Madar
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Madar | ||
|---|---|---|
 |
||
| Madar református temploma | ||
|
||
| Közigazgatás | ||
| Ország |  Szlovákia |
|
| Kerület | Nyitrai | |
| Járás | Komáromi | |
| Rang | község | |
| Polgármester | Vanek Ferenc | |
| Népesség | ||
| Népesség | 1445 (2001) | |
| Népsűrűség | 53 fő/km² | |
| Földrajzi adatok | ||
| Tengerszint feletti magasság | 131 m | |
| Terület | 27,07 km² | |
| Időzóna | CET, UTC+1 | |
| Elhelyezkedése | ||
  Madar
|
||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | ||
Madar (szlovákul Modrany) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. 2001-ben 1445 lakosából 1233 magyar és 124 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Komáromtól 21 km-re északkeletre fekszik 131 méteres tengerszint feletti magasságban, a Bátorkeszi-dombság (Erdőhát, 270 m) déli lábánál, a Madari-patak (Modriansky potok) völgyében. Jelentős erdőterület tartozik hozzá. Híres szőlőtermesztő község. Közigazgatási területe 27,1 km², határos Szilasházával, Újpusztával, Szentpéterrel és Marcelházával (nyugatról), Dunaradvánnyal (délről), Dunamoccsal és Bátorkeszivel (keletről), valamint Perbetével (északról).
[szerkesztés] Története
A régészeti kutatások eredménye szerint területén már a korai szláv időkben település állt, melynek temetőjét feltárták. Egy későbbi temető is előkerült, mely a 11. és 13. század között volt használatban. Első írásos emléke 1260-ból származik, de az újabb kutatások szerint 1198-ban keletkezett, amikor Imre király madarászait telepítette le itt, akikről a nevét is kapta. Kezdetben Szolgagyőr várának tartozéka volt, majd 1295-től az esztergomi érseké, valamint a Madari és Keszi családé. Később a szentpéteri uradalomhoz tartozott, amely erdősítette határát. 1485 és 1716 között a Pozsár, Sibrik, Maszlik családoké, 1716-től a Gyulayaké. Egy része a 17. és 19. század között a bátorkeszi uradalomhoz tartozott. 1763-ban a földrengés, 1886-ban és 1904-ben tűzvész pusztított. Lakói főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel és erdei munkákkal foglalkoztak.
Vályi András szerint "MADAR. Magyar falu Komárom Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Bátorkeszinek szomszédságában, mellynek filiája, legelője elég van, réttyei néhol tsekélyek, szőleji meg lehetős borokat teremnek. " [1]
Fényes Elek szerint "Madar, magyar falu, Komárom vmegyében, Bátorkeszihez 1/2 mfldnyire: 229 kath., 1328 ref., 14 zsidó lak. A reformatusok itt már a türelem előtt népes anyaegyházat birtak. Határa, melly egy részben dombos, leginkább homok föld, melly csupán középtermékenységü, ámbár rozsot szépet terem. Határa 7980 hold, mellyből a jobbágyok birnak 117 egész telket (154 gazda), curiális telek 9, curiális zsellér 4, robotos 72, szabados 1, házatlan zsellér 43, uradalmi majorság 346 hold, szántóföld 10 kaszás rét. Szőlője az uraságnak nincs de a jobbágyok 1000 kapát birnak, a madari fejér bor a neszmélyivel méltán vetélkedik. A papi dézmát az uraság haszonbérli az érsektől s a kilenczeddel együtt természetben szedi. Egy telek ára 800 v.forint. Emlitést érdemel itt a nagy gonddal nevelt és ápolt uradalmi erdő s fenyves; a vmegyének is itt van szedres kerte. F. u. h. Pálffy, s a bátorkeszi urad. tartozik." [2]
1910-ben 2034, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz csatolták. A második világháború után számos családot telepítettek ki: Csehországba 54 családot (ők 2-3 év után hazaköltözhettek), Isztimérre pedig 52 családot (194 személyt) [3]
2006. szeptember 23-án avatták fel a község címerét és zászlaját.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Református temploma 1691-ben épült egy gótikus templom átépítésével, az 1763-as földrengés után újjáépítették. Mai formájában klasszicista stílusú, az előtte álló harangláb harangja 1749-ből származik.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született Édes Gergely papköltő (1763-1847), akinek tiszteletére 2004-ben emléktáblát avattak a templom falán [3] és róla nevezték el a madari alapiskolát is.
[szerkesztés] Képtár
 Madari utcakép |
 Kilátás a Gerecse felé |
 A katolikus imaház |
 A református templom |
 A madari szőlőhegy |
 A református lelkészlak |
 Községház |
 Utcakép |
 A Szentpéter felé vezető út |
 Tájkép Madar mellett |
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- Bizubová-Kollár-Lacika-Zubriczký:A szlovák-osztrák-magyar Duna-mente, Dajama, Pozsony, 2000
- ^ Vályi András: Magyar Országnak leírása Buda, 1796. [1]
- ^ Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára Pest, 1851 [2]
- ^ Szabad Újság, 2008.V.28. 5. pp.
|
|
 |
|---|---|
|
Járási székhely: Komárom (Komárno) Bajcs (Bajč) · Bátorkeszi (Bátorove Kosihy) · Bogya (Bodza) · Bogyarét (Bodzianske Lúky) · Búcs (Búč) · Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove) · Csicsó (Číčov) · Dunamocs (Moča) · Dunaradvány (Radvaň nad Dunajom) · Ekel (Okoličná na Ostrove) · Gellér (Holiare) · Gúta (Kolárovo) · Hetény (Chotín) · Ifjúságfalva (Dedina Mládeže) · Ímely (Imeľ) · Izsa (Iža) · Karva (Kravany nad Dunajom) · Keszegfalva (Kameničná) · Kolozsnéma (Klížska Nemá) · Komáromfüss (Trávnik) · Komáromszentpéter (Svätý Peter) · Lakszakállas (Sokolce) · Marcelháza (Marcelová) · Martos (Martovce) · Madar (Modrany) · Megyercs (Čalovec) · Nagykeszi (Veľké Kosihy) · Naszvad (Nesvady) · Nemesócsa (Zemianska Olča) · Ógyalla (Hurbanovo) · Pat (Patince) · Perbete (Pribeta) · Szilas (Brestovec) · Szilasháza (Šrobárová) · Tany (Tôň) · Újgyalla (Dulovce) · Újpuszta (Mudroňovo) · Virt (Virt) · Vágfüzes (Vrbová nad Váhom) · Zsemlékes (Lipové) |
|
