Stuart-ház
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Stuart- avagy Stewart-ház a Skót Királyság, később az Angol Királyság, végül Nagy-Britannia Királyságának uralkodóháza volt. A skót Mária királynő vette át a francia Stuart helyesírást franciaországi tartózkodása alatt azért, hogy a skót Stewart szót helyesen ejtsék ki. Maga a név egy ősi skót főúri címből származik: High Stewards of Scotland (Skócia fő stewardjai).
A Stuart-ház 336 évig uralkodott a Skót Királyságban, 1371 és 1707 között. I. Erzsébet, Anglia királynőjének legközelebbi örököse I. Jakab (a Skót Királyságban VI. Jakab néven) volt Erzsébet nagyapja, VII. Henrik révén, aki a Tudor-ház alapítója volt. Stuart Jakab megörökölte az Angol Királyság és az Ír Királyság trónját, így mindhárom szigeti nép feje lett, ráadásul 1603 és 1707 között a francia trónért is küzdhetett. Ez utóbbi időszak alatt a Stuartok Nagy-Britannia uralkodóinak hívatták magukat, bár parlamentáris unió a Struat-ház utolsó királynőjének, Annának uralkodásáig nem létezett. A Stuartokat a Hannover-ház követte, az ő dinasztiájuk protestáns szemszögből volt fontos, elsősorban Írország londoni kormányzat alá vonásának ügyében. Az eredeti Stuart klán még mindig létezik, a családnak különféle kadét és illegitim ágai maradtak fenn.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történelem
A Stuart-ház első ismert tagja I. Flaald (Seneschal Flaald), Dol-de-Bretagne és Combourg urának 11. századi breton követője. Flaald és közvetlen leszármazottai birtokolták Dol urának háznépében a Dapifer (étekhordó) örökölhető és tiszteletbeli tisztségét. Unokája, II. Flaald I. Henrik angol királyt támogatta, és sorsdöntő lépést tett azzal, hogy Bretagne -ból Britanniába ment, amely a Stewartok későbbi szerencséjének bölcsője (beleértve azt a lassan kialakuló, hosszantartó hagyományt, miszerint a normandiai (de) Ferrer nemesi családból házasodnak). Walter a Steward (meghalt 1177-ben), II. Flaald unokája, a Shropshire –beli Oswestry-ben született. Testvérével, Vilmossal együtt, aki a Fitzalan család leszármazottja volt (Arundel grófja), Matilda császárnőt támogatta az Anarchiának nevezett időszakban. Matildát nagybátyja, I. Dávid skót király segítette, Walter pedig követte Dávidot északra 1141-ben, miután Matildát István angol király fogságba ejtette. Walter földbiertokot kapott Renfrewshire-ben és a Lord High Steward címet is neki adták. IV. Malcolm skót király örökölhetővé nyilvánította ezt a tisztséget, mely így Walter fiára szállt, aki felvette a Stewart előnevet. A hatodik High Steward of Scotland, Walter Stewart (1293-1326), feleségül vette Marjorie Bruce-t, Robert the Bruce lányát, és fontos szerepet játszott a Bannockburn-nél vívott csatában, így kapcsolatai révén szerzett hírnevet. Fiuk, II. Róbert skót király a Bruce-ház örököse volt; végül a skót trónra került, amikor nagybátyja, II. Dávid utód nélkül hunyt el 1371-ben.
1503-ban, IV. Jakab skót király megpróbálta megerősíteni a békét Angliával, ezért elvette VII. Henrik lányát, Tudor Margitot. Fiuk, a későbbi V. Jakab születése tette a Stewart-házat a Tudor-ház követőjévé, és az angol trón várományosává. Tudor Margit később Archibald Douglas, Angus 6. grófjának felesége lett, lányuk, Margaret Douglas, Henry Stuart, Lord Darnley anyja. 1565-ben, Darnley elvette fél-unokatestvérét Máriát (I. Mária skót királynő), aki V. Jakab lánya volt. Darnley apja Matthew Stewart, Lennox 4. grófja, a Stewart-ház Darnley ágának tagja. Lennox közvetlen felmenője Alexander Stewart, 4. High Steward of Scotland, másik őse II. Jakab skót király, így Mária után a trón várományosa. Darnley tehát apai részről Mária rokona, és házasságuk idején sorban a második a skót trónért. E kapcsolat miatt Mária örökösei a Stewart-ház tagjai maradtak. Mivel hosszú ideig éltek a francia Aubigny-sur-Nère-ben, ami a Darnley-ág birtokában állt, előnevüket Stuart-ra változtatták. Feudális és dinasztikus szempontból a skótok újra francia segítségre támaszkodtak, II. Károly angol király uralkodása alatt, akinek törvénytelen fia született Louise de Kérouaille, Portsmouth bárónőjétől. Ez az ág kapta meg a fő Stuart-apanázst (Lennox és Aubigny), valamint a fő Tudor-apanázst (Richmond). Ilyen módon az Örök Béke Szerződés és az Auld Alliance (Ősi Szövetség) szimbolikusan jelen lehetett a nemesség előtt, mint maga a Brit Királyi Család.
A francia kapcsolatok mindvégig népszerűtlenek maradtak, ez pedig a Stuart-ház bukásához vezetett, akik kölcsönösen ellenségnek tekintették egymást az előretörő protestáns germanista nacionalistákkal és urbánus merkantilistákkal, ami szemben állt a katolikus feudalizmussal és vidéli manioralizmussal. A Három királyság háborúja és a Nagy egység háborúja végül arra késztették a családot, hogy titokban a Brit szigetek szívébe menjen, így váltak a konzervatív radikalizmus és romantika ironikus jelképévé. Prominens Stuart-leszármazottak (Jakabiták) továbbra is szembenálltak az új renddel, de csak addig jártak sikerrel, amíg ezt az új vezetőség, azaz a Hannoverek szabályai szerint tették, és nem volt esélyük a trónra. Charles Lennox, Richmond 3. grófja és Charles James Fox ellenszegült az uralkodó III. György akaratának az amerikai patrióta whigek kedvéért. Ily módon az egykori Stuart torik liberálisok lettek, és a tolerancia szellemét helyezték előnybe, melyet szociális és vallási értelemben II. Jakab király javasolt. Amiatt, hogy a római katolikus egyházat a Stuartokkal azonosították, a katolikus emancipációt nem fogadták el, amíg a Jakabiták tevékenységét (egyenesági Stuart-leszármazottak képviseletében) semlegesítették és IV. György biztosította ennek törvényességét dinasztiájának egész nagy-britanniai sikere érdekében. Bár a whig pártnak szándékában állt a toleranciát Írországra is kiterjeszteni, ez nem állt a György-párti, németbarát torik érdekében. A tény, hogy képtelenek voltak megegyezést kötni, később szerepet játszott Írország jelenlegi megosztottságában. Az ulsteri Stuart-ültetvény idejére visszavezethető északír problémákban benne rejlett a kevésbé teuton Windsor-ház trónra kerülésének lehetősége VIII. Eduárd lemondásának krízisével, és jelentősnek bizonyult egy dekolonizált Nemzetközösség imperiális föderációjának elutasításában.
[szerkesztés] A Stuart-ház fejei
[szerkesztés] Dapifers of Dol
- Flaithri I (meghalt kb.1080)
- Alan I (meghalt ?)
- Alan II (meghalt 1095)
- Flaithri II (meghalt kb.1101-1102)
- Alan III (meghalt kb.1121)
[szerkesztés] Skócia magasrangú Stuartjai
- Walter the Steward, 1. High Steward of Scotland (meghalt 1177)
- Alan Stewart, 2. High Steward of Scotland (meghalt 1204)
- Walter Stewart, 3. High Steward of Scotland (meghalt 1246)
- Alexander Stewart, 4. High Steward of Scotland (meghalt 1283)
- James Stewart, 5. High Steward of Scotland (meghalt 1309)
- Walter Stewart, 6. High Steward of Scotland (meghalt 1326)
- Robert Stewart, 7. High Steward of Scotland (II. Róbert skót király lett)
[szerkesztés] Skót uralkodók
- II. Róbert (1371-1390)
- III. Róbert (1390-1406)
- I. Jakab (1406-1437)
- II. Jakab (1437-1460)
- III. Jakab (1460-1488)
- IV. Jakab (1488-1513)
- V. Jakab (1513-1542)
- I. Mária (1542-1567)
- VI. Jakab (1567-1625)
[szerkesztés] Nagy-Britannia, Franciaország és Írország uralkodói
- I. Jakab angol király / VI. Jakab skót király (1603-1625) – Jakab-kor
- I. Károly angol király Anglia és Skócia királya (1625-1649) – Karoling-kor
- I. Károly és II. Károly uralkodása közötti időben Anglia Köztársaság volt, majd Protektorátus Oliver Cromwell és Richard Cromwell vezetése alatt. Ez a 11 éves időszak az angol Interregnum.
- II. Károly Anglia és Skócia királya (1660-1685) – Restauráció
- II. Jakab angol király / VII. Jakab skót király (1685-1688) (1688-as eltávolítása után 1701-ben bekövetkezett haláláig trónkövetelő)
- II. Mária Anglia és Skócia királynője (1689-1694) – III. Vilmos angol király / II. Vilmos skót királlyal együtt, aki az Orániai-Nassau-ház tagja, I. Károly angol király leszármazottja
- Anna, Nagy-Britannia királynője (1702-1714)
[szerkesztés] Jakabi trónkövetelők
- Jakab Edwárd Stuart (ellenfelei „Idős Trónkövetelő” (Old Pretender), támogatói „a vízen túli királynak (the King Across the Water) nevezték) VIII. Jakab skót és III. Jakab angol királyként nyújtotta be a trón iránti igényét (1701-1766)
- Károly Edwárd Stuart (akit az angolok csak Fiatal Trónkövetelőnek (Young Pretender) hívtak), III. Károlyként szeretett volna trónra kerülni. A skótoknak ő a "Csinos Károly Herceg" (Bonnie Prince Charlie) (1766-1788)
- Henrik Benedek Stuart, IX. Henrikként követelte a trónt (1788-1807)
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Források
- Addington, Arthur C. The Royal House of Stuart: The Descendants of King James VI of Scotland (James I of England). 3v. Charles Skilton, 1969-76.
- Cassavetti, Eileen. The Lion & the Lilies: The Stuarts and France. Macdonald & Jane’s, 1977.
- Ez a szócikk a(z) The House of Stuart című Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul.
