Dorog

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 47.71667° k. h. 18.73333°

Dorog

Dorog címere

Közigazgatás

Ország

Régió

Megye

Kistérség

Rang

Polgármester

Irányítószám

2510

Körzethívószám

Népesség

12 203 (2007)

Népsűrűség

1056,57 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

11,55 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Dorog

é. sz. 47.71667° k. h. 18.73333°

Dorog Komárom-Esztergom megye keleti részén, a Pilis és a Gerecse által közrezárt völgy (Dorogi-medence) északi bejáratánál található iparváros. A Dorogi kistérség központja.

[szerkesztés] Közlekedés

Dorog közlekedésföldrajzi elhelyezkedése kedvező. A Budapest–Esztergom fontos elővárosi vasútvonal mentén fekszik. Vasútállomására a két végállomás felől sűrűn érkeznek a légkondicionált és kényelmes Siemens Desiro motorvonatok. Az ingázók többsége a vasúti fejlesztéseknek és a dugóknak köszönhetően már többségében nem autóbusszal, hanem vonattal utazik.

A város a 10-es főút mentén található, erre a 111-es főút csatlakozik, és biztosítja Esztergom gyors összeköttetését Budapesttel. Habár megépült a települést elkerülő 117-es számú főút, az átmenő teherforgalom még mindig jelentős. Rosszul érinti a várost, hogy még mindig nem épült meg az M10-es gyorsforgalmi út Óbuda és Dorog között. A 10-es út dorogi szakaszáról Csolnok és Kesztölc érhető el mellékúton. A település intenzív autóbuszforgalommal rendelkezik a Budapest–Esztergom vonalon.

[szerkesztés] Története

A városban a legkorábbi leletek a neolitikumból származnak. Később, a Római Birodalom idejében az itt húzódó, Aquincumot a nyugati provinciákkal összekötő, nagy forgalmú hadiút mentén egy kolónia is kialakult a mai település helyén.

Az Árpád-kori főváros, Esztergom mellett Dorogon a királyné szakácsai éltek. 1181-ben említik először Durug néven. A település önállóan nem fejlődhetett, nagyrészt az esztergomi káptalan fennhatósága alá tartozott, ő gyakorolt vámszedési jogot is. A törökök 1542-ben elpusztították, a lakosság elmenekült. Ezt követően egészen a 18. század elejéig lakatlan területként tartották számon. Ekkor azonban újra visszanyerte közlekedésföldrajzi jelentőségét, a sváb telepesek és a visszatért magyarok újjáépítették. Barokk stílusú római katolikus temploma 1765-re épült fel.

A település történetének egyik legjelentősebb lépése 1845-ben történt, amikor megindult a szénbányászat. A 19. század végére már a szénmedence központjává vált, jeles tudósok dolgoztak a szénbányászat fejlesztésén. A településre nagy számban érkeztek Csehországból és Erdélyből bányászok. A korai időszakban a Dunán szállították a szenet, később a nagyrészt e célra megépített vasúton és Újpesti vasúti hídon szállították Budapestre és az ország más részeibe.

A község az 1920-as években kapott városias arculatot, számos kolónia épült, a lakosságszám rövid időn belül többszörösére növekedett. Lényegében ekkor épültek meg a fontosabb közintézmények (városháza, művelődési ház, kórház, uszoda, sportpálya). A két háború között két templom is épült az akkori nagyközségben. A Bányász köröndön a Szent Borbála katolikus bányásztemplom és a mai Köztársaság úton az erdélyi stílusú református templom.

Városháza (homlokzatán a város címere)

A város középső és déli része

Hősök tere (előtérben az '56-os emlékkő)

Erdélyi stílusú református templom

Dorog északi része és Esztergom-Kertváros

József Attila Művelődési Ház

Dorog lakosságszámának változása (1870-2007)

Erőmű lakótelep

Kertvárosi utca

Szent József plébániatemplom és a Hősök tere

A II. világháború háromszáz áldozatot követelt. Lezárultával nagy számú német lakosságot telepítettek ki erőszakosan Dorogról. 1950-től a város jelentősége megnövekedett, vonzáskörzete kibővült, ugyanis járási székhely lett, és ezzel együtt jelentős irányító szerepet kapott (Dorogi Járási Tanács). 1960 és 1990 között jelentősen megváltozott a városkép, a lebontott kolóniák helyén a kor építkezési szokásainak megfelelően 3-5 emeletes parkosított lakótelepek (Szent Borbála ltp., Fáy András ltp., Hám Kálmán ltp., Zsigmondy Vilmos ltp., Schmidt Sándor ltp., Széchenyi István ltp., Baross Gábor ltp., Erőmű ltp., Zrínyi Miklós ltp.), a település külső részein, kertek és szántóföldek helyén pedig kertvárosi utcák épültek. A város legnagyobb lakótelepét, a Schmidt Sándort (eredetileg Leninnek szánták, de mire felépült a lakótelep lezajlott a rendszerváltás, így új nevet kapott) 1990-ben adták át, a dorogiak közel ötöde itt él (az építkezéssel párhuzamosan rendezték a lakótelep mellett folyó Kenyérmezői-patakot). A mohó urbanizáció következtében Dorog és Esztergom-Kertváros teljesen egybeépült, néhol az utca egyik oldala Dorog, másik oldala Kertváros. Az 1970-es évektől kezdve a szénbányászat fokozatosan veszteségessé vált, de a gyógyszergyár és a hanglemezgyár letelepítésének köszönhetően a település mégis fejlődött, 1984-ben várossá nyilvánították. A rendszerváltás után felszabaduló nagyszámú munkaerő a vegyiparban helyezkedett el vagy az ingázást választotta. Az ezredforduló előtt lényegesen többen ingáztak Budapestre, számuk a térség ipari üzemeinek fejlődésével (pl.:Magyar Suzuki Zrt.) párhuzamosan lecsökkent, manapság a munkavállalók hozzávetőlegesen tíz százaléka dolgozik a fővárosban. Az utolsó bányát 2004-ben zárták be. 2006-ban és 2007-ben nagyszabású felújítások történtek, ennek keretében újáépítették a 10-es út városi szakaszát, számos utcát, járdát, és felépült az új városi uszoda.

[szerkesztés] A Megbékélés Napja

Az első Megbékélés Napját 1993. május 9-én tartották Dorogon azzal a céllal, hogy javasolják a világ összes népének a megemlékezést az összes pusztító háború áldozatairól. Ekkor adták ki a Dorogi Nyilatkozatot, amely kimondta, hogy "a háborúnak nincsenek győztesei, csak áldozatai". Továbbá ezen a napon emlékeznek meg a dorogiak a város második világháborús áldozatairól, valamint az erőszakosan kitelepített németajkú polgártársaikról. 1993 óta minden évben ezen a napon tartják a megemlékezést, amelyet egy aktuális helyi, illetve országos évfordulóhoz is kötnek.

[szerkesztés] Szénbányászat

Bővebben: A Dorogi-medence szénbányászatának története

[szerkesztés] Gazdasága

Dorog gazdasága hagyományosan a szénbányászatra épült. A szénbányászat fejlesztésében jelentős eredményt ért el Hantken Miksa, az MTA tagja, aki kidolgozta a dorogi szénmedence földtani rendszerének alapjait. A Dorog környéki széntelepek feltárásán dolgozott Zsigmondy Vilmos is. A bányák felszámolása után azonban a gazdaság gyökeresen megváltozott, a kiszolgáló üzemek mindegyike megszűnt.

A gazdaságban viszonylag gyorsan végbement a szerkezetváltás. Számos üzem átalakult, magánkézbe került, illetve számos új is megtelepedett a városban. Egy átalakult üzem például a több mint száz éves múltra visszatekintő Dorog-Esztergom Hőerőmű Kft., amely 3420 dorogi és esztergomi lakás távfűtés és melegvízellátását biztosítja. A városban működik a Richter Gedeon Nyrt. gyógyszergyár gyártelepe, és a Colgate-Palmolive Kft.(kozmetikumok és tisztálkodószerek gyártása). Itt található az országban egyedülálló veszélyeshulladékégető (Onyx Magyarország Kft.), amely főleg a szomszédos gyógyszergyár hulladékainak megsemmisítésére szakosodott. A könnyűipar is fejlődésben van. Jelentős üzemek működnek a nyomda- és a konfekcióiparban. Az építőipar is nagy mértékben növekszik, a dorogi székhelyű Baumit Kft. a hazai piac meghatározó homlokzati hőszigetelő gyártója. A cég profiljába tartoznak még különböző vakolat- és esztrichrendszerek. A Baumit Kft. 2008-ban jelentős fejlesztéseket hajt végre dorogi üzemében és Visontán is új gyárat épít. A város ipari parkját 1999-ben alapították, ahol a Sanyo Hungary Kft. több ezer embernek ad munkát, ott akkumulátorokat, napelemeket és légkondicionálókat gyártanak. 2006-ban épült fel a logisztikai központ, amely vasúti összeköttetéssel is rendelkezik. A szolgáltató intézmények is sorban jelennek meg a városban, a kereskedelem fejlett. A munkanélküliség 3-4% körül mozog.

[szerkesztés] Kultúra, oktatás, sport

A városban három önkormányzati (Zrínyi Ilona Óvoda, Petőfi Sándor Óvoda, Dózsa György Óvoda), egy vállalati (Richter Óvoda) óvoda, valamint három általános iskola (Zrínyi Ilona Általános Iskola, Petőfi Sándor Általános Iskola, Eötvös József Általános Iskola) működik. A város középiskolája a Zsigmondy Vilmos Gimnázium és Informatikai Szakközépiskola, amelynek emelt idegen nyelvi, programozói valamint általános gimnáziumi osztályai vannak. Az Erkel Ferenc Zeneiskola mind a város, mind fiókintézmények révén az egész kistérség zenei oktatásáért felelős.

A város kulturális és közéletének központja a felújított, impozáns József Attila Művelődési Ház amely színházteremmel, bálteremmel és moziteremmel is rendelkezik. Továbbá egy jól felszerelt könyvtár várja az olvasni vágyókat. Dorog zenei élete is jelentékeny. Meghatározó szereplő a Bányászzenekar.

A város hagyományosan jelentős sportélettel rendelkezik. A labdarúgás, birkózás, az atlétika, illetve a hegymászás kiemelt szerepkörrel bír Dorog életében. Az Aranycsapat két tagja: Buzánszky Jenő és Grosics Gyula is Dorogon kezdte pályafutását.

[szerkesztés] Lakosság

Dorog a századfordulón még sváb többségű falu volt, de Trianon után jelentősen megváltoztak a nemzetiségi arányok. Megkezdődött a németajkúak beolvadása, illetve az elszakított területekről nagy számaban érkeztek bányászok, nagyrészt Erdélyből (ők építették 1936-ban az erdélyi stílusú református templomot). A két háború közti időszakban a lakosságszám dinamikusan növekedett, ez részben a beköltözéseknek, részben a bányásztársadalomban megszokott rendkívül gyors népszaporulatnak volt köszönhető, amely még a Kádár-korszakban is közel kétszerese volt az országos átlagnak. A Második világháború után a németajkú lakosság nagy részét erőszakosan kitelepítették, a németek helyére a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében felvidéki, főként Zobor-vidéki magyarok érkeztek. A szocialista iparosítás évtizedeiben nagyszámú munkaerőre volt szükség a bányákban, lakótelepek épültek, felgyorsult a svábok beolvadása, így jelentősen eltolódott a nemzetiségek aránya a magyarok javára, 2001-ben a város lakosságának 95%-a magyarnak vallotta magát. A mai város nemzetiségi képében azonban még mindig megfigyelhető egy a lakosság 4%-át kitevő csoport, amely német nemzetiségűnek vallja magát, és aktívan ápolja a hagyományokat. A csekély aránnyal ellentétben nagyon sok magát magyarnak valló doroginak vannak fél vagy negyed részben sváb felmenői. A német nemzetiségi tájház a Bécsi úton tekinthető meg. A németek mellett a szlovákok, cigányok és örmények is rendelkeznek kisebbségi önkormányzattal.

Forrás: KSH, nepszamlalas.hu, egyéni helytörténeti kutatómunka

[szerkesztés] Infrastruktúra

A város közigazgatási területén 4927 lakás található (2007), ennek megközelítőleg fele lakótelepi, fele kertvárosi lakókörnyezetben. A lakásállomány több mint kétharmada 1960 és 1990 között épült nagyrészt paneltechnológiával. A lakásépítés üteme jelentősen zuhant a rendszerváltás után, azonban 2005-ben fellendülés következett be, és napjainkban is több társasház áll építés alatt. Továbbá az önkormányzat tervezi a központtól délkeletre, a Kenyérmezői-patak mentén elterülő volt mezőgazdasági terület felparcellázását, ahol a tervek szerint öt utca kerül kialakításra.

A városban 98 utca, 10 lakótelep és 7 tér található. Két utca kivételével mindegyik rendelkezik közcsatornával és felszíni vízelvezető rendszerrel (2007). Az ivóvízvezetékkel ellátott lakások aránya közel 100%, és több mint 99%-ukban van melegvíz és vízöblítéses wc. A szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya 88%. Az ingatlanok 25%-ában távfűtés, 33%-ában gázfűtés található. A lakások átlagos alapterülete 66 négyzetméter (2001).