Labdarúgás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A labdarúgás (angol eredetű szóval futball, közhasználatú becenevén foci) egy labdajáték, amit a pályán két, egyenként 11 labdarúgóból álló csapat játszik egymás ellen. A játék célja, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a labdát az ellenfél kapujába juttassák, és így minél több gólt szerezzenek.

A játékot főleg lábbal játsszák, de a játékos minden testrészét használhatja a labda irányítására, kivéve a két karját. Ez alól csak a kapusok kivételek, akiknek a tizenhatos vonalon belül nincs tiltott testrésze, azon kívül viszont ők is rendes mezőnyjátékosok.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) felmérése szerint a játékot világszerte több mint 240 millió ember játssza rendszeresen több mint 200 országban. Hétvégenként több millió néző követi nyomon kedvenc csapatának játékát a helyszínen vagy televízión keresztül.

Az egyszerű szabályok és a minimális sportszerigény kétségtelenül hozzájárult a játék elterjedéséhez.

Európa, Latin-Amerika, valamint egyre inkább Afrika, illetve Ázsia lakosainak életében fontos szerepet játszik ez a játék, néhol rajonganak a játékosok és helyi csapatok iránt.

Gyakran mondják, hogy ez a világ legnépszerűbb csapatsportja.

Tartalomjegyzék 1 Története 1.1 Labdarúgó-világbajnokság 1.2 Női labdarúgó-világbajnokság 2 Labdarúgás Magyarországon 3 Alapszabályok 4 Nemzetközi labdarúgó-szövetségek 5 Nagyobb nemzetközi bajnokságok 5.1 Világméretű nemzetközi tornák 5.2 Nagyobb nemzetközi tornák 6 Szabályok részletesebben 6.1 A pálya és a stadionok 6.2 A labda 6.3 A játékosok 6.4 A felszerelés 6.5 A játékvezető 6.6 Az asszisztensek 6.7 A tartalék-játékvezető 6.8 A játékvezetés körülményei 7 A játék időtartama 7.1 Hosszabbítás 7.2 A kezdőrúgás 7.3 A játék 7.4 A gól 7.5 Az öngól 7.6 A les 8 Szabálytalanságok és büntetéseik 8.1 A sárga lap 8.2 A piros lap 8.3 A szabadrúgások 8.4 A 11-es 8.5 Büntetőpárbaj 9 További szabályok 9.1 A bedobás 9.2 A kirúgás 9.3 A szögletrúgás 9.4 Az előnyszabály 9.5 A sérülések 9.6 A hazaadás 10 Posztok 11 Egyéb változatai 11.1 Futsal 11.2 Strandlabdarúgás 12 Jegyzetek 13 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

A labda rúgásával kapcsolatos játékokat a törénelem során számos országban játszották. A FIFA szerint "nagyon kezdetleges volt a játéknak az a szakasza, amit Kínában gyakoroltak az i. e. 2. és az i. e. 3. évezredben (a játék neve cuju volt)".^[1] Az Ókori Róma játéka, a harpastum talán a labdarúgás távoli elődje lehet. A labdarúgás számos variációját játszották a középkori Európában, habár a szabályok nagymértékben eltérőek voltak mindkét időszakban és helyszínen.

A modern szabályok alapjait a 19. század közepén fektették le, amikor megpróbálták egységesíteni a széles körű változatokat egy angliai középiskolában.

A Cambridge-i Szabályokat 1848-ban foglalták írásba a Cambridge-i Egyetemen, ahol részletesen kidolgozták a későbbi rendszert. A Cambridge-i Szabályokat a Trinity Collegeban írták le, ahol találkozott egymással az Eton, a Harrow, a Rugby, a Winchester és a Shrewsbury iskola képviselője. Ez nem volt általánosan elfogadott. Az 1850-es évek alatt sok klub nem állt kapcsolatban az iskolákkal és egyetemekkel, így különféle formáit játszották a labdarúgásnak. Közülük néhány saját szabályzattal bukkant fel, a legnevezetesebb a Sheffield Football Club, melyet korábbi középiskolai tanulók alapítottak 1857-ben.^[2] 1862-ben John Charles Thring a Uppingham Schoolból megalkotta a befolyásos szabálykönyvet.^[3]

Ezek a folyamatos próbálkozások hozzájárultak a The Football Association (The FA vagy Angol Labdarúgó-szövetség) 1863-as létrehozásához, amelynek az első gyűlése 1863. október 26. reggelén volt a Freemason's Tavern-en a Great Queen Streeten, Londonban.^[4]

A Fédération Internationale de Football Association (FIFA), a labdarúgás nemzetközi vezető szervezete 1904-ben alakult Párizsban, és kijelentették azt, hogy ragaszkodni fognak az egyesületi labdarúgás szabályaihoz, a Laws of the Game-hez. A játék iránti népszerűség nemzetközi növekedése lehetővé tette 1913-ban a FIFA tagjainak belépését az International Football Association Boardba. A testület jelenleg négy FIFA képviselőből áll, és a négy brit szövetség egy-egy reprezentánsából.

Napjainkban a labdarúgást az egész világon hivatásos szinten űzik. Az emberek milliói mennek ki a stadionokba, hogy figyelemmel kísérjék a kedvenc csapatukat,^[5] miközben milliárdok nézik a mérkőzéseket a televízión keresztül.^[6] Nagy számban játsszák a labdarúgást amatőr szinten. A FIFA 2001-es felmérése szerint több mint 200 országból körülbelül 240 millió ember rendszeresen futballozik.^[7] Az egyszerű szabályok és minimális felszerelésigény kétségkívül elsősegíti a terjedését és a népszerűségének növekedését.

A világ számos részén szenvedélyeket idéz elő, és fontos szerepet játszik a szurkolók, a helyi közösségek és az egész nemzet életében; ezért gyakran állítják róla, hogy ez a világ legnépszerűbb sportja. Az ESPN bejelentette, hogy az elefántcsontparti labdarúgó-válogatott eslősegítette a fegyverszünet rögzítését a 2005-ös nemzeti polgárháborúban. Ennek ellentéte, amikor a labdarúgás a közvetlen oka volt az 1969 júniusában kirobbant, Salvador és Honduras közötti Futballháborúnak.^[8] A sport súlyosbította a feszültséget az 1990-es évekbeli Délszláv háborúban, amikor az NK Dinamo Zagreb és az FK Crvena Zvezda közötti mérkőzést törölték az 1990. márciusi lázadás miatt.^[9]

[szerkesztés] Labdarúgó-világbajnokság

Az első világbajnokságot 1930-ban rendezték Uruguayban. Az első döntőt Argentína és Uruguay játszotta. Sok ország nem vett részt a tornán, így a legtöbb résztvevő Amerikából érkezett. 1950-re az európai csapatok is érdeklődni kezdtek a rendezvény iránt, ezért ezt követően a verseny a világ legnagyobb labdarúgó eseményévé vált. Ettől kezdve egyéb bajnokságok is kialakultak - az Európa-bajnokság, a Dél-amerikai Copa América, az óceániai OFC-nemzetek kupája, az Ázsia-kupa, az afrikai nemzetek kupája és az Észak-amerikai CONCACAF-aranykupa, melyek mind a kontinensük legfőbb rendezvénye. A brazil csapat - amely "Seleção"-ként is ismert - a legtöbb világbajnoki-címmel rendelkező ország, öt alkalommal volt győztes. A második helyezett Olaszország négy győzelemmel, ők nyerték meg a legutóbbi, 2006-os kiírást is.

[szerkesztés] Női labdarúgó-világbajnokság

A női labdarúgó-világbajnokságot az 1991-es női labdarúgó-világbajnoksággal kezdték meg, melynek házigazdája Kína volt, és 12 csapat képvislete az országát. Több mint 650,000 néző figyelte a helyszínen az 1999-es női labdarúgó-világbajnokságot, és közel 1 milliárdan nézték 70 országból. A 2003-as női labdarúgó-világbajnokságra 16 együttes érkezett és versenyzett a döntőben. Idáig öt tornát rendeztek (2008-ig), az USA és Németország kétszer nyert, Norvégia egyszeres győztes. A női szövetségek azonosak a férfiakéval: Óceánia (OFC), Európa (UEFA), Észak-, Közép-Amerika és karib-térség (CONCACAF), Dél-Amerika (CONMEBOL), Ázsia (AFC) és Afrika (CAF). Az USA leghíresebb gólját Brandi Chastain szerezte 1999-ben.

[szerkesztés] Labdarúgás Magyarországon

A magyarországi labdarúgás legelső irodalmi emlékei 1879-ből származnak. A pesti református főgimnáziumban 1882-ben hozták létre az első szabadtéri játszó társaságot. A magyar labdarúgás következő fontos dátuma 1885. június 16-a volt, ugyanis ekkor alakult meg az egyik legjelentősebb hazai egyesület, az Újpesti Torna Egylet.

1901. január 19-én alapították meg a Magyar Labdarúgó-szövetséget, amelynek önállóságát a FIFA 1907-ben ismerte el, ezzel fel is vette a tagjai közé. Az első bajnokságot az alakuló közgyűlésen megválasztott tanács február 4-én már ki is írta, a jelentkező csapatokat az addigi hazai barátságos és nemzetközi mérkőzéseiken elért eredményeik alapján két csoporta osztották. Válogatottunk 1902. október 12-én játszotta első hivatalos mérkőzését, a találkozó helyszíne Bécs volt, az ellenfél Ausztria. A végeredmény 5–0-ás osztrák sikert hozott. A Magyar Kupának az 1909-1910-es idényben volt az első szezonja, a rendezvény győztese az MTK lett. Azóta a legjelentösebb magyar meccsaz UTE és az FTC mindenkori csapatának a meccse lett amely a világ második legnagyobb városi meccse, Derby néven emlegetik a szurkolók. Városi rangadók közül csak a több mint 250 szer megrendezett Old Firm a skót szupermeccs, a Rangers-Celtic meccs elözi meg. A bajnokságban 204 szer találkozott hatzánk 2 legnagyobb klubja, tovább magyar illetve nemzetközi kupákban is kb 100 szor, egyéb mérközésen még többször. Az ország lakosságának mintegy fele bevalottan e két klub valamelyikének szurkolója, egymás elleni meccseik a labdarugás legrosszabb időszakában is teltházasak, a két szurkolótábor egymáshoz füzödő viszonya miatt feltüzelt, paprikás ugyanakkor európában is kiemelkedő hangulatuak. A két szurkolótábor a magyar labdarugás talán legmeghatározóbb alakja ha valamely kérdésben egyetért, például a 2012-es EB pályázat, ugyanakkor politikailag se elhanyagolható erő.

Az 1938-as labdarúgó-világbajnokságon a nemzeti csapatunk ezüstérmet szerzett, a döntőben Olaszországtól szenvedett 4–2-es vereséget. Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon a magyar válogatott elérte első nemzetközi sikerét: a Helsinkiben rendezett fináléban 2–0-ás győzelmet aratott a jugoszlávok felett, Puskás és Czibor volt a két gólszerző.

A magyar labdarúgás egyik legjelentősebb sikerét 1953. november 25-én könyvelhette el Londonban. A hazai környezetben európai csapattól már 90 éve veretlen angol labdarúgó-válogatottat 6–3-ra győzte le. A találkozó az "évszázad mérkőzése" néven híresült el. Ezt ismét csak ezüstérem követte a 1954-es labdarúgó-világbajnokságon. Ezúttal a döntőben hiába vezetett a magyar csapat már a 9. percben 2–0 arányban, végül az NSZK-é lett a világbajnoki cím. Az 1964-es olimpián ismételten aranyéremmel gazdagodott a csapat. Tokióban Csehszlovákia marad alaul 2–1-re a magyar-válogatott ellen. Legutóbb 1996-ban, Atlantában volt jelen olimpiai-válogatott csapatunk.

Magyarország utoljára az 1986-os labdarúgó-világbajnokságon szerepelt. Ugyanebben az évben játszotta első hivatalos mérkőzését a magyar futsal-válogatott, amely 8–3-as győzelemmel mutatkozott be.

A legutóbbi jelentős nemzetközi klubsikert az Újpest érte el azzal hogy megnyerte az 1930. évi Bajnokok Tornáját ami a BEK illetve a BL elődje. A rendszerváltás óta a Ferencvárosi TC érte el azzal, hogy bejutott a Bajnokok Ligája 1995-96-os kiírásába.

[szerkesztés] Alapszabályok

A játékot 2×45 percig játsszák, ezeket nevezik félidőknek. A nem játékkal töltött időt (például sérülés, csere) a bírók a félidők végén hosszabbítás formájában kompenzálhatják.

A játék célja a gól, vagyis a labdának az ellenfél kapujába való juttatása. A gól akkor szabályos, ha a labda teljes terjedelmével átjutott a gólvonalon.^[10] Az a csapat nyeri a mérkőzést, aki a játékidő alatt több gólt ér el. Ha a két csapat góljainak száma megegyezik akkor a meccs döntetlen.

Mindkét csapatban 11 játékos van egyidőben a pályán, de lehetőség van a cserére. Hivatalos mérkőzéseken hármat lehet cserélni, barátságos meccseken a két csapat a játékvezetővel egyetértésben megegyezhet a cserelehetőségek számában. Az a játékos, akit edzője lecserélt, már nem térhet vissza a pályára az adott meccsen.

[szerkesztés] Nemzetközi labdarúgó-szövetségek

A labdarúgás vezető szervezete (beleértve más alfajait is, mint például a futsal és a strandlabdarúgás) a Fédération Internationale de Football Association (FIFA). A FIFA központja a svájci Zürichben található. A FIFA jelenleg 208 tagországgal rendelkezik. A szervezetet Párizsban alapították 1904. május 21-én.

Hat regionális szövetsége van a FIFA-nak, amelyek a következőek:

██ Ázsiai Labdarúgó-szövetség (AFC) – Ázsia és Ausztrália

██ Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) – Afrika

██ Észak- és Közép-amerikai, Karibi Labdarúgó-szövetségek Konföderációja (CONCACAF) – Észak-, Közép-Amerika és Karib-térség

██ Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség (CONMEBOL) – Dél-Amerika

██ Óceániai Labdarúgó-szövetség (OFC) – Óceánia (kivéve Ausztrália)

██ Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) – Európa

A nem képviselt nemzetek és közösségek, autonóm területek és mikronemzetek labdarúgó-válogatottjainak képviseletében a alakult meg az NF-Tanács (angolul: New Federation-Board, franciául: Nouvelle Fédération-Board). A 2003. december 12-én alakult sportszervezet célja, hogy minden olyan labdarúgó-válogatott számára nemzetközi szereplést biztosítson, amelyek etnikai, földrajzi, avagy politikai helyzetük miatt nem lehetnek a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) tagjai. Az NF-Tanács labdarúgótornája - a FIFA labdarúgó-világbajnokságának mintájára - a VIVA-világkupa, amely eddig egy alkalommal került megrendezésre.

[szerkesztés] Nagyobb nemzetközi bajnokságok

[szerkesztés] Világméretű nemzetközi tornák

A legnevesebb nemzetközi labdarúgó kupa a FIFA által négy évenként megrendezett labdarúgó-világbajnokság. A kontinentális szövetségek által szervezett selejtezőkben több mint 190 nemzeti válogatott méri össze erejét a döntőbe jutásért. A négyhetes döntő tornán jelenleg 32 nemzeti csapat (1998 előtt 24) versenyezhet a trófeáért. A legutóbbi világbajnokságot 2006-ban Németországban rendezték, ahol végül az olasz válogatott diadalmaskodott.

1900 óta a labdarúgás megtalálható a nyári olimpiai játékok programjában is, az 1932-es Los Angeles-i játékok kivételével. Eredetileg csak amatőrök játszhattak. Annak ellenére, hogy az 1984-es nyári játékok óta a hivatásos labdarúgók is nevezhetők, a különböző megkötések miatt az országok nem a legerősebb csapatukat küldik. Jelenleg az olimpiai férfi tornán csak a 23 év alattiak játszhatnak, adott számú „túlkoros” mellett. Ennek következményeként a trófeának nincs akkora presztízse és jelentősége, mint a labdarúgó-világbajnokságnak. A női labdarúgás 1996-ban kapott helyet a programban, azonban a férfiakéhoz hasonló megszorítások nélkül. Így a nemzetközi megítélése hasonlít a női labdarúgó-világbajnokságéra.

[szerkesztés] Nagyobb nemzetközi tornák

A jelentős versenyek közé tartoznak a FIFA és a kontinentális szövetségek (AFC, CAF, CONCACAF, CONMEBOL, OFC, UEFA) által rendezett bajnokságok. Utánuk a klubcsapatok nagyobb megmérettetései találhatók:

• Világméretű: labdarúgó-világbajnokság, női labdarúgó-világbajnokság, konföderációs kupa, FIFA-klubvilágbajnokság, világkupa (megszűnt)
• Európa: labdarúgó-Európa-bajnokság, Bajnokok Ligája, UEFA-kupa, Intertoto-kupa, UEFA-szuperkupa, kupagyőztesek Európa-kupája (megszűnt)
• Dél-Amerika: Copa América, Libertadores-kupa, Copa Sudamericana
• Afrika: afrikai nemzetek kupája, afrikai Bajnokok Ligája
• Ázsia: Ázsia-kupa, ázsiai Bajnokok Ligája
• Észak-, Közép-Amerika és a Karib-szigetek: CONCACAF-aranykupa, CONCACAF-Bajnokok Ligája
• Óceania: OFC-nemzetek kupája, óceániai klubbajnokság

[szerkesztés] Szabályok részletesebben

[szerkesztés] A pálya és a stadionok

A pálya hossza 90-120 méter lehet – két egyenlő méretű térfélre osztva – nemzetközi mérkőzésen ez a méret 100-110 méterre változik. Szélessége 45-90 méter, nemzetközi mérkőzésen 64-75 méter. A népszerűen 16-osnak nevezett bűntető területnek 16,5 méterre kell lennie az alapvonaltól, és a gólvonaltól, – ez a kettő egybeesik – a büntetőpontnak pedig 11 méterre. 9,15 méter az átmérője a kezdőkörnek és a 16-os előtti félkörnek. A kapu előtti tér a gólvonaltól 5,50 méterre kezdődik. Az alapvonalat, az oldalvonalat, a gólvonalat, a kezdőkört, a 16-os előtti körszeletet, az "öt és felest", valamint a büntetőpontot fehér mészporral jelölik meg.

A kapu belső szélessége pontosan 7,32 méter, belső magassága pedig 2,44 méter. (Ezek a méretek Angliából származnak, ahol a szélesség 8 yard, a magasság pedig 8 láb.) A kapufákat és a felső lécet hálóval is kiegészítik.^{[11] [12]}

A szögletzászlók magassága 1,5 méter. A szögletek negyedkörének átmérője 1 méter. A vonalak és kapufák vastagsága maximum 0,12 méter lehet.^[13]

A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) és az UEFA (Európai Labdarúgó Szövetség) nemzetközi mérkőzésre csak valódi füvet, illetve gyeptéglával beültetett pályát fogad el. A műfű elsősorban az Egyesült Államokban hódított, de az 1994-es VB-re kicserélték valódi fűre a műfüves pályákat is. A stadionok többnyire nem fedettek, csak a nézőtér-rész, bár létezik teljesen fedett létesítmény is. A legmodernebb stadionokban a pálya alá fűtőrendszert építettek, így az eső után is hamar száraz talaj várhatja a játékosokat.

Számos stadiont eleve csak futballra szánnak, így ezeknél rögtön a pálya széle után kezdődik a nézőtér. A pályák nagy része körül azonban ma is van futópálya, mint például a budapesti Puskás Ferenc Stadionban. Bár nem kötelező, kívánatos a világítás azokban a stadionokban, ahol nemzetközi mérkőzéseket játszanak.

[szerkesztés] A labda

A labda kerülete 68-70 centiméter, a meccs kezdetekor belső nyomása 0,6-1,1 atmoszféra (tengerszinten), súlya 410-450 gramm. Színe a játékvezető, vagy a Labdarúgó Szövetség döntése szerinti. Korábban egyszínű, főleg fehér és barna, a 70-es évektől már alapszíntől elütő színű hatszögekkel borított, vagy egyéb mintával ellátott. A sokféleség miatt már minden hivatalos mérkőzést csak a FIFA által jóváhagyott típusú labdával lehet játszani. Tartaléklabdák nélkül nem szabad mérkőzést elkezdeni. Ezeket az oldalvonal mellett kell elhelyezni.^[14]

[szerkesztés] A játékosok

Egy csapatból maximum tizenegy játékos lehet egyszerre a pályán: egy kapus és 10 mezőnyjátékos. Rossz csere esetén – ha többen vannak, mint tizenegyen az egyik csapatban – kiállítással sújtható a vétkező csapat. Hét játékosnál kevesebb egyik csapatban sem lehet a pályán. Tehát, ha sérülések, vagy kiállítások miatt az egyik csapatból öt játékos hiányzik, a találkozót le kell fújni. Egy meccs viszont elvileg elkezdhető akkor is, ha valamelyik csapat nem tud játékba küldeni 11 játékost, gyakorlatilag azonban erre nemigen van példa.^[15]

A kapus 1871 óta kézzel is megfoghatja a labdát, de csak a saját 16-osán belül. (1871-től 1913-ig a kapus a saját térfelén végig megfoghatta a labdát.) 1901 óta lehet támadni a kapust az "öt és feles"-en kívül.^[16]

1958 óta a Football International Association Board engedélyezi, hogy a sérült játékosokat lecserélhessék, viszont ez hivatalos meccseken csak háromszor megengedett. Világbajnokságokon csak 1970 óta lehet cserélni. 1995-től a három csere posztoktól független.^[15]

A lecserélt játékosoknak korábban be kellett menniük az öltözőbe, a 90-es évektől azonban már leülhetnek a kispadra, és ott végignézhetik a mérkőzés hátralévő perceit. Csak a kiállítottaknak kell elhagyniuk a pályát, be kell vonulniuk az öltözőbe. Kapus kiállítása, vagy sérülése esetén – megfelelő csere hiányában – be kell állnia a helyére egy mezőnyjátékosnak, természetesen kapusmezt kell felhúznia.

A játékosokat a kezdőcsapatban általában 1-től 11-ig számozzák. A számokat jól láthatóan kell feltüntetni a mez hátán. Az elmúlt évtizedekben – főleg a nemzetközi bajnokságokon – bevezették, hogy a mellen, sőt a nadrágon is szerepel a szám. A hagyományok szerint a kapus kapta az 1-es mezt, a védők 2-től 4-ig, a fedezetek az 5-öst és a 6-ost, a csatárok pedig 7-től 11-ig. A klasszikus formációk felbomlása után felborult ez a számozási rendszer is, így egy játékos 1-től 99-ig bármely számot viselheti. Nagy nemzetközi tornákon és számos nemzeti bajnokságban már bevezették, hogy a játékosok nevüket is viseljék a mezük hátán. Illetve a számokat 1 és 22, vagy 23 között limitálják; nevezéskor meg kell adni azt is, hogy az adott bajnokságban melyik játékos milyen számmal fog játszani (ha egyáltalán pályára lép).

[szerkesztés] A felszerelés

A kapusmeznek eltérő színűnek kell lennie a mezőnyjátékosok mezétől. Évtizedekig feketében védtek a kapusok, a 70-es évek elejétől váltak általánossá a színes mezek, napjaink rikító kapusmezeinek elődei. A kapusok öltözékének immár nélkülözhetetlen tartozéka a kesztyű, és – nap ellen – hordhatnak ellenzős sapkát is.

A felszerelés része a rövid nadrág – kapusoknak az elmúlt évtizedben már engedélyezték a hosszú melegítőnadrágot is. A mezőnyjátékosok nem vehetnek fel a futballnadrágnál hosszabb, attól eltérő színű alsót, de harisnyanadrágot bármikor húzhatnak, akárcsak kesztyűt. A felszerelés továbbá a sportszárból, alatta sípcsontvédőből, illetve a futballcipőből áll.^{[17] [18]}

A futballcipő olyan speciális sportlábbeli, amelynek talpán úgy nevezett stoplik, kis kidudorodó kapaszkodók találhatók, amelyek a füves pályán megnövelik a labdarúgó mozgásbiztonságát. A régi időkben tiltották a fémstoplit a cipők talpán, ma már engedélyezett, de a játékvezetőnek kötelessége a mérkőzés előtt, illetve a negyedik játékvezetőnek a cserék pályára lépésekor ellenőrízni, hogy nem okozhatnak-e a kapaszkodók sérülést az ellenfélnek. Tehát nem engedik a pályára azokat, akik esetleg "kihegyezik" stoplijaikat.

Régebben sok neves csatár játszott letűrt sportszárral, sípcsontvédő nélkül, de a sérülésveszély miatt ez ma már tilos. Miként a mezeknek a nadrágba való be nem tűrése sem megengedett, – a visszahúzásokra való csábítás miatt – kivéve néhány élő legenda esetében: korábban Platininek és Baresinek mindig elnézték a lógó mezt.

[szerkesztés] A játékvezető

1890-ben jelent meg a játékvezető működésének első szabálya. A játékvezető, aki megkülönböztető mezt visel, a 80-as évekig feketét, azóta a többféle szín elfogadott, a legáltalánosabb a sárga-aranyszínű, lila, vagy világoskék mez – a mérkőzésen irányítja a játékot a kezdőrúgástól a lefújásig, őrködik a szabályok betartásán, ha kell, a játék folyamatossága érdekében alkalmazza az előnyszabályt. Amennyiben szükséges, megszakítja a játékot – pl. komolyabb sérülés esetén – vagy akár félbeszakíthatja a mérkőzést a játékosok, vagy a közönség botrányos magatartása, vagy a rossz idő miatt. Ha az állapotokat, ami miatt félbeszakítja a mérkőzést rendezik, illetve biztosítják a normális körülményeket, folytathatja a mérkőzést, ha ez nem sikerül, a mérkőzést beszünteti.^[19]

A mérkőzés előtt ellenőrzi a pálya szabályosságát, minőségét, a hálók állagát, és elrendelheti a találkozó elhalasztását, ha a pályát, vagy az időjárási viszonyokat a mérkőzésre alkalmatlannak találja. Köd esetén az a mérvadó, ha a bíró a kezdőkörből látja mindkét kaput. Az eső önmagában nem ok egy mérkőzés meg nem tartására, csupán akkor, ha a talaj irreálissá teszi a játékot, vagy egy esetleges vihar, a villámlások miatt, veszélyezteti a játékosok és a nézők életét. Minden esetben a játékvezető joga, hogy a pályát alkalmasnak minősíti-e vagy sem, ez ellen nem lehet kifogás.

Ugyancsak a találkozó megkezdése előtt ellenőrzi a bíró a két csapat nevezett játékosainak igazolását és orvosi engedélyét. Nemzetközi mérkőzéseken a legfontosabb okmány a játékos útlevele – enélkül nem léphet pályára.

A játékvezető sárga lappal figyelmezteti az inkorrekt, sérülést szimuláló, időhúzó vagy feltűnően reklamáló játékosokat, és kiállítja a visszaesőket, illetve a a játék eredményességét megakadályozó durvaságot elkövetőket. Kiállítást egy játékos akkor "nyerhet el", ha olyan durva szabálytalanságot követ el, ami egyenesen botrányos, így egyből piros lapot kap, – pl. leköp valakit, vagy verekedést provokál – illetve, ha két kisebb, de sárga lapos "hibát" vét – pl. kézzel ér a labdához, húzza az időt, reklamál, vagy rendkívül durva szabálytalanságot követ el, kárt tesz más játékosban stb.

Megakadályozza, hogy illetéktelenek behatoljanak a pályára a mérkőzés időtartama alatt. Ügyel arra, hogy ne kerülhessenek a "küzdőtérre" olyan tárgyak, amelyek akadályozzák a játékot, vagy veszélyeztetik a játékosok testi épségét. Bedobálások esetén le is fújhatja a mérkőzést.

A játékvezető a pálya tartozéka, vagyis a róla pattanó labda olyan, mintha például kapufáról pattanna. Tehát ha egy lövés bepattan róla a hálóba, érvényes a gól. Éppen ezért úgy kell a bírónak helyezkednie, hogy a lehető legkevésbé akadályozza a játék folyamatosságát.

A játékvezető a gólt kettős, a mérkőzés végét hármas sípszóval jelzi. Minden hivatalos mérkőzésről játékvezetői jegyzőkönyv és jelentés készül, amelyet az illetékes nemzeti, vagy nemzetközi szövetség kap meg. A játékvezető munkáját szövetségi ellenőr is értékeli.

[szerkesztés] Az asszisztensek

A játékvezető munkáját két asszisztens segíti, ők a "partjelzők" (avagy vonalbírók), aki zászlóval követi a játékot, mindegyik egy-egy térfélért felelős, a két oldalvonal mentén.^[20] Feladata: szabályos bedobások, kirúgások, szögletek, lesek, vitatott gólok figyelése, jelzése, illetve a kirívó, játékvezető általa nem észlelt szabálytalanságok jelzése. A cserék lebonyolítása illetve az 1. asszisztens ha nincs tartalék játékvezető a kispad rendben tartása.^[21] Az asszisztenseket a játékvezető felülbírálhatja. Fontos: az asszisztensek egyenrangúak a játékvezetővel, ha nincs tartalék játékvezető az 1. asszisztens áll be a játékvezető sérülése esetén.

A játékvezetői műhibát csak akkor lehet óvni, ha a szabályokat feltűnően és egyértelműen megsértette, meg nem adott gól, vagy 11-es, esetleg feltételezett részrehajlás miatt nem.

[szerkesztés] A tartalék-játékvezető

A 80-as évektől a tartalék-játékvezető feladata a cseréket pályára engedni. Ellenőrizni a játékosok stoplijait, és felügyelni a kispadok rendjét. Illetve, ha az eredeti játékvezető sérülés vagy egyéb ok miatt képtelen folytatni a játékban a bíráskodást ő áll be a helyére bíráskodni.

A tartalék-játékvezető kijelölése a versenyszabályoknak megfelelően történik. Müködésére akkor kerül sor, ha a másik három játékvezető valamelyike bármely oknál fogva nem tudja a feladatát ellátni, kivéve, ha tartalék játékvezető-asszisztenst is jelöltek. A tartalék-játékvezetőnek mindenkor a játékvezető segítségére kell lennie.

Az ő feladata csak a játékvezető-asszisztens helyettesítése, ha nem tudja a feladatát ellátni, vagy a tartalék-játékvezető helyettesítése, szükség esetén.^[22]

[szerkesztés] A játékvezetés körülményei

A bíróküldést a nemzeti, illetve a nemzetközi szövetségek végzik. Nemzetközi mérkőzéseken semleges nemzetiségű játékvezetői hármast jelölnek ki. Világ- és Európa-bajnokságokon általában nem egy nemzetbeliek dirigálnak egy meccsen, mivel olyankor a játékokra meghívott keretből választ a FIFA vagy az UEFA. Előfordult már, hogy bizonyos játékvezetők személyét előzetesen megóvták "rossz tapasztalatok" miatt. A mai napig a magyar sportdiplomácia kudarcának tekintik, hogy az 1954-es VB-n, alig egy évvel a londoni 6-3-as magyar diadal után, háromszor is angol játékvezetőt kaptak Bozsikék, beleértve a döntőt is.

Minden bírónak vizsgát kell tennie, végre kell hajtania fizikai teszteket is, és ezek alapján kapja meg minősítését. Gyengébb teljesítmények után visszaminősítés is elképzelhető, esetleg "pihentetés". A nemzetközi játékvezetői státusz nem állandó, időről időre meg kell erősíteni azt. Ez utóbbihoz általában két világnyelv középfokú ismerete is szükséges.

A mérkőzés házigazdájának kell gondoskodnia a játékvezetők elhelyezéséről, nyugalmáról, annak a szabálynak a betartásáról, hogy a találkozó előtt egy órával a játékvezetői öltözőbe senki ne mehessen be a csapatok részéről. Szabályozzák a játékvezetőknek adható ajándékokat is, hogy a vesztegetésnek gyanúja is távol álljon tőlük. Voltak ugyan esetek, amikor egy-egy kissé gyanús mérkőzés után elterjedt: a hazai csapat vezetősége ugyan nem fizette le a bírót, de a meccs előtti napon tejben-vajban fürösztötte, luxuskörülményeket biztosított neki. A rendező csapat feladata biztosítani a játékvezető testi épségét is, amennyiben a közönség haragja ellene fordul.

Természetesen minden játékvezetőben van szereplési vágy, még akkor is, ha nem őértük megy ki a közönség a pályára. Mégis, a legjobb bírók azok, akik a mérkőzés nagy részében észrevétlenek tudnak maradni, nagyvonalúan vezetik a találkozót, nem sípolják szét azt, nem hívják fel magukra a figyelmet. Ritkán nyújt jó teljesítményt az a játékvezető, aki szórja a sárga lapokat, miközben a meccs kicsúszik a keze közül. (Lásd 2006-os VB Portugália-Hollandia nyolcaddöntő.) A legjobbak már a 90 perc elején tekintélyt teremtenek maguknak erélyes ítéleteikkel. Ha a játékosok látják, hogy a bíró mindenütt ott van, jól helyezkedik, és lesöpri magáról a vitatkozókat, színészkedőket, megpróbálnak ők is "rendesen viselkedni".

[szerkesztés] A játék időtartama

Egy mérkőzés 90 percig, azaz kétszer 45 percig tart, egy 15 perces szünettel a két félidő között, amely után térfélcsere következik a két csapat között. A játékvezető a sérülések, szándékos időhúzások, esetleg szabadrúgások, 11-esek miatt álló játék esetén az elvesztegetett időt a félidők végén alkalmazhatja hosszabbítás formájában.^[23] Komolyabb nemzetközi mérkőzéseken ma már szinte mindennapos, hogy egy félidő 48-50 percig is eltart. A mérvadó csakis a játékvezető órája, más hiteles időmérés nem elfogadható, így a stadionok és a TV-közvetítések órája sem.

Félbeszakított mérkőzés esetén annyi percet kell játszani, amennyi a hivatalos időből még hátramaradt. Egy találkozó érvényes, ha annak kétharmadát, azaz 60 percet már lejátszottak a csapatok, ennek ellenére, a félbeszakadt mérkőzéseket manapság újra szokták játszani.

Ha botrány, vagy az egyik fél magatartása miatt vonul le egy csapat, – pl. 5 játékost kiállítottak egy csapatból – rendszerint annak a csapatnak a javára írják 3-0-ás gólkülönbséggel a találkozót, amelyet vétlennek találtak az ügyben. A gyakorlat szerint a közönség viselkedése miatt félbeszakadt, vagy utólag megóvott meccseken a pályaválasztó bűnhődik.

Az elmúlt évtizedekben többször felvetették: legyen a futballban is "tiszta játékidő", mint a kosárlabdában, vízilabdában, jégkorongban stb. de ezt nem fogadták el.

[szerkesztés] Hosszabbítás

Amennyiben nemzetközi vagy kupatorna tétmérkőzésén a rendes játékidőben nem születik döntő eredmény, vagyis a mérkőzés döntetlenre végződik, általában hosszabbítás következik. A hosszabbításnak két formája van:

• 2 x 15 perc^[24]

A csapatok a 90 perc eltelte után további 2 x 15 percet játszanak, a két rövid félidő között nincs szünet, csak térfelet cserélnek a csapatok. A kilencven perc letelte után a csapatok már nem hagyhatják el a játékteret, tehát kint a pályán vehetik magukhoz a frissítést, itt pihenhetnek.

A két extra félidő után lejátszott összesen 120 perc játékidő után további hosszabbításra nincs lehetőség, amennyiben ekkor is döntetlen az eredmény, úgy büntetőpárbajra kerül sor, amelynek során 11-es rúgásokkal döntik el véglegesen a meccset.

• Hirtelen halál (Aranygól és ezüstgól)^[24]

A hirtelen halál a hosszabbítás egy formája volt, amelyet 2004. július 1. óta nem alkalmaznak. Amikor a rendes játékidő letelte után döntetlen az eredmény, akkor hosszabbításban kell eldönteni a mérkőzés végeredményét. A hirtelen halál szabályai megegyeznek a fentebbi szabályokkal, egy fontos különbséggel: a két csapat a hosszabbításban addig játszik, amíg valamelyik csapat gólt ér el (aranygól). Ebben a pillanatban a játékot a bíró lefújja, és a gólt elért csapat nyeri a mérkőzést. A hirtelen halál másik formája volt a rövid időre bevezetett ezüstgól, ami abban különbözött az aranygóltól, hogy a 2 x 15 perces hosszabbításnak azt a félidejét amelyben a gól született még lejátszották, hogy az ellenfélnek még legyen ideje egyenlíteni. Így előfordulhatott, hogy egy mérkőzés 105 perces volt.

Ezekben a formákban sem szabad azonban 120 percnél hosszabb ideig játszani. Ha 120 perc elteltével még mindig döntetlen a végeredmény, itt is le kell fújni a mérkőzést és büntetőpárbajt kell elrendelni.

[szerkesztés] A kezdőrúgás

A térfélválasztás és kezdőrúgás jogát pénzfeldobás dönti el. Amelyik csapat a sorsoláson nyer, az döntheti el, hogy az első félidőben melyik térfelet választja, melyik kapura támadjon. A másik csapat végzi el a mérkőzés kezdőrúgását. A sorsoláson győztes csapatot illeti meg a második félidő kezdőrúgása. A mérkőzés második félidejére a csapatok térfelet cserélnek, és a másik kapura támadnak. A labda akkor kerül játékba, amikor a kezdőjátékos rúgásának eredményeként elmozdult helyéről. Kezdeni csak előre lehet, a kezdőjátékos nem játszhatja hátra a labdát. A kezdéskor minden játékos a saját térfelén tartózkodik, a nem kezdő csapat játékosainak a kezdőkörön kívül kell állniuk kezdőrúgásnál, tehát minimum 9,15 méterre a labdától. Kezdőrúgással folytatódik a játék gól után is, a gólt elszenvedő csapat végzi azt el.

Ha egy találkozó gyász-szünettel kezdődik, az első labdaérintés után következik az egyperces néma vigyázz-állás, majd újra kell kezdeni. Ugyanez a helyzet akkor, ha díszvendég végzi el a kezdőrúgást.

[szerkesztés] A játék

A labda játékban van, amíg a játékvezető meg nem állítja a játékot. Akkor is, ha valamelyik lécet, vagy a bírót találja el a labda. A játékszer játékon kívül van, ha – a levegőben vagy a földön – teljes terjedelmével elhagyta a pályát.^[25]

[szerkesztés] A gól

Gól az, amikor a labda teljes terjedelmével áthalad a gólvonalon a kapufa és a keresztléc között, és ha azt a gólszerző csapat játékosa nem kézzel vagy karral juttatta a hálóba. A játékvezető kettős sípjellel és középre mutatással érvényesíti a gólt.^[10]

Érvénytelen a találat, ha a gólszerzést a támadó részéről szabálytalanság – pl. lökés, les, a kapus akadályozása – előzi meg, illetve a gól megszerzésének módja az ellenfelet megszégyeníti – ilyen a gyerekkorok "nagy" gólja, amikor a labdát a gólvonalon megállítva, majd hason fekve fejjel begurítva szereztünk gólt. A győztes az a csapat, amelyik egy mérkőzésen több gólt lő.

Ha kupamérkőzésen, vagy nemzetközi meccsen 11-esek döntik el a győztes kilétét, a hivatalos jegyzőkönyvekbe a döntetlen eredmény kerül be, és a 11-eseket végrehajtók nem számítanak be a góllövők közé.

[szerkesztés] Az öngól

Öngól az, amikor egy csapat játékosa véletlenül saját hálójába juttatja a labdát úgy, hogy nagy részben hozzájárult ahhoz, hogy gól legyen.

Nem számít öngólnak az, ha például a kapus ujjáról pattan be a lövés, vagy a védekező játékosról egy olyan lövés pattan be a hálóba, ami valószínűleg egyébként is gól lett volna.

[szerkesztés] A les

Az egyik legbonyolultabb szabály, amelynek betartása a legtöbb vitát generálja a mérkőzéseken. Lesnek az minősül, ha a támadásban aktívan részt vevő játékos úgy kapja meg a labdát, hogy a passz pillanatában közelebb van az ellenfél alapvonalához mint a labda és az utolsó előtti védőjátékos.^[26]

A les nem a labdaátvétel, hanem a passz pillanatára vonatkozik. Ha a csatár a védők előtt van a kiugratás pillanatában, és mélységből indulva csak a labda átvételére kerül mögéjük, az nem számít lesnek.

Lesnek minősül már az is, hogyha a csatár bármely olyan testrésze, amellyel szabályosan érintheti a labdát, túllóg a védőkön. Tehát akár csak a feje, vagy a lába is közelebb van az alapvonalhoz, mint az utolsó védő bármely testrésze, akkor az is lesnek számít.

A leshez nem kell feltétlenül labdához érnie az elöl rekedt támadónak, elég, ha megzavarja a védekező csapat játékát. Például, ha a csatár nem ér labdába, de gátolja a kapust a lövés kivédésében, akkor lesen van.

Lehet olyan szituáció, amikor a csatár bár a védők mögött tartózkodik, egyáltalán nem avatkozik játékba, és a védekező csapat játékát sem zavarja meg, ezt nevezzük tétlen lesnek, de ettől még szabályos a támadás.

Ugyanakkor, ha egy játékos tétlen lesen áll, és miután egyik társa rálövi a kapura a labdát, majd a kipattanóhoz hozzáér, rendesen érvényesül a lesszabály.

Ha a saját térfélről indul a csatár a passz pillanatában, akkor a lesszabály nem érvényesül.

Nincs les akkor sem, ha egy támadó labdával együtt bejut az utolsó előtti védő mögé, és olyan, szintén az utolsó előtti védő mögött lévő társnak passzolja a labdát, aki a passz pillanatában a labda vonala mögött volt.

Kirúgás, bedobás és szögletrúgás esetében sincs les. Sőt az sem minősül lesnek, ha a csatár az ellenféltől kapja a labdát.

[szerkesztés] Szabálytalanságok és büntetéseik

Közvetlen szabadrúgás jár az ellenfél javára, ha egy játékos elköveti a következő hat szabálysértés valamelyikét, a játékvezető megítélése szerint vigyázatlanul, meggondolatlanul vagy indokolatlan mértékű erőbevetéssel:

• az ellenfelet megrúgja vagy megkísérli megrúgni;
• az ellenfelet elgáncsolja, vagy ezt megkísérli;
• nekiugrik az ellenfélnek;
• az ellenfelet támadja;
• az ellenfelet megüti vagy megkísérli megütni;
• az ellenfelet ellöki.

Közvetlen szabadrúgás jár az ellenfél javára akkor is, ha egy játékos elköveti a következő négy szabálytalanság valamelyikét:

• a labdáért való küzdelemben történő szerelésnél előbb érinti az ellenfelet, mint a labdát;
• az ellenfelet visszatartja;
• az ellenfelet leköpi;
• szándékosan kézzel érinti a labdát (kivéve a saját büntetőterületén belül tartózkodó kapust).

A közvetlen szabadrúgást az ellenfél arról a helyről végzi el, ahol a szabálytalanság történt.^{[27] [28]}

Büntetőrúgás az ítélet, ha a felsorolt tíz szabálysértés valamelyikét egy játékos a saját büntetőterületén követi el, tekintet nélkül a labda helyzetére, feltéve, hogy a labda játékban van.^[27]

Közvetett szabadrúgás jár az ellenfél javára, ha egy játékos a a játékvezető véleménye szerint

• veszélyesen játszik;
• akadályozza az ellenfél mozgását;
• gátolja a kapust abban, hogy a kezében tartott labdától megszabaduljon;
• lesen volt;
• bármilyen más, a szabályban előzőleg nem említett szabálytalanságot követ el, amelynél a játékot meg kell állítani figyelmeztetés vagy kiállítás céljából.

Közvetett szabadrúgás jár az ellenfél javára akkor is, ha a kapus a saját büntetőterületén elköveti a következő négy szabálytalanság valamelyikét:

• hat másodpercnél tovább tartja kezében a labdát, mielőtt birtokából kiengedné;
• a labda korábbi birtoklása után ismét kézzel érinti, mielőtt más játékos érintette volna (a labda pattogtatása nem számít);
• kézzel érinti a labdát, amit csapattársa szándékosan hozzárúgott (hazaadás);
• kézzel érinti a labdát, ami közvetlenül csapattársa bedobásából jutott hozzá.^{[27] [28]}

A közvetett szabadrúgást az ellenfél arról a helyről végzi el, ahol a szabálytalanság történt.^{[27] [28]}

[szerkesztés] A sárga lap

Ha valamelyik játékos az alábbiak közül valamelyik szabálytalanságot "teljesíti" a játékvezető a sárga színű kártyát felmutatja a vétkező játékosnak, illetve szabad kezével rámutat.^[29] Majd a játékvezető elkönyveli a sárga lapot. Amíg a játékvezető könyvel, tilos a labdát játékba hozni.

Sárga lappal kell figyelmeztetni azt a játékost, aki elköveti az alábbi szabálysértések valamelyikét:

• sportszerűtlen magatartásban vétkes;
• szóval vagy mozdulattal bírálja a játékvezetőt;
• következetesen vét a játékszabályok ellen;
• késlelteti a játék újraindítását;
• szabadrúgásnál, szögletrúgásnál vagy bedobásnál nem nem tartja be az előírt távolságot;
• a játékvezető engedélye nélkül belép vagy visszatér a játéktérre;
• szándékosan elhagyja a játékteret a játékvezető engedélye nélkül.

Egy csere vagy egy lecserélt játékosnak is figyelmeztetés jár a sárga kártya felmutatásával, ha elköveti a következő három szabálytalanság valamelyikét:

• sportszerűtlen magatartásban vétkes;
• szóval vagy mozdulattal bírálja a játékvezetőt vagy valamely asszisztenst;
• késlelteti a játék újraindítását.

[szerkesztés] A piros lap

Ha valamelyik játékos egy szabálytalanság után már a második sárga lapját kapja, vagy súlyos szabálytalanságot vét, piros lappal, azaz kiállítással büntetendő. A kiállított játékosnak el kell hagynia a pályát és a kispadot, majd be kell vonulniuk az öltözőkbe. Az eltiltás után legalább egy meccset ki kell hagynia a vétkező játékosnak.^[30]

A cselekmény súlyosságától függően az illetékes labdarúgó-szövetség az ügy kivizsgálása után több meccsre is eltilthatja a vétkező játékost.

A bíró felmutatja a piros kártyát a vétkező játékosnak, majd szabad kezével először a bűnösre, majd az öltözők felé mutat. A bíró elkönyveli a kiállítást is ugyanúgy, mint a sárga lapot. A labdát tilos addig játékba hozni, amíg a játékvezető be nem fejezte a lap elkönyvelését.

Kiállítandó, piros kártya felmutatásával, a játékos, csere vagy lecserélt játékos, aki elköveti a következő hét szabálytalanság valamelyikét:

• súlyos sportszerűtlenségben vétkes;
• durva játékban vétkes;
• leköpi az ellenfelet vagy bármely más személyt;
• szándékos labdakezezéssel gól elérésében gátolja meg az ellenfelet, vagy nyilvánvaló gólhelyzetet semmisít meg (ez nem vonatkozik a saját büntetőterületén lévő kapusra);
• szabadrúgást vagy büntetőrúgást maga után vonó szabálytalansággal gól elérésében gátolja meg a kapura törő ellenfelet, vagy nyilvánvaló gólhelyzetet semmisít meg;
• goromba, durva vagy sértő kifejezéseket illetve mozdulatokat használ;
• ugyanazon a mérkőzésen egy második, figyelmeztetéssel (sárga lappal) járó szabálytalanságot követ el.

[szerkesztés] A szabadrúgások

A közvetlen szabadrúgásból egyből lehet gólt elérni, a közvetettből csak egy másik játékos érintése után.^{[31] [32]}

A közvetett szabadrúgást a játékvezető feltartott karja jelzi. Szabadrúgást csak álló labdából lehet elvégezni. Az ellenfél játékosai, akár egyénileg, akár sorfalban, legkevesebb 9,15 méterre kell, hogy álljanak a letett labdától. A támadó csapat játékosa takarhatja a labdát, és beállhat a védősorfalba is zavarni. Ha a védekező csapat kap a saját 16-osán belül szabadrúgást, a labdának el kell hagynia a büntetőterületet. A kapus szabálytalan játéka miatt – pl. hazaadás megfogása – a 16-oson belül ítélhető közvetett szabadrúgás.

[szerkesztés] A 11-es

A büntetőt rugó játékos a 11-es pontra helyezi a labdát. Régen egyből lőnie kell, nem állhatott meg a nekifutásban, manapság nincs érvényben ez a tilalom. A kapusnak a gólvonalon kell állnia a labda elrúgásának pillanatáig, lába nem mozdulhat el előrefelé. Ellenkező esetben, amennyiben a büntetőrúgásból nem születik gól, a 11-est meg kell ismételtetni. A többi játékosnak a büntetőterületen és a büntetőköríven kívül, a labda (a büntetőpont) vonala mögött, a játéktéren kell tartózkodnia, de a labda elrúgásának pillanatától már bemozdulhatnak az esetlegesen hárított labdára, támadók és védők egyaránt indulhatnak. Maga az ítélet-végrehajtó is duplázhatja saját lövését, ha a labdát a kapus, vagy más játékos érintette.^[33]

[szerkesztés] Büntetőpárbaj

Ha egy kupa- vagy továbbjutásért folytatott mérkőzésen az eredmény a rendes játékidőben és a hosszabbításban is döntetlen, büntetőpárbaj dönti el, hogy melyik csapat jut tovább, vagy nyeri meg az adott mérkőzést.^[24]

A büntetőpárbajban csak olyan játékos vehet részt, aki a mérkőzés lefújása pillanatában a pályán tartózkodott, tehát akit lecseréltek, vagy még nem cseréltek be, nem állhat be 11-est rúgni. Ilyenkor a két kapuson és a 11-est lövő játékoson kívül minden játékos a kezdőkörben áll egy asszisztens felügyeletével. A másik asszisztens a gólvonalnál figyeli, hogy a labda áthaladt-e a gólvonalon. A bíró az "öt és feles" sarkában, a másik kapus a büntető területen kívül áll.

Mindkét csapat először 5–5 büntetőt rúg, majd ha ez alatt nincs meg a döntés, addig folytatják a büntetőrúgást, amíg valaki be nem rúgja és a másik csapat ki nem hagyja. (Előfordul, hogy nem kell mind a 10 büntetőt elvégezni, mert az egyik csapat akkora előnyre tesz szert, hogy már akkor sem lehet behozni, ha a másik minden hátralévő tizenegyesét berúgná, ők pedig mindet kihagynák.)

A büntetőpárbajban a 11-es elrúgására ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mintha a mérkőzésen a rendes játékidőben vagy a hosszabbításban lenne 11-es, de a kipattanó lövéshez már nem lehet még egyszer hozzáérni.

[szerkesztés] További szabályok

[szerkesztés] A bedobás

Ha az oldalvonalon hagyja el a labda a pályát, a másik csapat dobja be, mint amelyikről elhagyta az a játékteret. A bedobó játékosnak a pályával szemben, mindkét lábával szilárdan a játéktéren kívül, vagy az oldalvonalon kell állnia, és fej fölül, két kézzel kell bedobnia a labdát a pályára. A bedobó maga nem játszhatja meg azonnal a játékba került labdát. Az ellenfélnek bedobásnál 2 méterre kell állnia a bedobó játékostól.^[34]

Bedobásból közvetlenül nem lehet gól, ha azonban bárki beleér a labdába, a gól érvényes. Jól fejelő és nagyot dobó játékosokkal rendelkező csapatok élnek is ezzel a fegyverrel.

[szerkesztés] A kirúgás

Kirúgást akkor ítél a játékvezető, ha a támadó ért utoljára labdához, mielőtt az elhagyta a játékteret az alapvonalnál. A kirúgás a kapuelőtér (az "öt és feles") bármely pontjáról elvégezhető és csak akkor érvényes, ha a labda elhagyja a 16-os területét. A kirúgást nem feltétlenül kell a kapusnak elvégeznie, bármely csapattársa is megteheti azt. A kirúgást elvégző játékos addig nem érhet újra a labdához, amíg azt más játékos nem érintette. Az ellenfelek a labda elrúgásának pillanatáig nem tartózkodhatnak a védőcsapat büntetőterületén.

Kirúgásból közvetlenül gól érhető el.

[szerkesztés] A szögletrúgás

Szögletrúgás akkor következik, ha egy védőről vagy a kapusról megy ki az alapvonalnál a labda. A szögletrúgást a saroknál lévő negyedkörből kell elvégezni, a pálya abból az oldalából, amelyik oldalon kiment a játékszer. A szögletet rúgó játékos nem érhet kétszer a labdához, de joga van egyből kapura csavarni, és a gól érvényes akkor is, ha senki nem ér hozzá. Az ellenfelek, mint a szabadrúgásnál, itt is csak 9,15 méterre állhatnak a labdától.^[35] Ez az a szabály, amit a legkevésbé szoktak betartani – kevés bíró vesztegeti az időt ilyenkor a 9,15 méter kimérésével.

[szerkesztés] Az előnyszabály

A játékvezető továbbengedi a játékot, ha ebből annak a csapatnak származik előnye, amelyik ellen a szabálysértést elkövették, és bünteti az eredeti szabálytalanságot, ha a feltételezett előny nem valósul meg. Az előnyszabály alkalmazása után a bírónak jogában áll a vétkező játékosnak sárga- vagy piros lapot adnia.

[szerkesztés] A sérülések

Ha egy játékos lent marad a földön az ápolóknak, gyúróknak, hordágycipelőknek be kell jönniük a pályára, és a sérült játékost ki kell szállítani az alap- vagy az oldalvonalon kívülre. Ha a játékos felépült, a játékvezető adhat engedélyt a visszatérésére.

[szerkesztés] A hazaadás

Az a folyamat amikor egy csapat saját kapusának rúgja lábbal a labdát. A kapus csak a fejjel, vállal, vagy teste más részével hazaadott labdát foghatja meg, a lábbal hazaadottat nem. Sőt a kapus még a bedobással hazaadott labdához sem érhet hozzá kézzel. Amennyiben megfogja a lábbal adott hazaadást, közvetett szabadrúgás jár az ellenfél számára a 16-oson belülről.

[szerkesztés] Posztok

A labdarúgásban 11 játékos alkot egy csapatot. Az egyes játékosok különféle posztokat töltenek be a pályán. A kapuson kívül 10 úgynevezett mezőnyjátékos vesz részt a játékban. A mezőnyjátékosok védekező (hátvéd) vagy támadó (csatár) feladatot kapnak, a kettő "ötvözete" a középpályás, aki mindkét szerepkörben részt vesz.

A labdarúgás korai szakaszában a játék csupán a támadásra összpontosult, így volt az lehetséges, hogy a legtöbb csapat 1-2-7-es felállásban (egy védő, kettő középpályás és hét támadó) szerepelt (mint például a Royal Engineers 1872-ben). Napjainkban a 4-4-2-es taktikai hadrend a legelterjedtebb, de például Hollandiában a 4-3-3-as felállást részesítik előnyben.

A kapus egy speciális poszt. A többi mezőnyjátékossal ellentétben a kezét is használhatja, de ezt csak a 16-oson belül teheti meg, azon kívül rá is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a többi mezőnyjátékosra. Feladata az ellenfél támadóinak kapura tartó lövéseinek hárítása.

A hátvédek vagy védők a kapus és a középpályások között helyezkednek el. Feladatkörük az ellenfél gólszerzési kísérleteinek meghiúsítása. A magas hátvédek gyakran előremennek a csapatuk javára megítélt szögleteknél és szabadrúgásoknál, kihasználva magasságukat a gólszerzés érdekében. Négy fajta hátvédet különböztetünk meg: középhátvéd, söprögető, szélső hátvéd és felfutó szélsőhátvéd.

A középpályások a hátvédek előtt és a csatárok mögött helyezkednek el. A támadóknak ők készítik elő labdát, a legtöbb támadás a középpályán folyik át, így sokszor a pálya ezen részén dől el az eredmény. Típusai: belső középpályás, védekező középpályás, támadó középpályás, szélső középpályás.

A csatárok azok a játékosok, aki a csapatból a legközelebb helyezkednek el az ellenfél gólvonalához. Az elsődleges és legfontosabb feladatuk a gólszerzés. A csapatok legalább egy, de legfeljebb három támadóval játszanak. A csatárok általában a legismertebb és legdrágább játékosok közé tartoznak. Négy típusát különítjük el: középcsatár, hátravont ék, összekötő és szélső.

[szerkesztés] Egyéb változatai

[szerkesztés] Futsal

A futsal a labdarúgásnak azon változata, amelyet teremben játszanak. A játék támogatói között a FIFA is ott van. Maga az elnevezés spanyol (fútbol sala) és portugál (futebol de Salão) eredetű, mindkettő jelentése teremfoci.

Egy futsalcsapatot egy kapus mellett négy mezőnyjátékos alkot. A cserejátékosok száma 7 főben van maximalizálva, a cserelehetőségek száma nem korlátozott (tehát a nagypályás labdarúgástól eltérően az a játékos, akit egyszer már lecseréltek, ismét visszamehet a pályára, hasonlóan a kézilabdához, a kosárlabdához vagy a jégkoronghoz).

A játék időtartama 2 x 20 perc, azonban itt a tiszta játékidőt mérik (vagyis az órát megállíthatja a bíró indokolt esetben, például ha a labda játékon kívül kerül, ápolni kell, 7-est rúgnak, stb.). A pálya méreteit tekintve a kézilabdapályához hasonló, a pályát nem palánk határolja, hanem vonal (bár az a változat is ismert, melyben nincs kint a labda, de az nem a hivatalos futsal). A futsalt speciális, úgynevezett futsallabdával játsszák. Jellegzetessége, hogy a mérete kisebb a nagypályás labdarúgásban megszokott labdától, súlya viszont nagyobb, ami azt a célt szolgálja, hogy könnyebben kezelhető legyen, ne pattogjon el a játékostól. A becsúszás nem engedélyezett.

Futsal Világbajnokságot eddig öt alkalommal rendeztek (2008-ig), az első három kiírást Brazília nyerte, a legutóbbi kettőt pedig Spanyolország. A Futsal VB 16 csapat résztvételével zajlik négyévente a FIFA rendezésében. A Futsal Európa-bajnokságot az UEFA szervezi, melyen 8 európai futsal-válogatott vesz rész minden második évben. A legelsőt 1996-ban rendezték, Spanyolország négyszeres Európa-bajnok, Oroszország és Olaszország 1-1 aranyérmet nyert. A következő Európa-bajnokságnak Budapest és Debrecen közösen ad otthont. A Futsal Világ-kupa három alkalommal került megrendezésre, mindannyiszor Brazília volt a házigazda és a győztes is.

[szerkesztés] Strandlabdarúgás

A strandlabdarúgás (angolul: Beach soccer) vagy Beasal a labdarúgás egyik változata. Magát a játékot strandokon játsszák, melyben nagy hangsúlyt kap az ügyesség, a gyorsaság és a jó állóképesség. Mivel a labdarúgást a strandokon éveken keresztül kötetlenül játszották, ezért bevezették a játék hivatalos szabályait. Ez 1992-ben történt a Beach Soccer Worldwide megalapításakor. A pálya finomszemcsés homokú, és 28 x 37 méteres.

Minden egyes csapatot öt játékos alkot (4 mezőnyjátékos és a kapus). A játékidő 3 x 12 perc. Két játékvezető tevékenykedik egy mérkőzésen. Ha egy csapat javára szabadrúgást ítélnek, azt annak a játékosnak kell elrúgnia, aki ellen a szabálytalanság történt. A kapus nem állíthat sorfalat, így gyakran egyből a kapura lövik.

Speciális szabály, hogy a cipő használata tilos, ugyanakkor bokarögzítő viselése engedélyezett.

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A részletes szabályok forrása
• A Népszabadság Online grafikus szabályismertetője