Nyelvemlék
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Nyelvemléknek nevezünk minden olyan írásos művet, tekintet nélkül annak tárgyára vagy céljára, függetlenül a használt írásrendszertől, amely egy adott nyelv múltbéli megnyilvánulásainak állít hiteles emléket. Nyelvemlékké gyakorlatilag bármilyen lejegyzett szöveg válhat.
A nyelvemlékeket a következő csoportokba szokás osztani:
- Szórványok – A vizsgált nyelv szavai, mondatai egy javarészt más nyelvű szövegbe ágyazódva helyezkednek el. (Legismertebb magyar példája a Tihanyi alapítólevél.)
- Glosszák – A kérdéses nyelven idegen nyelvű szöveghez írt rövidebb terjedelmű magyarázatok.
- Tulajdonnévjegyzékek – Az adott nyelven beszélők neveit lajstromzó listák. (Például a magyar "A tihanyi apátság birtokösszeírása".)
- Tárgylajstromok – A hétköznapi élet eszközeinek a felsorolása az adott nyelven.
- Egyéb felsorolások
- Szójegyzékek – kisebb terjedelmű szótárak, a szavak mellékjelentéseinek értékelése nélkül, velük alkotott kifejezések mellőzésével.
- Szótárak – a nyelv szavainak átfogóbb és bővebb fordításai, értelmezései.
- Szövegek – a nyelvet legjobban jellemző, összefüggő mondatokból álló írások.
[szerkesztés] Nyelvek legkorábbi nyelvemlékei
|
|
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Forrásművek
- Molnár József – Simon Györgyi: Magyar nyelvemlékek. Tankönyvkiadó, Budapest, 1980. ISBN 9631747387