Arsenal F.C.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Arsenal | |||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||||||||||||||||
| Teljes név | Arsenal London Football Club | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Becenév | The Gunners (Ágyúsok) | ||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Alapítási év | 1886 (Dial Square néven) | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Stadion | Emirates Stadium Holloway, London[1] |
||||||||||||||||||||||||||||||||
| Befogadóképesség | 60 432 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elnök |  Peter Hill-Wood |
||||||||||||||||||||||||||||||||
| Vezetőedző |  Arsène Wenger |
||||||||||||||||||||||||||||||||
| Bajnokság | Premier League | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| 2007-08 | 3. | ||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||
Arsenal Football Club (röviden Arsenal, The Arsenal vagy Az Ágyúsok) egy angol profi labdarúgócsapat Holloway-ben, Észak-Londonban. A Premier League-ben játszanak, és az egyik legsikeresebb klub az Angol labdarúgásban 13 First Division és Premier League címmel és 10 FA Kupával.
Az Arsenalt 1886-ban alapították, bár első fontosabb trófeáikat a 30-as években nyerték, öt League Championship címmel és két FA Kupával. Egy sikertelen időszak után a háború utáni években csak a második klub voltak a 20. században, akik megnyerték a duplát (az 1970/71-es szezonban), és az elkövetkező húsz év folyamán az egyik legsikeresebb angol csapat lett – ebben az időben az Arsenal nyert két Duplát, a Premier League-et a 2003/04-es szezonban veretlenül, és a 2005/06-os szezonban az első londoni klub volt, aki elérte az UEFA Bajnokok Ligája döntőjét.
A csapat színei hagyományosan piros és fehér, ezek a történelem során alakultak ki. Hasonlóan, az idők során a klub megváltoztatta helyét; a csapatot eredetileg Woolwichban, délkelet Londonban alapították, de 1913-ban elköltöztek a város északi részébe, az Arsenal Stadiumba, a Highburybe. 2006-ban egy kevésbé drasztikus költözéssel jöttek az Emirates Stadiumba a szomszédos Hollowaybe.
Az Arsenalnak egy hatalmas szurkolói bázisa van, akik kitartanak az ősi riválisokkal szemben más csapatokkal együtt. Ezek közül a legjelentősebb a szomszéd Tottenham Hotspur, akikkel a leghevesebb mérkőzést, az Észak londoni derbit játszák. Az Arsenal az angol labdarúgás egyik leggazdagabb klubja (2007 óta 600 millió fontjuk van), köszönhetően a formájuknak, és kiemelt teljesítményüknek. Arsenal L.F.C. a legsikeresebb angol klub a női labdarúgásban és kapcsolatban van a férfi klubbal.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történelem
Bővebben: Az Arsenal F.C. történelme (1886-1966) Bővebben: Az Arsenal F.C. történelme (1966-)[szerkesztés] Az alapítástól az első világháborúig
Az Arsenal Futball Klub története akkor kezdődött, amikor a Woolwich Arsenal Lőszergyár dolgozóinak egy csoportja úgy döntött, hogy futball csapatot alakít 1886-ban. A klub a Dial Square név alatt játszott. Az első mérkőzésük egy 6-0-s győzelem volt az Eastern Wanderers felett, 1886. december 11-én. Nemsokkal később Royal Arsenal-ra változtatták elnevezésüket és a csapat folytatta barátságos mérkőzéseit és a helyi kupaversenyeken szerepelt az elkövetkező néhány évben.
1891-ben a klub professzionális szintre lépett és megváltoztatta ismét a nevét, most Woolwich Arsenal-ra, végül 1893-ban csatlakozott a futball ligához. 1904-ben jutottak fel a Football League First Divisionbe. A földrajzi elszigeteltség a nézőszám csökkenését eredményezte, ami pénzügyi problémákhoz vezetett és a teljes csőd 1910-ben következett be, amikor Henry Norris vette át a csapatot.[2]Norris megkísérelte a klub elmozgatását máshová, és 1913-ban, a Second Divisionbe való visszaesés után, az Arsenal elköltözött az Arsenal Stadiumba Highburyben, Észak-Londonban; a "Woolwich" nevet a következő évben pedig elvetették.[3] Az Arsenal csak 5. helyen végzett 1919-ben, de ennek ellenére csatlakoztak a First Divisionhöz a helyi rivális Tottenham Hotspur költségei következtében, állítólag jogtalan pénzforrások miatt.[4] Az első világháborút követően törtek fel az első osztályba, ahol mindmáig szerepelnek. Mára az egyik meghatározó csapata éppúgy Európának, mint Angliának.
[szerkesztés] Chapman és a dicsőséges harmincas évek
1925-ben, az Arsenal kijelölte Herbert Chapmant menedzsernek. Chapman kétszer nyert bajnoki címet a Huddersfield Townnal: 1924-ben és 1925-ben, és elérte az Arsenallal a csapat első nagyobb sikereit. A forradalmi taktikái és edzésmódszerei, az olyan sztárigazolásaival együtt, mint Alex James és Cliff Bastin, megszervezték az alapjait a klub uralkodásának az 1930-as évek angol labdarúgásában. A vezetése alatt az Arsenal megnyerte első fontosabb trófeáit – egy FA Kupát 1930-ban és kettő League Championshipet, 1931-ben és 1933-ban. Ezen felül Chapman állítólag benne volt az 1932-es London Underground állomás átnevezésben, amikor a "Gillespie Road"-ot "Arsenal tube station"-re nevezték, amivel ez az egyetlen Tube állomás, amit kifejezetten egy labdarúgócsapat után neveztek el.[5]
Chapman hirtelen halt meg pneumóniában 1934 elején, de Joe Shaw és George Allison megbecsülték eredményes munkáját. Irányításuk alatt az Arsenal nyert még három bajnoki címet (1934-ben, 1935-ben és 1938-ban) és egy FA Kupát (1936-ban). Azonban az Arsenal az évtized végére kezdett elenyészni, mikor közbelépett a 2. világháború, ami a professzionális angol labdarúgás versenyképességének végét jelentette.
[szerkesztés] A háborútól a Graham-éráig
A második világháború megállította az Ágyúsokat a menetelésben, de Tom Whittaker lett az új menedzser és újabb sikerek következtek. Az Arsenal bajnok lett az 1947/1948 és az 1952/1953-as szezonban, FA Kupát nyert 1950-ben és második lett 1952-ben. A 60-as évek kevesebb sikert hoztak a trófeák szerzése terén, két elvesztett találkozót említhetünk meg a Liga Kupa döntőjében 1968 és 1969-ben. Bertie Mee a 60-as évek közepén vette át a csapatot és az Arsenal 1969/1970-es szezonra ért be, amikor is megnyerte az első európai trófeát legyőzve az Anderlechtet 4-3-ra a két fordulós Fairs Cup döntőben.
A folytatás még ennél is jobb volt. Az Arsenal csapata olyan játékosokat tudhatott soraiban, mint Charlie George, George Armstrong, Ray Kennedy és a kapitány McLintock. Az 1970/71-es szezonban Bertie Mee tanítványai dupláztak, azaz megnyerték a bajnokságot és az FA Kupát ugyanabban az évben. A bajnoki címet az ősi rivális Tottenham otthonában, a White Hart Lane-en gyűjtötték be egy 1-0-ás győzelemmel az utolsó fordulóban, a Wembley-ben a kupa döntőjében pedig a ráadásban fordítva 2-1-re győzték le a Liverpool együttesét. A csapat három egymás utáni évben képviseltette magát a Wembley stadionban az FA Kupa döntő keretében Terry Neill irányításával. A másodikat meg is nyerték 3-2-es győzelemmel a Manchester United felett..[6] A mérkőzést „ötperces döntőként” emlegették. Az Ágyúsok 1980-ban eljutottak a Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjébe, azzal a csapattal, mely a következő játékosokat tudhatta sorai közt: Graham Rix, Frank Stapleton, Pat Rice, David O'Leary és Liam Brady, de elvesztették a büntetőpárbajt a Valencia-val szemben.
1986-ban George Graham, tagja az 1971-es duplázó csapatnak, átvette a menedzserséget Don Howe-tól és dicsőséges napok következtek. Az Arsenal megszerezte első Ligakupa győzelmét 1986/87-ben, legyőzve a Liverpoolt 2-1-re a döntőben. Két évvel később megnyerték a League Championship-et Michael Thomas híres utolsó percben lőtt góljával, amely a szükséges 2-0-ás győzelmet jelentette az Anfielden a Liverpool ellen a szezon legutolsó bajnoki meccsén. Egy újabb bajnoki cím következett 1990/91-ben, amikor a csapat magáénak tudhatta a legjobb védekező alakzatot, így csak egy bajnoki mérkőzést vesztettek el az egész szezon folyamán.
Graham Arsenalja nyert egy bajnoki címet 1991-ben, amikor csak egy meccset vesztettek, megnyerték az FA Kupát és a Ligakupát 1993-ban és egy európai trófeát, a Kupagyőztesek Európa Kupáját 1994-ben. Mindazonáltal Graham hírneve bemocskolódott, mikor kiderült, hogy jutalékokat szerzett ügynökétől Rune Hauge-tól egyes játékosok leigazolásával. Ez idő alatt George Graham elhagyta a klubot.[7] Bruce Rioch vette át a helyét, aki azonban csak egy szezont töltött a csapatnál, de ez idő alatt leigazolta Dennis Bergkamp-ot.
[szerkesztés] Az Arsene Wenger éra
1997/98 volt Arsène Wenger első teljes szezonja a Highburyben, amikor is az Arsenal történelme során másodszor duplázott és hódította el a bajnoki cím mellett az FA Kupát és a mester pedig megkapta a Carling Év Menedzsere címét. Dennis Bergkamp is nevezve volt a Football Írok Szövetségének (FWA) Év Játékosa és a PFA Év Játékosa kitüntetésre. A hihetetlen szezon beteljesülése volt a francia válogatott Emmanuel Petit és Patrick Vieira számára a franciák Világbajnoki győzelme Franciaországban.
Az ezt követő három évben a második helyezés elérése következett, 2000-ben pedig az Arsenal az UEFA kupa döntőjébe jutott, ahol is büntetőkkel elvesztették a mérkőzést. 2001-ben már a Bajnokok Ligája negyeddöntőjéig meneteltek az Ágyúsok, ahol vereséget szenvedtek a Valencia együttesétől. 2001/02-es szezonban fordult a szerencséjük és a klub története során harmadszor duplázott a Chelsea legyőzésével az FA Kupa döntőben és a bajnokság meghódításával. 13 mérkőzéses veretlenségi sorozat és az emlékezetes 1-0-ás Old Traffordon aratott győzelemnek köszönhetően. Az Arsenal veretlen maradt hazai pályáján a teljes évadban[8]. Ez is közrejátszott abban, hogy Arsene Wenger nevezve lett Barclaycard Év Menedzsere címre, miközben Robert Pirèst az FWA Év Játékosának választották.
A következő évben az Arsenal nem tudta megvédeni címét, azonban az Ágyúsok lettek 20 év után az első angol klub, akik két egymást követő évben elhódították az FA Kupát az 1-0-s Southampton felett aratott győzelemmel Cardiffban. Thierry Henry jelölve lett a szezon játékosának a PFA és a FWA által egyaránt, és csatlakozott Dennis Bergkamphoz a halahatatlanok közt az év góljával. A 2003/2004-es szezonban az Arsenal visszahódította a bajnoki címet egy csodálatos veretlenségi sorozat keretében, amikor is a klub az év során egyetlen vereséget sem szenvedett el. 11 ponttal végeztek az élen a második helyezett Chelsea előtt. A 13. bajnoki cím elnyerése során számtalan rekordot döntött meg a csapat. A spanyolok legfiatalabb tehetsége januárban érkezett- Cesc Fabregas- és az év végére megdöntötte a legfiatalabb Arsenal színekben pályára lépő játékosok rekordját 16 év és 177 napjával.
Az FA Kupa elődöntőben elszenvedett vereség a Manchester United ellen, illetve a Bajnokok Ligája negyeddöntő veresége a Chelsea ellen véget vetett a reménykedésnek, hogy sikerülhet egy felejthetetlen triplázás. A bajnokságban a veretlenségi sorozat a következő évben tovább folytatódott és 2004 augusztusában megdöntötték a Nottingham Forest leghosszabb ideig tartó veretlenségi sorozatát az angol futball bajnokságban. Az Ágyúsok 5 trófeát hódítottak el 4 év alatt megnyerve az FA Kupát büntetőpárbajjal a Manchester United-dal szemben.
A 2005/2006-os bajnokság volt a klub utolsó évada a Highbury-ben és végső tisztelgéssel búcsút intettek a klubnak 93 éven át otthont biztosító stadionnak. A negyedik helyezést és a Bajnokok Ligájában való szereplés jogát az utolsó játéknapon biztosította be a csapat 4-2-es Wigan fellett aratott győzelemmel (valamint a Tottenham West Ham United-tól elszenvedett vereségével). Az Arsenal Highburyben elért eredményei: 2010 lejátszott mérkőzés során 1196 győzelem született, 475 döntetlen és mindössze 339 vereség. 4038 gólt lőttek az Ágyúsok és 1955-öt kaptak.
A csúcspontja a szezonnak a klub csodálatos menetelése volt a 2005/2006-os Bajnokok Ligája sorozatban, ahol is bejutott a csapat a párizsi döntőbe. A 12 mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozat a bizonyítéka, hogy az Arsenal kiérdemelte helyét a döntőben a Barcelona ellen május 16.-án a Stade de France stadionban. Annak ellenére, hogy Jens Lehmannt a 18. percben kiállították, az Arsenal szerezte meg a vezető találatot Sol Campbell fejesének köszönhetően. A második félidőben a spanyolok két késői góllal azonban összetörték a Párizsba utazó szurkolók szívét.
[szerkesztés] Irány az Emirates Stadium-ba
Miközben az Arsenal készült az Emirates Stadium-ba költözésre az Ágyúsok kapitánya és egyben legtöbb gólt szerző játékosa Thierry Henry elkötelezte magát az Arsenal mellett mielőtt csatlakozott volna a világbajnoki döntőig menetelő francia válogatotthoz Németországban. 2006. július 6-án a klub elhagyta a Highbury-t, mely 93 éven keresztül a csapat otthonaként szolgált, és új otthonukba költöztek. Dennis Bergkamp, a legendás csatár Ajax elleni búcsúmérkőzése volt az első lejátszott mérkőzés az Emirates Stadionban.
[szerkesztés] Játékosok
[szerkesztés] Jelenlegi keret
2008. február 17. szerint:
|
|
Jelmagyarázat: GK (Goalkeeper)=Kapus, DF (Defender)=Hátvéd, MF (Midfielder)=Középpályás, FW (Forward)=Csatár
[szerkesztés] Játékosok kölcsönben
|
|
Jelmagyarázat: GK (Goalkeeper)=Kapus, DF (Defender)=Hátvéd, MF (Midfielder)=Középpályás, FW (Forward)=Csatár
[szerkesztés] Junior Keret
|
|
Jelmagyarázat: GK (Goalkeeper)=Kapus, DF (Defender)=Hátvéd, MF (Midfielder)=Középpályás, FW (Forward)=Csatár
[szerkesztés] Arsenal FC (2002-2003)
|
|
Jelmagyarázat: GK (Goalkeeper)=Kapus, DF (Defender)=Hátvéd, MF (Midfielder)=Középpályás, FW (Forward)=Csatár
[szerkesztés] Sikerlista
- 13-szoros angol bajnok: 1930–31, 1932–33, 1933–34, 1934–35, 1937–38, 1947–48, 1952–53, 1970–71, 1988–89, 1990–91, 1997–98, 2001–02, 2003–04
- 10-szeres FA kupa győztes: 1929–30, 1935–36, 1949–50, 1970–71, 1978–79, 1992–93, 1997–98, 2001–02, 2002–03, 2004–05
- 2-szeres Liga kupa győztes: 1986–87, 1992–93
- 12-szeres Community Shields/Charity Shields győztes: 1930, 1931, 1933, 1934, 1938, 1948, 1953, 1991 (shared), 1998, 1999, 2002, 2004
[szerkesztés] Hivatkozások
- ^
- ^ Soar, Phil & Tyler, Martin (2005). A hivatalos illusztrált történelme az Arsenalnak. Hamlyn, pp.32–33. o. ISBN 0-600-61344-5.
- ^ Soar & Tyler (2005). A hivatalos illusztrált történelme az Arsenalnak, p.40. o.
- ^ Felmerült az Arsenal feljutásával kapcsolatban, hogy a csapat történelmi téren jelentősebb, mint az érdemekben, ami a tulajdonos, Sir Henry Norris alattomos akciójának köszönhető. Ezen lehetsges állítások: politikai fondorlat, készpénzért történő megvesztegetés; de nincs bizonyíték bűncselekményi kísérletre. Egy tömör beszámoló Soar & Tyler (2005). A hivatalos illusztrált történelme az Arsenalnak, p.40. o. Egy részletes beszámoló Spurling, Jon (2004). Rebels for the Cause: Az alternatív történelme az Arsenalnak. Mainstream, pp.38–41. o. ISBN 0-575-40015-3.
- ^
- ^ Egy 2005-ös angol labdarúgásról szóló szavazás szerint a szurkolók minden idők 15. legjobb meccsének tartják az 1979-es FA kupa döntőt. Referencia: Winter, Henry. „Klasszikus döntő? Jobban szeretik a klasszikus ötpercet.”, Daily Telegraph, 2005. április 19. (Elérés: 2007. január 30).
- ^ Graham was banned for a year by the Football Association for his involvement in the scandal after he admitted he had received an "unsolicited gift" from Hauge.Collins, Roy. „Rune Hauge, a rejtély nemzetközi embere”, The Guardian, 2000. március 18. (Elérés: 2006. december 8). Bower, Tom (2003). Broken Dreams. Simon & Schuster. ISBN 0-7434-4033-1.
- ^ Hughes, Ian. „A legyőzhetetlen Arsenal”, BBC Sport, 2004. május 15. (Elérés: 2006. december 8).
[szerkesztés] Linkek
- Az Arsenal weboldala
- Hivatalos Magyar rajongói oldal
- Arsenal Fan Club
- Az új himnusz Elvistől - video
 Az FA Premier League csapatai 2008-09-ben  |
|
Arsenal | Aston Villa | Blackburn Rovers | Bolton Wanderers | Chelsea | Everton | Fulham | Hull City | Liverpool | Manchester City | Manchester United | Middlesbrough | Newcastle United | Portsmouth | Stoke City | Sunderland | Tottenham Hotspur | West Bromwich Albion | West Ham United | Wigan Athletic |
| A G-14 tagjai |
Ajax Arsenal 
FC Barcelona .svg/22px-Flag_of_Germany_(2-3).svg.png){kind=small}
Bayer Leverkusen FC Bayern München
Borussia Dortmund PSV Eindhoven 
Internazionale Juventus
Labdarúgásportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
