Szótag
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A szótag olyan hang vagy hangcsoport, amelyet egyszeri szájnyitással ejtenek ki. Lehet magában szót alkotó vagy szó része.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A szótag magja
Minden szótagnak van egy magja. Egyes nyelvekben, mint a magyar, ez egy magánhangzó. Más nyelvekben lehet mássalhangzó is, például a szerb nyelvben az /r/ (prst ’ujj’), vagy az angolban a /l/ (little [lɪ.tl̩] ’kicsi’ – két szótag) és a /n/ (written [ɹɪ.tn̩] ’írott’ – két szótag). Tehát egy szónak annyi szótagja van, ahány, nyelvtől függően, szótag-magot alkotni képes hangzója.
[szerkesztés] A szótag korlátozásai
A magon kívül, a szótagnak lehet nyitánya (kezdő mássalhangzója), és kódája (befejező mássalhangzója). Különböző nyelveknek különböző szabályaik vannak arra, hogy milyen minőségű és mennyiségű lehet a szótag nyitánya és kódája. Ettől függ, hogyan szótagolják a szavakat.
[szerkesztés] Minőségi korlátozások
Egyes nyelvekben előfordulhat nulla nyitányú szótag, azaz nem kötelező, hogy mássalhangzóval kezdődjön, lehet nulla kódás szótag (befejező mássalhangzó nélküli), és nyitány és kóda nélküli szótag is. Ilyen a magyar nyelv. Például a fiaim szóban ezen esetek mindegyike megvan: fi-a-im.
Sok nyelvben a szótag csak mássalhangzóval kezdődhet, azaz csak nyitányos szótag van, például az arab nyelvben. A magyar nyelv nem ilyen, de preferálja a nyitányt, ezért két magánhangzó közötti mássalhangzó nyitány és nem kóda: terem > te-rem, és nem ter-em.
Bár zárhang + [r] vagy [l] előfordulhat szó elején a magyarban, (pl. trágya, klasszikus), mégis nyitányként szó belsejében ez nem lehetséges (lét-ra, és nem lé-tra). Ezt nem minden nyelv érzi így. Például a francia nyelvben a szabály az ilyen mássalhangzó-kombinációk megtartása szótag elején: a mépris ’megvetés’ szótagolása mé-pris.
Az arab nyelvben és a franciában, például, akármelyik mássalhangzó lehet nyitány vagy kóda. Más nyelvek ennél korlátozóbbak. A japán nyelvben, például, a kóda csak orrhang lehet vagy nulla. A mandarinban, a kóda csak [n] vagy [ŋ] (magyar ny) lehet. Ez utóbbi viszont nem lehet nyitány. Ezért a lehetséges szótagok száma korlátozott ebben a nyelvben. Ez más délkelet-ázsiai, többnyire egytagos szavakkal rendelkező nyelvekre is áll, mint a többi kínai nyelv, a burmai nyelv és a vietnami nyelv.
[szerkesztés] Mennyiségi korlátozások
Különböző nyelvekben külöböző a nyitányban és a kódában lévő mássalhangzók legnagyobb száma. A magyarban, például, szó elején kívül, a nyitány legfeljebb egy mássalhangzóból állhat. Ugyanez áll a japán nyelvre és a tahiti nyelvre is. Ez utóbbiban, ráadásul, a szótag csak nyílt lehet (kóda nélküli).
A franciában, a nyitányban lehet legfeljebb három mássalhangzó, a kódában pedig négy: district > di-strict ’körzet’, dextre > de-xtre ’jobboldali’, de soha nem egyazon szóban.
A lengyel nyelvben, a nyitányban is, a kódában is lehet öt mássalhangzó, külön szavakban: źdźbło [ʑḏʑbwɔ] ’penge’, przestępstw [pʃɛstɛmpstʍ] ’megszegés’ (többes szám birtokos eset).
A szókezdetre egyes nyelvekben külön szabályok vannak. A török nyelvben és a spanyolban a szó legfeljebb egy magánhangzóval kedődhet, ezért a station-ból ’megálló’ eredő jövevényszó ezekben a nyelvekben istasyon, illetve estación.
[szerkesztés] Írásbeli szótagolás
Az írásbeli szótagolás nem mindig felel meg a fonetikainak. Például a magyar helyesírás az értelmi tagolást írja elő az összetett szavak esetében, a fonetikai valóság ellenére (fegy-őr, és nem fe-győr), bár ez nem vonatkozik az idegen szavakra: prog-nózis, és nem pro-gnózis.
[szerkesztés] Források
- A francia Wikipédia Syllabe szócikke
- Magyar Tudományos Akadémia [1985]: A magyar helyesírás szabályai. Akadémiai Kiadó, Budapest
- Nádasdy Ádám: A szótag, Magyar Narancs, 2006/03/30
- Nagy Kálmán [1980]: Kis magyar nyelvtankönyv. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest
