Ankara

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 39°52′ k. h. 32°52′

Ankara

Az Atakule-torony és Ankara központja

Ankara zászlaja

Közigazgatás

Ország

Törökország

Tartomány

Ankara

Rang

főváros

Polgármester

İbrahim Melih Gökçek

Irányítószám

06x xx

Körzethívószám

(0090)+ 0312

Népesség

3 901 201 (2007)

Népsűrűség

1 551 fő/km²

Földrajzi adatok

Tengerszint feletti magasság

850 m

Terület

2 516 km²

Időzóna

EET, UTC+2

Elhelyezkedése

Ankara

é. sz. 39°52′ k. h. 32°52′

Ankara weboldala

Ankara (régiesen Angora) 1923 óta Törökország fővárosa; valamint második legnagyobb városa Isztambul után. Népessége 4 466 756 fő (2007)^[1], tengerszint feletti magassága átlagosan 850 m. A város egyben Ankara tartomány székhelye is. Itt székel a parlament, és a fontosabb minisztériumok, nagykövetségek is Ankarában találhatóak, a város Yenişehir negyedében. Ankarában nyugszik monumentális mauzóleumában, az Anıtkabirban Mustafa Kemal Atatürk, a köztársaság alapítója. A város egészen a köztársaság alapításáig jelentéktelen kisváros volt, azután kezdett rohamosan fejlődni, hogy Atatürk fővárossá tette, mivel a város sokkal jobban védhető helyen fekszik, mint Isztambul. Ankara ma Törökország egyik legnagyobb egyetemi városa is egyben.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Története
- 2.1 A város története
3 Közlekedés
4 Gazdaság
5 Egyetemek
6 Kultúra
7 Sport
8 Látnivalók
- 8.1 Múzeumok
- 8.2 Mecsetek
9 Testvérvárosok
10 Ankarához kötődnek
11 Hivatkozások
- 11.1 Jegyzetek
- 11.2 Felhasznált irodalom
12 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Ankara egy meredek és sziklás dombra épült, 152,5 méterrel az Engeri Su, a Sakarya (Sangarius) folyó mellékfolyójának bal partján elhelyezkedő síkság fölött. A város északi szélesség 39°52'30", keleti hosszúság 32°52' mentén helyezkedik el (39.875, 32.8333). A város éghajlata kontinentális, hideg, csapadékos téllel és forró, száraz nyárral. Eső leginkább tavasszal és ősszel hullik. A település Törökország egyik legszárazabb területén, az Anatóliai félsziget közepén fekszik, jobbára sztyeppés környezetben; környékén gazdag hettita, fríg, Oszmán birodalom korabeli, bizánci és római kori régészeti lelőhelyek találhatóak.

[szerkesztés] Története

A város régi neve Angora, vagy Engürü, a római időkben Ancyra, a klasszikus és hellenisztikus korszakokban pedig Ἄγκυρα Áŋkyra. 1923-tól, a köztársaság kikiáltásától az ország fővárosa, a török parlament és a külföldi nagykövetségek székhelye.

A régió története a bronzkorban kezdődött a Hatti civilizáció megjelenésével, melyet i. e. a másoduik évezredben a hettiták követtek. Időszámításunk előtt a 10. században a frígek, majd a lídiaiak és később a perzsák követték őket.

Ankara látképe az Atakule Toronyból, Észak-Észak-kelet.

[szerkesztés] A város története

A jelenlegi város területén az első jelentősnek számító település a fríg időszakra datálható. Ennek ásatási területe az Augusztus-templom és az ún. Római templom, valamint a Cankiri-kapu közti területre terjed ki. Legendák szövegei utalnak arra, hogy ez a hely a fríg Mídas király székhelye lehetett. A frígek ennek a településnek az "Ankyra" nevet adták, ami „hajóelsüllyedés”-t jelent. A település közelében tumulust létesítettek, jelezvén azt, hogy Ankara már az ie. 750–500 táján a frígek jelentős települési központjának számított. A frígek fővárosa azonban a Yassikhöyük határában fekvő Gordion volt, amely a Polatli kerület határán innen helyezkedik el. Ez a lelőhely, amelynek közvetlen környékén mintegy száz – még meglévő – tumulus található, s ezek a frígek ie. 8–5. századi kultúrájának és civilizációjának ékes bizonyítékai. A fríg korszakot követően, Közép-Anatóliát, ezen belül Ankarát és környékét, Nagy Sándor makedón király – bár erről a korról sok ismerettel nem rendelkezünk – uralta. Az azonban ismert, hogy a városban a Dareiosz (ie. 522–486) perzsa király által létesített "Királyi Út", vagyis a kereskedelmi utaknak ezen pontján egy kis kereskedő központ létesült. Nagy Sándor ie. 334–333 telét Gordionban töltötte, s tavasszal bevette Ankarát is, ahol ez év őszéig a perzsa seregek visszatértét várta.

A perzsa uralom addig tartott, amíg vereséget nem szenvedtek Nagy Sándor makedón királytól. I. e. 333-ban Gordiumból (ma Yassihüyük) érkezett Ankarába. Halála után, amikor hadvezérei felosztották birodalmát, Ankara és a környező területek I. Antigonus király kezébe kerültek.

A kelták népvándorlási hullámai, akik három nagy hullámban, (ie. 278–77.) Európából Anatóliába vándoroltak, s a "Vörös folyó" (Kizilirmak – ókori nevén: Halys) mentén, annak kanyarulatában (amely Ankara és Pessinus határában van) helyezték el a Tektoszagen törzs vezérségét, s Ankyrát tették meg székvárosuknak. G. Marius Vulso római hadvezér ie. 189-ben vonult Ankarához és legyőzte a keltákat, a várost ezután nem hagyta el mindaddig, míg a terület a kelták uralma alól a pergamoni királysághoz nem került. Ie.133-ban, a római birodalomhoz került a pergamoni királyság, s ettől az időtől innen látták el a korábbiakban a nagy Fríg Birodalomhoz tartozó Galatiát, mindaddig, amíg területét a szomszédos Pontusi Királyság el nem foglalta.

Egy meglehetősen nyugtalan és zűrzavaros periódus befejezéseként, ie. 25-ben Augustus császár Galatiát ismét római fennhatóság alá vonta, s ettől Ankyra, mint a Galatia Provincia fővárosa szerepelt, s nevét, amelyet Augusztus adományozott, Sebastea- ra változtatták, s Augustus egyúttal egy, a nevéről elnevezett templomot is alapított itt. Az európai birodalmat a kelettel összekötő kereskedelmi út birodalomhatáron fekvő településeként Ankyra (Sebastea) a római korban felvirágzott, sőt katonai bázissá is vált. A város virágkorát az isz. 2. században élte. Caracalla császár a 3. században a városfalakat felújíttata, s a falakon belül még fürdőlétesítményt is telepített.

Ebben a korszakban Ankara volt a Római Birodalom keleti kapuja, így fejlett városállam volt, azaz polisz.

A kereszténység 4. századi elterjedésekor Ankara jelentős egyházi centrummá vált, 314-ben és 358-ban két alkalommal is fontos konzílium-rendezvénynek adott otthont, amely következtében megkapta a püspöki méltóságot jelző kulcsokat. Julianus császár 362-ben kis időt töltött itt, amit követően a városnak új, jobb városi jogokat adományozott. A római birodalom 395-ben történt felosztása révén Ankara a Keletrómai Birodalomhoz került.

Logisztikai és katonai szempontból rendkívül fontos városnak számított még a bizánci korszakban is. Bár a 6. század után többször is arab seregek kezére került, a Bizánci Birodalom része maradt a 11. század végéig.

Ankara, a keletrómai birodalmi fennhatóság alatt a 7. századig békés nyugalmi korszakot élt, ebben az időszakban azonban felélénkültek az arab támadások és a várost többször kirabolták. A szeldzsuk Alparszlán hadvezérnek a bizánci birodalom felett aratott 1071. évi győzelmét (Magzikert-Malazgirt) követően Ankara 1073-tól szeldzsuk fennhatóság alá került. Alaeddin Keykubad (1219–1237) szeldzsuk szultán uralkodása idején, (amely a szeldzsuk birodalom fénykora volt), Ankyra mint régióközpont, fontos építési tevékenység színhelye volt.

Mint egész Anatólia területét, a mongolok Ankyrát is elfoglalták és fennhatóságuk alá vonták. A mongolokat legyőző II. Giyaseddin Keyhüsrev szultán Ankarában egy jól megerősített citadellát létesített, ami napjainkban is látható. Ennek ellenére azonban, a Kis-Ázsia területén uralkodó szeldzsuk birodalom hanyatlása következtében, 1243. év elejétől végérvényesen mongol fennhatóság alá került, 1304-ben Ankara is a mongol birodalomba olvadt be. Ettől kezdve Ankara "Ahi-hercegség" néven mint provinciaközpont szerepel, s a mongolok kezén marad.

1356-tól a várost az oszmánok elfoglalták, s I. Murád 1362–63-ban Ankarát fejedelmi székhellyé tette. Az Anatóliát meghódító Tamerlan hódító hadjárata következtében 1402-ben Ankara lett a színhelye a Cubuk-fennsíkon, a Tamerlan és I. Yildirim Bejazit szultán közti csatának, amelyben Tamerlán (Timur Lenk) legyőzte Bejazitot, aki fogságban halt meg.

Tamerlán Anatóliából való visszahúzódása után 1403-ban Ankara újra oszmán uralom alá került, Anatólia és Ankara a megerősödő oszmán birodalom részévé, az azonos nevű provincia központjává vált. (Ankyra neve az iszlám periódusban többször változott, váltakozva hívták Engürünek és Angorának is.)

A 17. században Ankara az egyik színtere lett a Celali-felkelésnek, amelynek során a város egy része leégett. Az oszmán birodalmi korszak vége felé Ankara is, mint a többi város, csendes nyugalomban élt. Azonban ebben az időben a város egy terméke révén ismét a kereskedelem látómezejébe került. És ez az angóra-fonal és a belőle készülő anyag: a mohair jelentőségének növekedése, valamint a bőráruk kereskedelme révén a város és környéke részére egy elképzelhetetlen mérvű felemelkedést hozott. Az oszmán birodalom bukása után, s a szabadságharc következményeként a város még egyszer visszanyerte fontos helyzetét, mert az I. világháború után a szultáni államot a békeszerződések értelmében görög, francia, angol és olasz fennhatóság alá helyezték. Musztafa Kemal Atatürk, a török nacionalista mozgalom vezetője 1919-ben felszabadító mozgalma székhelyéül Ankarát választotta. Miután a Függetlenségi Háborút megnyerték – és az Oszmán Birodalom felbomlott – Törökországot 1923. október 29-én köztársasággá kiáltották ki. A szabadságharc befejezését követően, 1923. október 13-án a város a Török Köztársaság fővárosának rangjára emelkedett.

Miután Ankara főváros lett, a város két részre osztották, a régi városrészre, melynek neve ma Ulus és az új városrészre, melynek neve Yenişehir, és amely a Kızılay negyed köré épült. Itt széles utcákat, szállodákat, színházakat, bevásárló központokat és parkokat talál a látogató. A kormányzati épületek és a nagykövetségek is az új városrészben találhatók.

[szerkesztés] Közlekedés

Pillanatkép az ankarai metróból.

Az Esenboga nemzetközi repülőtér a város északi részén található. A Távolsági Autóbuszjáratok Ankarai Terminálja (Ankara Şehirlerarası Terminal İşletmesi, AŞTİ) az országos hálózat egyik fontos csomópontja. A városba vonattal is el lehet jutni, az Ankara Garı vasútállomás az országos hálózat egyik fő csomópontja. (Türkiye Cumhuriyeti Devlet Demiryolları, TCDD: Török Államvasutak)

A tömegközlekedést az EGO (Elektrik Gaz Otobüs) működteti a városban. Ankarának jelenleg két metróvonala van, további három építés alatt.

[szerkesztés] Gazdaság

Ankara fontos közlekedési, kereskedelmi és ipari város. A környező mezőgazdasági területek fontos piaci központja. Mielőtt még fővárossá kiáltották ki, híres volt a hosszúszőrű kecskékről és a gyapjaikról (Angóra gyapjú), macskáiról, fehér nyulairól; a város környékén termesztett körtéről és mézről, valamint a terület muskotály szőlőjéről.

[szerkesztés] Egyetemek

A városban több egyetem is található, ezek a következők:

[szerkesztés] Kultúra

Karum bevásárlóközpont

A török Nemzeti Könyvtár, az Archeológiai Múzeum és az Etnográfiai Múzeum is a városban található, valamint itt székel az állami színház és az Elnöki Filharmonikus Zenekar is.

[szerkesztés] Sport

A városnak három elsőosztályú focicsapata van: a Gençlerbirliği^[2] (ötödik lett a bajnokságban), a Büyükşehir Belediye Ankaraspor ^[3] (7. lett a bajnokságban), és az Ankaragücü ^[4] (13. lett a ligában).

[szerkesztés] Látnivalók

A régi városrész jellegzetességei az ősi római, bizánci és oszmán török stílusú épületek és a keskeny, kanyargós utcák. A nevezetességek közül kiemelkedik Augustus császár temploma, melynek falán található a híres Monumentum Ancyranum.^[5]

Anıtkabir, Atatürk Mauzóleum.

A közelmúltban adták át az Estergon Kalesi-t, ami az esztergomi vár és a Bazilika rekonstrukciója a török fővárosban.

A főváros egyik legnagyobb látnivalója Anıtkabir, mely az Anittepe városrészben egy dombon található, és mely Mustafa Kemal Atatürk, a köztársaság alapítója, első elnöke és legnagyobb reformere mauzóleuma. 1953-ban fejezték be, stílusában modern és ókori elemek keverednek. A szomszédos múzeumban megtalálhatóak Atatürk emlékei: levelei, személyes tárgyai, fényképei, valamint az államelnök viaszszobra is. A mauzóleum minden nap nyitva tart, a múzeum hétfő kivételével minden nap.

[szerkesztés] Múzeumok

Az Etnográfiai Múzeum (Etnoğrafya Müzesi): A múzeum az Operaházzal szemben található a Talat Paşa Bulvárdon, Ulus városrészben. A török folklór bemutatása mellett szeldzsuk és oszmán időkből származó ereklyéket találunk itt.

Ankara ősi jelképe az Anatóliai Civilizációk Múzeumából

Az Anatóliai Civilizációk Múzeuma (Anadolu Medeniyetleri Müzesi): Az ankarai vár bejáratánál található, az eredetileg fedett bazárként (bedesten) funkcionáló, restaurált épületben kapott helyet többek között paleolitikus, neolitikus, hatti, hettita, fríg, római és lidiai kincsekből összeállított kiállítás.

Története: Ankarában az első múzeumot 1921-ben, Mübarek Galip Bej kulturális igazgató alapította, az erőd „Akkale” nevű védőtornyában. Itt az Augusztus-templom és a római fürdő archeológiai leleteit állították ki. A „Központi Hettita-Múzeum” ötlete Atatürk javaslatából született, s az Anatólia területén szétszórtan található hettita alkotásoknak Ankarába történő koncentrálási szándékaként, nagyterű múzeumot igényelt. Az akkori kulturigazgató, Hamit Zübeyr Kosay hívta fel a kultuszminiszter, Saffet Arikan figyelmét a Mahmut Pasa Badesteni és a Kursunlu Han használaton kívüli épületeinek restaurálására és múzeummá alakítási lehetőségére.

A restaurálási munkálatok 1938-tól 1968-ig tartottak. 1940-ig a restaurálási munkák nagy része, a Badesten középső kupolacsarnokán, befejeződött, s a H. G. Guterbock német archeológus által irányított expertenteam által szervezve, megkezdődött a művek kiállítása.

Miután az egész középső épületrész restaurálási munkái befejeződtek, 1943-ban ez a rész a látogatók számára megnyílt. Ennek a résznek a restaurációs tervét Macit Kural okleveles építész dolgozta ki, a kivitelezésre kiírt nyilvános pályázatot Zühtü Bey okleveles építész nyerte meg. 1948-ban a múzeumigazgatóság a Kursunlu Han négy helyiségébe költözött át, s ettől kezdve a védő-tornyot raktárként használják. A Műemlékhivatalból Ihsan Kaygi okleveles építész irányította a Bedesten-épület kupolacsarnok körüli helyiségeinek restaurálási mun¬káit, valamint azokban az archeológiai anyag kiállítását. Öt helyiséget eredeti formájában tartottak meg, míg a többi helyiség közfalait eltávolították, s ezzel egy tágterű, körüljárható kiállítótér keletkezett. A múzeumépület restaurálási munkáinak 1968. évi végleges befejezése óta a Kursunlu Hant hivatali- és kutatóhelyiségek, könyvtár, előadóterem, laboratórium, és műhely-helyiségek birtokolják, s a Mahmut Pasa Bedestenit csak kiállítási térként használják.

Az oszmán idők ezen történelmi épülete jelenti azt az Anatóliai Civilizációk Múzeumát, amely Anatóliának – a paleolíthikumtól az oszmán korszakig nyúló – története (archeológiai) emlékeinek egyedülálló gyűjteményeként vált világhírűvé.

A Çengelhan Rahmi M. Koç múzeum: ipari múzeum, mely a Citadella bejáratával szemben található, közel az Anatóliai Civilizációk Múzeumához. A múzeumnak helyet adó épület 1522-ben épült, és karavánszerájként funkcionált. A múzeumban közlekedés, tudományos eszközök, hajózás, orvostudomány stb. témakörökben tekinthetnek meg a látogatók kiállítási tárgyakat. A kertben ajándéküzletet, kávézót és sörözőt is találunk.

A Festészet és Szobrászat Múzeum (Resim-Heykel Müzesi): közel az Etnográfiai Múzeumhoz; a 19. századtól napjainkig török művészek munkáit mutatja be. Vendégtárlatoknak is helyet ad.

A Függetlenségi Háború Múzeuma (Kurtuluş Savaşı Müzesi): az Ulus téren található, és eredetlieg a Török Köztársaság parlamentjének első épülete volt. A múzeumban a köztársaság történetét bemutató fényképsorozat mellett a köztársaság korábbi elnökeinek viaszszobrait is megtekinthetjük.

A TCDD Lokomotív Múzeum: a Celal Bayar Blvd.-on, a vasútállomás közlében található szabadtári múzeum, mely a gőzmozdony történetét mutatja be.

[szerkesztés] Mecsetek

A Kocatepe mecset

Kocatepe mecset: a 20. század végén épült, klasszikus oszmán stílusban, melynek jellegzetessége a négy minaret. A mecset méretéből és elhelyezkedéséből adódóan Ankara központjából bárhonnan jól látható.

Haci Bayram mecset: az Ulus negyedben található, közvetlenül Augustus Temploma mellett; a 15. század elején épült szeldzsuk török stílusban. A 16. században Szinán tervei alapján helyreállíttották, a 18. században pedig Kütahyából származó csempével díszítették. A mecsetet Haci Bayramról, egy szúfi rend alapítójáról nevezték el, akinek sírja a mecset mellett található.

[szerkesztés] Testvérvárosok

[szerkesztés] Ankarához kötődnek

maNga együttes

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Felhasznált irodalom

Luciana Savelli Listri. Türkei. Kunst und Turismus. Kina Becolli. ISBN 8881801000.
Museu für Anatolische Zivilisationen (Museumsführer 1997) ISBN 975752333x
Britannica Hungarica. DVD. <ver.2005.LEXIKON K.>
H. Stierlin. Türkei. Taschen Weltarchitektur ISBN 382287857X
M. Roalf. A Mezopotámiai világ atlasza (Helikon K.) ISBN 9635487908
Chadwik – Ewans. A keresztény világ atlasza (Helikon K.) ISBN 9632085639.K.
F. Robinson. Az iszlám világatlasza (Helikon K.) ISBN 9635483643.
S. Svan. Törökország (Utitárs-sorozat) Panemex Grafo. ISBN 9639090999.