Komárom (Szlovákia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk a szlovákiai városról szól. Hasonló címmel lásd még: Komárom (Magyarország).

Komárom Komárno
Címer	Térkép
Általános jellemzők
Kerület:	Nyitrai
Járás:	Komáromi
Fekvés:	47° 45' 48" é.sz. 18° 07' 42" k.h.
Tengerszint feletti magasság:	112 méter
Terület:	102,88 km²
Népesség:	36 731
Népsűrűség:	357 fő/km2
Közigazgatási adatok
Statisztikai területi egység:	501026
Gépkocsijelzés:	KN
Előhívószám:	00421 (0) 35
Hivatali címek
Cím:	Mestský úrad Komárno Nám. Kpt. Klapku 1 945 01 Komárno
Web:	www.komarno.sk
E-mail:	primator@komarno.sk
Telefon:	77 01 754
Fax:	77 02 703
Politika
Polgármester:	Dr. Bastrnák Tibor

Komárom (szlovákul Komárno, németül Komorn) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület komáromi járásában, a Duna és a Vág-Duna összefolyásánál. Gyakran Észak-Komáromnak, Öreg-Komáromnak vagy Révkomáromnak is hívják, hogy megkülönböztessék a déli, azonos nevű magyarországi településtől.

Komárom az egykori Magyar Királyság városának nagyobb (a Duna bal partján fekvő) része. Az első világháború után az újonnan megalapított Csehszlovákia határát a Duna mentén húzták meg, ezzel elválasztva a település észak és déli részét. A kisebb rész (szintén Komárom néven) ma Magyarországon található. A két várost közúti és vasúti híd köti össze.

Komárom járási székhely és a Nyitrai kerület harmadik legnépesebb városa (Nyitra és Érsekújvár után). A szlovákiai magyarság legfontosabb kulturális és politikai központja. 1919 előtt Komárom vármegye székhelyeként csaknem 3000 km²-es vonzáskörzete volt, melynek felét a trianoni határ meghúzásával elveszítette és ez jelentősen visszavetette a fejlődésben, mely csak a szocializmus évtizedeiben (az iparosítás révén) gyorsult fel. A város fontos gépipari (hajógyártási) központtá vált, ma is forgalmas dunai árukikötő, valamint közúti és vasúti határátkelőhely. Komárom 2004 óta egyetemi város is, itt alapították meg első szlovákiai magyar nyelvű egyetemként a Selye János Egyetemet.

2001-ben 37 366 lakosából 22 452 magyar (60%), 12 960 szlovák (35%), 459 cigány (1,2%), 368 cseh (1%), 24 német, 17 ukrán és 5 ruszin volt.

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 2 Nevének eredete 3 Történelem 4 Közigazgatás 4.1 Önkormányzat 4.2 A város jelképei 4.3 Városrészek 5 Népesség 6 Gazdaság 7 Közlekedés 7.1 Közúti 7.2 Vasúti 7.3 Vízi közlekedés 7.4 Helyi közlekedés 8 Kultúra, művelődés 8.1 Helyi sajtó, média 9 Oktatás 9.1 Felsőfokú 9.2 Középfokú 9.3 Alapfokú 10 Turizmus, látnivalók 10.1 Műemlékek 10.2 Szobrok, emlékművek 10.3 Természeti látnivalók 10.4 Sport, szabadidő 11 Híres emberek 12 Testvérvárosok 13 Jegyzetek 13.1 Források 13.2 Külső hivatkozások 14 Lásd még 15 Galéria

[szerkesztés] Földrajz

Komárom a Csallóköz délkeleti csücskében, a Duna és a Vág-Duna összefolyásánál fekszik, a Kisalföld sík vidékén. A város közigazgatási területén, Lándorpusztánál ömlik a Vág-Dunába a Nyitra, melynek torkolatánál egy folyami sziget is kialakult (Apáli). Ez a vidék gazdag élővilágával, ártéri erdeivel természetvédelmi terület. 110 m-es tengerszint feletti magasságban terül el, keletről és északról a Vág-Duna és annak holtága, délről a Duna alkotja természetes határát. Az Erzsébet-sziget csaknem a város teljes hosszában végighúzódik és a hajógyár, valamint a kikötő által használt Kis-Duna-ág választja el a várostól. Kiváló helyzete révén már az ókorban fontos kereskedelmi utak keresztezték itt egymást és ez megalapozta a város későbbi fejlődését. A középkorban itt volt az egyetlen olyan átkelőhely a Pozsony és Budapest közti 200 kilométeres folyamszakaszon, mely az év minden szakában, nagyobb egységek (kereskedőkaravánok, hadseregek) számára is használható volt. A folyam szabályozása előtt a Komárom feletti szakaszon a számtalan mellék- és holtág, Szőny és Dunaalmás térségében mocsár, tovább Budapestig pedig a folyamig ereszkedő hegyek alkottak természetes akadályt. Pozsony és Budapest között ma is csupán Komáromnál ível át kettős híd (közúti és vasúti) a Dunán. A város fekvése napjaink térszerkezetében is rendkívül előnyös (közúton és vasúton is pontosan félúton fekszik Budapest és Pozsony között).

A város mai közigazgatási területe 102,88 km², mellyel Szlovákia legnagyobb kataszterű települései közé tartozik. A településföldrajzi értelemben vett Komáromot északról a 19. században épült Nádor-vonal erődítménye, északnyugatról és nyugatról pedig a Magyarországra vezető vasútvonal határolja. A történelmi városmag ennél jóval kisebb, északról a Rákóczi, nyugatról pedig a Kertész utca alkotja a határát. Az ezen kívül eső terület túlnyomó része a 19-20. században épült be. A 20. században a városhoz kiterjedt falusias területeket csatoltak: 1954-ben a jókora tanyavilággal rendelkező Kavát (mely korábban Keszegfalvához tartozott), 1980-ban pedig a korábban önálló községnek számító Örsújfalut. A város közvetlen vonzáskörzetébe tartozó települések: Gadóc (Hadovce) a gútai út mellett, Kabátfalu (Nová Osada) a Komáromi-főcsatorna zsilipjénél, Gyulamajor (Ďulov Dvor) az érsekújvári főút mentén, Harcsás (Harčáš) és Kisizsa (Malá Iža) a Vág-Duna bal partján; valamint az egykori érseki birtok, Lándorpuszta (Lándor) a Nyitra torkolatánál. Örsújfaluval együtt két jelentősebb puszta, Szentpálpuszta (Pavel) és Cserhátpuszta (Čerhát) is közigazgatásilag Komárom része lett.

[szerkesztés] Nevének eredete

A város területén három piaci település volt a 11.-13. században, Villa Camarum, Villa Kezw (Keszi) és Villa St. Andrea (Szentandrásfalva), az elsőben kell keresni a város nevének az eredetét. A tatárjárás után a mai Szent András-templom környékén levő Szentandrásfalváról, valamint a Nádor-vonal IV. bástyájának környékén levő Kesziről nem történik említés.

A Komárom név eredetére számos magyarázat született, de egyik sem bizonyíható minden kétséget kizáróan. Az ismert indoklás, miszerint a szlovák komár szó (magyarul szúnyog) adta a város nevét, vitatott. A Camarum név a latin aurum („arany”) szót rejtheti magában. Anonymusra hivatkozva egyes kutatók a kunok latin nevét (cumanus) veszik a név alapjául, mások szerint egy egykori főispán nevéből származik. Blaskovics József turkológus professzor véleménye szerint a magyarokhoz csatlakozott kabar nép nevéből származhat a Komárom név. Minden alapot nélkülöz, de érdekességként megemlítendő az a magyarázat, mely szerint a város neve német eredetű. Eszerint az ostromlóknak kiáltott Komm morgen, vagyis jöjj holnap (mert ma ugyan nem tudsz bejönni) adta a város nevét.

A Pallas Nagy Lexikona már a 19. század végén említi Révkomáromot, mint Komárom egyik nevét. Ez az elnevezés a folyami hajósoktól származik, Komárom város kikötői részét hívták így. Magyarországon az 1990-es években a médiában és a köznyelvben is elterjedt, a Földrajzi Névbizottság is ennek használata mellett döntött. A történelmi tényeket és a mai hivatalos elnevezést figyelmen kívül hagyva, pusztán az egyértelműsítés szándékával (megkülönböztetendő a magyarországi Komáromtól) vezették be ezt az elnevezést, amelyet azonban a komáromiak egyáltalán nem használnak, és sokan sértőnek találják. (Ugyanis azt sugallja, hogy a déli rész az igazi Komárom.) A mai magyarországi város neve eredetileg Újszőny volt. Újszőny 1896-ban lett Komárom városrésze, azután hogy 1892-ben elkészült a két települést összekötő Erzsébet híd, csak 1919-ben, az északi rész csehszlovák megszállásakor szakadt le és vette fel a Komárom nevet . A két azonos nevű település megkülönböztetésére napjainkban gyakran az Észak- és Dél-Komárom nevet használják.

[szerkesztés] Történelem

Bővebben lásd: Komárom története

A Vág-Duna torkolatánál, a Duna partján épült fel Komárom, rendkívül gazdag múltra tekinthet vissza. A dunai és Vág-dunai révek tették lehetővé három nagy területi egységnek, a Dunántúlnak, a Csallóköznek, a Mátyusföldnek az egymás közötti folyamatos összeköttetését, s a révek birtoklása az egész környék feletti uralmat jelentette. A hely nagy jelentőségű volt a rómaiak számára is, akik a Duna jobb partján kiépítették a határt védő limes erődrendszert, Brigetio légióstáborral egyetemben. A Duna bal partján, a mai Izsa község mellett Celemantia néven egy ellenerődöt hoztak létre. Brigetio erős erődítményével, kikötőjével és dunai híddal rendelkezett.

Az 5. század környékén a hunok és más ide behatoló törzsek áttörték a limes-i erődrendszert és behatoltak Pannóniába. A rómaiak után avar-hun törzsek telepedtek le, keveredve már régóta itt élő törzsekkel. A környék a magyarok bejöveteléig hadászati és gazdasági központ volt.

A magyar törzsek letelepedése után (9.század), Ketel vezér kapta meg a Csallóközi területeket, fia Alaptoma Vág-Duna közben (mai Komárom területén) építette fel Komárom várát, mely Komárom vármegye névadója és első székhelye lett. Városi jogait 1265-ben IV. Bélától kapta. A királyi várat egy időben Csák Máté foglalta el, és birodalmának déli védőbástyájává tette. 1318. november 3-án vették vissza a király seregei. Több tulajdonosa volt, majd 1527-ben I. Ferdinánd serege egy napi lövetés után foglalta el. 1529-ben meghódolt a Bécs ellen vonuló szultán serege előtt, de az nem hagyott benne őrséget, ezért kardcsapás nélkül került vissza. 1594-ben olasz építészek átalakították, ekkor tűnt el a középkori mag. Még ebben az évben, 1594 őszén a törökök hatalmas hadsereggel próbálták meg bevenni a várat, azonban a Braun Erasmus vezette végvári vitézek egy hónapos hősies küzdelem után megfutamították őket.

A városnak 1606-ban református kollégiuma, 1649-ben katolikus gimnáziuma létesült. 1663-ban a török közeledtére megerősítették, korszerű védművekkel látták el. A kurucok meg sem próbálkoztak ostromával. 1715-re az ország ötödik legnagyobb városává fejlődött. 1763-ban földrengés sújtotta. 1783-ban II. József a vár elbontását rendelte el, majd 1785-ben a városnak adta. 1808-ban ismét bővítették és megerősítették, kiépült külső erődrendszere. 1809-ben ide menekült I. Ferenc a francia hadak elől.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során a komáromi vár különleges szerepet játszott. 1848 tavaszán az esztergomi nemzetőrök merész akciója következtében vér nélkül került magyar kézre. 1848. szeptember 17-én tűzvész pusztította.

1848 decemberétől az osztrákok folyamatosan ostromolták Komáromot. A várost 1849. április 22-én mentette fel a Damjanich János és Klapka György vezetésével érkező magyar sereg. 4 nappal később, 1849. április 26-án határában zajlott a komárom-szőnyi csata (első komáromi csata), amelynek során sikerült áttörni az ostromgyűrűt.

A második komáromi csata Komárom várának védői, Görgey Artúr és Klapka György parancsnoksága alatt), valamint a várat ostromló osztrák-orosz sereg között zajlott 1849. július 2-án. A fiatal magyar sereg bátor helytállásával és fegyelmezettségével sikeresen verte vissza a számbeli fölényben levő ellenség támadását. A csatát július 11-én sikertelen áttörési kísérlet követte (harmadik komáromi csata). A Duna jobb partján vívott ütközetben Görgey vereséget szenvedett az osztrák seregtől. A vár a továbbiakban Klapka György parancsnoksága alatt jelentős osztrák erőket kötött le, és csak jóval a fegyverletétel után október 2-án kapitulált.

Az 1850-es években tovább erődítették és hatalmas 60 000 katonát befogadó erődítménnyé vált. 1910-ben 22 337 lakosából 19 924 magyar, 1248 német és 768 szlovák volt. 1919-ben a várost a cseh hadsereg foglalta el. Azóta ezt a részt Öregkomáromnak is nevezik, hogy a magyar oldalon maradt Komárom-Újvárostól (az egykori Újszőny) megkülönböztessék. 1938 és 1945 között a város magyar uralom alatt újra egyesült. 1941-ben a lakosság 96%-a magyar volt. A második világháború után az északi rész ismét Csehszlovákia (ma Szlovákia) része lett.

1945-ben magyar lakosságából 9000 főt kitelepítettek, helyükre szlovákok jöttek. A szocializmus éveiben a város gyors fejlődésen ment keresztül, itt hozták létre Csehszlovákia legnagyobb hajógyárát. 1974-ben 27 000 lakosa volt. 2003-ban alapították és 2004-ben itt kezdte meg működését a három egyetemi karral rendelkező Selye János Egyetem.

[szerkesztés] Közigazgatás

[szerkesztés] Önkormányzat

A komáromi városi önkormányzat élén az 1990-ben elfogadott alaptörvény értelmében a polgármester áll. Jelenleg (2002 óta) ezt a tisztet Bastrnák Tibor (MKP) tölti be, akit a 2006-os önkormányzati választások is megerősítettek hivatalában. A polgármesternek két helyettese (jelenleg: Szabó Éva, Hortai Béla) van. A polgármester és helyettesei a Klapka-téri városházában működnek. A városi képviselőtestület 25 tagból áll, akiket a 2006-os választásokkor 5 szavazókörzetből választottak meg. Közülük 14-en a Magyar Koalíció Pártja színeiben indultak, tízen függetlenek, 1 képviselő pedig a Smer tagja. A képviselőtestületnek 9 bizottsága van, irányítása alá tartozik a városi hivatal (mely a Tiszti Pavilon épületében működik), a 8 tagú városi tanács és a városi rendőrség.

[szerkesztés] A város jelképei

A város hivatalos jelképei a városi címer, zászló és pecsét, melyek leírását az 1990. évi alaptörvény rögzíti [2].

A címert a város pecsétjén már 1604-ben ábrázolják, majd 1745-ben, Mária Terézia kiváltságlevelén is látható. A címer a Duna és a Vág-Duna által körülölelt szigetcsúcsot ábrázolja, rajta a komáromi vár háromtornyú alakjával és nagy rácsos nyitott kapuval vörös háttér előtt. A vár felett két aranyszínű, hatágú csillag látható. Ugyanezek a motívumok láthatóak Dél-Komárom címerén is.

A város zászlaja zöld-sárga-piros színű trikolór, mely fecskefarokban végződik. A szocialista időszakban a város akkori címerével (mely a jelenlegihez hasonlított) együtt használták [3]. A városi zászló a városháza épületén látható a szlovák állami zászlóval, használatának feltételeit szintén az alaptörvény szabályozza.

Komárom pecsétjét a városi címer alkotja Sigillum Civitatus Comaromiensis körirattal.

A város jelképe még a Klapka-induló [4] is, melyet az 1849-es ostrom idején komponált Egressy Béni, a komáromi védősereg zenekarának hadnagya. A diadalmas ácsi ütközet után (1849. augusztus 4-én) játszották először a városi díszfelvonuláskor [5]. Klapka utolsó seregszemléjén, október 3-án is a Klapka-indulót játszották. Később (1861-ben) Thaly Kálmán írt hozzá szöveget. Az induló 1896 óta naponta kétszer is felhangzott a városháza tornyából, 10 és 16 órakor egy huszár trombitán játszotta el. 1999-ben a szabadságharc 150. évfordulójakor felelevenítették ezt a hagyományt és azóta újra felhangzik naponta kétszer Komárom nemhivatalos himnusza.

[szerkesztés] Városrészek

• Belváros
• Kikötői városrész
• Északi városrész - Vág lakótelep
• Singelő, Holt-Vág, Apáli-sziget
• Külváros
• Erzsébet-sziget

Külterületek, csatolt részek:

• Gadóc (Hadovce)
• Gyulamajor (Ďulov Dvor)
• Harcsás (Harčáš)
• Kabátfalu vagy Partosújtelep (Nová Osada)
• Kava
• Kisizsa (Malá Iža)
• Lándor vagy Lándorpuszta
• Őrsújfalu (Nová Stráž)

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Gazdaság

• A város legfontosabb ipari üzeme az 1947-ben alapított Szlovák Hajógyár (Slovenské lodenice), mely a rendszerváltás előtt Steiner Gábor kommunista politikus nevét viselte. A folyami és tengeri hajókat (korábban szovjet, napjainkban főleg német megrendelésre) egyaránt előállító vállalat a 2000-es évek elején a csőd közelébe került, de állami beavatkozással sikerült megmenteni a bezárástól, bár foglalkoztatottainak száma töredékére csökkent (mintegy 800 alkalmazott 2006-ban). A városban már 1898 óta működött hajógyár, akkor még az Erzsébet-sziget nyugati részén (a mai határátkelő közelében). 1923-ban a csehszlovák állam bérbe adta a Škoda részvénytársaságnak, mely hajójavítással, motoros vontatók, uszályok, monitorok előállításával foglalkozott. Az 1920-as években 300-500 alkalmazottja volt a gyárnak. Az új hajógyár alapkövét 1947. április 23-án tették le a város nyugati részén, a Nádor-vonal I. erődjénél, melyet a gyár építésekor lebontottak. A gyorsan bővülő üzem 1950-ben önálló nemzeti vállalattá alakult és Steiner Gábor nevét vette fel, ebben az évben kezdődött meg a termelés. hamarosan a város és a járás legnagyobb munkadójává vált. Az 1954-es és az 1965-ös árvizek súlyos károkat okoztak. A gyár fénykorában folyami és tengeri hajókat, kotrógépeket és uszályokat is előállítottak.
• Az élelmiszeripar fő képviselői az 1970-ben a Szövetkezeti utcában átadott sütöde és a Gadóci úton található húsfeldolgozó üzem. A 2000-es években rövid ideig jegestea-üzem (London Ice) is működött Komáromban.
• A komáromi nyomda az egykori Szt. József ispotály helyén 1904-ben épült Spitzer-házban működött 1950-ig. Mai helyére, a Duna-rakparti épületbe 1985-ben költözött. 1960 óta főként újságokat, folyóiratokat állít elő, az Új Szó kivételével csaknem az összes szlovákiai magyar sajtóterméket itt állítják elő, de sok magyarországi hetilapot is itt nyomtatnak (pl. Zsaru, Magyar Demokrata).
• A bőrgyár a Pozsonyi úton, a cipőgyár a Szabadság utcában (a gútai út mellett) fekszik. A cipőgyárat az 1970-es években hozták létre elsősorban a női munkaerő hasznosítására.
• Őrsújfalun a korábbi tejfeldolgozó üzem helyén 2006 óta bútorgyár működik.
• A rendszerváltás előtt dohánygyár is működött a városban, melyet 1923-ban hoztak létre a nem sokkal korábban megszüntetett lőporgyár helyén. 1965 után füstszűrőket is előállítottak az üzemben, ahol 1973-ban 270-en dolgoztak.

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Közúti

Komárom Dél-Szlovákia fontos közúti csomópontja, az Erzsébet-híd révén pedig a magyarországi úthálózathoz is kapcsolódik. A 63-as főút köti össze Dunaszerdahelyen (50 km) keresztül Pozsonnyal (100 km), valamint Párkánnyal (50 km). 2001 óta, a Mária Valéria híd átadásával ez utóbbi szakasznak megnőtt a jelentősége és a forgalma. A 64-es főút Érsekújvárral (29 km) és Nyitrával (70 km) teremt összeköttetést. Az 573-as út Gútával (23 km) köti össze Komáromot, Gútán keresztül pedig a Vág-Duna jobbparti településeivel és Vágsellyével (52 km) teremt összeköttetést. A járás településeivel és Szlovákia legtöbb városával az SAD társaság (melynek városi telephelye a város nyugati végén, a Pozsonyi úton található) Karosa autóbuszai kötik össze Komáromot, bár napjainkban megjelentek a magánkézben levő buszjáratok is. A központi buszpályaudvar a vasúti pályaudvar mellett található (korábban a Kossuth téren volt) a Petőfi utca északi végénél. Kisebb buszpályaudvar található a hajógyár mellett, a Pozsonyi úton is. A 63-as út városon áthaladó szakaszát (Pozsonyi út – Megyercsi út – Rákóczi utca) az 1970-80-as években szélesítették ki négy sávosra, a II. bástyánál a vasúti síneket átívelő felüljárót 1984 augusztusában adták át.

A városnak két közúti hídja van. A Dunán átívelő Erzsébet híd 1892-ben épült fel. A 414 m hosszú híd északi lábánál, az Erzsébet-szigeten építették fel 1982-ben a komáromi határátkelőhelyet. 2007. december 21-én, a schengeni egyezménybe való belépéskor megszűnt az határellenőrzés, azóta teljesen szabad az átjárás a magyarországi és a szlovákiai városrész között. A városból a Kertész utca vezet az Erzsébet hídra, amely a Kis-Duna-ágon átvezető, 1968-ban épült felnyitható hídon vezet át (elődjét, a kis-dunai vashidat, 1898. november 21-én adták át a forgalomnak). Az 1913-ban épült, a második világháborúban felrobbantott vág-dunai híd helyett 1946-1948 között fahidat építettek, amely azonban 1950-ben leégett. Helyette egy ideig összerakható vashíd szolgálta a forgalmat, majd 1955-ben átadták a mai Vág-hidat.

Az ezredforduló után, a dél-komáromi ipari park megnyitásával és az Európai Uniós csatlakozással jelentősen megnövekedett az országúti forgalom a városban, mely egyre nagyobb terhelést jelent az Erzsébet hídnak és a Komáromon áthaladó főutaknak. Ezért döntés született a vasúti Duna-híd mellett egy új híd megépítéséről ^[1], melynek építése a tervek szerint 2009-ben kezdődik meg. A hidat eredetileg a Vág-Dunától keletre, Harcsásnál tervezték felépíteni, de később a jelenlegi helyszín mellett döntöttek. A majdani híd egypilonos szerkezetű, 590 m hosszú létesítmény lesz [6].

[szerkesztés] Vasúti

1884-ben épült meg a az Újszőny-Tata-Budapest vasútvonal, melynek állomása a Duna jobb partján létesült. A város lakói csak 1892, az Erzsébet híd megépülése után jutottak el akadálytalanul az új állomásra, mely Újszőny (a mai Dél-Komárom) gyors fejlődését hozta (1896-ban hivatalosan is Komáromhoz is csatolták). 1896-ban elkészült a Pozsonyt Komárommal összekötő csallóközi vasútvonal, melyen november 16-án indult el az első vonat Dunaszerdahely felé. Állomása (az indóház) az akkori városon kívül, a Kisér mellett épült fel. A vasúti közlekedés fejlődésének nagy lökést adott a Komárom-Érsekújvár vasútvonal átadása 1910. május 4-én. A vonal kiépítésével járt a vasúti Vág-híd felépítése, új állomásépület létesítése (a mai helyén, 150 méterre az indóháztól), a mocsaras területen egy magas töltés létrehozása. 1910-1914 között felépült a vasúti Duna-híd és így megvalósult a Duna két oldalán futó vasútvonalak összekapcsolása. Ehhez új vasúti töltéseket kellett létrehozni és a Nádor-vonalat átvágni az I. és II. bástya között. 1914. április 9-én megindult a forgalom a közadakozásból épült Komárom-Gúta szárnyvonalon is.

1944. október 7-én és 14-én amerikai repülőgépek több hullámban bombázták Komáromot és a vasútállomást majdnem teljesen lerombolták. A vasúti hidakat a németek robbantották fel 1945 márciusában. 1947-ben indulhatott csak meg újra a vasúti forgalom Érsekújvár felé, az ideiglenes vág-dunai vashíd megnyitásával (1953 júliusában építették újjá). 1954. december 28-án újjáépítették a dunai vashidat is és január 1-jén megindulhatott a forgalom a magyarországi Komáromba vezető vonalon. Az 1950-es évek elején épült meg a hajógyár felé leágazó üzemi szárnyvonal is.

Az érsekújvári vasútvonalat 1967-1969 között villamosították, az első villanymozdonnyal vontatott szerelvény 1969. szeptember 27-én futott be a komáromi állomásra. 1972. május 24-én a magyarországi Komáromba vezető vasútvonal villamosítása is befejeződött. 2003-ban a Szlovák Vasutak (tucatnyi más mellékvonallal együtt) megszüntette a forgalmat a Komárom-Gúta mellékvonalon.

[szerkesztés] Vízi közlekedés

Komárom Szlovákia 2. legfontosabb kikötője (Pozsony után). A dunai kikötő elsősorban teherforgalmat bonyolít le, a személyforgalom jelentéktelen. A legfontosabb áru a Dél-Szlovákiában termelt gabona, amelyet a Kis-Duna-ág északi partján kiépült rakpart darui raknak át a szállítóuszályokba. A két világháború között kiépült kikötőt a várostól magas kerítés választja el, így a város életéhez az szinte egyáltalán nem kapcsolódik.

[szerkesztés] Helyi közlekedés

A városi tömegközlekedést az érsekújvári igazgatósághoz tartozó komáromi SAD (Slovenská Autobusová doprava) társaság látja el. A városi buszok 5 vonalon (MHD 2, 3, 6, 7, 8) közelekednek [7]. A városban 4 taxivállalat is működik [8].

[szerkesztés] Kultúra, művelődés

Komárom a szlovákiai magyar kultúra egyik legfontosabb központja, 1952 óta itt működik a Jókai Színház. Színielőadásokat tartanak még a Városi Művelődési központban (VMK), melynek épülete az 1980-as évek elején épült az Anglia-parkban, az Újvár kapujának közelében. Ekkor a Barátság háza nevet kapta és a szovjet kultúra népszerűsítését szolgálta, egyben a várban állomásozó szovjet katonaság kultúrháza volt. 1990 óta művelődési központ. Később Csokonai Vitéz Mihályról nevezték el.

A városi filmszínház a Megye utcában, a vármegyeházzal szemben, az egykori Centrál szálló szomszédságában álló Tatra-mozi. 1924-1928 között a Centrál kibővítésével hangversenytermet hoztak létre, később mozivá alakították át, melynek nézőtere 332 férőhelyes. A II. lakótelepen szabadtéri mozi található, melyet 2007-ben újítottak fel.

Komárom legnagyobb könyvtára a Szinnyei József Könyvtár (korábbi nevén Komáromi Járási Könyvtár) az Eötvös utcában, de a Selye János Egyetem is gazdag könyvtárral rendelkezik. A képtárak közül meg kell említeni a volt helyőrségi templomban működő Limes galériát és a Nádor-vonal V. bástyájában található T galériát is.

A városnak 1966 óta saját kamarazenekara is van, mely a Comorra nevet viseli. A zenekar főként a komáromi zeneiskola pedagógusaiból áll, évente többször tart előadásokat.

A város legjelentősebb ünnepi rendezvénye az 1991 óta minden év április végén megrendezett Komáromi Napok.

[szerkesztés] Helyi sajtó, média

Komáromban három fontosabb helyi lap jelenik meg:

• Komárom város önkormányzatának hivatalos lapja az ingyenesen terjesztett Komáromi Lapok, mely 1849-ben jelent meg először. 1871-1944 között folyamatosan megjelent hetilapként, sokáig Tuba János főszerkesztése alatt. 1991-ben újraindították, de immár kétnyelvű kéthetilapként és elődjénél jóval rövidebb terjedelemmel [9].
• A Delta a Komáromi járás hetilapjaként határozza meg magát, szintén kétnyelvű újság, 2003 óta jelenik meg egyre növekvő terjedelemben.
• A Dunatáj magyar nyelvű regionális napilap, 1990 óta jelenik meg

A Komáromi Városi Televízió kétnyelvű, hetente változó félórás műsorral jelentkezik. Komáromon kívül a járás csaknem felében fogható az adása Lefedettségi térkép.

[szerkesztés] Oktatás

[szerkesztés] Felsőfokú

• Selye János Egyetem - 2004-ben alapították.

[szerkesztés] Középfokú

• Selye János Gimnázium – az 1649-ben a jezsuiták által alapított későbbi bencés gimnázium a szlovákiai magyarság egyik legfontosabb oktatási intézménye. Jelenlegi épülete 1908-ban épült a Király püspök utcában. Egykori híres diákjának nevét 1994-ben vette fel.
• Ľudovít Šulek Gimnázium – a Széna téren található épületét eredetileg polgári fiúiskolának emelték 1910-ben. A szlovák nyelvű gimnázium 1936 szeptemberében kezdte meg működését, 1995-ben vette fel a komáromi vár kazamatáiban 1849-ben elhunyt szlovák Štúr-követő nevét, akinek emléktáblája is van a gimnázium alagsorában.
• Gépipari Szakközépiskola – a Jókai színházzal szemben, a Petőfi utcában található épületét 1963-1972 között építették.
• Gépészeti Szaktanintézet – a hajógyár szakmunkás-utánpótlásának képzésére alapították az 1950-es években. Épülete a Vár utcában található, a sporttelep mellett.
• Építők Utcai Szaktanintézet - 2007-ben egyesítették a Gadóci Mezőgazdasági Szakközépiskolával.
• Marianum Iskolaközpont - magyar nyelvű egyházi iskola, alap- és középfokú képzéssel, óvoda is tartozik hozzá. Az 1929-ben alakult Marianum Kisszeminárium épületében működik a Király püspök utcában 1994 óta.

[szerkesztés] Alapfokú

• Munka Utcai Alapiskola – 1966-ban épült fel a város legnagyobb magyar nyelvű alapiskolája.
• Eötvös Utcai Alapiskola - a kikötői lakótelepen található a város 2. legnagyobb magyar nyelvű alapiskolája, melyet 2008-ban 450 diák látogatott.
• Jókai Mór Alapiskola - korábban Béke utcai Alapiskola néven, magyar nyelvű.
• Komenský Utcai Alapiskola - szlovák nyelvű.
• Határőr Utcai Alapiskola - szlovák nyelvű, az egykori Leánypolgári épületében működik.
• Kisegítő Alapiskola

[szerkesztés] Turizmus, látnivalók

[szerkesztés] Műemlékek

Belváros:

• Komáromi vár (Ó- és Újvár)
• Klapka tér
  • Klapka György szobra
  • Városháza
  • Zichy-palota - Európa-udvar, II. András király szobra, Országalma-szökőkút, zenepavilon
  • Anglia-park
  • Tiszti Pavilon
• Nádor utca
  • Ghyczy-kúria
  • Szent András-templom
  • Bencés rendház
  • Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma
  • Szent József-kápolna
  • Vigadó
  • Grand Kávéház
  • ráctemplom
• Megye utca
  • Szentháromság-szobor
  • Centrál Szálló (ma biztosító)
  • Vármegyeháza
• Jókai utca
  • Szent Anna-kápolna
  • Jókai Mór és Selye János emléktáblája
  • református templom és református kollégium
• Kossuth-tér
  • Szent Rozália-templom
• Ferences barátok utcája
  • Katonatemplom
  • evangélikus templom

Kikötői városrész:

• Zsidó Kistemplom, holokauszt emléktábla
• Pozsonyi-kapu
• Komáromi temetők

Singelő:

• Komáromi erődvonal VI. Bástya - római kőtár (lapidárium)
• V. bástya - T-galéria
• Apáli-kapu

[szerkesztés] Szobrok, emlékművek

• Klapka György tábornok szobra – a város Klapka tábornokról elnevezett főterén áll, 1896. november 15-én avatták fel. Alkotója Róna József, aki a tábornok budapesti síremlékét is készítette. 1895-ben megalakult a Klapka-szobor bizottság, amely gyűjtést kezdett a szobor állítására. A kőtalapzat (melyet október 22-én állítottak fel) előtt áll a tábornok és a katonák vitézségét jelképező harci oroszlán. Eredetileg díszes vasrácsozat vette körül a szobrot. 1947. április 30-án a szobrot eltávolították a térről és helyére egy évvel később Milan Rastislav Štefánik szobrát állították. Tárgyalások folytak a szobor átadásáról Magyarországnak, ami végül nem történt meg. 1965-ben, a várossá emelés 700. évfordulóján állították újra fel az Anglia-parkban, majd 1991. május 5-én nagyszabású ünnepség keretében visszakerült eredeti helyére.
• Jókai Mór szobra – Berecz Gyula alkotása, a Duna Menti Múzeum előtt látható. Az egészalakos ülőszobrot 1937. november 28-án adták át. A második világháború után lebontották, de már 1952-ben visszakerülhetett eredeti helyére. Bővebben
• A Kis-Duna hídjának lábánál található Lehár-parkban (a zeneszerző szülőházának helyén) áll Lehár Ferenc bronzszobra, mely a műszét karnagyként ábrázolja. Emil Venkov pozsonyi szobrász alkotását 1980. június 5-én avatták fel.
• Csokonai Vitéz Mihály szobra a Gomba utcában áll. A 2 m magas, egészalakos bronzszobrot – Darázs Rozália alkotását – a költő halálának kétszázadik évfordulóján, 2005-ben avatták fel.
• Kaszás Attila egészalakos szobrát 2008. április 19-én avatták fel a Jókai színház előtt.
• Milan Rastislav Štefánik egészalakos szobra (Otakar Špániel cseh szobrász alkotása) a róla elnevezett téren áll, a Matica slovenská székháza előtt. A szobrot eredetileg 1930-ban emeltette a várban állomásozó 12. csehszlovák gyalogezred az Anglia-parkban, a várba vezető út mellett. 1938 őszén Besztercebányára menekítették, ahol az Urpín-hegyen állították fel. 1948. május 9-én állították fel újra a főtéren, a mai Klapka-szobor helyén. Az 1950-es évek elején lebontották, majd 1968-1974 között ismét az Anglia-parkban állt. Mai helyén 1990. október 28-án avatták fel.
• V. László mellszobra – a városban született király mellszobrát 2000-ben avatták fel az Anglia-park szélén, a Városi Művelődési Központtal szemben.
• Selye János mellszobra a Tiszti Pavilon udvarán áll.
• A meghurcoltak emlékműve a Megye utcában a kitelepített komáromiaknak és a második világháborúban elhurcoltaknak állít emléket. A súly alatt görnyedő emberalakokat ábrázoló szobrot 1999. május 2-án adták át.
• A második világháború áldozatainak emlékműve a Széna-téren áll. Emil Venkov alkotását 1971. május 21-én avatták fel, a nyilasok által 1944-1945-ben meggyilkolt 34 antifasiszta emlékét őrzi.
• Az aradi vértanúk emlékműve az Anglia-parkban található.
• A szovjet tengerész szobrát, Ľudmila Cvengrošová szobrászművész alkotását 1965. március 30-án állították fel a Štefánik téri parkban.

[szerkesztés] Természeti látnivalók

• Vág-holtág üdülőtelep
• Apáli-sziget - Apáli Természetvédelmi Terület

[szerkesztés] Sport, szabadidő

A szervezett sportélet a városban az 1896-ban alapított városi és vármegyei sportegyesület működésével indult meg. 1899-ben alakult meg a ma is működő KFC (Komáromi Football Club). A 20. század elején létrejött a KAC (Komáromi Atlétikai Club), ahol labdarúgással, tenisszel és vízi sportokkal foglalkoztak.

Komárom sportéletének központja az Anglia-park északi oldalán, a termálfürdő szomszédságában levő sporttelep. A középkorban itt folyt a Vág-Duna, később egy liget keletkezett (Pintyliget), melynek fáit a 19. században kivágták és katonai gyakorlóteret hoztak létre. Itt létesült később a Spartak SE stadionja, 1973-1978-ban épült a 800 férőhelyes sportcsarnok, majd 1980-1981-ben a röplabda- és a birkozócsarnok.

A város évente megrendezett jeles sporteseménye a két Komárom közötti futóverseny, melyet a Komáromi Napok alkalmából tartanak.

[szerkesztés] Híres emberek

• Komáromban született 1440. február 22-én V. László király.
• Itt született 1631. október 26-án gr. Kollonich Lipót nyitrai, majd bécsújhelyi püspök, a magyar kamara elnöke, a magyar ellenreformáció vezéralakja.
• Itt született 1753. május 10-én Zay Sámuel orvos, természettudós
• Itt született 1754. július 11-én Cseh Szombathi János orvos, író.
• Itt született 1760. szeptember 16-án Kulcsár István történetíró.
• Itt született 1768. január 25-én Döme Károly író.
• Itt született 1786. augusztus 25-én Mindszenti Antal író.
• Itt született 1796-ban Gyévai Antal történész.
• Itt született 1806. július 28-án Farkas Lajos régész, író.
• Itt született 1808. február 12-én Ghyczy Kálmán politikus, Komárom vármegye alispánja, képviselőházi elnök.
• Itt született 1814. december 17-én Tóth Lőrinc író, jogtudós, publicista.
• Itt született 1816. június 2-án Somogyi Alajos író.
• Itt született 1819-ben Beöthy Zsigmond író, költő, jogász, jogi szakíró.
• Itt született 1821. április 6-án Samarjai Károly költő.
• Itt született 1825. február 18-án Jókai Mór a nagy magyar író, a márciusi ifjak egyike.
• Itt született 1826. május 1-jén Beöthy László író, költő.
• Itt született 1826. szeptember 5–én Virághalmi Ferenc író, honvéd százados.
• Itt született 1835. augusztus 10-én Beliczay Gyula zeneszerző.
• Itt született 1870-ben Lehár Ferenc zeneszerző.
• Itt született 1860-ban Takáts Sándor történetíró.
• Itt született 1880-ban Komáromi Kacz Endre festőművész.
• Itt született 1894. október 20-án Berecz Gyula szobrászművész.
• Itt született 1977-ben Németh Szilárd labdarúgó.
• Itt született 1986-ban Priskin Tamás labdarúgó.

[szerkesztés] Testvérvárosok

• Blansko, Csehország
• Komárom, Magyarország
• Kralupy nad Vltavou, Csehország
• Lieto, Finnország
• Szászsebes, Románia
• Terezín, Csehország
• Weissenfels, Németország

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Források

• Kecskés László: Komárom, az erődök városa, Zrínyi, 1984
• Komárno és környéke, Sport, 1967
• Mácza Mihály: Komárom – történelmi séták a városban, Madách, 1992
• Szénássy Zoltán: Rév-Komárom, KT kiadó, 1998
• Varga Imre: Szülőföldem, Csallóköz, Európa, 1989

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Komáromi járás településeinek fórumai
• Komárom város fóruma
• Komárom térképe utcakeresővel
• Légifotók a Komáromi erődrendszerről
• A Selye János Egyetem honlapja

• Észak-Komáromi Polgár Info -független hírportál

[szerkesztés] Lásd még

• Komárom ostroma (1848-1849)
• Komáromi csaták
• Komáromi erődrendszer
• Komárom (Magyarország)

[szerkesztés] Galéria

Az Újvár sarokbástyáján álló Kőszűz a város bevehetetlenségének jelképe	Az Újvár kapuja a 17. század második feléből	Európa udvar	Szent András-templom
A Nádor utca a Szent András-templommal és a bencés rendházzal	Csokonai Vitéz Mihály szobra	A volt rendelőintézet épülete	A Zichy-palota
Európa-udvar	A Klapka tér déli oldalán álló kereskedőházak	Az Anglia-park	A Tiszti Pavilon
A Szt. József-kápolna	A régi takarékpénztár szecessziós épülete (Nádor utca)	Lehár Ferenc szobra (Nádor utca)	Az egykori Centrál szálló a Megye utcában
A Jókai utca a Kossuth tér felől	A vásárcsarnok a Kossuth téren	A komáromi vasútállomás	A Ferences barátok utcája az evangélikus templommal
Az Eötvös utcai lakótelep tömbházai	A zsidó Kistemplom a Štúr utcában	A Nádor vonal VI. bástyája (lapidárium)	A Duna-rakpart az Erzsébet-sziget felől
A víztorony a Széna téren	A komáromi nyomda	A bőrgyár épülete	A komáromi Vág-híd
Ganz-daruk a komáromi teherkikötőben	A Bene-lakónegyed	A gadóci magtár elhanyagolt épülete	Kabátfalusi látkép
A Vág-Duna torkolata Komáromban	A Holt-Vág partján	Az Apáli Természetvédelmi Terület a Nyitra torkolatánál

A Komáromi járás települései

Járási székhely: Komárom (Komárno) Bajcs (Bajč) · Bátorkeszi (Bátorove Kosihy) · Bogya (Bodza) · Bogyarét (Bodzianske Lúky) · Búcs (Búč) · Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove) · Csicsó (Číčov) · Dunamocs (Moča) · Dunaradvány (Radvaň nad Dunajom) · Ekel (Okoličná na Ostrove) · Gellér (Holiare) · Gúta (Kolárovo) · Hetény (Chotín) · Ifjúságfalva (Dedina Mládeže) · Ímely (Imeľ) · Izsa (Iža) · Karva (Kravany nad Dunajom) · Keszegfalva (Kameničná) · Kolozsnéma (Klížska Nemá) · Komáromfüss (Trávnik) · Komáromszentpéter (Svätý Peter) · Lakszakállas (Sokolce) · Marcelháza (Marcelová) · Martos (Martovce) · Madar (Modrany) · Megyercs (Čalovec) · Nagykeszi (Veľké Kosihy) · Naszvad (Nesvady) · Nemesócsa (Zemianska Olča) · Ógyalla (Hurbanovo) · Pat (Patince) · Perbete (Pribeta) · Szilas (Brestovec) · Szilasháza (Šrobárová) · Tany (Tôň) · Újgyalla (Dulovce) · Újpuszta (Mudroňovo) · Virt (Virt) · Vágfüzes (Vrbová nad Váhom) · Zsemlékes (Lipové)