Vendkérdés
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Vendkérdés a magyarországi szlovénok (vendek) körül kialakult teória, mely a magyarországi nemzetiség valóban szlovén, vagy éppen ellenkező származását fejtegeti. Az ügy tudományos jellegét teljesen elvesztette a Trianoni békeszerződés óta. Egészen a második világháború végéig a legfelső magyar politikai körök – akik Trianon ügyét olykor az ellenzék elnémítására használták –, igyekeztek a békecsinálók és a nemzetiség előtt is igazolni, hogy nincs szó mégcsak szláv népről sem, ez alapján az összdélszláv eszméket hirdető Jugoszláviának nincs joga a Muravidék birtoklására, ahol vend nyelvjárást beszélő szlovénok élnek.
Legfőbb képviselője a vend nem szlovén elképzelésnek Mikola Sándor matematika-fizika tanár.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A kérdés eredete
A szlovénok a 6. században települtek Pannóniába és a 10. század elején magyar uralom alá kerültek. Köztük és a stájer szlovénok közt a Mura volt a választó vonal. A magyarországi szlovén nép egyszerű paraszti nép volt, elszigetelten éltek a többi szlovéntól, ezért a nyelvük megőrizte a régi archaikus elemek többségét, jelentősen átalakult és tájiasodott.
Bár maga a Szlovéniában hivatalos nyelvként használt szlovén sem egységes, tájanként eltérő. A vend legközelebbi rokona a Štajersko (Stájervidék) nyelvjárása, valamint a kaj-horvát.
A 18. század végétől kezdve a magyarországi szlovének papsága különféle tudományos jellegű értekezésekben, tanulmányokban kezdett foglalkozni a Muraszombat, Alsólendva és Szentgotthárd vidékén élő vendekkel. Mivel a németek windisch-nek nevezték a nemzetiséget (ebből származik a vend név) ez alapján vezették vissza a vendek őseit a vandálokig a névhasonlóság alapján. Köztük volt Kossics József, akinek családja horvát eredetű. Vagy nyolc évvel Kossics születése előtt 1780 Rát Mátyás felvetette, hogy a vendeknek nem lehet közük a vandálokhoz, mert a nyelvük elég közel áll a horváthoz. Maga Kossics is leírja, hogy magukat a vendek slovenci névvel illetik.
A nyelvészet és a történettudomány ma is vitatkozik a kérdés felett, de ezek mellett politikai szándékokkal is számolni kell, amely a 19.-20. században állandó befolyásolni akarta a tudományt és az embereket.
Kossics kortársa Bitnitz Lajos teszi azt a megállapítást, hogy semmi köze sem lehet a vendeknek a vandálokhoz. Ez a népcsoport ugyanúgy a szlovén nép részét képezi. Csakhamar a vend nem szlovén kérdés újabb elképzelést kapott később, amely a politikai eszközzé vált.
[szerkesztés] A vend kérdés a politikai szolgálatában
A 19. században új eszmék terjedtek a szlávság körében, az ún. pánszlávizmus és illírizmus. Előbbi komoly nemzetközi konfliktussá terebélyesedett ki, hisz a szláv egység megteremtését a cári Oroszország saját feladatának tekintette. Ehhez azonban megint politikai kérdések, terület kiterjesztés, gazdasági pozíciók, stb. kapcsolódtak. Hasonlóan a pánszláv ügy volt az egyik ürügye a krími háborúnak is.
Az íllirizmus szerint minden délszláv nép, szlovénok, szerbek, macedónok, bosnyákok és horvátok mind az ókori illírektől erednek, éppen ezért meg kell teremteni az egységes nemzetet, melynek élén a horvátok állnának. A szlávokat uraló Habsburg és oszmán hatalmakat el kell távolítani és még azokat a délszlávokat is egyesíteni kell, akik az anyaterületen kívül estek.
Az 1848-as forradalmak idején Magyarországon is felélénkült az illírizmus terjedésének veszélye. Vas- és Zala vármegyékben is az előljáróság tartott attól, hogy az illíristák fellázítják a szlovénokat és a horvátokat, éppen ezért kemény intézkedésekkel hárították el az illírista aggitátorok beszivárgását.
A magyarokat elsősorban az evangélikus vallású szlovének támogatták, akik vallásukat féltették katolikus honfitársaikkal szemben (ők a Habsburgokat pártolták) és nem rokonszenveztek az illírizmussal, mivel a horvátok és német uralom alatt álló szlovénok katolikusok voltak.
A kiegyezést követően jelentkező (némelykor erőszakos) magyarosító törekvések kezdték felhasználni a „vend nem szlovén” teóriát. Ha a vend valóban önálló népcsoport, akkor az kizárólag a magyarságra kell, hogy legyen utalva, mert az annak területén él. A nemzeti tudat lazulhat és a nemzetiség lassan beolvad a többségi nemzetbe. A történelmi Vendvidék (a Mura és a Rába mente) magyar, illetve magyar érzelmű szlovén evangélikus lelkészei vallásuk megtartása érdekében támogatták a magyarosítók elképzelését. Eszerint a vendek ősszlávok, nincs semmi közük a krajnai és stájerországi szlovénokhoz. Éppen ezért kötelességük vendeknek, vendszlovénoknak vallani magukat. Az evangélikus legnagyobb szószólója Kardos János őrihodosi lelkész volt.
A 19. század második felétől egészen a 20. század első feléig az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásakor háttérbe szorult a magyarosítás által alkotott elmélet, s már a magyarok is kezdték elfogadni, hogy a vendek szintén szlovén népcsoport.
[szerkesztés] Az irredentizmus idején
Az első világháború során a Monarchia összeomlott és több független államra szakadt. A trianoni békeszerződés értelmében a történelmi Magyarország kétharmada az utódállamok birtokába jutott. Muraszombat és Alsólendva vidékét Jugoszláviához csatolták, míg Szentgotthárd vidékén kilenc község Istvánfalva, Alsó- és Felsőszölnök, Tótfalu, Ritkaháza, Permise, Újbalázsfalva, Orfalu, Szakonyfalu továbbra is Magyarországon maradt.
A magyar külpolitikai legfőbb célja egészen a második világháború végéig Trianon revíziója volt. Erre a célra alakultak ki az irredenta csoportok, amelyek némelykor rendkívül nemzetiségellenesek voltak. Egy csapásra előhozták a vendkérdés teóriáit és minden eszközzel a nem szlovén változatát igyekeztek bebizonyítani. Mikola Sándor matematika-fizika tanár kidolgozta, egy orosz nyelvész elképzelései nyomán a vend-kelta azonosságot (az ókorban Európa nagy részén éltek venedi, veneti nevű népek, akiknek pontos származása ma sem tisztázott, s nevükre vezethető vissza a vend és windisch szavak). A vendek ezek szerint kelták, csak elszlávosodtak a 7.-8. században. Forrása volt Csaplovics János munkája Coraten und Wenden (Horvátok és Vendek) c. munkája (1829), amely egy önálló szláv nyelvet látott a vendben. A 19. század elején, amikor a tudomány nem volt annyira fejlett, akkor még gyakran tettek efféle megállapításokat, akkoriban a vendeket, a névhasonlóság alapján a germán vandálok utódainak vélték.
Az Amerikába kitelepült magyarországi szlovénok nyilván ottani hatásokra elhatárolták magukat a jugoszláv királyság részévé vált szlovénektől, de Mikolának ez is ürügye volt a vendek és a szlovénok közti nyelvi és származási „szakadék” szélesítésére.
Mikola sokszor egymásna ellentmondó dolgokat is állított, mert még a vend nemzettudat létét is tagadta, mivel a vendek a magyarokkal keveredtek. Mindezen fenntartásai mellett görcsösen kardoskodott amellett, hogy a vendség Magyarországhoz kell, hogy tartozzék. Felterjesztette mindezeket a brit és amerikai hatalmakhoz és ott is világosan kifejtette, hogy semmilyen tekintetben nincs köze az irodalmi szlovénhoz a vendnek.
Mikola aprólékos kutatásokat végzett, hogy ügyét alátámassza. De munkáiból világosan is látszik, hogy a politikát a tudomány fölé helyezi. Erre mutatott rá Matija Slavič biblia kutató, aki szerint Mikola végső soron elismeri, hogy a vendek szlovénok, mert többször említi, hogy slovencinak vallják magukat, sőt az irrdenta célú írások mid azt mutatják, hogy mégis szlovén népről van szó.
De nemcsak a békecsinálók előtt akarták az ügy igazát bebizonyítani. A lakosságnak, akár Rábavidéken, akár az 1941-ben ideiglenesen visszafoglalt Muravidéken is állandóan bizonygatták, hogy vallják magukat vendeknek és tagadják bárki előtt, hogy szlovének. Ez azonban manipuláció volt, s a két nép közti viszony elmérgesítését, nemzeti gyűlölködést is eredményezhetett volna. Ma is a magyarországi szlovének közül sokan vendeknek vallják magukat, vagy épp nem vallják magukat, illetve önkéntes asszimilációt vállalnak, mert számukra rendkívül zavaros az ügy és akképp vélekednek, hogy ez csak a kárukat okozza, mely félelem nem is alaptalan. Együtt járhat ezzel a faji megkülönböztetés, de az emberek félelme különösen a délszláv háború alatt volt élénk, mivel a Balkánon az ottani délszlávok közti ellentétek véres etnikai tisztogatásokhoz vezettek, vagy épp elkergették az emberek szülőföldjükről, noha rendkívül azonos nyelvet beszéltek.
Mikola állításával szemben valódi tudományos művek is születtek, Pável Ágoston részéről, aki szerint vend nemzet nincs, csak vendség, mely a szlovén nép része.
A magyar politikai előtt azonban csak a szlovén eredete tagadása létezhetett, a revízióval együtt a vend kérdés éppúgy napirenden volt.
[szerkesztés] A vendkérdés napjainkban
A vend nem szlovén elmélet 1945 után elhalkult, részben a magyar-jugoszláv jóviszony fenntartására, más részről reálisabb ítélték a vend-szlovén azonosságot. A rendszerváltást követően, mikor újra szóba került Trianon ügye, ismét előhozakodtak Mikola elépzeléseivel. Az, hogy a vendek szlovénok, az elmélet képviselői szerint csupán kommunista trükk a Tito vezette Jugoszlávia részéről. A vend kérdést újjáéleszteni akaró 1992-ben létrehozott Vend Szövetség megbukott, mert a Gallup Intézet felmérése megint csak az ellenkezőjét igazolta az elméletnek. 1996-ban Zsiga Tibor tollából egy újabb könyv jelent meg, a Muravidéktől Trianonig címmel, amely nemcsak a vend nem szlovén elméletet akarta igazolni, hanem tagadta a szlovén nép létezését! A könyv szerint a szlovén önelnevezést csak a 20. századtól használják pánszláv identitás hatására mind a magyarországi, mind a szlovéniai emberek és minden szlovén ezelőtt vend volt! Ismételten csak a politikát helyezi a tudomány fölé ez a mű, de effajta állítások még akár bonyodalmat is kelthetnek Szlovénia és Magyarország között.
Vannak olyan (szintén magyar szerzők tollából való) elképzelések amelyek szerint a vendek a szlovákok legközelebbi rokonai, vagy épp a szorbokkal egyező népcsoport.
Napjainkban maguk a revíziós szervezetek közül is sokan kezdenek elhatárolódni a nem szlovén elmélettől, inkább a vendek és magyarok évezredes együttélését igyekeznek kihangsúlyozni, ami nem is alaptalan.
A Muravidéken a szélsőséges érzelmű magyarok is vendeknek nevezik magukat, elképzeléseik szerint ugyanis a vendek valójában csak szláv nyelvű magyarok.
