Manchester United F.C.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Manchester United
Teljes név	Manchester United Football Club
Becenév	The Red Devils [1] (A vörös Ördögök), Man United
Rövidített név	MU, MUFC, Man Utd
Alapítási év	1878, Newton Heath L&YR F.C. néven
Stadion	Old Trafford
Befogadóképesség	76,312
Elnök	Joel & Avram Glazer
Vezetőedző	sir Alex Ferguson
Bajnokság	Premier League
2007–08	Premier League, 1.
Hazai mez 　 Idegenbeli mez

A Manchester United Football Club Anglia egyik leghíresebb és egyik legsikeresebb futballklubja. Tizenhétszeres angol bajnok (FA Premier League, régebben Football League First Division), tizenegyszeres angol kupagyőztes (FA Cup)^[2], kétszer nyerte meg a Ligakupát (League Cup), háromszor Európa első számú kupasorozatát (BEK, Bajnokok Ligája) és kétszer a Kupagyőztesek Európa-kupáját. A legutóbbi tizenöt szezonban a Manchester United volt az átlagban legtöbb nézőt vonzó csapat hazájában^[3][4], a 2005/2006-os szezonban mérkőzéseik átlagos nézőszáma 68,765 volt. A klub Newton Heath (L&YR) F.C. néven alakult 1878-ban, a Lancashire-Yorkshire vasút Newton Heath-i depójának csapataként. 1902-ben, amikor a klub a csőd szélén állt, J.H. Davies vásárolta meg és átkeresztelte a Manchester United névre. A második világháború után a klub Sir Matt Busbyt szerződtette edzőnek, aki az ifjúsági csapatra épülő felnőttekkel nagy sikereket ért el. A csapat 1956-ban és 1957-ben is megnyerte a bajnokságot. A sikersorozatot a müncheni légikatasztrófa törte meg, amelyben a csapat elvesztette nyolc játékosát. Sokan gondolták, hogy ez a klub végét jelenti, de a következő években újjáépítették a csapatot és 1965-ben és 1967-ben újra bajnokságot, majd 1968-ban Európa Kupát nyert.

Ezután hosszú szünet következett és a klub csak az 1990-es évektől vált újra sikeressé. Alex Ferguson^[5] irányításával a Manchester United 11 év alatt nyolcszor nyert bajnokságot, legutoljára 2007/2008-ban. 1999-ben a Manchester United volt az első csapat, amely ugyanabban a szezonban megnyerte az UEFA Bajnokok Ligáját, az angol bajnokságot és az angol kupát. A klub 1991 óta Plc (Public Limited Company) cégformában működik. 1999-ben a brit kormány megakadályozta, hogy Rupert Murdoch felvásárolja a céget, de 2005-ben Malcolm Glazer mégis ellenséges felvásárlást hajtott végre, ami nagy adósságokba taszította a klubot, hiszen a vételár jó része kölcsön volt. Ám a klub talpra állt. Ezt mutatja a 2007-es átigazolások összege: kb. 100 millió eurót (25 milliárd forint) költöttek új játékosokra.

Tartalomjegyzék 1 Klubtörténet 1.1 A kezdetek (1878-1945) 1.2 A Matt Busby fémjelezte évek (1945-1969) 1.3 1969–1986 1.4 Alex Ferguson-éra, a triplázás előtt (1986–1998) 1.5 A triplázás (1998–1999) 1.6 A triplázás utáni időszak (1999-től napjainkig) 1.7 A Glazer család színrelépése 2 Klubszínek és címerek 3 Játékosok 3.1 Jelenlegi keret 3.2 Csapatkapitányok 3.3 Legendás játékosok 3.4 Rekorderek 3.4.1 Legtöbbször pályára lépők 3.4.2 Legeredményesebbek 3.4.3 Aranylabdások 3.5 Menedzserek 3.6 Női csapat 4 Szurkolók 5 Stadionok 6 Szponzorok 7 Riválisok 8 Sikerlista 9 Jegyzetek 10 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Klubtörténet

[szerkesztés] A kezdetek (1878-1945)

A klub 1878-ban alakult Newton Heath L&YR FC néven a Lancashire-Yorshire vasúti társaság Newton Heath-i depójának csapataként. A játékosok akkoriban zöld mezt viseltek aranyszínű csíkokkal. Első pályájuk a North Roadon rendkívül rossz állapotú volt. Innen költöztek át a Bank Streetre 1893-ban. Egy évvel korábban léptek be az angol labdarúgó ligába és függetlenné váltak a vasúti társaságtól. Nevükből kikerült a "L&YR" rövidítés, tehát Newton Heath FC-ként működtek tovább. Nem sokkal ezután, 1902-ben a klub közel került a csődhöz, adósságaik közel 2 500 fontra rúgtak. A végrehajtók bezárták a Bank Streetet is^[6].

Nem sok hiányzott a tönkremenetelhez, de aztán a csapat nagyobb összeget kapott a manchesteri sörgyár igazgatójától, John Herny Daviestől^[7]. A legenda szerint az akkori csapatkapitány, Harry Stafford kiállította díjnyertes kutyáját a klub számára rendezett gyűlésen, az üzletembernek megtetszett és szerette volna megvenni. Stafford ebbe nem egyezett bele, de rá tudta bírni Daviest, hogy segítsen a csapaton és legyen az elnöke^[8]. Ezután ez első gyűlések egyikén felmerült, hogy meg kellene változtatni a klub nevét. Olyan ötletek merültek fel, mint a Manchester Central vagy a Manchester Celtic, ekkor mondta Louis Rocca, egy fiatal olasz emigráns, hogy "Uraim, miért nem hívjuk magunkat Manchester Unitednek?". Mindenkinek tetszett az ötlet, így 1902. április 26-án a csapat neve hivatalosan is Manchester United lett. Davies a klubszíneket is megváltoztatta zöld-aranyról vörös-fehérre.

1902. szeptember 28-án James West lemondása után Ernest Mangnall lett a United új menedzsere. Azt a célt tűzte ki maga elé, hogy feljuttatja csapatát az élvonalba. Az első szezonja nem sikerült rosszul, a másodosztály ötödik helyét sikerült elérnie. Jobb eredmények reményében új játékosokat is igazolt, például Harry Moger kapust, Dick Duckworth védőt és John Picken csatárt. A legjobb benyomást a Grimsbytől érkezett Charlie Roberts tette mindenkire. Az 1903–04-es szezonban a manchesteriek mindössze egy ponttal maradtak le a második, már feljutást érő helyről.

Nem váratott sokat magára az első feljutás, az 1905–06-os idényben második lett a csapat. Első élvonalbeli évadukban nyolcadikak lettek, majd 1908-ban megnyerték első bajnoki címüket. Ekkoriban a Manchester City büntetést kapott, mivel az Angol labdarúgó-szövetség (FA) által meghatározott maximum fizetésnél többet adott játékosainak. 250 fontos büntetést kaptak és 18 játékosukat eltiltották attól, hogy valaha újra náluk futballozzanak. A United jól jött ez a helyzet, többek között olyan játékosokat kaparintottak meg, mint Billy Meredith (az első „Walesi Varázsló”) vagy Sandy Turnbull.

Az 1908–09-es szezon jól indult a csapat számára, hiszen megnyerték első Charity Shieldjüket^[9], az idény végén pedig az FA Kupát is betehették a vitrinjükbe. Turnbull és Meredith remekeltek, éppen az előbbi szerezte a győztes gólt a kupadöntőn. A „Vörös Ördögök”nek két évet kellett várniuk egy újabb trófeára, 1911-ben ismét bajnokok lettek. Időközben átköltöztek az Old Traffordra, mely mindmáig az otthonukként szolgál. Az új stadiont 1910. február 19-én avatták fel a Liverpool ellen. A United már 3-0-ra vezetett, de végült 4-3 arányban kikapott. 1912-ben Mangnall távozott a klubtól, éppen a városi rivális Cityhez szerződött. Az 1911-es siker után a csapat 41 évig nem nyert bajnokságot, ami a leghosszabb ilyen időszak a története során.

A következő tíz évben azért küzdöttek, hogy bent maradjanak az élvonalban, nehéz szezonok után 1922-ben végül kiestek, de három év múlva visszajutottak. A II. világháborúig tartó időszakban hullámvasutazásba kezdtek az első két osztály között. A világégés előtti utolsó évadban sikerült bent maradniuk a Division One-ban.

[szerkesztés] A Matt Busby fémjelezte évek (1945-1969)

1945-ben került sor Matt Busby, az első igazán híressé vált menedzser kinevezésére a Unitednél. Nem voltak különösebb elvárások vele szemben a vezetőség részéről, ő dönthette el, hogy kit tart meg, ad el vagy igazol le, és teljes mértékben ő állította össze az edzéstervet is. Busby azért nem a Liverpool vezetőedzője lett, mert ott nem kapott volna ekkora szabadságot tervei megvalósításához. A mester nem egy játékost, hanem egy segédet (Jimmy Murphy) szerződtetett elsőként. A kockázat, amit a korábbi Liverpool-játékos kinevezésével vállalt a manchesteri alakulat, már az első években megtérült. 1948-ban FA Kupát nyert a csapat, 1947-től 1949-ig pedig megszerezte második helyet. Ezek a sikerek főként három helyi születésű játékosnak Stean Pearsonnak, Jack Rowley-nak és Charlie Mittennek voltak köszönhetőek (Pearson és Rowley az FA Kupa-döntőn is betaláltak). A negyedik nagy közönségkedvenc Allenby Chilton volt.

Mitten a kolumbiai kalózligába igazolt nagyobb fizetésért, de a Unitednél maradt nagy öregek 1952-ben elhódították a Division One trófeáját. Busby tudta, hogy egy futballcsapatnak többre van szüksége, mint tapasztalt játékosokra, ő volt az első, aki igazán elkezdte beépíteni a felnőttek közé az ifiakadémia neveltjeit. Az első időszakban olyan feltörekvő tehetségek kerültek a csapatba, mint Roger Byrne, Bill Foulkes, Mark Jones és Dennis Viollet. Időbe került, míg sikerült beilleszkedniük, amit az is jól mutatott, hogy 1953-ban mindössze a nyolcadik helyet sikerült elcsípni. Három év múlva azonban ismét bajnoki címet ünnepelhetett az Old Trafford közönsége egy olyan csapatnak köszönhetően, melynek átlagéletkora mindössze 22 év volt és 103 gólt lőtt. Busby edzői sikerességének a kulcsa ezután az ifikben való bizalom volt, nem csoda, hogy felfedezettjeit „Busby-bébik”-nek hívták. A korszak legismertebb fiatalja Duncan Edwards volt, aki 1953-ban mutatkozott be a Unitedben, mindössze 16 évesen. Azt tartották róla, hogy bármelyik poszton képes remekül játszani és ő minden idők legjobb futballistája. Az 1956–57-es évadban bajnok lett a csapat és az FA Kupa döntőjébe is bejutott, de ott kikapott az Aston Villától. A Vörös Ördögök képviselhették először Angliát az európai porondon. A BEK-ben az elődöntőig jutottak, ahol a Real Madrid állította meg őket. Menetelésük során 10-0-ra legyőzték a belga Anderlechtet.

Hatalmas tragédia sújtotta a Unitedet a következő szezonban^[10]: egy BEK-meccsről hazafelé tartva repülőgépük leszállt Münchenben üzemanyagot vételezni, de a kifutópálya olyan jeges volt, hogy nem sikerült a felszállás. Az 1958. február 6-i müncheni légikatasztrófa nyolc játékos (Geoff Bent, Roger Byrne, Eddie Colman, Duncan Edwards, Mark Jones, David Pegg, Tommy Taylor, Liam „Billy” Whelan) és további tizenöt utas életébe került. A gép kétszer is megpróbált felemelkedni, de nem sikerült. Harmadszorra is megpróbált lelassítani a pilóta, de a repülőgép megcsúszott, átszakított egy kerítést és egy használaton kívüli házba csapódott. A baleset után Harry Gregg kapus eszmélt a leggyorsabban és félvén, hogy a roncs felrobbanhat, biztonságos helyre vitte Bobby Charltont és Dennis Violletet. A fent említett nyolc játékos közül hét a helyszínen, Edwards pedig néhány nappal később a kórházban vesztette életét. Több túlélő nem térhetett vissza a pályára, mivel súlyos sérüléseket szereztek. Az orvosok Matt Busby túlélésére szinte semmi esélyt nem adtak, a mester azonban csodával határos módon felépült és körülbelül két hónap után folytatta munkáját.

Felmerült annak a lehetősége, hogy a szezon végéig a csapat visszavonul minden sorozattól, de Jimmy Murphy egy időre átvette az irányítást, és a tartalékosok valamint az ifik segítségével összehozott egy játékképes gárdát. A tragédia ellenére a United bejutott az FA Kupa döntőjébe, ahol kikapott a Bolton Wandererstől. A szezon végén az UEFA megkérte az FA-t, hogy a bajnokságot nyerő Wolverhampton Wanderers mellett a manchesterieket is engedje elindulni a BEK-ben, de a szövetség erre nem volt hajlandó. A következő évadot a második helyen zárta a csapat, ami tiszteletre méltó eredmény, különösen az események ismeretében.

Busby az 1960-as évek elején megkezdte az újjáépítést, leigazolta többek között Denis Law-t és Pat Crerandot. Az utánpótlás-nevelés szintén nagy szerepet kapott, hiszen ekkoriban került fel a profik közé a legendássá vált George Best is. Az észak-ír fiú remek fizikummal rendelkezett, de nem ez volt a fő erőssége. Rendkívül jól kezelte labdát, gyors volt és bármilyen védőfalon képes volt átjutni. A megújult gárda 1963-ban elhódította az FA Kupát, de a Division One-ban mindössze a 19. helyen zárt. 1965-ben és 1967-ben viszont bajnokok lettek. Az 1968-as BEK-szereplés remekül sikerült nekik, hiszen bejutottak a döntőbe hosszabbítás után 4-1-re verték az Eusébio-féle Benficát. A United lett az első angol csapat, mely elhódította a kor legértékesebb európai trófeáját. Keretüknek az volt a fő érdekessége, hogy három aranylabdás játékos is volt benne (George Best, Denis Law és Bobby Charlton). 1969-ben Busby lemondott a vezetőedzői állásról, helyét a tartalékcsapat edzője, Wilf McGuinness vette át.

[szerkesztés] 1969–1986

A United kereste Busby utódját, de hosszú ideig nem akadtak rá a megfelelő mesterre. McGuinness alatti első szezonjukat a kiábrándító nyolcadik helyen zárták. Az 1970–71-es idény sem indult nagyobb sikerrel, ezért a szakember úgy döntött, hogy visszatér a tartalékokhoz. A vezetőknek sikerült visszacsábítaniuk Busbyt, akivel a magabiztosság is visszatért, de csak az évad végéig. Időközben olyan játékosok távoztak, mint Nobby Stiles vagy Pat Crerand.

A manchesteriek szóban már megegyeztek a Celtic-kel BEK-et nyerő Jock Steinnel, de végül nem ő, hanem Frank O'Farrell vette át az irányítást. McGuinnisshez hasonlóan ő sem volt sikeres és mindössze 18 hónapig ült a kispadon, de legalább leigazolt néhány tehetséges játékost. Közülük a leghíresebb Martin Buchan volt, aki az Aberdeentől érkezett. 1972-ben Tommy Docherty lett a menedzser, akinek sikerült megmentenie csapatát a kieséstől. 1974-ben viszont már nem kerülhette el a sorsát a United, és kiesett. Előtte Best, Charlton és Law is távozott. Utóbbi a Man City játékosa lett és éppen az ő góljával dőlt el, hogy kiesnek az élvonalból. A trió pótlására Lou Macari, Stewart Houston és Brian Greenhoff érkezett az Old Traffordra. Egyikük sem volt rossz játékos, de nem tudták feledtetni a korábbi nagyok hiányát.

A csapat első próbálkozásra feljutott, majd kétszer egymás után (1976, 1977) bejutottak az FA Kupa döntőjébe. Első alkalommal kikaptak a Southamptontól, de másodszor 2-1-re legyőzték a Liverpoolt. Ekkoriban igazolták le Steve Coppellt a Tranmere Roverstől. Sikerei ellenére Dochertynek mennie kellett, mivel viszonya volt az egyik gyúró feleségével.

1977 nyarán Dave Sexton vette át Docherty helyét. Az új mester jó játékosokat igazolt (Joe Jordan, Gordon McQueen, Gary Bailey, Ray Wilkins), de védekező felfogása miatt nem tartozott a szurkolók kedvencei közé. A United nem tudott elmozdulni a tabella közepéről, csak egyszer, mikor második lett. Egy alkalommal az FA Kupa döntőjébe is bejutottak Sexton alatt, de kikaptak az Arsenaltól. 1981-ben a vezetőség elküldte a mestert a kispadról.

Sexton utódja a tehetséges Ron Atkinson lett, aki hamar megdöntötte a brit átigazolási rekordot Bryan Robson szerződtetésével. Robson hamar az MU legjobb középpályásává vált Edwards óta. Mellette Manchesterbe érkezett még Jesper Olsen, Paul McGrath és Gordon Strachan is. A kor két leghíresebb saját nevelésű futballistája Norman Whiteside és Mark Hughes volt. A csapat három éven belül két FA Kupát is nyert (1983, 1985). Az 1985–86-os szezonban első tíz meccsüket megnyerték, így hamar nagy előnyre tettek szert a bajnokságban, de teljesítményük visszaesett és végül csak a negyedik helyen futottak be. A rossz forma a következő évadban sem múlt el és a csapat közel került a kiesőzónához, ezért Atkinsont 1986 novemberében kirúgták.

[szerkesztés] Alex Ferguson-éra, a triplázás előtt (1986–1998)

Alex Ferguson érkezett a klubhoz, hogy befejezze az Atkinson által félbehagyott munkát. Az 1986–87-es szezont a 11. helyen zárta a csapat, de utána másodikként futottak be és George Best után egy újabb játékosnak sikerült húsz bajnoki gólt szereznie egy idényen belül Brian McClair személyében.

A következő két szezonban azonban szenvedett a United, a szurkolók ezt arra fogták, hogy Ferguson igazolásai nem érik el a kívánt szintet. A skót szakember 1990-ben közel került ahhoz, hogy kirúgják, de a Vörös Ördögök, ha nehezen is, de legyőzték a Nottingahm Forestet az FA Kupa harmadik fordulójában. Végül meg is nyerték a sorozatot, megismételt döntőben, a Crystal Palace ellen.

Az 1990–91-es szezonban elhódítótták a KEK trófeát is a Barcelona legyőzésével. A bajnoki címért folytatott versenyt a Leeds United ellen elvesztették, de jól jövedelmező szponzori szerződést kötöttek a London Stock Exchange nevű céggel.

Eric Cantona 1992-es leigazolásával új időszámítás kezdődött az Old Traffordon. A francia játékos remekül megértette magát Denis Irwinnel, Gary Pallisterrel, Paul Ince-szel vagy az olyan fiatal tehetségekkel, mint például Ryan Giggs. Nem csoda hát, hogy az 1992–93-as idényben 1967 után először ismét bajnoki címet ünnepelhetett a United. A következő szezonban (már Roy Keane-nel kiegészülve) első alkalommal tudott duplázni a csapat, azaz megnyerte a bajnoki címet és az FA Kupát is. A sikerek mellett azonban gyászoltak is a manchesteriek, hiszen elhunyt korábbi legendás menedzserük, Matt Busby.

Az 1994–95-ös szezonban Cantona hosszú eltiltást kapott, amiért híres kung-fu rúgásával leterített egy Crystal Palace-drukkert, aki sértegette. Végül a csapat a Premier League második helyén végzett, és kikapott az FA Kupa döntőjében is az Evertontól. Ferguson ezután nagyon bátor lépésre szánta el magát, ami nem mindenkinek tetszett: több nagynevű játékost eladott és saját nevelésű tehetségekkel pótolta őket. Ekkor olyan, mára híressé vált futballisták kapták meg profi szerződésüket, mint David Beckham, Gary Neville, Phil Neville és Paul Scholes. Közülük sokan igen hamar angol válogatottak lettek. Meglepetésre a megfiatalodott United megnyerte a bajnokságot és a kupát is 1995–96-ban. Ezzel az övék lett az első csapat, mely kétszer is duplázni tudott, hőstettüket „dupla dupla”-ként emlegetik^[11].

A következő szezon végén ismét bajnokok lettek és Eric Cantona bejelentette visszavonulását (30 évesen). Az 1997–98-as évadot jól kezdték, de végül másodikok lettek a bajnoki címet és a kupát is az Arsenal nyerte.

[szerkesztés] A triplázás (1998–1999)

Az 1998–99-es szezon volt a Manchester United legsikeresebb szezonja. Nem csak saját, de az egész angol futball történelmét átírták, hiszen elsőként tudtak triplázni, ami annyit jelent, hogy elhódították a Premier League, az FA Kupa és a Bajnokok Ligája^[12] serlegét is. Egy nagyon szoros szezon után nyerték meg a bajnokságot, az utolsó fordulóban 2-1-re verték a Tottenham Hotspurt, az Arsenal is diadalmaskodott az Aston Villa felett, de a United gólkülönbsége volt a jobb. A Premiership megnyerése volt a tripla első állomása, melyet Sir Alex Ferguson úgy írt le, mint a legnehezebb lépést^[13]. Az FA Kupa döntőjében a Newcastle United volt az ellenfél. A 2-0 arányú győzelem Teddy Sheringham és Paul Scholes góljainak volt köszönhető^[14]. A szezon utolsó meccse a Bayern München elleni BL-finálé volt. A németek végig vezettek, már mindenki elkönyvelte a győzelmüket, de az utolsó pillanatokban két, szöglet után szerzett góllal az angolok nyertek. A BL-siker után a csapat a Klubvilágbajnokságon is indulhatott, melyet szintén megnyert a Palmeiras döntőbeli legyőzése után^[15].

[szerkesztés] A triplázás utáni időszak (1999-től napjainkig)

A manchesteriek 2000-ben és 2001-ben is megnyerték a bajnoki címet, de sokakban hiányérzet támadt, amiért az európai porondon nem jöttek az újabb sikerek. Az ezredfordulón alakult meg a leggazdagabb, legbefolyásosabb csapatokat tömörítő szövetség, a G-14, melynek a United kezdetektől fogva a tagja volt. Ferguson megpróbálkozott egy védekezésre több gondot fordító taktikával, hogy csapatát nehezebben győzzék le a külföldi ellenfelek. Ez nem járt sok sikerrel, 2001/02-es évadban harmadikként zárt a klub. A következő szezonban visszahódították a bajnoki címet, de ezt követően teljesítményük visszaesett, főleg, amikor Rio Ferdinand nyolc hónapra szóló eltiltást kapott, amiért nem jelent meg egy doppingvizsgálaton. 2004-ben megnyerték az FA Kupát a Millwall legyőzésével. A döntőig vezető úton legyőzték a bajnokságot nyerő Arsenalt.

A 2004/05-ös idény gól- és sikerszegény volt. Előbbi főleg Ruud van Nistelrooy sérülésének volt köszönhető. A United harmadik lett a Premier League-ben és az FA Kupa fináléján kikapott az Arsenaltól. A találkozón talán a manchesteriek voltak a jobbak, de nem sikerült gólt szerezniük, így büntetőpárbajra került a sor, ahol az Ágyúsok diadalmaskodtak. Ebben az időszakban merült fel először, hogy egy amerikai üzletember, Malcolm Glazer szeretné felvásárolni a csapatot.

A következő szezon rajtja rendkívül rosszul sikerült, ráadásul Roy Keane is távozott a Celtichez, miután nyilvánosan kritizálta csapattársait. Az egyik legnagyobb csapás az volt, amikor a Man Utd kikapott a Benficától és még a BL csoportköréből sem jutott tovább. Ez volt története során az első és máig az utolsó ilyen alkalom. A rossz formán való túllépést sérülések is nehezítették, az évad végéig Gabriel Heinze, Paul Scholes, Ryan Giggs és Alan Smith is harcképtelenné vált. Nem múlt el azonban egy újabb trófea begyűjtése nélkül az év, a csapat a Ligakupa döntőjében 4-0-ra verte a Wigant. Van Nistelrooy összeveszett Sir Alex Fergusonnal, ezért úgy döntött, a Real Madridhoz igazol^[16].

2006/07-re Ferguson mester úgy döntött, visszatér a támadó taktikához, mely az 1990-es években bevált. Ez most sem volt másképp, 32 meccs alatt majdnem 20-szal több gólt szereztek, mint a második helyezett Chelsea. 2007 januárjában két hónapra kölcsönvették a legendás csatárt, Henrik Larssont a svéd Helsingborgstól, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a United bejutott a BL elődöntőjébe^[17], ahol végül 5-3-as összesítéssel kiesett a csapat az AC Milan ellen^[18].

Az UEFA szervezett egy barátságos meccset az Európa-válogatott és a Vörös Ördögök között az Európai Unió fennállásának 50. évfordulójára. A United 4-3 arányban legyőzte a Marcello Lippi által vezényelt ellenfelet^[19].

2007. május 6-án biztossá vált, hogy négy év után először ismét bajnokok lesznek a manchesteriek, miután a Chelsea döntetlent játszott az Arsenallal. A negyedik dupla azonban nem adatott meg nekik, mivel az FA Kupa döntőjében hosszabbítás után kikaptak a Chelsea-től.

A 2007/08-as bajnoki rajt nem sikerült túlságosan jól a United számára, de végül megelőzték a hosszú ideig magabiztosan vezető Arsenalt és a hajrában őket beérő Chelseat. Az utolsó forduló előtt pontegyenlőség állt fent, csak jobb gólkülönbségük miatt voltak elsők a manchesteriek. Teljesítették kötelező feladatukat, a Wigan legyőzését, londoni riválisaik ezzel szemben döntetlent játszottak a Boltonnal. Ez azt jelentette, hogy a Vörös Ördögök nem csak gólkülönbséggel, hanem kétpontos előnnyel lettek bajnokok.

A Barcelona legyőzése után az MU a Bajnokok Ligája döntőjébe is bejutott, ahol a bajnokság utolsó feléhez hasonlóan a Chelsea volt az ellenfél. A moszkvai finálét a vörösmezesek kezdték jobban, a 26. percben a vezetést is megszerezték Cristiano Ronaldo révén. A meccs ezen szakaszában nagyobb előnyre is szert tehettek volna, de Frank Lampard egy szerencsés helyzet után egyenlített. A második játékrész már a londoniaké volt, akik kétszer a kapufát is eltalálták, de újabb gól sem a rendes játékrészben, sem a kétszer 15 perces hosszabbításban nem született. Büntetőrúgásokra került tehát sor. Ronaldo volt az első hibázó, próbálkozását Petr Čech védte. Ez sokba került volna a Unitednek, de John Terry a kapufát találta el (ha berúgta volna, ők győznek). A „hirtelen halál” során minden sorra kerülő manchesteri betalált, Nicolas Anelka lövését viszont kiütötte Edwin van der Sar, így a Manchester United nyerte a BL 2007/08-as kiírását.

Egyesek szerint az újabb triplázás is sikerült volna, ha a csapat nem esik ki szerencsétlen módon a Portsmouth ellen az FA Kupából, hiszen az elődöntőben a kikötővárosiakon kívül már csak másodosztályú gárdák maradtak.

[szerkesztés] A Glazer család színrelépése

2005. május 12-én Glazer elkezdte felvásárolni a Unitedet, négy nappal később már a részvények 75%-a a kezében volt. Az üzletember 800 millió font^[20][21] ellenében vette meg a csapatot, az összeg nagy részét hitelből fedezte, így félő volt, hogy a klub el fog adósodni^[22], de a mai napig hatalmas bevételt könyvelhetnek el minden egyes szezon után.

Mikor meghallották a felvásárlásról szóló híreket, rengeteg United-szurkoló kezdett tüntetésbe, többen elégették szezonbérletüket, mások „United not for sale!”, azaz „A United nem eladó!” feliratú zászlókat lengettek. Egy csoport új csapatot alakított FC United of Manchester néven.

[szerkesztés] Klubszínek és címerek

A csapat játékosai zöld és aranyszínű csíkozással ellátott mezt viseltek, amikor még Newton Heath volt a gárda neve. Ez a színösszeállítás az 1990-es években visszaköszönt néhány idegenbeli mezen. 1902-ben Manchester United lett az új név, a színek is megváltoztak. A mez vörös, a sort fehér, a sportszár pedig fekete lett. Ezt a színösszeállítást használják mindmáig, innen a Vörös Ördögök becenév. Voltak persze kivételek, mint például az 1909-es FA Kupa-döntő, ahol fehér mezt viseltek piros V-nyakkal. Ez a dizájn az 1920-as években is visszatért.

Az idegenbeli összeállítás általában fehér mezből, fekete rövidnadrágból és fehér sportszárból áll. Előfordult már az is, hogy kék-fehér csíkos, teljesen fekete vagy tengerészkék mezben szerepeltek idegenben.

A Manchester United jelenlegi mezét a Nike tervezte. Mezszponzoruk az AIG, melynek logója fehér színnel szerepel a vörös mezen^[23][24].

A klub címere többször megváltozott az évek során, de az alap mindig ugyanaz maradt. Az alapötlet és egyes motívumok Manchester városának címeréből származik. Az ördög a Vörös Ördögök becenév miatt kapott helyet rajta. Az utolsó átalakítás 1998-ban történt, ekkor a "Football Club" szavakat távolították el, a magyarázatok szerint ez azt jelzi, hogy a Manchester United több, mint egy futballcsapat.

[szerkesztés] Játékosok

[szerkesztés] Jelenlegi keret

2008. május 3. szerint^[25][26]:

Szám Poszt Név 1 GK Edwin van der Sar 2 DF Gary Neville csapatkapitány 3 DF Patrice Evra 4 MF Owen Hargreaves 5 DF Rio Ferdinand (csapatkapitány-helyettes) 6 DF Wes Brown 7 MF Cristiano Ronaldo 8 MF Anderson 9 FW Louis Saha 10 FW Wayne Rooney 11 MF Ryan Giggs (csapatkapitány-helyettes) 12 GK Ben Foster 13 MF Park Ji-Sung 15 DF Nemanja Vidic

Szám Poszt Név 16 MF Michael Carrick 17 MF Nani 18 MF Paul Scholes 21 FW Dong Fangzhuo 22 DF John O'Shea 24 MF Darren Fletcher 25 FW Danny Simpson 27 DF Mikaël Silvestre 29 GK Tomasz Kuszczak 32 FW Carlos Tévez 33 MF Chris Eagles 38 GK Tom Heaton 47 FW Danny Welbeck

Jelmagyarázat: GK (Goalkeeper)=Kapus, DF (Defender)=Hátvéd, MF (Midfielder)=Középpályás, FW (Forward)=Csatár

[szerkesztés] Csapatkapitányok

Évek	Név	Nemzetiség	Megjegyzés(ek)
1878-1896	Ismeretlen
1896-1903	Harry Stafford	Anglia	A Newton Heath-nek és az MU-nak is kapitánya volt
1904-1907	Jack Peddie	Skócia
1907-1913	Charlie Roberts	Anglia
1913-1919	George Stacey	Anglia
1919-1922	George Hunter	Anglia
1922-1928	Frank Barson	Anglia
1928-1932	Jack Wilson	Anglia
1932-1936	Hugh McLenahan	Anglia
1936-1939	Jimmy Brown	Skócia
1945-1953	Johnny Carey	Írország	Az első nem brit kapitánya a Unitednek
1953-1955	Allenby Chilton	Anglia	Carey visszavonulása után mindössze egy évig volt kapitány
1953-1958	Roger Byrne	Anglia	Az 1958-as müncheni katasztrófa egyik áldozata
1958-1966	Bill Foulkes	Anglia
1966-1973	Bobby Charlton	Anglia
1973-1979	Martin Buchan	Skócia
1979-1982	Sammy McIlroy	Észak-Írország
1982-1994	Bryan Robson	Anglia	A leghosszabb ideig "szolgáló" kapitány
1991-1996	Steve Bruce	Anglia
1996-1997	Eric Cantona	Franciaország	A United első olyan kapitánya aki nem volt brit vagy ír
1997-2005	Roy Keane	Írország	A legtöbb trófeát nyerő kapitány
2005-	Gary Neville[27]	Anglia	Roger Byrne óta az első Greater Manchester-i születésű kapitány

[szerkesztés] Legendás játékosok

Arthur Albiston Fabien Barthez David Beckham Henning Berg George Best Laurent Blanc Steve Bruce Nicky Butt Roger Byrne

Eric Cantona Bobby Charlton Andy Cole Jordi Cruyff Duncan Edwards Rio Ferdinand Bill Foulkes Ryan Giggs Mark Hughes

Paul Ince Andrei Kanchelskis Roy Keane Denis Law Paul McGrath Gary Neville Phil Neville Gary Pallister Karel Poborský

Bryan Robson Cristiano Ronaldo Wayne Rooney Peter Schmeichel Paul Scholes Lee Sharpe Nobby Stiles Teddy Sheringham Ole Gunnar Solskjaer

Jaap Stam Alex Stepney Nobby Stiles Gordon Strachan Edwin van der Sar Ruud van Nistelrooy Juan Sebastián Verón Norman Whiteside Dwight Yorke

[szerkesztés] Rekorderek

[szerkesztés] Legtöbbször pályára lépők

	Név	Évek	Nemzetiség	Meccsek	Gólok
1	Ryan Giggs	1991-	Wales	759	145
2	Bobby Charlton	1956-1973	Anglia	758	249
3	Bill Foulkes	1952-1970	Anglia	688	9
4	Paul Scholes	1994-	Anglia	569	139
5	Gary Neville	1992-	Anglia	541	7
6	Alex Stepney	1966-1978	Anglia	539	2
7	Tony Dunne	1960-1973	Írország	535	2
8	Denis Irwin	1994-2002	Írország	529	33
9	Joe Spence	1919-1933	Anglia	510	168
10	Arthur Albiston	1974-1988	Skócia	485	7

[szerkesztés] Legeredményesebbek

	Név	Évek	Nemzetiség	Meccsek	Gólok	G/M
1	Bobby Charlton	1956-1973	Anglia	759	249	0.328
2	Denis Law	1962-1973	Skócia	404	237	0.587
3	Jack Rowley	1937-1955	Anglia	424	212	0.500
4=	Dennis Violett	1953-1962	Anglia	293	179	0.611
4=	George Best	1963-1974	Észak-Írország	470	179	0.381
6	Joe Spence	1919-1933	Anglia	510	168	0.329
7	Mark Hughes	1983-1986, 1988-1995	Wales	466	164	0.352
8	Ruud van Nistelrooy	2001-2006	Hollandia	220	150	0.682
9	Stan Pearson	1937-1954	Anglia	347	148	0.427
10	David Herd	1961-1968	Skócia	265	145	0.547

[szerkesztés] Aranylabdások

• Denis Law - 1964
• Bobby Charlton - 1966
• George Best - 1968

[szerkesztés] Menedzserek

Évek	Név	Nemzetiség
1892-1900	A. H. Albut	Anglia
1900-1903	James West	Anglia
1903-1912	Ernest Mangnall	Anglia
1912-1914	John James Bentley	Anglia
1914-1922	Jack Robson	Anglia
1922-1927	John Chapman	Anglia
1926-1927	Lal Hilditch	Anglia
1927-1931	Herbert Barnlett	Anglia
1931-1932	Walter Crickmer	Anglia
1932-1937	Scott Duncan	Skócia
1937-1945	Walter Crickmer	Anglia
1945-1969	Matt Busby	Skócia
1969-1970	Wilf McGuiness	Anglia
1970-1971	Matt Busby	Skócia
1971-1972	Frank O'Farrell	Írország
1972-1979	Tommy Docherty	Skócia
1977-1981	Dave Sexton	Anglia
1981-1986	Ron Atkinson	Anglia
1986-	Sir Alex Ferguson	Skócia

[szerkesztés] Női csapat

A Manchester United női csapata, a Manchester United Ladies FC 1977-ben alakult, de csak a 2001/02-es szezontól vált a United hivatalos tagjává. Az angol harmadosztályban szerepeltek egészen a 2004/05-ös idényig, amikor pénzügyi okok miatt feloszlottak. Sok kritika érte a Manchester Unitedet, amiért hatalmas éves bevételeikből nem segítettek rajtuk, és amiért a játékosokat csak később értesítették^[28].

[szerkesztés] Szurkolók

A II. világháború előtt kevés szurkoló kísérte el Angliában a csapatokat az idegenbeli meccsekre, mivel költséges és időigényes volt az utazás, ráadásul sokkal kevesebb embernek volt autója. Amíg a City és a United felváltva játszotta hazai meccseit, a manchesteriek egyik héten az egyik, másik héten a másik csapat meccsére látogattak ki, de a háború után komoly rivalizálás alakult ki és innentől kezdve mindenki egyszerre csak az egyik csapatért szorított.

1956-ban, amikor a United bajnok lett, az ő hazai meccseiket nézték meg a legtöbben, megdöntve a Newcastle United addigi csúcsát. Az 1958-as katasztrófa után egyre többen kezdtek a Vörös Ördögöknek szurkolni és többen jártak mérkőzésekre. Ennek köszönhető, hogy azóta szinte minden évben a Unitedet nézik meg a legtöbben Angliában. Ez akkor is így volt, amikor a csapat a másodosztályban szerepelt (1974/75).

Az 1990-es években és a 2000-es évek elején egyre több szurkolóban, szurkolói csoportban merültek fel ellenséges érzések a klub lehetséges felvásárlásáról hallván. A legaktívabb ilyen csoport az IMUSA (Independent Manchester United Suporters' Association, magyarul: Független Manchester United-szurkolók Szövetsége) volt, akik folyamatosan keményen támadták Rupert Murdoch-ot, aki 1998-ban tervezte a felvásárlást. A másik híres csoportosulás a Shareholders United Against Murdoch (Részvényesek Egyesülete Murdoch Ellen) volt, melyet mára átneveztek Manchester United Supporters' Trust-ra. Utóbbiak lehetővé tették a szurkolók számára, hogy vásároljanak a klub részvényeiből, akiknek így nagyobb beleszólásuk lett az őket is érintő ügyekbe, például a jegyek, szezonbérletek árába. 2005-ben hatalmas volt a felháborodás, végül azonban Malcolm Glazer mégis többségi tulajdonossá vált. Ezért drukkerek egy csoportja új csapatot alapított F.C. United of Manchester néven. Mindezek ellenére az átlagos nézőszám továbbra is emelkedik.

A Man United-szurkolók által teremtett légkört többen kritizálták, 2000-ben a csapat akkori kapitánya, Roy Keane azt mondta róluk, hogy egy "szendvicszabáló csürhe, akik azt sem tudják, mi folyik a pályán". Sir Alex Ferguson pedig 2008. január 1-jén egyik nyilatkozatában panaszkodott a "temetői hangulat"-ra^[3].

[szerkesztés] Stadionok

Old Trafford
The Theatre of Dreams (Az Álmok Színháza)
Elhelyezkedés	Manchester
Terület lebontásának éve	1909
Megnyitás éve	1910. február 19.
Tulajdonos	Manchester United
Építési költség	60 millió font
Építész	Archibald Leitch
Bérlők
Manchester United
Befogadóképesség
76,212

A Newton Heath megalakulása után a North Roadon lévő pályán játszotta meccseit, de a vendégcsapatok gyakran panaszkodtak, amiért az egyik kapunál „mocsár” volt, a másiknál meg „több volt a kavics, mint egy kőbányában”. Öltöző sem volt, a játékosok a tíz percre lévő kocsmában vették fel szerelésüket, de ez nem mehetett így tovább egy ligacsapatnál.

1893-ban átköltöztek a Claytonhoz közeli Bank Streetre. A helyzet itt sem volt sokkal jobb, alig néhány fűcsomó volt a homokos talajon és alig lehetett látni a füsttől, ami a szomszédos gyárból jött. Egy alkalommal a Walsall Town Swifts nem volt hajlandó pályára lépni itt a körülmények miatt, ezért a gondnok leterített egy réteg homokot, így megrendezésre kerülhetett a meccs. A Swifts 14-0-ra kikapott, később tüntettek az eredmény ellen a pálya állapota miatt. A találkozót újra le kellett játszani, a vendégek ezúttal is vesztettek, 9-0-ra.

1902-ben közel került a csődhöz a Heath és a végrehajtók bezárták a Bank Streetet. A klub az utolsó pillanatban megmenekült, de szükségük volt egy pályára, melyet ideiglenesen hazai meccseiken használhattak. A választás a szomszédős Hauphrey-ben lévő létesítményre esett.

A pénzügyi segítség után a már Manchester United néven futó csapat még mindig saját otthont keresett. 1909 áprilisában nagyobb földterületet vásároltak körülbelül 60 000 fontért. Ezután Archibald Leitch építészt bízta meg az elnök az új stadion (Old Trafford^[29]) megtervezésével és 30 000 fontot adott neki az építési munkálatokra. Az avatóra 1910. február 19-én került sor egy Liverpool elleni meccs keretében, melyet a United 4-3 arányban elveszített. A költözés nem is jöhetett volna jobbkor, néhány nappal az után, hogy lejátszották utolsó mérkőzésüket a Bank Streeten, a főlelátót lerombolta egy vihar.

1941. március 11-én, amikor a németek Angliát bombázták, két találat érte az Old Traffordot is, a legnagyobb lelátó szinte megsemmisült. 1949-ben kezdődött az újjáépítés, aminek idejére ki kellett költözniük. Közel tíz évig a Manchester City pályáját, a Maine Roadot használták. Az éves bérleti díj közel 5 000 font volt. Az építési munkálatokra 22 278 fontot kaptak a Vörös Ördögök egy háborús károk helyreállítását segítő szervezettől.

Az első komolyabb felújítás keretében a Stretford End és a nézőtér keleti fele fölé tető került, de a régi stílusú tartószerkezetek gátolták a pályára való rálátást. Ennek kiküszöbölése érdekében újabb átalakításokra volt szükség, melyek csak az 1993/94-es szezonra készültek el.

A reflektorok felszerelésére az 1950-es években került sor, ekkor négy, 55 méter magas oszlop került a pálya négy szegletébe, melyekben egyenként 54 reflektor volt. Ez 40 000 fontjába került a csapatnak. A régi világítórendszert 1987-ben leszerelték, és egy sokkal modernebbet építettek be. Az új világítótesteket a tetőbe szerelték be, ezek máig használatban vannak.

1990-ben, a Hillsborough-katasztrófa után elrendelték, hogy minden élvonalbeli csapat stadionjában csak ülőhelyek lehetnek. Emiatt az Old Trafford befogadóképessége 44 000 főre csökkent. 1995-ben az északi lelátót háromemeletesre bővítették, további 11 000 helyet létrehozva. Ezután folyamatos átalakítások következtek, a legutóbbi 2006-ban ért véget, amikor 68 000-ről 76 212-re nőtt a befogadóképesség. A vezetők további bővítéseken gondolkodnak, melyek után az Old Trafford nagyobb lehetne még a Wembley-nél is.

[szerkesztés] Szponzorok

2006. április 6-án a United pénzügyi igazgatója, David Gill bejelentette, hogy a csapat új mezszponzora az AIG lesz. A négy éves szerződés 56,5 millió fontot jelent a csapatnak (évente 14,1 millió)^[30], ami brit rekord. Jelenleg a manchesterieknek van a legjövedelmezőbb szponzori szerződésük, bár a Juventus egy évenkénti 15 millió fontos támogatásról tárgyal a Tamoillal^[31].

A Manchester United jelenlegi támogatói^[32]:

• AIG — a United főszponzora
• Nike — a United mezeinek gyártója
• Audi — a United számára biztosítja az autókat és az üléseket a klub vezetőinek
• Budweiser — a United hivatalos söre
• Betfred — a United hivatalos fogadóirodája
• Xfm Manchester — a United hivatalos rádióállomása^[33]

A klubnak eddig három mezszponzora volt. Az első és a leghosszabb ideig a mezeken látható a Sharp Electronics volt. Velük volt eddig a legsikeresebb a csapat, hiszen 1982-től 2000-ig hét bajnoki címet, öt FA Kupát, egy Ligakupát, egy KEK-et és egy BL-t nyert a United. Ez volt a Vörös Ördögök aranykora. A Vodafone szponzorsága alatt a szerencse fokozatosan elpártolt a csapattól. A távközlési cég négy éves szerződést kötött a klubbal, ami alatt 30 millió fontot^[34] fizettek ki. Később ezt megtoldották két évvel és 6 millióval^[35].

A sportszergyártó cégek közül eddig négyet foglalkoztatott a United. Az első az Admiral volt, melyet az 1980-as évek közepén az Adidas váltott fel. 1992-től körülbelül 10 évig a helyi Umbro készítette a vörös mezeket. Ezután a csapat 13 éves, 302,9 millió fontos szerződést kötött a Nike-val^[36].

[szerkesztés] Riválisok

Nehéz lenne megnevezni a Manchester United első számú vetélytársát. A három legközelebbi riválisuk a Liverpool, a Manchester City és a Leeds United, bár az utóbbi években az Arsenallal is komoly versengést folytatnak^[37]. A legtöbb szurkoló szemében a 'Pool^[38] a legnagyobb „ellenség”, ez főleg a két csapat hatalmas sikereinek köszönhető, de vannak olyanok is, aki a Cityt utálják a leginkább. A Liverpoollal való versengés története az 1960-as évekig nyúlik vissza, akkoriban az a kettő volt Anglia legerősebb klubja és általában fej-fej mellett harcoltak a bajnoki címért. Mivel a United és a City történetük során általában egyazon osztályban szerepeltek, a rivalizálás már az 1890-es években elkezdődött.

A Leeds Uniteddel való ellentét a Yorkshire-Lancashire szembenállásra vezethető vissza. A kettejük közötti harc az 1960-as évek végén kezdődött, amikor a LUFC feljutott az élvonalba. A kapcsolatuk 1992-ben lett a legrosszabb, amikor a Leeds legyőzte a Manchestert a bajnoki címért folyó versengésben. Az Arsenallal szembeni ellenszenv már inkább a pályán történt dolgok eredménye, az 1990-es években szinte minden trófeáért ez a két csapat vívott szinte élet-halál harcot.

[szerkesztés] Sikerlista

• Bajnoki győzelem, azaz First Division és Premier League^{[39] [40]}17 győzelem
  • 1908, 1911, 1952, 1956, 1957, 1965, 1967, 1993, 1994, 1996, 1997, 1999, 2000, 2001, 2003, 2007, 2008
• A másodosztály megnyerése^[41] 2
  • 1936, 1975
• Angol kupagyőzelem (FA Cup) 11¹
  • 1909, 1948, 1963, 1977, 1983, 1985, 1990, 1994, 1996, 1999, 2004
• Liga Kupa (League Cup) 2
  • 1992, 2006
• Bajnokcsapatok Európa Kupája, illetve Bajnokok Ligája (UEFA Champions League) 3
  • 1967-68, 1998-99, 2007-08
• Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK, UEFA Cup Winners' Cup) 1
  • 1991
• Interkontinentális Kupa 1¹
  • 1999
• Európai Szuperkupa 1
  • 1991
• FA Community Shield (az angol bajnok és kupagyőztes viadala) 15¹
  • 1908, 1911, 1952, 1956, 1957, 1965*, 1967*, 1977*, 1983, 1990*, 1993, 1994, 1996, 1997, 2003, 2007 (* holtverseny)
• BBC Év Sportolója Díj (BBC Sports Personality of the Year Team Award) 2
  • 1968, 1999

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Manchester United
• Manchester United képoldal
• Jelszós szurkolóoldal
• Nem hivatalos Manchester United oldal/fórum
• Manchester United – Premierleague.com
• United Rant – Manchester United Fanzine
• Manchester United magyar szurkolói oldal
• Manchester United Fan Site (magyar nyelven)

0000Az FA Premier League csapatai 2008-09-ben0000

Arsenal | Aston Villa | Blackburn Rovers | Bolton Wanderers | Chelsea | Everton | Fulham | Hull City | Liverpool | Manchester City | Manchester United | Middlesbrough | Newcastle United | Portsmouth | Stoke City | Sunderland | Tottenham Hotspur | West Bromwich Albion | West Ham United | Wigan Athletic sz

m·v·sz

A G-14 tagjai

World Soccer Magazine - Az év csapata

1982: Brazília | 1983: Hamburg | 1984: Franciaország | 1985: Everton | 1986: Argentína | 1987: Porto | 1988: Hollandia | 1989: A.C. Milan | 1990: Németország | 1991: Franciaország | 1992: Dánia | 1993: Parma | 1994: A.C. Milan | 1995: Ajax | 1996: Nigéria | 1997: Borussia Dortmund | 1998: Franciaország | 1999: Manchester United | 2000: Franciaország | 2001: Liverpool | 2002: Brazília | 2003: A.C. Milan | 2004: Görögország | 2005: Liverpool | 2006: Barcelona | 2007: Irak