerkesztés] London a filmművészetben

London rengeteg filmben megjelent, például a Sztárom a párom-ban, gengszterfilmekben és Richard Curtis romantikus komédiáiban, valamint számos Dickens-adaptációban és a Sherlock Holmes-regények filmváltozataiban. Tipikus londoni film még A Ravasz, az Agy és a Két Füstölgő Puskacső, a Bridgett Jones naplója', A Nő kétszer, valamint természetesen az összes James Bond filmben szerepelnek londoni jelenetek. A horrorfilmek műfajában talán a legismertebb filmek a 28 nappal később és annak folytatása a 28 héttel később.Mindkettő London közismert épületei között játszódik.

Az Imdb filmes adatbázisa jelenleg 3549 címet listáz, mint londoni helyszínen játszódó vagy Londonban forgatott filmet, bár ezek negyrésze TV program.

[szerkesztés] Lásd még

• Londoni terrortámadás, 2005. július 7.
• London az angol Wikikönyvben
• A Tower Bridge felnyitása

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Hivatalos oldal (angolul)
• London Kalauz - Látnivalók, tömegközlekedés, érdekességek (A legbővebb magyar nyelvű városkalauz.)
• london.lap.hu (linkgyűjtemény)
• londoniszallas.lap.hu (linkgyűjtemény)
• london-divat.lap.hu (linkgyűjtemény)
• London Hotel Guide (kategorizált linkgyűjtemény angolul)
• Tömegközlekedés (angolul)
• A londoni metró (angolul)
• Az olimpiai pályázat (angolul)
• A 2001-es népszámlálás eredményei (angolul)
• A London Terv 2004, rövidített és teljes. Mindkettő angolul
• My London Blog (magyar élménybeszámoló sok hasznos infóval)
• Térkép Kalauz – London
• Londonnak, és látnivalóinak részletes, fényképes bemutatása magyarul
• London az Utazgató.hu-n: sok hasznos, első kézből származó információ (magyarul)

[szerkesztés] Útikönyvek

• London útikalauz magyarul
• Londoni nyitott útikönyv angolul
• Londoni kalauz az Englandguide.co.uk-ból angolul
• Városi séták: Remek dolgok Londonban angolul
• World66 londoni útikalauz, útikönyv, melyet a felhasználói írtak angolul.
• Világzene kalauz Londonba (angolul)

[szerkesztés] Történelmi dokumentumok

• First chapter of the book "London: The Biography" by Peter Ackroyd (angolul)
• Novels set in London reviewed by Century of setting (angolul)
• Londinium.com, the original site for London (angolul)

[szerkesztés] Egyéb

• London Transport angolul
• The Evening Standard's website angolul
• London at NASA's Earth Observatory
• Képek a londoni metróról

[szerkesztés] Hivatalos – közhasznú – kiadványok

http://www.opsi.gov.uk/ angol

http://en.wikipedia.org/wiki/HMSO angol

[szerkesztés] Lábjegyzetek