Germánok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Németország történelme
Korai idők
Germánok
Népvándorláskor
Frank Birodalom
Középkor
Kelet-Frankföld
Középkori német királyság
Német-római Birodalom
Német keleti kolonizáció
Német Lovagrend
Kleinstaaterei
A német nemzetállam születése
Rajnai Szövetség
Német Szövetség
1848-as forradalmak
Észak-német Szövetség
Német egység
A Német Birodalom
Német Császárság
I. világháború
Weimari köztársaság
Harmadik Birodalom
II. világháború
A háború utáni Németország
Megszállás + Ostgebiete
Németek kitelepítése
NSZK + NDK
Németország újraegyesítése
Modern Németország
Német Szövetségi Köztársaság
További témák
Németország katonai történelme
Németország területi változásai
Németország történelmének időrendi táblázata
A német nyelv története
Ez a doboz: mutat • vita • szerkeszt

Germánoknak nevezik azt a nyelvi közösséget, melynek tagjai a Kr. e. I és Kr. u. III. század között Skandinávia déli területeiről kiindulva benépesítették és uralmuk alá hajtották Közép-, és Kelet-Európa vidékeit. Germánok alatt csupán nyelvi közösség értendő, nem egy egységes népcsoport. A germán nyelveket beszélő népek különböző népcsoportokat alkottak, akik gyakran egymás ellen is hadat viseltek.

[szerkesztés] Elterjedés, korai történelem

A germánok a Kr. e. I. századig a Keleti-tenger partvidékén éltek, onnan kiindulva népesítették be Közép és Kelet-Európa vidékeit. A Kr. u. III. századig a Fekete-tengerig is elértek.

Kr. u. 9-ben a germánok egy mondabéli cseruszk, Hermann (valójában: Armenius) vezetésével sikeresen megállították a római előrenyomulást a Teutoburgi-erdőben (Teutoburger Wald). A csatában, melyet római részről a helyi helytartó, Varus vezetett 15.000 római esett el. A győzelem jelentőségét az adja, hogy a későbbiek folyamán a Rajna-Duna vonalától észak-keletre a latin nyelvi hatás nem gyakorolt olyan jelentős befolyást, mint Gallia, vagy Hispánia tartományokban. A germánok megőrizták saját nyelvüket.

160-ban alemann törzsek támadásai a limes elhagyására kényszerítették a rómaiakat.

A kora középkorra három nagy csoportjuk különült el, akik az Alpoktól északra rendezték be szállásaikat: az északi germánok, akik Skandinávia déli területein éltek, a keleti germánok, akik az Odera és Weichsel folyók folyásának területét vették birtokukba, valamint a nyugati germánok, akik a Rajna és Elba vidékein telepedtek le.

375-ben a hunok benyomultak a mai Dél-Oroszország és Ukrajna területeire, ezzel jelentősen nyugatra nyomták a germán törzsek lakterületeit, azonban Attila (406-453) halála után a germán törzseknek lehetőségük nyílt a keleti terjeszkedése, és ismét uralmuk alá hajtották Kelet- és Közép-Európa széles területeit.

[szerkesztés] A törzsek

A germán törzsek elterjedése az I. évszázadban, Skandinávia nélkül
Magyarázat:
Kék: Wielbark kultúra / Weichsel-torkolati germánok
Sötétzöld: Przeworski kultúra
Narancs: elbai germánok
Sárga: északi-tengeri germánok
Világoszöld: északgermánok
Barna: Odera-torkolati germánok
Vörös: rajnai és weseri germánok
Világoskék: Római Birodalom

A Hermann-emlékmű a teutoburgi erdei csata mondabeli színhelyén (a csata a valóságban jóval északabbra, a mai Osnabrück környékén zajlott). Az emlékművet a germán koalíciót vezető Armenius hadvezér tiszteletére állították, aki a Hermann becenéven vonult be a történelembe.

[szerkesztés] A gótok

A gótok voltak kezdetben a legnépesebb germán népcsoport. Skandinávia déli területeiről egészen a Weichsel folyóig nyomultak.

A Kr. u. III. században a gót nép két nagyobb népcsoportra szakadt: a keleti gótokra és nyugati gótokra.

[szerkesztés] A keleti gótok

A keleti gótok 489-ben Theodorik király vezetésével meghódították Rómát, ahol királyságot alapítottak. Korai keresztények voltak, tőlük származik az első Biblia-fordítás (ld. Wulfila püspök). Királyságaik rövid élettartama onnan eredhet, hogy nagyon nyitottak voltak más kultúrák befogadására, és a környező kultúrák magukba olvasztották őket.

[szerkesztés] A nyugati gótok

A nyugati gótok 410-ben bevették Rómát, majd Gallián átvonulva királyságot alapítottak Hispániában, ahol Toledó lett a fővárosuk. Dél-Galliában a nyugati gótok alapították a Toulouse-i Királyságot.

[szerkesztés] Vandálok

A vandálok keleti germánok voltak, akik Gallián át elérték Hispániát. 429-ben meghódították Karthágót, ahol királyságot alapítottak. A királyságnak 534-ben Belizár bizánci hadvezér vetett véget.

[szerkesztés] Frankok

A frankok az Alsó-Rajnavidékről származó germánok voltak. Törzsük eredetileg több kisebb népcsoportból állt, akik konföderációban szövetkeztek. Már a rómaiak alatt letelepedett életet folytattak, szemben más harcos, nomád népcsoportokkal.

A frankok kezdetben Róma szövetségesei a hunok és nyugati gótok ellen. 483 után azonban I. Klodvig lett a frankok királya, kinek vezetésével a frankok Róma ellen vonultak. A győzelem függetlenséget biztosított a frank törzseknek. A frank győzelmek sorozata folytatódott. 486-ban legyőzték Syagrius római hadvezér seregeit, ezt további győzelmek követték Galliában a burgundok és az aquitániai nyugati gótok ellen. A kereszténység felvételével 500-ban I. Klodvig biztosította a pápa és Bizánc elismerését és támogatását hatalmi pozíciójához. Az uralkodó a meroving királyság központjává Párizst tette.

A frankok hódítással terjeszkedtek, szemben a római kolonizációval. Birodalmuk fenntartását kicsíny államszervezet biztosította, a közigazgatási és hatalomgyakorlási feladatokat a nemesség látta el. A VIII. századra az egyik nemesi család különösen nagy hatalomra és befolyásra tett szert, ez volt a Karoling család. A Karoling III. Pippin 751-ben megszerezte a pápa támogatását a királyi cím megszerzéséhez. A meroving uralkodó hatalma ekkoriban már csak jelképes volt.

Ezzel a lépéssel indult virágzásnak a Frank Birodalom.

843-ban a Frank Birodalom keleti maradványállamában (Kelet-Frankföld) élő népek lassanként egy nemzetté kovácsolódtak, ezen a területen alakult ki a mai Németország.

[szerkesztés] További törzsek

Burgundok, longobárdok, cheruscok, vikingek, varégok, szászok, bajorok, alemannok, svábok, markomannok, jütök, angolok, gepidák, frízek, teutonok, kárpok, taifálok, asdingok, herulok, peucinok, stb.

További törzsek: germán törzsek listája

[szerkesztés] Életforma, gazdaság

[szerkesztés] Forrásmunka

• Stern Magazin, Nr. 45. 2006. 11. 2, Die Geschichte der Deutschen von den Germanen bis zum Mauerfall, 68-76. old
• Spiegel Magazin, Spezial, Die Erfindung der Deutschen, 13. old.
• Kate Santon, Liz McKay, Der grosse Atlas der Weltgeschichte, 68-69. old., ISBN 1-40545-533-0 Parragon Books Ltd