Lábatlan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 47.74705° k. h. 18.49623°Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter, Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter

Lábatlan
Lábatlan címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Komárom-Esztergom
Kistérség	Esztergomi
Rang	város
Irányítószám	2541
Körzethívószám	33
Népesség
Népesség	5306 (2006)
Népsűrűség	201,36 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	26,35 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lábatlan
é. sz. 47.74705° k. h. 18.49623°Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter, Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter

Lábatlan város Komárom-Esztergom megyében, az Esztergomi kistérségben.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Története 2.1 Lábatlan 2.2 Piszke 3 Ipar 4 Nevezetességei 5 Források 6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

A városka Komárom-Esztergom megyében a Duna mentén, a régi Budapest-Bécs útvonal illetve, az Esztergom-Almásfüzitő vasútvonal mellett fekszik. 1950-ben egyesítették Lábatlant Piszke községgel. A hagyomány szerint Piszke község neve Duna Nedecze volt, amelyet később változtattak a jelenlegi nevére. A Lábatlan név eredetét sem lehet hitelesen megállapítani. A hagyomány szerint egy Lábatlan György nevű vitéz, aki háborúban elvesztette végtagját, lehetett itt az első birtokos. Van olyan változat is, hogy itt egy lábatlan remete élt. A nagyközség a városi címet 2004. július 1-jén nyerte el.

[szerkesztés] Története

A község hajdanán két településből állt: Lábatlanból és Piszkéből.

Lábatlan nevének eredetét számos monda próbálja bizonyítani, ezek közül egyik az, amely szerint réges-régen egy magyar királyt fogságba ejtett az ellenség, majd összebilincselték egyik hű katonájával. A katona levágta saját lábát csak azért, hogy a király bilincseiből kiszabadulva el tudjon menekülni. A király katonájának a Lábatlan nevet adományozta, s mellé azokat a földeket, amelyen Lábatlan község kialakult. Amit a község múltjáról bizonyosan tudunk, hogy a Zovard nemzetség ősi birtoka volt, tehát hazánk legrégebbi települései közé tartozik. Minden bizonnyal a honfoglalás óta lakott. A rómaiak korában a Duna mellett vezetett a határvonal (limes), amely a világtörténelem egyik legnagyobb katonai védereje volt. Erről Tokodon és Nyergesújfalun megerősített tábor, Lábatlanon, Neszmélyen és Dunaalmáson őrtorony tanúskodik.

Piszke falu a Duna kanyarulatában épült, a település neve valószínűleg a szláv pesek (durvaszemű homok, vagy murva) szóból származik, amely a nyelvészek szerint a Duna aranytartalmú homokjával hozható összefüggésbe. A hagyomány szerint a község neve Duna Nedecze volt, melyet később változtattak Piszkére. A falunak csak a főutcája fekszik sík területen, az összes többi utca hegyen vagy hegyoldalon van.

III. Béla király német lakosságot telepített ide.

[szerkesztés] Lábatlan

Lábatlan legkorábbi okleveles emléke 1267-ből maradt meg, amikor IV. Béla Miklós főlovászmesterének 18 eke földet adományozott Lábatlanon. A 14. század elejétől fejlődésnek indult, lakossága növekedett. A kereskedelmi útvonalak közelségének köszönhetően a község lakosai bekapcsolódhattak a piaci árutermelésbe. 1440-ben már állt református templom egy Árpád-házi templom romjain. A 17-18. században Lábatlanon és Karván a Nedeczky család majorságot tartott fenn.

[szerkesztés] Piszke

Piszke nevét az oklevelekben 1300-ban említik először Pyzke alakban. Ekkor élt Piszkei János királyi ember, aki Bajnán járt el királyi ügyben.

1333-ban egyházának papja 2 gs, 1334-ben ugyancsak 2 garas pápai tizedet fizet.

1385-ben Lábatlani Helsinki Pál leánya és férje birtokolta mindkét községet.

---

Lábatlan és Piszle a történelem során többször cserélt gazdát. A község nagy emberei, tulajdonosai között meg kell említeni a Lábatlani, a Nagybaráti Huszár, a Nedeczky, a Reviczky, a Gerenday családot, Ratkovics Pál, Miskolczi József nevét.

A község első gyáralapítása a Gerenday család nevéhez fűződik, piszkei márványt termelt ki, amit Budapesten dolgoztak fel. Később Gerenday Antal hajóállomást is szerzett Piszkének, ahol a bécsi hajó is kikötött, és a kőfaragó üzemben készült árut hajóval szállították Pestre. Iskolája, állami elemi népiskola, iparostanonc és ismétlőiskola 1903-ban épült.

1944. március 19-én németek szállták meg a két falut, a zsidókat kitelepítették. A faluk következő év március 28-án szabadultak fel.

1950. szeptember 6-án Lábatlan és Piszke nagyközségeket Lábatlan néven egyesítették. Az egyesítés után az élet minden területén hatalmas és gyors fejlődés indult meg.

[szerkesztés] Ipar

A község történetéhez szorosan kapcsolódik az ipar kialakulása. A lábatlani cementgyár létesítése, s ezzel Lábatlan iparosodásának megalapozása Konkoly Thege Balázs és Hanning Mátyás nevéhez fűződik. A gyár először egy 16 kamrás körkemencéből és egy 60 méteres kéményből állt. 1887-ben épült egy nagy aknakemence. A külföldi tőke beáramlása iparilag és néprajzilag is megváltoztatta Lábatlan településének jellegét. A lábatlani cement jó minőségével növelte a falu hírnevét és keresett építőanyag-ipari termékké vált. Nagymértékű gyárépítés 1952-ben kezdődött meg. Ennek során a régi gyárat csaknem teljes egészében lebontották és helyébe teljesen új, korszerű üzem épült. Elkészült a modern irodaépület, külön közfürdő is létesült a sportolók és a község lakossága részére. Ma már a svájci tulajdonosa van a gyárnak.

1908-ban kezdte működését az azbesztcement-papírgyár. Miskolczi József 1925-ben beszerzett egy papírgépet. Ezzel középfinom csomagolópapírt, kalapcsomagoló-papírt, egészségügyi papírt, dohánypapírt gyártottak. 1957-ben megkezdték az üzem korszerűsítését. 2 millió forintos beruházással megkezdődött a Lábatlani Vékonypapírgyár építése. Ez Közép-Európa egyik legnagyobb és legmodernebb gyára. A gyár ma többségi görög tulajdonban üzemel Piszke Papír Rt. néven üzemel.

1943 nyarán indult be a vasbeton-aljak gyártása. A gyár 1952-ben munkásszállót, 1954-ben lakótelepet létesített. 1964-ben mezőgazdasági betonelemek gyártása kezdődött meg. A gyár ma Pfleiderer Vasbeton Rt. néven működik.

Lábatlant és környékét, a Pisznicei-hegységet nagy mennyiségű vörös márvány alkotja. A bányaművelést az 1800-as évek végén indították meg. Ekkor lendült fel Piszke községben a kőfaragó ipar. A kőfaragók világszerte hírnevet szereztek értékes szobrászati és épületszobrászati termékeikkel. A termékei mind hazánkban, mind külföldön híresek. Innen szállították a Parlamenthez, a Halászbástyához, a Hilton Szállóhoz, a Duna Szállóhoz, az esztergomi bazilika Bakócz-kápolnájához, a bécsi Belvedere Palotához is a szebbnél szebb márványokat. Néhány évvel ezelőtt azonban a lábatlani kőfaragó telep megszűnt.

[szerkesztés] Nevezetességei

• Gerenday Arborétum
• Református templom

[szerkesztés] Források

• Sztankovics Ferenc polgármester: Lábatlan (Komárom, 1994) 19 o. Ksz:(357-1994)
• Nádasiné Balatoni Anna: Adatok Lábatlan néprajzához (Lábatlan, 2000 274. o) ISBN 963 00 4488 9
• Győrffy György:Komárom vármegye.
• KSH-jelentés

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Lábatlan Önkormányzatának honlapja
• Európai borutak portál
• Lábatlan a Vendégvárón
• Lábatlan bemutatása
• Lábatlan a www.utikonyvem.hu oldalon