Amfetamin
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
  |
|
| Általános | |
|---|---|
| Magyar név | Amfetamin |
| IUPAC név | 1-phenylpropan-2-amine |
| Egyéb nevek | Alfa-metil-fenetilamin, 1-fenil-2-aminopropán, dexamfetamin |
| Összegképlet | C9H13N |
| Moláris tömeg | 135,2 g/mol |
| Megjelenés | Jellegzetes szagú olajos folyadék |
| CAS-szám | [300-62-9] |
| Tulajdonságok | |
| Oldhatóság vízben | Alig oldódik |
| Oldhatóság egyéb anyagokban |
Alkoholban, éterben, savakban jól oldódik |
| Forráspont | 200-203 °C |
| Sűrűség | 0,913 g/cm3 |
| Veszélyek | |
| LD50 (patkányon) | 180 mg/kg (s.c.) (55 mg/kg amfetamin-szulfát, p.o.) |
| A táblázatban SI mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok normálállapotra (25 °C, 100 kPa) vonatkoznak. |
|
Az amfetamin az alkaloidok közé tartozó, mesterségesen előállíott szerves vegyület, melyet korábban elterjedten használtak gyógyszerek alapanyagaként, újabban viszont inkább mint stimuláló (élénkítő) hatású kábítószer ismert. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Amphetamini sulfas néven hivatalos.
Az amfetamin elnevezés – bár eredetileg csak egy vegyületet neveztek el így – mégsem pontos, ugyanis manapság értjük alatta ezen vegyület származékait, illetve a farmakológiában a hasonló biológiai hatású (bár kémiailag esetleg eltérő jellegű) drogokat, gyógyszereket is. Az amfetaminszármazékok közé tartozik maga az amfetamin is, valamint a metamfetamin ("Speed"), metiléndioxi-amfetamin (MDA) és a metiléndioxi-metamfetamin (MDMA, "Ecstasy", "Adam" stb.) is.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Az amfetamin elnevezés az alfa-metil-fenetilamin kémiai név rövidítéséből származik, melyet Gordon Alles amerikai vegyész adott a vegyületnek 1927-ben.
Magát a vegyületet (melynek kémiai neve a mai szabályok szerint 1-fenil-2-aminopropán) először Lázár Edelenau román vegyész állította elő a Berlini Egyetemen 1887-ben. Biológiai hatását 1910-ben kezdték kutatni angol vegyészek, amikor az adrenalinéhoz hasonló hatású, szintetikusan előállítható vegyületet kerestek.
Szimpatomimetikus hatását az 1920-as években fedezték fel. Első amfetaminszármazék a Benzedrin nevű gyógyszer volt, mely az amfetamin foszforsavas sója, és hörgőtágító hatását az asztma kezelésében hasznosították. (Korábban erre és hasonló célokra az ázsiai eredetű Ephedra növény kivonatát, az efedrint használták, így előállításával sikerült jócskán csökkenteni az importtól való függést.) Gyógyszerként (és később drogként) való használata ekkor terjed el a világban.
Az első visszaélések a szerrel valószínűleg az Amerikai Egyesült Államokban történtek az 1930-as évek végén, ahol egyetemisták felfedezték, hogy minimális mennyiségű amfetamintól sokkal könnyebben képesek fennmaradni éjszaka és tanulni, jobb lesz a koncentrálóképességük valamint testi szükségleteik is minimálisra csökkennek.
A spanyol polgárháborúban, majd a II. világháború mindegyik nagyobb hadseregében a harcoló alakulatok fáradtságának leküzdésére valamint éberségének és teljesítményének fokozására amfetamintablettákat rendszeresítettek. 1942-től Hitler is rendszeresen metamfetamin-injekciókat (Pervitin) kapott orvosától. A háború utáni (többé-kevésbé legális) polgári használat az 1960-as évekig erősödik, majd ezeket a szereket fokozatosan vonják ki a forgalomból. Illegális használata (abúzusa) illetve katonai célú felhasználása (pl. az USA légierejénél a Dexedrine) a mai napig fennmaradt.
[szerkesztés] Hatása
Az amfetamin típusú szerek hatásai:
- stimuláló (élénkítő)
- anorexigén (étvágycsökkentő hatás)
- entaktogén (társas kapcsolatokat könnyítő)
[szerkesztés] A biokémiai hatásmechanizmus
Ezen vegyületcsoport molekulái – köztük az amfetamin – a szimpatikus (központi) idegrendszerre gyakorolt igen erős hatásukat annak köszönhetik, hogy kémiai szerkezetük nagyon hasonlít a szervezetben is megtalálható ingerület-átvivő anyagokéhoz (dopamin, adrenalin, szerotonin), ugyanakkor lipofil jellegük miatt könnyen átjutnak a vér-agy gáton. A természetes neurotranszmitterektől való különbözőség azonban megakadályozza ezen vegyületek lebontását. Biológiai hatása a jobbra forgató amfetamin-molekulának erősebb (S-(+)-amfetamin, dextroamfetamin).
Az amfetaminszármazékok felszabadítják az idegvégződésekben a szerotonin, a dopamin valamint a noradrenalin raktárakat, egyben gátolják ez utóbbi két hírvivő-molekula visszavételét. Nagy dózisban pedig még ezek enzimatikus lebontását is megakadályozzák (MAO-gátlók). A végerdmény tehát a serkentő hatású ingerület-átvivő anyagoknak a megnövekedett mennyisége. Az egyes amfetaminok továbbá közvetlenül is ingerlik a posztszinaptikus receptorokat.
Az egyes amfetamin-származékok kölönböző hatásai (energia, érdeklődés, motiváció, ösztönzés, impulzivitás illetve ezek kombinációi) attól függnek, hogy a molekulák mely receptorokat ingerlik jobban, illetve mely neurotranszmitter mennyiségét emelik meg hatékonyabban, továbbá attól is, milyen dózisban és gyakorisággal alkalmazzák ezeket.
Hatását az amfetamin (azon belül is a dexamfetamin) tehát elsősorban azokon az idegsejteken fejti ki, melyek neurotranszmitterként dopamint használnak. Az így megemelkedett dopamin szint, fokozott erőnlétről, energiáról, magabiztosságról és megnövekedett tenni akarásról informálja az agyat, aminek következménye a "felpörgetett" állapot és eufória. Gyorsul és rendszertelenné (aritmia) válik a szívverés valamint felgyorsul a légzés, kitágulnak az erek, megnövekszik a testhőmérséklet és előtérbe kerülnek az energiatermelő folyamatok, amelyek ezáltal az energiaraktárak (máj, zsír, izom) kiürítését szolgálják.
[szerkesztés] Pszichés hatások
Étvágycsökkenés, állóképesség növekedése, megnövekszik a fizikai erő és főleg a szellemi képességek, valamint fokozódik a szexuális vágy. Jellemző továbbá a fokozott légzés, magabiztosság, hiperaktivitás, eufória, izgatottság, hányinger, akaratlan mozgások, bőbeszédűség, viszketés, szívritmuszavar, fejfájás. Az aktív szakasz a fogyasztás mennyiségétől függően akár több napig is eltarthat,ezután hamar nagymértékű fáradtság, levertség következik.
Hosszú idejű alkalmazása vagy túladagolása remegést, nyugtalanságot, alvászavart, a reflexek túlérzékenységét okozza, mely bőrelváltozásokkal, táplálkozási zavarokkal és legyengült immunrendszerrel párosul. Az izgalmi szakaszokat depresszió, merevedési zavar követi.
[szerkesztés] Felhasználása
Korábbi felhasználási módjairól a vegyület történeténél már esett szó. Jelenleg a legtöbb országban gyógyszerként már nincs engedélyezve, drogként való felhasználása (abúzus), terjesztése, előállítása törvénybe ütköző cselekedet.
[szerkesztés] Gyógyszerként való használata
Az amfetaminszármazékokat korábban elterjedten használták étvágycsökkentőként, a narkolepszia, a gyermekkori hiperaktivitás és a depresszió tüneteinek kezelésére. Később felhasználása kiterjed a tengeribetegség, alacsony vérnyomás valamint nagyon sok más betegség kezelésére is. Mára csak a korszerűbb származékokat használják gyógyszerként. Ilyen az Adipex és a Regenon tabletta.
[szerkesztés] Az amfetamin, mint drog
Drogként való felhasználása elsősorban nagyfokú és viszonylag hosszú ideig ható élénkítő hatásának köszönhető. (Felezési ideje a szervezetben 7-13 óra, a szervezet nem (vagy csak nagyon lassan) képes lebontani, változatlan formában ürül a vizelettel. Ebből adódóan egyszerű a kimutatása is.)
A tiszta amfetamint nagyon ritkán használják. Elősorban erősebb hatású származékait (pl. a metamfetamint), illetve ezen aminoknak a sóit (pl. amfetamin-szulfát), melyek kristályos, porszerű, tehát jobban kezelhető, tablettásítható anyagok.
[szerkesztés] Veszélyek
Az amfetamin (és származékai) bizonyítottan károsítják az idegrendszert. Hosszabb időn át való, tartós szedés után az agy limbikus rendszere visszafordíthatatlan károsodást szenved. Az emlékezetért felelős agyterületeken a szövetveszteség oly mérvű lehet, mely a korai Alzheimer-kórra jellemző.
A szer csökkenti az éhségérzetet, mely hosszabb idő után (a fokozott munkavégzés mellett) a szervezet energiatartalékait teljesen kimerítheti. Ezen felül nagy dózisú használatakor a vérnyomás annyira megnőhet, hogy ez agyvérzéshez is vezethet, ami akár bénulással és halállal is végződhet. Ennek a rizikója nagyobb olyan esetekben, amikor a szert meleg, levegőtlen helységben fogyasztják, valamint az egyén fizikailag nagyon aktív (például gyorsan táncol), és a fokozott izzadás mellett túl kevés folyadékot iszik, mely a hiányt pótolhatná.
A naponta többször is amfetamin-származékokat használóknál hamar kialakul a tolerancia. A hozzászokási folyamat végén használt adag több százszorosa is lehet a kezdeti dózisnak. Ilyen mennyiségeknél a legtöbben pszichotikussá válinak, mivel az amfetaminok súlyos szorongást, paranoiát, és torzult valóságérzékelést okoznak. Jellemző a hallási és látási hallucinációk (nem létező dolgok hallása és látása), és a mindenhatóság érzése. Ezek a következmények – noha bármely használóban kialakulhatnak – a skizofréniában vagy egyéb pszichiátriai betegségben szenvedőknél súlyosabbak lehetnek. A rendkívül változatos pszichológiai tünetegyüttest amfetamin pszichózisnak nevezik.
A hosszú ideje amfetaminszármazékokat használóknál az agyon kívül más szervek is súlyos elváltozást szenvedhetnek. Ezek leggyakrabban szív-, máj- és veseproblémák.
Nem utolsósorban az anyag tisztasága is meghatározó; nem mindegy, hogy a feketepiacon beszerezhető amfetamin hány százalékos tisztaságú. A kiterjedt előállítói-terjesztői hálózat érdekelt az anyag higításában, és ezek az anyagok sokszor károsabbak lehetnek (különösen intravénás használatkor), mint maga a hatásért felelős molekula. (Találtak már patkányméregként használt sztrichnint is Ecstasy tablettákban.)
Az amfetaminszedés hirtelen abbamaradása esetén a szer hatásával ellentétes tünetek jelennek meg. A beteg az elvonás után fáradttá, aluszékonnyá válik, mely hatás 2–3 napig tart. Egyeseknél súlyos izgatottság és remegés alakulhat ki. Akik depressziójuk miatt kezdték a szer fogyasztását, a megvonás után fokozottan visszaesnek, és akár öngyilkosságot is megkísérelhetnek, bár néhány napig hiányozhat az ehhez szükséges energia. A krónikus droghasználókat tehát az elvonás idejére mindenképpen kórházi megfigyelés alatt kell tartani. Az elvonási tünetek ugyanis újra a droghoz késztetik nyúlni a beteget.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Drogok, hatásuk... – Az amfetaminszármazékok
Legális étvágycsökkentők (fórum)
Metamfetamin – angolul (Erowid)
| Fenil-etil-aminok | ||
|---|---|---|
|
||
| Amfetaminok (N06BA) | ||
|---|---|---|
|
||
| Izgatószerek | ||
|---|---|---|
|
||
