Taktaszada
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Taktaszada | |
---|---|
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Régió | Észak-Magyarország |
Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén |
Kistérség | Szerencsi |
Rang | község |
Irányítószám | 3921 |
Körzethívószám | 47 |
Népesség | |
Népesség | 2127 (2001) |
Népsűrűség | 82,63 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 25,74 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
Taktaszada község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Szerencsi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szerencs-től dél-délnyugatra a valamikori Takta folyó, ma már csak csatorna mentén található. Aharangodi dombság, fensík keleti részén, a Tokaji hegytől légvonalban 8,5 km-re.
[szerkesztés] Közlekedése
Vasúton jól megközelíthető Miskolcról személyvonattal (Taktaharkány után -Szerencs előtt), a vonatok többségéhez helyi buszjárati csatlakozás van, ami az utasokat beszállítja az állomásról a 2,5 km-re fekvő falu központba.
Autóval a 37 főútról a bekecsi-taktaharkányi bekötő úton Taktaharkány irányába kell haladni 1,5 km után balra tábla jelzi a községet. Másik megközelítési lehetőség a Szerencs – Prügy útvonalról, az újonnan épült bekötőúton lehetséges.
A község és Szerencs között menetrendszerinti autóbuszjárat közlekedik.
[szerkesztés] Természeti környezete
A községhez tartozó termőföldek melyek a harangodi oldalon találhatóak nagyon jó minőségűek, a Taktán túliak inkább legelőnek alkalmasak, szárazabb években a gabona szépen terem itt is. Tartozott a községhez egy telepített nyárfa erdő (Kis Erdő) melyet mára a helybéliek teljesen kiírtottak, elhordták tüzelőnek. A Takta folyó régi leválasztott (Ótakta) medréből kialakítottak egy halastavat amit a hetvenes évek elejéig műveltek, sok halásznak adott munkát, mára teljesen elvadult, benőtte a teljes felületét a nád. A Takta folyó mint élővíz – a takataszadai szakaszán az eredeti medrében folyik, ezért itt a legszélesebb, 80-100 méter – még mindig szolgálhat meglepetéssel a vérbeli horgászoknak, igazi vadvíz. Szépszámban fogható benne igazi "arany"kárász 8-10-es horoggal, 25 zsinórral, 15 g-os tirolifával, szerelés a horog ( csak 1db !) a tiroli fa fölött 25-30 cm-re rövid előkén, egy szem csontival = tenyérnyi és a fölötti kárászok, fogható még nyurga ponty 1-5 kg-ig, compó, csuka, sügér, a többi halfaj elhanyagolható. A horgászathoz csónak szükséges, ennek hiányában a hídról lehet próbálkozni.
A Takta töltése nagyon alkalmas kerékpározásra, déli irányban Taktaharkány, Tiszalúc, Tiszadob, északi irányban Szerencs, Mezőzombor, Prügy, Tarcal, Tokaj érhető el.
[szerkesztés] Története
Az árpádkori oklevelek Zoda, Zuda és Zada néven említik. 1270-ben már szerepel s ezidőbeli birtokosa a Zud nembeli Bikk fia Jakab fia, Nagy Simon. Ebből az időből származtatják a falu Takta-parti része alatt elterülő temetőt, e temetőnek a feltárása mindmáig azért nem történhetett meg mert a mai falu részben a temetőre épült.
1300-ban a Rathold nembeli István fia Kokos mester is birtokosa, de a nagyobb rész Zoda János comesé.
1374-ben Zoday Miklós hűtlenségbe esvén, a Monakiak kapják.
1400-ban az Isépi család-ot iktatják némely részeibe.
1405-ben a Cselei és Dobai családoknak is van benne részük.
1450 körül a Kornisok is részbirtokosai.
1453-ban Pike Miklóst' és Eszenyi Miklóst,
1467-ben, a mikor még praediumként szerepel, Rákóczy Györgyöt iktatják itteni birtokrészekbe.
1567-ben a pusztult helyek között említik s az 1598-iki összeírás szerint a király s a Monakiak birtoka. A Rákóczy-féle mozgalmak alatt elpusztult s csak 1730 körül telepítették be ismét. A Monakiak része a gróf Andrássyaknak jutott, harmadrésze pedig a királyi kamaráé lett, azután Almásy György és Zábrádszky József voltak az urai. Majd gróf Andrássy Dénes, Kóczán Miklós, Potoczky Imre és Zábrádszky Ottóné bírták.
Van itt egy régi kúria, melyet Zábrádszky László építtetett; majd a Kóczán Miklósé lett.
Hajdan Földvár nevű, sáncokkal körülvett vára is volt s a XV. század elején Takta-Földvár néven említett vár valószínűleg azonos ezzel.
Ide tartoztak Rosszmalom, Bolhás-, Disznós- és Fehértó-puszták és Szeles-major, de itt ezen a tájékon kellett lenni Uj-Őrnek is, mely Wyewr alakban a XV. században a szerencsi apátság birtokaként szerepelt. A szadai jobbágyok közül sokan harcoltak Rákóczi zászlaja alatt, ezért a szabadságért való küzdelmek elfojtása után a császári csapatok megtorlása sem maradt el, így 1711 után a falu ismét teljesen elpusztult. Ám néhány év múlva a szadaiak követték őseik példáját és már 1717-re újabb falu született a többször is megsemmisült község helyén. A falu és határa ekkor a király és az Andrássy grófok birtoka volt, akik kedvezményekkel is igyekeztek letelepíteni a harcok idején pusztává lett község helyére érkezőket.
Taktaszadán két templom van, melyek közül a református 1714-ben, a római katolikus 1860-ban épült. Az 1831 kolerajárvány 41 áldozatot szedett a faluban.
1848-ban a szadaiak nagy lelkesedéssel fogadták a forradalom hírét és sokan beálltak innen katonának a forradalom honvédseregébe.
A bukás után ismét nehéz lett az élet a községben, ahol 1855-ben ismét megjelent a kolera, 37 áldozatot szedve, majd 1862-ben marhavész tört a falu szarvasmarha állományára. A fokozódó nélkülözés miatt megindult a kivándorlás Amerikába, mások a szomszédos birtokokon igyekeztek munkát találni zsellérként, cselédként, vagy napszámosként. Amint a falut elérte az épülő vasút, többen indultak a megye városaiba és a szomszédos Szerencs cukorgyárába dolgozni.
Az I. világháború-ban számos szadai férfit soroztak be a hadseregbe és vittek ki a frontra. Sokuk soha többé nem tért vissza falujukba.
1919-ben a községben direktórium alakult és várták, hogy tényleg megvalósuljon az ígért földosztás. Ám e helyett hamarosan román megszállás alá került a község. Valamit segített később az itteni gazdálkodóknak a Nagyatádiféle földreform, amelynek során sokan jutottak 1-2 holdas parcellákhoz. A falu zsellérei ekkor többnyire a cukorgyárhoz tartozó földeken dolgoztak. Az 1930-as évek elejének gazdasági válsága idején sok kisparaszt ment tönkre a faluban.
A II. világháború idején a front több napig megtorpant a falu határában a Takta-híd felrobbantásának köszönhetően.
1945-ben a községben közel 1000 hold földet osztottak ki. 1947-ben helyreállították a felrobbantott Takta-hidat, és állami kezelésbe került a község addigi felekezeti iskolája. 1949-ben vezették be a villanyt. 1950-ben mozi kezdte meg működését a faluban. Az 50-es években a jó minőségű földeken gazdálkodó parasztok között még nem volt vonzó a tsz- szervezés gondolata, emiatt itt csak az 1960-as évek elején alakult meg a tsz. A jó közlekedési helyzetű községből később a fiatalok mind nagyobb hányada ingázott Szerencs és Miskolc ipari munkahelyeire, miközben az agrár szektorban munkát vállalók átlag életkora mind magasabb lett, a falu mezőgazdasági népessége az 1980-as évekre fokozatosan elöregedett.
1969-ben elkészült a község új általános iskolája, ennek ellenére még az állami kezelésbe vett felekezeti iskolákba is jártak a gyerekek, felváltva heti turnusokban látogatták a három iskolát. Község népessége 1960 és 1980 között mérsékelten fogyott, azt követően stabilizálódott. Az 1990-es évek elején a falu lakossága figyelemre méltó mértékben megfiatalodott, jelenleg a falunak több mint 2000 lakosa van.
Munkanélküliség sajnos magasabb az országos átlagnál, az önkormányzat különböző közmunka programokkal igyekszik ezen enyhíteni, sok beruházást valósítottak meg Uniós forrásokból, ezeken a beruházásokon a helybéliek dolgoztak. Így valósult meg az új községháza, a művelődési ház, az új főtér, és még számos építmény. Az árvíz az utóbbi időben sok gondot okoz, de a helybéliek helytállása még mindig megóvta a falut a komolyabb károktól, víz betöréstől.
[szerkesztés] Nevezetességek
- Református templom - 1714-ben épült.
- Római katolikus templom - 1860-ban készült el.
- Földvár - Taktaföldvár „nyomai” ma a Takta túlpartján a gátőrház mögötti részen vehetők ki. Az elnevezéssel a probléma az, hogy egyesek szerint Szerencs egyik régi neve a Taktafőldvár.
Mások szerint pedig a körvonalaiban kivehető régi erődítmény maradványról van szó. Ezért is „versengés” folyt vannak akik Szerencshez kötik, mások Taktaszadához, míg megint mások Bekecshez sorolják. Az igazság, hogy földrajzilag Szadához van a legközelebb.
Érdekeség képen még annyit, hogy a középkori oklevelek emlegetnek egy Tarcha (Tarcsa) nevű falut a Takta jobb partján Szada és Harkány között. Ennek a településnek a nyomait valahol az Ótakta (halastó), valamikori folyásirányának megfelelő jobb oldalán féluton lehetséges fellelni.
További érdekesség, maga a folyó neve: Takta, van kutató aki szerint ez régebben Dikta volt. Anonymus Taktának mondja ez valószínűleg az ő idejében így is volt, na de a honfoglalás korában? Ez már koránt sem biztos. Fellelhetők bizonyos alakzatok Tokatoam, Tocatom, Toctoam, amelyek valószínűleg török eredetű szavak, így a folyó a honfoglaláskor, kaphatta a nevét. Vagy ha már a honfoglaláskor is így hívták akkor igazuk lehet azoknak akik a kettős honfoglalást vallják. További érdekesség, hogy a mai Törökországban van Tokatoam nevű folyó, sőt Tisza nevű folyó is van belső Törökországban. Valószínűsíthető az is, hogy a XI. század elején ezekből a névváltozatokból alakult ki a mai Tokaj neve; Tokatoam-alja. Azonban ha ez így van akkor még mindig kérdés, hogy a folyó kapta-e a nevét a településről, vagy fordítva, vagy a mostani Nagy – Kopasznak volt ez a valamikori neve? Ez egyelőre csak egy hipotézis, de érdemes foglalkozni a kérdéssel.
[szerkesztés] Források
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi, Taktaszada honlapja, Ungvárszky P. saját kútfő