Gárdony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 47.19731° k. h. 18.60906°

Gárdony
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Fejér
Kistérség	Gárdonyi
Rang	város
Irányítószám	2483
Körzethívószám	22
Népesség
Népesség	8319 (2006)
Népsűrűség	131,0 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	63,50 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gárdony
é. sz. 47.19731° k. h. 18.60906°

Gárdony a Velencei-tó déli partján fekvő üdülőváros, amely egyben a Baracska, Gyúró, Kajászó, Kápolnásnyék, Martonvásár, Nadap, Pákozd, Pázmánd, Sukoró, Tordas, Velence és Zichyújfalu településekből álló kistérség központja. Részei Gárdony, Agárd és Dinnyés. A fővárostól 50, a megyeszékhelytől 17 kilométerre található. A 7-es elsőrendű főút áthalad a település teljes hosszán, illetve Pákozddal és Zichyújfaluval mellékút köti össze. A város a Budapest és Nagykanizsa között futó vasúti fővonal mellett fekszik, ezért jó vasúti összeköttetésben áll Székesfehérvárral és Budapesttel, illetve további a vasútvonal mellett fekvő településekkel. A városban helyi autóbuszok járnak. Két hajóállomása közül az agárdi kiemelkedő, amely a velence-tavi hajózás központja. A város vonzerejét elsősorban a Velencei-tó nem túl iszapos strandjainak köszönheti, amelyre a település gazdaságát meghatározó idegenforgalom épül. Gárdony manapság tapasztalható komoly fejlődésének egyik fő oka lehet a nagy odaköltözési vágy, elsősorban Budapestről és Székesfehérvárról érkező családok választják a csendes, ám jó közlekedési viszonyokkal rendelkező agglomerációs várost.

[szerkesztés] Története

Gárdony és a szomszédos Agárd területén már a bronzkortól kezdve találni leleteket, azonban komolyabb település – eltekintve az országos jelentőségű dinnyési vaskori leletek által feltételezettől – nem volt a környéken, mivel a külvilág felé csak délről nyitott területen nem túl jó minőségű, szikes talaj volt. Egészen a XIX. századig a környék meghatározó települései az északi parti Pákozd, Sukoró és Velence voltak.

Az agárdi termálfürdő

Agárd első említése 1193-ból, Gárdonyé 1260-ból való. Ebben az időszakban azonban alig – összesen legfeljebb huszan – éltek a környéken, az itteni földeket leginkább sukorói és pákozdi jobbágyok művelték. Az 1543-ban Székesfehérvárat elfoglaló törökök feldúlták a két falut, a környék elnéptelenedett. 1579-ben Jakusits Ferenc kapta meg Agárdot, akinek fia a jezsuita rendnek adományozta azt. 1684-től, a török kiűzésétől kezdve folyamatosan betelepítések történnek Agárdra, amely immár a fehérvári kanonok tulajdonát képezi. Gárdony közben Adony fennhatósága alatt stagnál.

A II. József által elrendelt népszámlálás eredményei Agárdon már 34 lakost említenek. Közben Gárdony is fejlődésnek indult, 1784-ben épül meg református temploma. A környék a Nádasdi család marhaállományának legeltetésére szolgál a XIX. században, innen a Bika völgye elnevezés, amellyel illetik Agárd térségét.

Gárdony történetének legnagyobb lépése a Déli Vasút 1861-es megépítése volt, amely egyben a Velencei-tó lecsapolását is jelentette, így a környékbeli földek minősége is javult. 1870-re már a térség legjelentősebb települése, amelyhez Agárdot és Dinnyést is hozzácsatolják. Az 1930-as években népszerű üdülőfaluvá válik Gárdony, amelyhez 1962. szeptember 14-én Zichyújfalu csatlakozik. Az 1970-es évektől újabb lendületet vesz a község fejlődése. Immár tudatos politikával a Balaton tehermentesítése végett fejlődik országos jelentőségű üdülőhellyé, megtörténik a tópart rendezése, strandok épülnek az itteni nádasok helyett, amely komoly következménnyel járt a Velencei-tó ökológiai egyensúlyára nézve.

1989-ben városi rangra emelik a települést, amely fejlődése az 90-es években sem áll meg. Majd 1997. december 15-én elszakad a város többi részénél jóval fejletlenebb Zichyújfalu.

Gárdonyi Géza szülőháza Agárdon

A város szülöttje Gárdonyi Géza, akinek szülőháza Agárdpusztán látható.

Régi képek Gárdonyról>>>

[szerkesztés] Gazdaság, népesség

Magyarország egy dinamikusan fejlődő kistérségének központja. A jó ütemű gazdasági növekedést Budapest és Székesfehérvár közelségének, valamint a Velencei-tó idegenforgalmának köszönheti. A térségben a kereskedelmi szálláshelyeken és a magánszállásadás keretében eltöltött vendégéjszakák száma ezer lakosra vetítve 7044, ami az országos átlag 320%-ka.

A térségben 648 regisztrált munkanélküli van, amely mindössze 3,12%-os arányt jelent a 18-59 éves népesség számához képest az országos 5,6%-kal szemben.

Rendkívül sokan vándorolnak a környékre, így az 5. legkedveltebb célpont ma Magyarországon, amelyet elsősorban csendes, tóparti, agglomerációs fekvésének köszönhet. Azonban az idetelepülők túlnyomórészt az idősebb korosztályhoz tartoznak, amely következtében a fiatal lakosság aránya viszonylagosan alacsony a teljes népességből.