Perbete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 47°54′ k. h. 18°18′Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter, Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter

Perbete
A katolikus templom
Perbete címere
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Komáromi
Rang	község
Polgármester	Gellérthegyi László
Népesség
Népesség	3137 (2001)
Népsűrűség	73 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	136 m
Terület	42,795 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Perbete
é. sz. 47°54′ k. h. 18°18′Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter, Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter
Perbete weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Perbete (szlovákul Pribeta) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. 2001-ben 3137 lakosából 2403 magyar és 713 szlovák volt.

Tartalomjegyzék 1 Fekvés 2 Története 3 Gazdaság 4 Nevezetességek 5 Képtár 6 Testvértelepülés 7 Külső hivatkozások 8 Források

[szerkesztés] Fekvés

Komáromtól 24 km-re északkeletre fekszik, dombos vidéken. Perbeténél keresztezi egymást az 589-es (Komáromot Koltával összekötő), valamint az 509-es (Bajcs-Párkány közötti) főút. A falutól 3 km-re északra az Udvardhoz tartozó Szentmiklóspusztánál (Dvor Mikuláš) vasútállomás az Érsekújvár - Párkány közötti vonalon. A falutól északnyugatra fekvő Mihályvárpuszta (Michalovo) és a délkeletre fekvő (ma már nem létező) Perbetepuszta tartozik hozzá. Perbetét délkeletről az Erdőhát (Chrbát) dombvidéke határolja, itt található a Perbetei-erdő. Az Újgyalla felé eső dombtetőn találhatóak a perbetei szőlőültetvények. Közigazgatásilag határos Madar és Bátorkeszi (délkeletről), Újgyalla és Szentpéter (délnyugatról), Bajcs (nyugatról), Udvard és Csúz (északról) valamint Für és Kürt községekkel.

[szerkesztés] Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az újkőkorban lakott volt. A mai község területén a zselizi és lengyeli kultúra települése állt. A római korban barbár település állt itt. A település első írásos említése "Perbethe" alakban 1312-ből való, amikor az esztergomi érsekség birtokaként Csák Máté hadai feldúlták. A 15. században kisebb vára is volt, de a török török harcok idején ez a faluval együtt elpusztult, csak a 17. század végén telepítették újra. 1552-ben 10 háza volt. 1715-ben 36 háztartása volt, 1720-ban szőlőskertje, 1784-ben 204 házában 1897 lakos élt. 1828-ban 309 háza és 2291 lakosa volt, lakói mezőgazdasággal, állattartással és állatkereskedéssel foglalkoztak. A 18. században már postaállomás volt a faluban.

Vályi András szerint "PERBETE. Magyar falu Komárom Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Érsek, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik az ország-útban, Komáromhoz két mértföldnyire, határbéli földgye jó termékenységû, legelõje elég van, réttye néhol tsekély, szõleji jó borokat teremnek, elsõ osztálybéli." ^[1]

Fényes Elek szerint "Perbete, magyar falu, Komárom vmegyében, az Esztergomtól Érsekujvárra menõ országutban; Esztergomhoz 3 1/2 mfdnyire, 1718 kath., 817 ref., 15 zsidó lak., kath. és ref. anyatemplomokkal, postahivatallal. Ennek határa, melly csak délrõl dombos, mint a többi érseki helységé szabályzatlan, s van 56 régi telke; a szántóföldek és rétek itt elsõ osztálybeliek (hires a perbetei búza). F. u. az eszt. érsek." ^[2]

Gazdaszövetkezetét a 20. század elején alapították. 1910-ben 3438 lakosából 3421 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. A háború után szlovák telepesek érkeztek a községbe, akik 1938-ban elmenekültek innét. Korábban lótenyésztéséről is híres volt. 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozott. 1947-ben az erőszakkal kitelepített magyarok helyére újra visszajöttek a szlovák telepesek.

[szerkesztés] Gazdaság

A hagyományosan mezőgazdasággal (a szőlőtermesztésnek igen kedvező adottságai vannak) foglalkozó település lakóinak többsége Ógyallára, Gútára vagy a dél-komáromi ipari park üzemeibe ingázik. 1992 óta bútorokat, faházakat előállító fatelep működik a községben. A szövetkezet ma is működik, 230 hektáron termelnek kék szőlőfajtákat. Az érsekújvári főút mentén zöldmezős beruházásként rozsdamentes csöveket előállító üzem létesítését tervezik. Az elképzelések szerint a jövőben a falutól keletre szélerőműveket telepítenek majd.

[szerkesztés] Nevezetességek

• A falu fő műemléke a barokk stílusban, 1733-ban épült Szentháromság-templom, melyet később klasszicista stílusban építettek át. Kapuja felett a 18. századból származó magyar címer látható.
• A templom udvarában 1788-ból származó barokk szobor áll, de itt található az első világháború áldozatainak emlékműve is.
• A katolikus templom melletti téren áll a milleniumi emlékmű és a második világháború áldozatainak emlékműve (2001).
• A református templom 1784-ben épült torony nélküli imaháznak, tornyát csak a 19. század elején emelték.
• A református templom előtti téren a perbetei reformátusok első és második világháborús emlékműve és egy 1792-ben emelt feszület található.
• A barokk-klasszicista Szűz Mária-kápolna 1762-ben épült egy régi remetelak helyén.
• A felszabadulás emlékműve (1975) a kultúrközpont előtt áll.
• 2002 óta minden évben megrendezik a perbetei borversenyt.

[szerkesztés] Képtár

A katolikus templom	A református templom	Barokk szobor a katolikus templom kertjében	Útmenti kereszt az Újgyalla felé vezető út mellett
Feszület a falu déli szélén	Régi raktárépület	A második világháború áldozatainak emlékműve	Katolikus plébánia
A Szentháromság-templom	A katolikus templom kapuja a régi magyar címerrel	1900-ban állított feszület a katolikus templom kertjében	Az első világháborúban elesettek emlékműve a katolikus templom kertjében
Kultúrház	Felszabadulási emlékmű	Régi lakóház Perbetén	1752-ben emelt feszület
A református templom előtt álló első világháborús emlékmű	Az evangélikus templom

[szerkesztés] Testvértelepülés

• Süttő, Magyarország
• Szárazd, Magyarország

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A falu honlapja (szlovákul)
• Interjú a polgármesterrel (2006)
• Bizubová-Kollár-Lacika-Zubriczky: A szlovák–osztrák–magyar Duna-mente, Dajama, Pozsony, 2000
• Delta IV/23., 2006. június 5.
• E-obce.sk

[szerkesztés] Források

A Komáromi járás települései

Járási székhely: Komárom (Komárno) Bajcs (Bajč) · Bátorkeszi (Bátorove Kosihy) · Bogya (Bodza) · Bogyarét (Bodzianske Lúky) · Búcs (Búč) · Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove) · Csicsó (Číčov) · Dunamocs (Moča) · Dunaradvány (Radvaň nad Dunajom) · Ekel (Okoličná na Ostrove) · Gellér (Holiare) · Gúta (Kolárovo) · Hetény (Chotín) · Ifjúságfalva (Dedina Mládeže) · Ímely (Imeľ) · Izsa (Iža) · Karva (Kravany nad Dunajom) · Keszegfalva (Kameničná) · Kolozsnéma (Klížska Nemá) · Komáromfüss (Trávnik) · Komáromszentpéter (Svätý Peter) · Lakszakállas (Sokolce) · Marcelháza (Marcelová) · Martos (Martovce) · Madar (Modrany) · Megyercs (Čalovec) · Nagykeszi (Veľké Kosihy) · Naszvad (Nesvady) · Nemesócsa (Zemianska Olča) · Ógyalla (Hurbanovo) · Pat (Patince) · Perbete (Pribeta) · Szilas (Brestovec) · Szilasháza (Šrobárová) · Tany (Tôň) · Újgyalla (Dulovce) · Újpuszta (Mudroňovo) · Virt (Virt) · Vágfüzes (Vrbová nad Váhom) · Zsemlékes (Lipové)