XV. Benedek pápa
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
XV. Benedek pápa, (Giacomo Paolo Battista della Chiesa) (Genova, 1854. november 21. – Róma, 1922. január 22.). Egy hónappal az I. világháború kitörése után gyűlt össze a konklávé. A 65 szavazásra jogosult bíborosból 60 személy vett részt a pápaválasztáson. Augusztus 31-től szeptember 3-ig tartott a konklávé. Giacomo Della Chiesa bíboros a XV. Benedek nevet vette fel Lambertini bíboros tiszteletére, mert két századdal korábban ő is Bologna érseke volt, és pápaként a XIV. Benedek nevet viselte.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete a pápaság előtt
1875-ben letette a jogi doktorátust. 1878-ban szentelték pappá és még négy évig tanult az Accademia dei Nobilin, majd felvételt nyert a Rendkívüli Ügyek Kongregációjába. Az intenzív diplomáciai tevékenysége mellett lelkipásztor volt a S. Eustachio-templomban. 1907-ben X. Piusz pápa Bologna érsekévé nevezte ki, majd 1914-ben bíborosi méltóságra emelte.
[szerkesztés] Pápasági tevékenysége
Programadó enciklikája, az Ad beatissimi apostolorum principis (1914) egyik része a világi társadalomnak, másik része az Egyháznak szólt. A világi társadalomnak a pápa békefelhívást intézett. Az Egyházról szóló részben rögzítette pápasága célkitűzéseit. Megerősítette a modernizmus minden megjelenési formájának elítélését. Másik célkitűzése a papság képzése volt.
Legnagyobb érdeme az volt, hogy az Egyházat a világháború ideje alatt is kormányozni tudta és a Szentszék semlegességét sikerült megőriznie, de semmit nem tudott azért tenni, hogy feltartóztassa a háborút. Minden békefelhívása elfogadatlan maradt a háborúban részt vevő nagyhatalmak között. 1917-es békefelhívását Oroszország, Franciaország és Olaszország még csak válaszra sem méltatták. Az 1917-es kudarc után Benedek letett minden további békeközvetítői próbálkozásáról és a háború utolsó szakaszában már csendben maradt. A Párizsban tartott béketárgyalások során a Szentszéket kizárták. Bár a Szentszék diplomáciai tevékenységei kudarcba fulladtak, humanitárius lépései hatalmas méreteket ért el. A háború alatt a Vatikánnak sikerült a foglyoknak és a sebesülteknek segítenie. A pápa segélyezése nem tett különbséget sem vallási, sem nemzeti azonosság szerint. Az örmények 1921-ben szobrot állítottak Benedeknek Isztambulban, mivel az örmény népirtáskor egyedül XV. Benedek szólalt fel értük. Svájcban foglyokat sikerült kicserélni, közel 100 ezer sebesülten segített, az egész katolikus világban pénzgyűjtést szervezett és a Vatikán 82 millió aranylírát fordított saját vagyonból a sebesültek, az árva gyermekek és a foglyok megsegítésére. A német püspöki karnál működő központok 800 ezer kérést teljesítettek, míg az állami hivatalok nem voltak képesek semmilyen közlést nyújtani, a papi hivatalok az eltűntek nyolcadát tudták azonosítani.
[szerkesztés] Vallási tevékenysége
XV. Benedek 1917. május 20-án a Providentissima Mater Ecclesia enciklikájával tette közzé Kánonjogi Kódexét. Folytatta a modernizmus elleni harcot. 1915-ben megalapította a Szemináriumok és Egyetemek Kongregációját. A missziós apostolkodásról a Maximum illud enciklikát írta. 1916. február 25-én kiterjesztette az egyetemes Egyházra az imanyolcadot. 1917-ben megalakította a Keleti Kongregációt. Diplomáciai tevékenysége alatt a meglévő 14 konkordátum száma 26-ra emelkedett. A legfontosabb közölük Franciaországgal kötötte, melyben az évekig tartó viszályt helyreállította a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat a Vatikánnal.
32 bíborost, 8 érseket, 26 püspököt, 28 pápai helynököt és 8 apostoli prefektust nevezett ki. Megünnepelte Dante halálának 600-adik évfordulóját, Szent Domonkos 700-adik évfordulóját. Szentté avatta Alacoque Margit Mária és Jeanne d’Arc-ot.
1922 januárjában tüdőbetegségben bekövetkezett váratlan halálakor az egész világ siratta határtalan atyai szeretetét. Mindenki: katolikusok, protestánsok, ortodoxok, és muzulmánok közös atyát ismertek el benne.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Előző pápa: X. Pius pápa |
Római pápa 1914-1922 |
 |
Következő pápa: XI. Pius pápa |
