Tokaj-hegyaljai borvidék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Világörökség

m·v·sz

Tokaj-hegyaljai borvidék

Szőlőültetvény légifelvételen

Adatok

Ország

Típus

Kritériumok

Felvétel éve

Elhelyezkedése

Tokaj-hegyaljai borvidék

Tokaj-hegyaljai borvidék
Minőségbesorolási kategória:	I. II. osztályú szőlőkataszter
Besorolás éve:	1737
Ország:	Magyarország
Régió:	Észak-Magyarország
Megye:	Borsod-Abaúj-Zemplén
Borrégió:	Tokaj-hegyalja borrégió
Éghajlat:	kontinentális
Csapadék:
Talajösszetevők:	vulkanikus tufán kialakult fekete nyiroktalaj
A régió területe:	6202 hektár
Szőlőfajták:	Furmint, Hárslevelű, Muskotály, Zéta, Kövérszőlő, Kabar
Érési időszak:	szeptember, október
Borászatok száma:	Borházak és pincészetek listája
Bortermelés:	Tokaji Aszú, Tokaji Szamorodni
Megjegyzések:

A Tokaj-hegyaljai borvidék vagy Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék (röviden Tokaj-Hegyalja vagy Tokaji borvidék) a világ első zárt borvidéke 1737 óta. Magyarország északkeleti részén, a Zempléni-hegység déli, délkeleti lábainál található. Területe 6202 hektár. Az UNESCO Világörökség Bizottsága mint kultúrtájat 2002-ben felvette a világörökségi listára.

A borvidék jelképe és egyik központja Tokaj városa, amely világhíre révén egész Magyarország jelképévé vált. A város több évszázados borászati hagyomány, különleges építészeti örökség és helyi hagyományok őrzője.

[szerkesztés] Elnevezése

A Tokaj-Hegyalja elnevezés Tokaj városáról és az eredetileg csak Hegyalja nevű környező vidékről kapta a nevét. A magyar Hegyalja elnevezést már a 16. században használták. A térség latin Districtus Submontaneus, azaz „Hegyaljai Kerület” neve később közigazgatási beosztásként is feltűnt. Tokaj várát a 16-17. században Európa-szerte ismerték, ezért a külföldi borkereskedők a „tokaji bort” keresték az egész Hegyalján, és a vidék Európa-szerte mint „Tokaj hegyvidéke” (latinul Montium vitiferorum Tokaiensis, németül Tokayer Gebürg, Tokajer Wein-Gebürg) néven vált ismertté. Ez lassanként a magyarországi szóhasználatban is polgárjogot kapott, és a területet a 18. századtól kezdve Tokaj-Hegyaljának kezdték nevezni, a hivatalos Hegyalja név mellett. Ez utóbbit csak a 20. század elejétől váltotta fel hivatalosan is a Tokaj-Hegyalja név. ^[1]

[szerkesztés] A borvidék sajátosságai

A borvidék kontinentális éghajlatú. A legtöbb helyen vulkanikus alapkőzet (andezit, riolit, s ezek tufái), illetve az ezen kialakult nyiroktalaj található. Az ásványi anyagokban gazdag vulkáni kőzeten testes, erős savgerinccel bíró minerális jegyekkel rendelkező borok készíthetők. A löszösebb talajú részek (pl. Kopasz-hegy), az alacsonyabb savtartalom miatt, a lágyabb karakterű boroknak kedvez, ezen dűlők alkalmasabbak illatosabb fajták termesztésére. Az aszúsodást vagyis nemes rothadást előidéző Botrytis cinerea penészgomba nemcsak Tokaj-Hegyaljára jellemző, több más borvidéken megtalálható (Arad-hegyalja, Mór). Azonban a termőhely, a klíma, a környező folyók (Bodrog, Tisza) és a megfelelő szőlőfajta (furmint, hárslevelű, muskotály, zéta, kövérszőlő, kabar) egymásra találásának eredményeképpen itt évről évre bekövetkezik az aszúsodás.

[szerkesztés] A tokaji borok

Az alapborok mellett az aszúszemekkel kevert "élő" fürtök együtt feldolgozása révén készül a szamorodni, illetve évszázados technológia alkalmazásával a tájegység legfontosabb bora, az aszú. A tokaji borok a nemespenésszel borított falú, sokszor többszáz méteres pincelabirintusokban elhelyezett fahordókban érlelődnek. A legjobb minőségű tokaji borokat Tokaj, Tarcal, Tolcsva, Mád és Tállya községek környékén készítik.

[szerkesztés] Története

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

XIV. Lajos a tokaji bort „a borok királya, a királyok bora” elnevezéssel illette.

Legnevezetesebb, világszerte ismert borvidékünk. Bár a szőlészetnek és borászatnak évezredes hagyományai vannak e térségben, világhíre azonban csak XVII. században emelkedett, amikor a kései szüret és borkészítési eljárás eredményeként híressé vált a borvidék rangos borkülönlegessége, a tokaji aszú.