Hátvéd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Bolton játékosa (fehérben) védekező helyzetben próbálja megakadályozni a Fulham támadóját (világoskékben) a beadásban. Ez a Bolton játékos valójában csatár, aki segít a védőknek

A labdarúgásban a hátvéd az a játékos, akinek pozíciója a középpályások mögött van, és aki elsősorban a kapust támogatja. Legfontosabb feladata az ellenfél megakadályozása a gólszerzésben.

A hátvédeknek négy típusa van – középhátvéd, söprögető, szélső hátvéd, és felfutó szélsőhátvéd.

[szerkesztés] Középhátvéd

A középhátvéd feladata megállítani az ellenfél játékosait, elsősorban a támadókat megakadályozni a gólszerzésben és kihozni a labdát a saját büntetőterületükről. Amint a nevük mutatja, a középső poszton játszanak. A legtöbb csapat két középhátvédet alkalmaz, akik a kapus előtt helyezkednek el. Két fő védekezési stratégia van, amit a középhátvédek használnak: a zónavédekezést, ahol minden középhátvéd a pálya egy speciális területét fedezi le, és az emberfogást, ahol minden egyes középhátvéd feladata fogni az ellenfél bizonyos játékosát.

A középhátvédek gyakran magasak, jó fejelő- és szerelőképességgel. Az külön előny, ha jól átlátják a játék folyamatát. Egyes alacsonyabb osztályú csapatokban a középhátvédek kevésbé összpontosítanak a labda irányítására és a passzolásra, csupán arra figyelnek, hogy az általuk védett területről mihamarabb eltisztuljon a labda. Ennek ellenére nagy múlttal rendelkező poszt, a középhátvéd több, mint kezdetleges labdarúgó-képesség, több játékstílus alkalmazását is lehetővé teszi.

A posztot korábban azonosították a centerhalffal. A 20. század elején, amikor sok csapat alkalmazta a 2-3-5-ös formációt, a két játékost hátul szélső hátvédnek hívták, és az előttük lévő három játékosból álló sort félpályás hátvédeknek nevezték. A felállás kialakulásával a középső játékos ebben a trióban, a centerhalf jobban védekező posztra került a pályán, amivel együtt vitte az elnevezést is.

A középhátvédek általában a saját térfelükön maradnak, és kivédekezik a gólveszélyt, de a magas védők gyakran előremennek az ellenfél büntetőterületére, amikor a csapatuk szögletet rúg, vagy szabadrúgást kap, ahol lehetséges egy fejesgólt szerezni. Kimagasló játékosok ezen a poszton: Lúcio, Rio Ferdinand, John Terry, Carles Puyol, Jamie Carragher, Giovanni Espinoza, William Gallas, Alessandro Nesta, Paolo Maldini, Fabio Cannavaro, Ricardo Carvalho, Walter Samuel és Roberto Ayala.

[szerkesztés] Söprögető/libero

A söprögető egy sokoldalúbb típusú középhátvéd, aki a védelmi vonalat megtörve "elsöprögeti" a labdát, ha az ellenfél odavezeti azt. Pozíciója rugalmasabb, mint más védőké, akik az ellenfél kijelölt emberével foglalkoznak. Emiatt a posztot gyakran azonosítják a libero-val (az olasz szóból, ami szabadot jelent). A söprögető átlátja a játékot, ami itt sokkal fontosabb, mint a középhátvédeknél. A söprögető néha besegít ellentámadások esetén, különösen olyan helyzetekben, amikor labdabiztonságra, jó passzolási képességre van szükség. A söprögetők elsősorban mégis védők. Például a Catenaccio-rendszerben játszanak, amit az 1960-as években alkalmaztak az olasz labdarúgásban: egy tisztán söprögető játékost játszattak, aki csak "kószált" a hátsó vonal körül.

Franz Beckenbauer, Bobby Moore, Gaetano Scirea, Laurent Blanc, Matthias Sammer, Ruud Krol, Franco Baresi és Daniel Passarella: csak néhány a labdarúgás történetének legjobb söprögetői közül. Védekező stílusukban tudatosan több volt a támadó mentalitás, mint a modern napok középhátvédeinek játékában. Napjaink legjobbjai: Rafael Márquez, Lúcio, Robert Kovač és Rio Ferdinand. Példának, Márquez ügyesen kitalálja és előre látja a támadók mozgását. Ez lehetővé teszi, hogy lefülelje a passzokat, és a labdát megszerezze az ellenféltől, anélkül, hogy szabálytalankodnia kellene.

Néhány megfigyelő a posztot a támadó felfogású söprögetőből kialakult védekező középpályás posztnak tekinti a modern labdarúgásban (lásd a Középpályás szócikket).

[szerkesztés] Szélső hátvéd

A szélső hátvéd egy védekező poszt, a pálya mindkét oldalán egy játékos található. Fő feladata megakadályozni az ellenfél beadásait vagy elvágni a labda útját a büntetőterületnél. Néhány védekezési rendszerben a szélső hátvédek az ellenfél kijelölt játékosát „fogják”. A legtöbb szélsőhátvéd különösen hasznosan segíti a támadójátékot, a széleken való felfutásokkal és beadásokkal.

A hagyományos 2-3-5-ös felállású csapatokban a két játékos a védelem hátsó sorában a kapus előtt helyezkedik el. Ők kiváltak a félpályás hátvédek közül (a "3" a 2-3-5-ből). A formációt kevésbé használják a modern játékban, helyette főleg a négy emberes védelmet alkalmazzák.

A hagyományos angol labdarúgásban a szélsőhátvéd nagydarab, erős ember volt, aki szándékosan felrúgta ellenfelét. Ez a gyakorlat elfogadott volt Nagy-Britanniában, de a többi országban nem, és ez komoly problémát okozott a játékban, ami egyre inkább nemzetközivé vált az 1950-es években. Ezt a gyakorlatot mára mindenhol betiltották.

Ellentétben a középhátvéd szerepkörével, a poszton játszó focista gyakran támadó feladatokat hajt végre: a szélső hátvédek a szárnyon vannak, a széleken fel- és visszafutnak a pályán. Legjobb szélsőhátvédek: Ashley Cole, Gianluca Zambrotta, Willy Sagnol, Miguel, Gary Neville, Steve Finnan, Maicon, John Arne Riise, Emmanuel Eboué, Philipp Lahm, Paolo Maldini és Gabriel Heinze.

[szerkesztés] Felfutó szélsőhátvéd

A felfutó szélsőhátvédek a modern variációi a szélső hátvédeknek, akik nagyobb hangsúlyt helyeznek a támadásra. Általában a 3-5-2-es formában alkalmazzák őket, és ennek következtében képesek a középpálya részévé válni. Azonban talán lehet alkalmazni őket az 5-3-2-es felállásban is, ekkor több védekezési feladatuk van.

A modern játék fejlődése során a felfutó szélsőhátvédek a szélső középpályásoknak és a szélső hátvédeknek a kombinációi. Ez az egyik legembertpróbálóbb poszt a modern labdarúgásban. A felfutó szélsőhátvédek gyakran kalandosabbak, mint a szélsőhátvédek, és különösek, mert a szélső nélküli csapatoknak ők adják a szélsőt. A felfutó szélsőhátvédnek rendkívüli állóképességre van szüksége, képesnek kell lennie a pályát átívelő beadásokra, és eredményesen védekezni az ellenfél támadásainál. A védekező középpályás gyakran lefedi a pályát a felfutó szélsőhátvédek előrenyomulásakor.

Néhány nagyszerű felfutó szélsőhátvéd (néhány esetben támadó szélsőhátvédek): Giacinto Facchetti, Antonio Cabrini, Andreas Brehme, Wim Suurbier, Manuel Amoros, Nílton Santos és Carlos Alberto. Híres példák a modern szárnyhátvédekre: Gianluca Zambrotta, Fabio Grosso, Cafu, Roberto Carlos, Philipp Lahm, José A. Castro, Nigel Winterburn, Marcell Jansen, Juan Pablo Sorín, Javier Zanetti, Miguel, Daniel Alves és Giovanni van Bronckhorst.